Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-23 / 146. szám

SZABAD IDŐ * Kastélyszomszéd és értékmentő Túl csendesnek tűnik a barátságos, tágas, szép új ságújfalui családi ház an­nak, aki tudja: legkisebb lakója mindössze kétesz- tendös. — összevesztünk, a kis­fiam és én — adja meg a magyarázatot az édesanya: Pinczés Rudolfné, Kiss Klá­ra, a napi mosás befejező műveletei közben, és sorol­ja a kis rakoncátlan csíny­tevéseit: — újra és újra le­veti a cipőjét, és úgy jár a hideg padlón. Könnyen megfázhat, ezért most visz- sza kellett vonulnia az ágyá­ba. Először persze réme­sen megsértődött, de sze­rencsére hamar meg is vi­gasztalódott. A gyermekszobából kihal­latszó békés, önfeledt, ének­hangok is ezt sejtetik, Csak látszat, hogy Klá­rikának a gyermeknevelés és annak összes tartozéka tölti ki mindennapjait. Tanítónőnek tanult, vonzó­dása a humán tárgyak iránt erős volt az iskolai évek alatt és ma is. Diákkorában kedvelte, egyfajta ráadás­próbatételnek tekintette a különféle pályázatokon való szereplést. Ma is fontos szerepet szán a pályamunkákra, ennek azonban egyik oka a kény- szerűség. Tagja a helyi fa­luszépítő és művelődő egye­sületnek, amely szívügyé­nek tekinti a volt Kubinyi— Prónay kastély felújításának intézését, előkészítését. Ténykedésük egyik gátja a pénztelenség (a másik az ott élők egy részének közö­nyössége.) Ezért ragadnak meg minden alkalmat, pél­dául a pályázati úton való pénzszerzést. Hamarosan a televízióban is látható lesz a mintegy 200 éves. még elhanyagolt­ságában is impozáns kastély­épület, s ez bizakodóvá te­szi a faluszépítőket, köz­tük Klárikát is, aki a kas­tély közvetlen szomszédságá­ban lakik. Kevés embert hal­lottam olyan lelkesedéssel beszélni a múlt szépségeiről, mint őt: — Itt volt a fürdőmeden­ce — mutat a gesztenye­fákkal árnyékolt tágas ud­var lebetonozott részére, — ott pedig a kút, amit bete­mettek, most pedig vödörrel hordják ide a vizet... Persze a lelkesedés óhatat­lan átcsap keserűségbe, ha a tornác faragott, míves desz­káira esik a tekintet, ami­nek többet ártott az értel­metlen rongálás, mint az idő kérlelhetetlen vasfoga. A külső felújításból csak az épület kocsmai részére fu­totta. a többi — a posta és a községi elöljáróság — csak belülről, hellyel-közzel lett valamikor csinosítgatva, „lakhatóvá” téve. — Kicserélték az ablako­kat is ezen az oldalion — mondja méltatlankodva fia­talasszony-idegenvezetőm, s kinyitja a hajdani gazdasá­gi épület — ma klub, mozi, könyvtár — ajtaját, ahol ha­talmas tócsa .árulkodik ar­ról, hogy a tető is javításra szorul. — A klubban elő­adásokat, szakköröket, kiál­lításokat tartunk, de a nagyterem, az ósdi, törött székekkel lassan alkalmat­lanná válik a rendezvények­re. A kinti szép, tágas tér gyakran a sörözgetők biro­dalma... Szavaiból ítélve időnként ő is elkedvetlenedik, hisz egyelőre nem azt látja, hogy a falubeliek közül mind többen felismernék: az ér­téket meg kell becsülni. De a kevés jóval kecsegtető ap­ró csatározásokhoz újra erőt ad számára a nevelésbe, a gyerekek formálhatóságába vetett hit. Annál is inkább, mivel figyelnek a szavaira, s úgy véli, a legifjabbakra lehet és kell építeni. Nem­csak az eszperantó és a sza­badidős-szakkörön tapasz­talja ezt, hanem az iskolában is, amely hamarosan ismét a „második otthona” lesz: — Félek kicsit a gyes utáni munkába állástól, annyi mindenbe belefogtam. Újra kell szerveznem a napjai mat úgy, hogy a gyerekem­mel is foglalkozhassak. Nem lesz könnyű, mert — bár még itthon vagyok —- úgy érzem, mégsem töltünk elég időt együtt. Furdal a lelki­ismeret: ha írok, vagy le­velezéseket intézem, arra gondolok, hasznosabb lenne, kötögetni, s ugyanez a hely­zet ha fordított a művelet. Hogy a szórakozás, a tá­jékozódás, s a fiával való együttlét sem maradjon el, ő is elsajátította az osztott figyelem művészetét : kézé­ben kötőtűvel, oda-odapil- lant a tévéhíradó műsorá­ra, közben átböngészi a ma­ga mellé helyezett újságot, s válaszol az apróság kérdései­re. így gyakorolja a képes­séget, amelynek híján nehéz boldogulni az igényesebb, gyereket nevelő asszonyok­nak: önmagából juttat a csa­ládnak, a nagyobb közösség­nek, a lakóhelynek is úgy, hogy az önmegvalósítás, s a saját elképzelései *sem szo­rulnak háttérbe. —Mihalik— Kegyes „csalások" Azt már a legtöbb nö jól tud­ja, hogy ha az alakja nem ép­pen a legideálisabb, hogyan tud néhány „kegyes csalással” segíteni ezen. A molett ne hord­jon keresztbe csikós vagy de­rékban vastag övvel elvágott, világos és nagymintás ruhát, a túlságosan sovány pedig ne nyújtsa még jobban az alakját fentről lefelé futó vonalakkal, egyhangúan sötét színű öltözék­kel. A lakást js okosan kell „öltöztetni”, hogy eltüntes­sük, vagy legalábbis eny­hítsük adott hibáit, s eh­hez éppúgy kellenek jó öt­letek, mint az alakunk hi­báinak eltüntetéséhez. A színekkel és formákkal, a bútorok csoportosításával és a lakásdíszek elhelyezé­sével sokat tudunk javíta­ni — külön költségek nél­kül is. Kezdjük a színekkel, a falak festésével, illetve ta­pétázásával, hiszen ehhez kell majd illeszteni a többit is... A kisméretű lakások eseté­ben — s ezek vannak döntő többségben — csaknem mindig világos színárnyalatú falak az ideálisak, hiszen a világos szí­nek, pusztán optikai hatásuknál fogva, szinte „kitágítják” a fa­lakat. Napjainkban divatos is­mét a hófehérre meszelt — vagy fehér tapétával beragasztott — fal, s ehhez aztán mindenfé­le színű bútor egyformán jól illik. Ha a kisméretű szoba rá­adásul alacsony is, ajánlatos hosszanti csíkozással „magasí­tani”. Erre a célra jól megfe­lelnek az olyan megoldások is, hogy a mennyezet és a fal ta­lálkozásának élétől lógassunk lefelé sötét színű — például bőrből készült — fali díszeket, kaspóba helyezett, és onnan le­felé terjeszkedő, zöld növénye­ket stb. Ha lakásunk helyiségei nagyméretűek, és ráadásul a beimére tűk is régimód ián magas, válasszunk sötétebb árnyalatú falfestéket, illet­ve tapétát, amely ez eset­ben lehet nagy virág os is. A Mester­fogások Bizonyára vannak, ; akik nem ismerik dr. Bálint György fenti címmel meg­jelentetett kézikönyvét, amit kezdő és haladó kertészke- dőknek ajánl a szerző. Het­venöt mesterfogás szerepel a kis kötetben (ára: 76 fo­rint) az évszakok rendje szerint csoportosítva, köz­tük az őszibarack-csemete házi felnevelése, az amaril­lisz virágoztatása, a gyógy- tea készítése. Hasznos tanácsokat ad dr. Bálint György a gyü­mölcsfák átoltásához, a föl­dimogyoró termesztéséhez és a málna nyári metszé­sében, de a különlegessé­geket kedvelők például a nálunk is beérő, földközi­tengeri füge termesztésének fortélyait is megismerhetik a 46. mesterfogás leírásából. plafont is mélyebb árnyala­túra tervezzük, sőt, a fes­tést vagy a tapétázást min­den oldalon alacsonyabban találkoztassuk a plafonnal, — vagyis alacsonyabbra he­lyezzük a vízszintesen kör­be futó záró vonalat, dísz­lécet —, -mint, ahogyan az oldalfalak és a mennyezet találkozik. A helyiség túlzott magas­ságát — hacsak nem any- nyira magas, hogy egy ga­lériát építhetünk belőle — „törjük meg” vízszintesen elhelyezett polcokkal, fali- díszekkel, képsorokkal... Nem kellenek ehhez drága és márkás festmények, ki­tűnő szobadíszként szolgál­hatnak a szehhnél-szebb fényképes vagy reprodukci­ós falinaptárak oldalanként bekeretezett lapjai. A színek hatása akkor js érvényesül, ha a szoba egy- egy részletét akarjuk ki­emelni, vagy éppen el akar­juk tüntetni. Egy világosra festett, jól megvilágított be­nyíló szinte közelebb jön, egy túlzottan tágas oldal­szárny pedig — a sötétebb árnyalatú bútorokkal és az enyhébb megvilágítással — csaknem összehúzódik... Az alacsony és kisméretű szoba csillárját minél ma­gasabbra helyezzük, s for­dítva: a magas és nagymé­retű szobában inkább több célfényt, a dohányzóasztal, vagy a beszélgetősarok fö­lött tetszés szerinti magas­ságra állítható lámpákat alkalmazzunk, középen ter­peszkedő, óriás csillár he­lyett. A kis szobát — ismét egy „kegyes csalás” — csaknem duplájára „nagyíthatjuk”, ha a legalkalmasabb helyen elhelye­zünk egy nagyméretű tükröt. Az ormótlanul nagy szobát vi_ szont azzal kisebbíthetjük, ha polccal, függönnyel, növénye­ket tartó állvánnyal több rész. re osztjuk. Ezzel a módszerrel egyben azt is elérhetjük, hogy szobánk több funkcióra válik alkalmassá. S. A. Mezítlábaskodni jó... S emellett egészséges is. Javítja a vérkeringést, a lábtartást, megmozgatja, erősíti am izmokat. Igaz, nincs túl sok alkalmunk az effélére, de azt a keveset érdemes kihasznál­ni, annál inkább, mert itt a nyár, nyakunkon az üdülés. Annak, aki kertes házban la­kik, több lehetősége van lábbeli nélkül járni, de ha elég meleg az idő, ki-ki a lakótele­pi otthonokban is kipróbálhatja. Ha valakinek ellenvetése van, gondoljon csak arra: a kisgyerekek milyen szívesen mezítlábaskodnak, s nem pusztán lustaságból! — Ok még ismerik a „cipőtlenség” kényelmét. Ne feledjék: a megszokás legbiztosabb jele, ha se­hogyan sem akaródzik papucsot, szandált húzni vagy ha váratlanul valamennyi el­kezd szorítani... KRIMI A KERTBEN A ven'/etes jelene! mindössze par perc alat! zajlott le. l-'i*> 1Kiik d<*rmedten fi­gyelt. érezte a társára leselkedő veszélyt. Izgatottan ugrált, szinte1 fejvesztve sikol tozott: csináljon mar valaki valamit! A/ nem leltet, hogy mindebből a járókelők semmit ne vegyenek eszre! Futkosott fiihoz lahoz. ketségbeesetten próbált segítsége*! kérni, mert ő tul kicsi nek. telenknek bizonyul! a lopakodó, elszán!, gátlástalan lie kovái szemben. Míg ja jongva várta a csodás megmenekülést, fél el eltiltói tágra nyílt s/.emeeskéit le nem vette a közeledő árnyalakról, s a következő pillanatban elborzadt a látványtól: párját utolérte a tragédia — menthetetlenül összeroppant a gyilkos s/oriíása alatt. Az áldozat élettelen tetemet diadalmasan vitte a támadó A félvak idős asszony és szvitében termetes 1er,je. ott téblábolt a tetthelven. a virágos elókerthen Az eK.vetlen szemtanú — a tele szatv rókát cipelő liatal no — az erőszak lattan elkedvetlenedve lassította meg a lépteit. Itt lakott a közelben. Mikor hazatért, az iménti látványtól még mindig bosszúsan kirakodott, s. ahogv a cirok seprűre esett a tekintete dühében elhatározta: csak kerüljön a szeme ele az a/ alattomos macska. ug> elveri, hogy nem lesz többé kedve1 madarakra — ro/sda- larkra! — vadászni! M 1 A legszexisebb férfi Az amerikai filmvilág legvonzóbb férfi színésze — egészen pontosan a leg­szexisebb férfi — Ken Wahl, az US című hetilap jóvol­tából. A közlés a magyar olvasó számára úgyszólván semmitmondó, jóllehet e rang bizonyára felkelti a mindkét nembéli olvasók kíváncsiságát. Nos, az ame­rikai magazin szerint a szerda esti tvsorozat — Wisegny — sztárjaként szolgált rá a döntésre, me­lyet nem tudni, milyen zsű­ri hozott. Első oldalra ke­rült, ez a lényeg, s ez alka­lomból nyilatkozatot is kér­tek tőle, azt tudakolva, hogy miért lett színész, és mit szeretne elérni a pá­lyán. Íme a válasz: „Azért lettem színész, mert utá­lom a szegénységet. Dol­gozni fogok keményen, mert ha nem ezt teszem, egy szercsak az utcán találom magamat.’’ Nem éppen hangzatos program, inkább hasznos. Feltehetően a la­pot sem elégítette ki, m rt megszavaztatta a hölgy l- -vasókat is, akik még cs'ik az első tíz közé sem so il- ták Ken Wählt. ízlésről ne vitatkozz tartja a régi közmond s. 4kkor pedig csak arra gon­dolhat az ember, hogy a hölgyolvasók e nyilatkozat révén rádöbbentek: ez az úr, bár lehet szexis, de egész biztos; hogy izzadt- ságszagú. ÉTELRECEPTEK IJjhagyMával töltött kacsa Hozzávalók: 1 pecsenye- kacsa, (mirelit is lehet), 3 csomag vastag szárú új­hagyma, 5 dkg vaj, 1 evő­kanál cukor, 4 evőkanál szójamártás, 1 dl tejszín, 3 evőkanál sherry brandy, só, reszelt szerecsendió. Az újhagymákat zöld szá­rukkal együtt a vajon hir­telen aranysárgára pirítjuk, ügyelve arra, hogy minden oldaluk megpiruljon. A szó­jamártással meglocsoljuk, cukorral megszórjuk, né­hány másodpercig még süt­jük, majd félretesszük. A megtisztított, megmosott ka­csát szárazra töröljük, kí- vül-belül megsózzuk. Az új- hagymákat kivesszük a mártásból, lecsepegtetjük, és a kacsa hasüregébe dug­juk úgy, hogy a zöldjük kis­sé kilógjon. Ezután lassan átsütjük. Cseresznye­puding Hozzávalók: 3 db zsemle, 6 tojás, 20 dkg porcukor, 1 csg. vaníliás cukor, 3 dkg vaj, 5 dkg darált dió, 25 dkg magozott cseresznye, citromhéj, tej. A zsemléket tejben áz­tatjuk. A tojások sárgáját a porcukorral és a vajjal habosra keverjük. Hozzá­adjuk az áttört, áztatott zsemlét, az őrölt diót, a ma­gozott, jól lecsepegtetett cseresznyét és a tojások: habbá vert fehérjét, s re­szelt citromhéjjal ízesítjük. Könnyedén összekeverjük. Kivajazott, morzsával meg­hintett formába öntjük. Vízgőzben egy órán át pá­roljuk. Összeállította: MIHALIK JÜLIA

Next

/
Thumbnails
Contents