Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-22 / 145. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... . TELEXEN ÉRKEZETT... OLVASÓK FÓRUMA A 37. évforduló jegyében Osztálytalálkozón Egerben Az 1951,52-es tanévben végzett középfokú közgazdászok osztálytalálkozójáról informálja a fórum olvasóit egy régi levelezőnk Ri- móc községből. „.. .Nem múltak el nyomtalanul az évtizedek, bizony nehezen ismertük meg egymást, azon az osztálytalálkozón, amelyre Egerben került sor. Azért maradt még néhány ismertető jegy, amely egymás ölelésére késztetett. .. Sajnos néhányan már nem lehettek köztünk, másokat a betegségük, fontos elfoglaltságuk kényszerített távolmaradásra, de a megjelent volt osztálytársak, tanárok nagyon boldogok voltak... Felidéztük az emlékeket, elmondtuk egymásnak az iskola utáni életutunkat... A közös vacsorára a Heves megyei oktatási igazgatósáságon került sor. Másnap városi 6éta keretében gyönyörködtünk a megszépült belvárosban, megtiszteltük látogatásunkkal az itt élők családját, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket... Abban a reményben búcsúztunk egymástól, hogy jövőre újra találkozunk. .. Az osztálytalálkozó — vidéki — résztvevői nevében köszönetemet fejezem ki az egri Juhász Lászlónak és Molnár Gézának, a volt osztálytársainknak, a felejthetetlen találkozó megszervezéséért, figyelmességükért, fáradozásaikért... Kiss Béla Rimóc Pihenőpad, menetjegy... Volánnak „címzett'' javaslatok örvendetes változás az olvasói és a fórumnak címzett levelekben az, hogy többségük nem a panaszokat, hanem a hasznosítható javaslatokat fogalmazza meg, és olyan tapasztalatokról is szól, amelyek esetleg meg is valósíthatók szélesebb körben. Íme néhány: „Különösen az idősek szeretnék, ha a helyi járat északi pályaudvarán több pad lenne elhelyezve...” A levélírónak helyénvaló a javaslata, hiszen csak a forgalmi iroda mellett van két pad és ez valóban kevés. Mások az „átmeneti állapotokat hűen tükröző” pályaudvar sivárságát teszik szóvá, talán a városgazdálkodási üzem segíthetne ezen, néhány virágtartóval és abba ültetett — napfényt, forróságot jól tűrő — virággal. Bár áz északi pályaudvar, a Volán „közterülete”. Ez az idézett szó nem a szerkesztőségünktől ered, hanem attól az „illetékes” szakembertől, aki az utazók egyre gyakoribb panaszát szerette volna mielőbb orvosolni. Ugyanis nemcsak a szerkesztőségünket, hanem a Volánt is megkeresték az ügyben, hogy az olvadó, „cipősarkait letépő aszfaltra” zúzalékot szórjanak. De ez a Volán „magánügye”? — hangzott egy másik vállalat „illetékeseinek” a válasza. örvendetes az is, hogy növekszik a Salgótarjánba érkező turisták száma. Levélíróink szerint az esti óráktól kezdve igen „kockázatos” a helyi járatokon utazni az idegeneknek menetjegy híján. „.. .A minap két idegen szállt fel a helyi járatra, menetjegyet nem tudtak venni és féltek az ellenőrzés következményeitől is. Más híján az autóbusz vezetőtől kértek jegyet, bizonyára azért, mert valamelyik városban ez gyakorlat. A busz vezetője nem tudott adni, viszont rendkívül segítőkész volt”. „Megkérte az utasokat arra, hogy akinél van felesleges jegy szíveskedjen átadni a városba érkezett vendégeknek”. És volt, több is... Valóban nemes gesztus volt, de miért nem lehet erre felkészülni, hiszen a turistáknak, az ideérkezőknek így az az első feladata — ha a helyi járaton utaznak —, hogy felderítsék hol van egy jegyárusító pavilon és meddig lehet itt jegyet venni... Vagy vállalják a rizikót?! Egyfajta megoldás lenne jegyautomaták felszerelése is? Másutt bevált... „Van kis dolog, van nagy dolog” — éneklik a gyermekek az ismert reklámfilmben. De mi történik a felnőttekkel, akkor, ha az északi pályaudvaron netán azt kell „dúdolni”. Itt egy szolgálati WC van, és a közelben egv borozó... Ilyen „szolgáltatásra” mégsem lehet alapozni egy tömegközlekedést? Ha már a „témánál tartunk” megjegyezzük még azt is, hogy a helyi járatok fordulóinál sem jobb a helyzet. A napokban hallottam az egyik buszvezetőtől, hogy az ismeretség „segített rajta”, mert a kiválasztó szerv „programjában” zavar keletkezett és nem volt képes az ingert a buszkiállásig visszatartani, mert WC ezeken a helyeken sem található... R. A. Vasutasnap előtt Kibővített testületi ülés Somoskőújfalun A MÁV Hatvani Körzeti Uzemfőnöksége a közelmúltban Somoskőújfalun, a vasútállomás új társalgóhelyiségében kibővített szak- szervezeti bizottsági tanácskozást tartott. A testület összegezte a tömegpolitikai és a tisztségviselői oktatás eredményeit és tapasztalatait. Szó volt 1988 89-es intézkedési terv végrehajtásáról, az 1988. évi pénzügyi gazdálkodásról és az üdülési tevékenységről is... A határmenti állomás dolgozóinak munkakörülményeiről Sztánicz János állomásfőnök, az itt tevékenykedő szakszervezeti bizalmiak jog- és hatásköreinek érvényesüléséről Sulyok Fe- rencné főbizalmi adtak tá- tájékoztatást. A közös testületi ülés résztvevőinek Kovács Kálmán, a hatvani körzet üzemfőnöke adott információt a közelgő vasutasnap előkészületeiről, majd a törzsgárda-kitüntetésekre, soron kívüli előléptetésekre, és egyéni kitüntetésekre vonatkozó javaslatot terjesztett elő, amelyet a jelenlevők elfogadtak. Szűcs Ferenc H egy valóban szépnek mondhotó-e ez o mindössze két togból álló ismétlődő strófo, nem tudom? Nekem kedves. A magyar róna és az erdőségek el sem képzelhetők a kakukkszó nélkül. Ugyanúgy hozzánk tartozik, mint az ereszek alatt, vagy az istállókban fészkelő fecskék, vagy a gyakran villanyoszlopok tetején fészkelő gólya. Erdei kirándulásaink alkalmával gyakran halljuk a párkereső hímek kakukkolásót. (A tojó nem kakukkol!) Időnként láthatjuk is amint repül, ennek ellenére a legtitokzatosabb madarunk. Ö az, amelynek a szaporodása sok tekintetben kifürkészhetetlen. Számos külföldi és magyar ornitológus próbálkozott megfejteni a „kakukktitkot”, azonban ez csak részben sikerült! Talán éppen ez a titokzatosság adta az ötletet, hogy magam is komolyabban foglalkozzam e madárral. 1965-ben kezdtem el s nem szégyenlem bevallani, hogy napjainkig is maradtak homályos pontok a költésbiológiáját illetően! Mindezek ellenére megpróbálom röviden ismertetni a kakukk szaporodásával kapcsolatos ismereteket. Ezeket a helyi (medvesi) viszonyoknak megfelelően ismertetem, mivel itt kerestem a gazdamadarak fészkeit. E vidéken a fő gazdamadár a vörösbegy, ezért főleg ezek fészkeiben találtam kakukktojást, vagy -fiókát. Azt mindenki tudja, hogy a kakukk fészket nem épít és tojásait más, apró énekesmadarak fészkeibe csempészi, amelyek ki is költik és fel is nevelik a „mostoha” gyermeket. Érkezési ideje április közepére esik. Miután megérkezik (elsőként a hímek jönnek) elhelyezkednek o vörösbegyek költőterületén lévő lombok között és éles szemükkel figyelik a fészkeiket építő, vagy már a kész fészekre járó madarakat. Amikor felfedeznek egy fészket, hosszabb-rövidebb szüneteket tartva addig kakukkol- nak, amig e hívó szörp meg nem érkezik a hőn áhított „kakukkhölgy". Miután megjött, együttesen leszállnak a fészek elé, ahol megtörténik a párzás. A hím másnap is elkíséri a tojót, amely immár a tojását jött lerakni a kiszemelt fészekbe. A hím kísérete nem véletlen, ugyanis az esetleges támadó rigókat ő csalogatja el a fészek közeléből. Ez alatt a tojó a fészek mellé rakja tojását majd azt csőrébe fogva óvatosan helyezi a vörösbegy tojásai közé, ahonnan 1-2 cseretojást távolit el. A kakukk tojásai rendkívül változatos színezetűek, ennek ellenére egy tojó mindig ugyanazon színű tojásokat rak. Egyesek szerint a kakukk tojása feltűnően hasonlít a gazdamadár tojásaira, azonban ez ritkán igaz, mivel az egyszínű világoskék kakukktojás egyáltalán nem hasonlít a vörösbegy vörhenyes színű tojásaira! Eléggé gyakori, hogy a kakukk tojása elsőként kerül a még üres vörösbegyfészekbe, mégis ritkán fordul elő, hogy azt a vörösbegy elhagyja! A kakukk tojása rendszerint előbb kerül a fészekbe és talán ez a magyarázata annak, hogy a kakukk előbb is kel ki. Miután kikelt: már a második napon felébred benne a kihordási ösztön és a mellette lévő tojásokat, vagy a pár napos fiókákat egyenként a hátára szedi, majd feltornázza magát a fészek peremére, egymás után kilökdösi azokat a fészekből. E műveletet addig csinálja, amíg egyedül nem marad a fészekben. A kilökdö- sött tojásokat (fiókákat) a saját szülők távolítják el azért, hogy azok ne legyenek áruló jelei a fészek hollétének! A vörösbegy ezek után a még csupasz kakukkfiókát már a sajátjaként melengeti és neveli fel a hímmel közösen. Miután a kis kakukk repülőssé vált, elhagyja a fészket és a lombok közé száll, ahol a mostoha szülők még 2-3 hétig etetik és csak ezután válik önellátóvá. . Külön említést érdemel, hogy a himek többen vannak a tojóknál, így egy tojóra 3-4 hím jut. A gazdamadár fészkeinek keresése mégsem mindig sikeres. Nem ritka oz, hogy a kokukk tojófészek híján egyszerűen az ovarro rakja tojását, ahol az természetesen tönkre megy! A kevés fészek miatt az is előfordul, hogy a him kokukk több tojónak is megmutatja ugyanazt a fészket és Így történik meg az, hogy esetenként négy kakukktojó „összetojik”. Természetesen a több kakukktojásos fészekben is csak egy kakukkfióka maradhat meg! Ez rendszerint a legkorábban kelő, amely a fajtestvéreit is kiszórja. ©lyan esetben amikor egyszerre kel ki két kakukkfióko, nagy harc zajlik le közöttük, ki maradjon a fészekben? Természetesen az erősebbik győz, de előfordul, hogy mind a ketten kigurulnak a fészekből, aztán el is pusztulnak, mivel a szülők a fészken kívül nem etetik őket. Sajnos, tapasztalataim szerint a kakukkállomány az utóbbi öt évben erősen lecsökkent. Ennek okai ismeretlenek, de szerintem az okot az afrikai téli szállásán kell keresni. Bízom abban, hogy itt a hegyvidéki erdeinkben még elkövetkező években is „szépen fog szólni"! Varga Ferenc madarász Pusztulásra ítélve... Siralmas állapotok uralkodnak Salgótarján egyik kirándulókörzetében a Tó9trand és környékén. Kidöntött fák, embert ellepő gaz, megrongált lámpák, széttöredezett padok sokasága tárul a látogatók elé. Szemeteskukából mindössze a képen látható egy darab van elhelyezve, igaz Rzt is évekkel ezelőtt ürítették, azóta az idő megviselte. Emberi nemtörődömségnek példája a helyszín. Manapság a zöldövezet, a természet közkincs, de sajnos, ez itt Salgótarjánban mit sem számít. A leendő szabadidő-centrum igaz már több mint egy éve épülget. A helyszínen napjában négy-öt ember és egy munkagép megjelenik, de a munkálatok nagyon nehezen haladnak. Nyáron emberek sokasága látogatja a helyszínt, de azt hiszem nagy csalódással távozik. Szalonnasütőhely, játszótér és egy szép sétány kialakítására alkalmas hely lenne a váltótábor és a tó közötti gizes-gazos rész. A helyszínt, a természetet még megmenthetjük egy kis odafigyeléssel. Üzemek, intézmények kollektívák társadalmi munkával és a tanács anyagi hozzájárulásával újra a régi szép állapotot lehetne elővarázsolni, mely igazán jól szolgálhatná a város lakóinak és az idelátogató vendégeknek a kulturált pihenést, kipacsojódásL Bizakodom, hogy legközelebb már az újjávarázsolt szép környezetről adhatunk hírt lapunkban. —Rigó Tibor felvételei—
