Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-21 / 144. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... (Z^> TELEXEN ÉRKEZETT... ( KóíMínim $ ( IMS-bsh ' £ TABUVAL A TECHKiKá ÙTÏD8Ô1KK EMLÉKET Î IAPPÂLO Zsunypuszto - Nagylóc és Hollókő között - a keleti Cserhát egyik szép fekvésű, csendes, kellemes levegőjű települése. S ami külön előnyére szolgál : jól kiépített és karbantartott műút mellett fekszik. Valamikor, egészen a török hódoltság koráiq önálló falu volt, a gyakori harcok és kifosztások azonban teljesen elpusztították. Később az erre található nyagybirtok cselédeit telepítették le itt. Balázs Győzőné, a Nagylóci Községi Közös Tanács vb-titkára igyekszik pontosan tájékoztatni, mondanivalóját bizonyítandó, dokumentumokat is megmutat. Egy 1980-as tanácsi jelentés szerint a pusztának 171 lakosa volt - ma 120-an lakják. — Ha mi meghalunk, nem marad itt senki — mondja tárgyilagosan Balogh József té- esznyugdíjas. - A fiatalok mind kimennek a városba. Persze mutatóba azért maradnak néhányon. Például a népes Bélák családból, ahol a tizenegy testvér közül öt — a legkisebb 12 éves - még mindig otthon van. Mónika bedolgozója a varrodának, és tiszteletdíjért intézi a klubkönyvtár dolgoit. Ide azonban, távolléte miatt, nem ő, hanem valamivel idősebb bátyja, a szécsényi kábeldob kft. munkása, Attila kísér el. A klubkönyvtár állapota tipikusnak mondható. Annyira viharvert, hogy józanul aligha érezheti jól magát benne bárki. A felszerelése elavult, viseltes. A hajdanvolt jobb napokra szinte nem emlékeztet semmi, ha csak nem tekintjük annak Csépe Sándor főhadnagy bekeretezett oklevelét, amely igazolja, hogy az 1956 októberében a rádió védelmében hősi halált halt helybeli a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem posztumusz kitüntetettje. És hát erről mesél az épület falán elhelyezett emléktábla is: itt alakult meg Nógrád megye első gépállomása. A vegyesbolt kisfalusi minta szerint délelőtt és este tart nyitva, s egyben italbolt is. A közösségi találkozók, tereferék színhelye. Most valami miatt jóval korábban becsukott, mint kellett volna, így hát a boltossal nem tudunk szót váltani. Persze, hogy mi dolga akadt, hová ment, éppenséggel erről nem ártott volna valamilyen felirattal vásárlóit tájékoztatni. Csoda, hogy ma még nem robbantottak a kőbányában — mondják többen is. Kiderül aztán hamarosan, hogy nem azért szólnak, mintha hiányolnák, éppen ellenkezőleg. A sok és erős robbantástól jó néhány ház fala megrepedezett, nem is akármilyen mértékben. A télen olyan robbanás volt, hogy azt hitték, földrengés van, kiszaladt az egész falu az utcára. Főleg azok a robbantások okoznak kárt, amelyek légnyomása a földben terjed és csitul el. Az ügyben évek óta hadakoznak, de a szécsényi téesz — övé a kőbánya — nem hajlandó elismerni, hogy üzeme miatt repedeznek és csúsznak szét a házfalak. A legutóbbi télen a falusiak már bíróságra is vitték panaszukat, egyelőre hiába, valahol, valamiért alszik az ügy. Nem merjük azt gondolni, azért, mert csupán alig száz ember nyugalmáról, közérzetéről van szó. Arra azonban felhívjuk a figyelmet, legtöbbször egy élet munkájának értékeit veszélyeztetik a robbantások. (Sulyok László és Bábel László képriportja.) Kevés az eső, mégis oá a fű nagyon - keserég kapálás közben Balogh József. A kőbánya „ajándéka". Terefere súlyos mondanivalókkal. Itt még van kerekes kút. Klubkönyvtár - ma. Más nézőpontból A tűzifamaffia A NÚGRÁD június l'i számában cikk jelent meg Újra éled a „tűzifamaffia” címmel. E cikkre kívánok reagálni. Tisztelt ismeretlen (—hr—)! Cikkét rosszindulatúnak tartom, mely nem a valóságot tárja az olvasó elé, hanem különféle feltevésekkel, feltételezésekkel próbálja manipulálni a közvéleményt a balassagyarmati Tüzép-telep dolgozói és a vállalat kárára. Két példát hozott erre, akik a tűzifát nem kapták meg. Említi, hogy a „Hunyadi utca 38-as számú házban négy idős ember még áprilisban odaadta egy fuvarosnak 2400 forintos tüzelőutalványát, hogy váltsa azt ki. A fának azóta híre sincs”. Annak viszont már elfelejtett utánanézni, hogy ki volt az a fuvaros? Vagy nem merte nevén nevezni? Azt sem nézte meg, hogy az a fuvaros áprilistól hány alkalommal szállított ki a Tüzép-teleprői tűzifát és miért nem a négy idős embert részesítette fuvarjával elsőbbségben? Egyetértek önnel abban, hogy idős beteç embereket tüzelővel minden körülmények között el kell látni. De a Tüzépnek honnan legyen tudomása arról, hogy a magánfuvarosok hol, kitől, mennyi utalványt vesznek át vagy vásárolnak fel., ill. vállalkoznak tüzelőanyag kiszállítására? Az talán meg sem fordul a gondolatában, hogy hiányhelyzetben is lehet maffiavonások nélkül becsületesen kereskedni? A másik példaként említi: „öt ember társult, hogy közösen utalvánnyal megvásárolnak egyvagonnyi fát”. Ha utánanézett ennek a dolognak is, akkor tudnia kellene, hogy egy vagonban 400 q tűzifa van. E meny- nyiség csak a többi vásárló sérelmére szolgláható ki öt ember részére ilyen helyzetben. Vagy talán ez az öt vevő is fuvaros volt, amit ön nem kíván fölvetni? Cikkében sejtetni engedi, hogy a Tüzép-telep az utalványokat soron kívül jogtalanul, nem váltja be. De miért is tenné? A kereskedelmi egységek számára az utalvány ugyanolyan fizetési eszköznek számít, mint a készpénz. Az utalvánnyal rendelkezőt a részletfizetés kedvezménye illeti, nem az elővásárlás joga. Annak sem nézett utána, hogy a Tüzép-vállalat szervezésében milyen tarifával kerül házhoz szállításra tüzelőanyag, és nem tett ösz- szehasonlítást az általam egyébként munkájukért tisztelt és elismert magán- fuvarozók által alkalmazott tarifák között. • Cikkét olvasva feltételeznem kell, hogy nem ismeri, vagy nem gondolta át kellően a „maffia” fogalom értelmét, különben nem illette volna vele tisztességes kereskedelmi dolgozóinkat. Értetlenül állok e bátorság előtt, amivel kollégáim becsületébe gázolt, nélkülözve a megalapozottságot, a tények megismerésének igényét. Esetleg úgy gondolja, hogy egy idéző- és egy kérdőjel amivel a „tűzifamaffiát” dekorálta, felmenti önt egy embercsoport becsületsértése alól ? Egy újságíróhoz különösen méltatlannak tartom az olcsó hatásvadász fogásokat. önt név szerint nem ismerjük, záró. és gondolatjelekbe foglalta monogramját. Talán nem vállalja teljes nyíltsággal a leírtakat? Viszont gondoskodott róla, hogy balassagyarmati telepvezetőnk neve országvilág előtt ismertté váljon, igaz helytelenül, mert ha ennek is „utánanézett” volna — de valóban hitelesen — nem ír más nevet cik-v kében (kétszer is!). Cikkéből a hitelesség felelőssége, az igazság feltárása, a közvélemény reális tájékoztatása, a segítő szándékú kritika nem érződik. Ha mindezek iránt igényt formál, ön előtt is nyilvánvalóvá vált volna, hogy a Tüzép-vállalatok kétszer lettek kitéve az árváltozás- s sál járó tortúrának. Az áruellátás mellett nem kevés politikai közhangulat iránti felelősség terhelte a szakmát. Egy tőzelőanyag-ke- reskedelmi vállalat tehát ma a legkevésbé arról, hogy milyen mennyiségű tüzelőanyag értékesítése felett rendelkezhet. A balassagyarmati Tüzép- telep vezetője és dolgozói az értékesítés során szabálytalanságot nem követtek el, nem vétettek a kereskedelmi etika szabályai ellen sem. Dolgozata nem szolgáltat okot semmilyen, teleppel szembeni intézkedés megtételére. Dudás Emil igazgató Észak-magyarországi Tüzép Vállalat ☆ Leveléhez fűzök néhány gondolatot. A bepanaszolt fuvarosnak nem felejtettem el utánanézni. Ám lévén reggeli pillanatképről szó — bejelentés, egyeztetés nélkül érkeztem a Tüzép-te- lepre —, nem várhattam, hogy valamennyi fuvaros ezt megsejtve ott lesse: melyikükkel kívánok beszélni. így csak az említett szállító kisiparos édesapjával, Deme Istvánnal sikerült szót váltanom, aki név szerint szerepel az írásban. A 400 mázsa tüzelőről csak annyit. Ha jogtalan előny öt embernek ekkora meny- nyiséget kiadni, ezt akkor kellett volna eldönteni és közölni velük, amikor kifizették. Nem akkor, amikor a szállítmány már meg érkezett. Annak, hogy a Tüzép- telep mennyiért fuvarozza a fát, valóban nem néztem utána. (Ügy gondolom, a témához ennek semmi köze). Hiába kerestem azt a részt utólag írásomban — ön hivatkozik erre — amelyben a telep „tisztességes kereskedelmi dolgozóit” a maffia fogalommal illettem volna. Ez az írásban így sehol nem szerepel! ön mégis négyoldalas levélben vette védelmébe őket. Miért? Végezetül pedig két apróság. Az idéző- és kérdőjel nem „dekorációs kellék”, hanem eszköz. Ez eset-, ben is megvolt a szerepe, mégha ön, „búvóhelynek” látta is őket. Ha pedig figyelmesen olvasta lapunknak azt az oldalát, ahol írásom megjelent, nemcsak teljes nevemet, de még fényképemet is felfedezhette volna. Szakmai szabály ugyanis, hogy egy oldalon kétszer egy név, ugyanabban a formában nem szerepelhet. Tisztelettel: Hlavay Richard (— hr —)