Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-20 / 143. szám
1989. J0 NI US 20., KEDD NOGRAD 3 Önmagához legszigorúbb. Nyugodt, békés politizálást és toleranciát akar Hz elnök és a szervezőtitkár válaszol Középmagas, zömök, szemüveges, hátrafésült haja csaknem hófehér. Megnyerő modorú, nyugodt, barátságos. Nem szószátyár és nem szófukar. Először találkozom vele, s kis idő után mégis úgy beszélgetünk, mintha régebbről ismernénk egymást. Egyszóval: ideális riportalany. Megjegyzésemre jóízűen felnevet. — A Heves megyei Kápolnáról származom. Arrafelé jobban megnyílnak az emberek, mint itt, Salgótarjánban. Adódott is ebből némi nehézség. Miután elvégezte Hatvanban a vegyipari technikumot és a felkínált munkahelyek közül a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket választotta, bizony a vártnál több bonyodalmat okozott számára a beilleszkedés. Új közössége vonkadott befogadni az idegent. Rég volt, legyint, ma már sok a barátja, és még több az ismerőse, s jómaga is tősgyökeres salgótarjáninak érzi magát. Harminchárom év nem kevés idő egy ember életében. Merthogy 1956-tól szolgálja a kohászvállalatot. Laboránsként kezdte, majd a hengerműi feljesztések- kel újabb megmérettetési alkalom adódott: csoportvezetőnek nevezték ki a pá- colóba. Ezt követőn diszpécserként, még később művezetőiként kereste a kenyerét. Üzemvezetőként 1973- tól írhatja alá a csökkenni nem akaró jelentéseket. A papírmunkát sokakhoz hasonlóan ő sem szereti, jobban érzi magát a vas- és olajszagú csarnokban. Biztatom, meséljen tehát az acélszalagokat gyártó birodalmáról ! Szívesen, jelzi szeme villanásával, csak rendezi a gondolatait. Szélesebb síkon kezdi a bemutatást, lássam, milyen helyet foglal el az ő százfőnyi kollektívája a termelőegységben. — A gyártási műveletek sorrendjében a kikészítő a második a hengermű négy üzeme közül. Feladatunk értelmében a kívánt szélességűre hasítjuk és hosszúságúra vágjuk a hidegen hengerelt acélszalagokat, s a csomagolás is ránk tartozik. Gyáregységünk a tervek szerint az idén 55 ezer tonna készárut és a kistérén vei csőgyárunknak 11 ezer tonna alapanyagot állít elő, s ennek az irdatlan mennyiségű acélnak minden száljában benne van a kezünk munkája. Büszkélkedve sorolja : a készáru mintegy egynegyedéért dollárt kap a gyár, tudniillik Svédországba, az NSZK-ba, Görögországiba és Jugoszláviába exportálják. Egyre erőteljesebb a konkurencia, a vevők kizárólag a kiváló minőségű terméket hajlandók megvásárolni. Számunkra is dicséret, hogy az SKÜ állja a versenyt a nemzetközi megmérettetésben. Miközben beszélgetünk, többször csörög a telefon. Magyarázatképpen megjegyzi: amióta hozzáláttak az 500-as körolló korszerűsítéséhez, egymást érik az acélszalagot kérő telefonhívások. De hiába, képtelenek az igényeket kielégíteni, bár megpróbálták mérsékelni a termeléskiesést. Neve: Lukács Béla. Életkora: 53 év. Családi állapota: nős, két gyermek édesapja, kétszeres nagyapa. iskolai végzettsége: vegyipari technikum, politikai főiskola. Munkahelye: Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Beosztása: a hideghengermű kikészítőüzemének vezetője. Április közepén állították le az elhasználódott gépi berendezést és szeptember elején kezdődhet majd meg a hasítás az újjávarázsolt masinával. — Programszerűen haladnak a szakemberek és már szerelik a körollót. A gépet gyártó NSZK-beli Sundwig- cégtől érkezett három technikus olyan precíz, hogy századmilliméter pontosságot követel meg. Mondta is egyikük: inkább lassabban haladva jól állítsák be a körollót, mintsem negyedévenként kelljen majd motort cserélni. Szóval lelkiismeretességet tanulhatunk tőlük! Mi természetesen reméljük, hogy a korszerűsí- tet gép hozni fogja a várt teljesítményt, s méretpon- tosabb és üzembiztosabb lesz vele a hasítás és vágás. Automatikussá válik a vezérlés, a dolgozóknak csak felügyelniük kell majd a berendezésre, a korábbihoz képest lényegesen csökken tehát az idegrendszeri igénybevételük. Ez azonban tömény szakmai kérdés, ajánlom, evezzünk könnyedebb vizekre! Megkérem, árulja el, miként ért szót a beosztottjaival. Szavaiból kiderül, miért is tartják az egyik legjobb üzemvezetőnek a kohászatban. — Én mindig magamhoz vagyok a legszigorúbb, mindenkor magamhoz szabom a mércét. Olyat sohasem kérek, amit saját magam nem tudnék teljesíteni. Bízom az embereimben, szeretem a munkájukat jól végző, becsületes, szavatartó dolgozókat. Nem táplálok előítéletet senkivel szemben, legyen az akár börtönből szabadult is. Nálam mindenki tiszta lappal kezd, ezt jó előre közlöm a problémásnak ígérkezővei, s azt is megmondom neki, hogy csak kétszer szedhet rá. Harmadik alkalommal elválnak útjaink. Hiszen, csakis lelkiismeretes, odaadó munkával tudunk megfelelni a növekvő követelményeknek. Témát váltunk, a családjáról kérdezem. — A feleségem több évtizede könyvelő a vállalatnál. Családos fiam hasonlóképpen az SKÜ-t választotta, raktáros. Húszéves kislányunk is folytatja a hagyományokat, s szerkesztő a gyárban. Egyébként gyermekeink szabad akaratukból döntöttek, amikor követtek bennünket a kohászathoz, s egyikük sem panaszkodik. Talán mert tapasztalhatták, hogy itt megbecsülik a szüleiket, vetem közbe. — Ami engem illet: nekem sincs okom keseregni. Tavaly hazavittem havonta 13—14 ezer forintot. Munkásságom elismeréseként többször részesültem Kiváló Dolgozó kitüntetésben és megkaptam a' Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Igaz, mindenkor igyekszem a tőlem telhető legjobban eleget tenni a szakmai beosztásomnak, s ma is szívesen cselekszem a közösségért. Végezetül a vágyairól kíváncsiskodom. Nincsennek nagy tervei, válaszolja, mindig rövid távon, az apró lépések taktikáját követve gondolkodott. Legyen egészség, békesség, akkor már komolyabb baj nem történhet. Ami a munkával elérhető, az neki elegendő. Magától értetődően a vállalattól akar majd nyugdíjba menni. Szeretné elmondani : mindvégig egyazon munkahelye volt, egész életében az SKÜ nagy családjáért dolgozott! A róla megmintázott portréhoz még hozzátartozik: szabad idejében kedvvel kertészkedik. A csend, a nyugalom, a jó levegő felüdíti. elűzi a zajos, nyüzsgő, füstös gyár okozta fáradalmakat. Éltető eleme a barátság, s ápolására ösz- szejönnek olykor a kenyeres jópajtásokkal. Valamikor a futballt is imádta, de mostanában már csak a tévében nézi meg a meccséket. Mint csendesen közli, sorozatosan csalódott az agyondédelgetett aranylábú fiúkban... Kolaj László Amikor az MSZMP májusi pártértekezlete tavaly állást foglalt a pluralizmus mellett, lényegében — függetlenül az akkori hiedelmektől, elképzelésektől — a többpártrendszer mellett kötelezte el magát. Ez 1988 végére nyilvánvalóvá is vált, és sorra alakultak újjá a régi pártok, vagy szerveződtek valóban újak. A folyamat napjainkban is tart. Üj politikai mozgalmak, pártok szerveződésének vagyunk tanúi — ha bizonyos, számunkra nem éppen előnyös sajátosságok miatt kissé az országos megújulás mögött kullogva — Nógrád megyében is. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt salgótarjáni — egyben Nógrád megyei — szervezete a dolgozók nemzetközi ünnepén, május elsején — jelképesen szólva — bontotta ki újra zászlait. A csaknem százéves munkáspárt — alakuló kongresszusát 1890. december 7—8-án tartották — két salgótarjáni képviselőjével beszélgettünk; Tóth Bertalan tanár, a Nógrád megyei ideiglenes elnökség elnöke, a huszonéves Iván Imre, a Salgótarjáni öblös- üveggyár gépkezelője, az ideiglnes elnökség tagjaként szervezőtitkár. — Pártjuk ideiglenes programjában olvashatjuk: az MSZDP, mint a legnagyobb múltú baloldali párt, működésében kifejezte népünk európaiságát, illetve testvéreink ma is a nagy, erős európai szocialista pártok. Hogyan értelmezzük a mondat első felét, továbbá a testvéreink szót nem tartják-e elcsépeltnek netán lejá- ratottnak? — A szociáldemokrata párt az első olyan szervezett tömörülés, amelyik a munkások érdekeit védelmezte. Nógrád megyében, Salgótarjánban 1904-ben alakult meg. Ahhoz, hogy pártunk európai legyen, be kell kapcsolódnunk azokba az európai politikai, gazdasági és kulturális folyamatokba, amelyek ma Magyarország fejlődése számára nélkülözhetetlenek, Pártunk tagja kíván lenni a Szocialista In- ternacionálénak. Bízunk abban, hogy a stockholmi júniusi kongresszusán elfogadják felvételi kérelmünket, és így hivatalosan, jogilag is integrálódunk az európai szociáldemokráciába — összegzi véleményét Tóth Bertalan, a kérdés első feléről, majd így folytatja: — Minden pártnak megvan a maga eszmei, politikai irányvonala. Mi a szociáldemokrata vonalhoz tartozunk, ebből kiindulva tehát szervezeti, eszmei, politikai szempontból minden szociáldemokrata pártot testvérpártnak tekintünk. Iván Imre hozzáfűzi: — Természetesen nem másoljuk ezeket a pártokat semmilyen téren. Más a történetünk, egészen más társadalmi közegben tevékenykedünk, tehát lehetőségeink is különbözőek. Ami pedig az európaiságot illeti, számunkra egyáltalán nem divatos kifejezésről van szó, hanem nagyon is szükségszerű ki- nyilvánításról. Országunk szerves része az európai kultúrának, amit majdhogynem elfelejtettünk, és talán még ma sem hangzik el elégszer és kellő hangsúllyal. Óriási a lemaradásunk tudásban, fejlődésben. Hogy ezt érzékeljük, elég csak összevetni az 1938-as és a jelenkori részesedésünket a világgazdaságban... — A szociáldemokrata párt hagyományosan baloldali és munkáspárt. Ez szolgáltatott alapot az 1948-as, azóta és főként napjainkban sokat bírált, a kommunista párttal való egyesülésre. Végtére is milyen sajátosságai vannak — amelyek egyben különbözőségét is jelentik az MSZMP-től — a szociáldemokrata pártnak? — Először is egész politikánk, politizálásunk mentes az ideológiától — feleli Tóth Bertalan. — Másodszor elvetjük a proletárdiktatúra elméletét, harmadszor a demokratikus centralizmus elméletét is. Mi valódi demokráciát akarunk, tagadva mindenféle monolitizmust. Ugyanakkor természetesen lehetnek közös platformjaink az MSZMP-vel. Például mi is a jóléti társadalomért, a szegénység teljes felszámolásáért küzdünk. Ezek olyan lényegi kérdések, amelyeket csak közösen lehet megvalósítani. Mi független pártnak valljuk magunkat, de sohasem zárkózunk el a párbeszédtől, senki elől feltéve persze, ha nem szélsőséges pártokról, csoportosulásokról van szó, például sztálinista vagy fasiszta pártról. A konstruktivitás, a közmegegyzés iránt ma óriási a társadalmi igény. — Az újjáalakult szocialista párt, hogyan próbál a megyeszékhelyen, a megyében megerősödni? Hiszen programjukban ez is szerepel, külön kiemelve az ifjúsági szervezet létrehozását. — Legnagyobb problémánk, hogy • sehol sincs helyiségünk, ahol összejöhet- pénk, nincs semmilyen infrastruktúránk, tehát írógépünk, telefonunk és így to-- vább — mondja az ideiglenes pártvezetőség elnöke. — Így a szervezőmunkát érdemben meglehetősen nehéz csinálni. Ugyanakkor tudjuk, hogy pártunk az egyesítéskor bizonyos vagyonnal rendelkezett, tehát ebből szeretnénk mi valamit visszakapni. — Előadásokat tartunk az elkövetkezendő időszakban, a tagtoborzás szándékával — jegyzi meg a szervező- titkár. — Ellátogatunk munkahelyekre, az iskolákba, vagyis a munkások és a fiatalok közé, tájékoztatjuk őket a párt programjáról. Az előadók felkészült, prominens személyiségek lennének. Levelet írtunk például Révész Tamás professzornak, a párt tudományos tanácskozó testületé elnökének, aki el is fogadta a meghívást, és június 30- án Salgótarjánba jön. Mint az ELTE jogtörténeti tanszékének a docense, nemcsak a pártról, hanem jog- politikai kérdésekről is beszél. — Egyelőre egy-két tucatnyi ember alkotja megyénkben a szociáldemokrata pártot. Vajon fogékonyak lesznek az emberek —• ha nemsokára elkészül az úgynevezett nagyprogram is — a pártra, illetve politikájára? Tóth Bertalan: — Bízunk abban, hogy az emberek fogékonyak lesznek a szociáldemokráciára, mert — úgy érzem — Nógrád megyében is szeretnek politizálni. Van véleményük, de azt egyelőre egymás között aa utcán, a vendéglátóhelyeken mondják el. Azt szeretnénk, ha közösség előtt, fórumokon nyilvánulnának meg, ha értelmét látnák eljönni ezekre a találkozókra. Meg lennénk elégedve, ha egy év múlva lenne ezer tagunk, és megfelelően tudnánk felkészülni a választásokra. Nem törekszünk sok tagra, mert nem a létszám dönti el, hogyan működik egy párt. De mindenkit befogadunk, aki elfogadja alapprogramunkat, irányvonalunkat. Nem vagyunk osztálypárt, meggyőződéssel valljuk a lelkiismereti és vallásszabadságot, a vegyes tulajdonú gazdaságot. Nyitottak vagyunk. Legfőbb kívánságunk, hogy nyugodt, békés politizálást folytathassunk a tolerancia jegyében. — Magam is ezt kívánva, és bízva valóságában, köszönöm a beszélgetést. Sulyok László Ismét felfut a forgóvázgyártás?! A Ganz Acélszerkezeti Vállalat mátraterenyei gyárában jelentős hagyománya van a vasúti forgóvázak gyártásának. Még a közelmúltban is évente több százat készítettek a nagy pontosságú munkát igénylő termékből, mintegy fele részben exportra, mostanra azonban erőteljesen megcsappant a kereslet iránta. Az idén mindössze 208 ilyen acélszerkezet előállítására kaptak megrendelést a mátraterenyei- ek : 108-ra a MÁV-tól, 100 -ra tuniszi vasúttól. Nemrégiben viszont a gyárban járt a japán vasutak elnöke, s elmondta: olyannyira elégedettek a márciusban kiszállított két vasúti alvázzal, hogy megegyezés esetén akár 1000—1500 darabos szerződés aláírására is sor kerülhet. Képünkön : Gubán Béla, Kapács Zoltán és Czene László lakatosok munka közben. ' Fotó: Bábel László 1 Osztrák—magyar vegyes vállalat Étterem a városligeti tavon Osztrák—magyar, bécsi székhelyű vegyes vállalat alakult 8,5 millió forintos alaptőkével. A cég tőkéjének 47 százalékát egy magyar egyéni vállalkozó, 53 százalékát pedig az osztrák Gastomic cég adta. Az új vegyes vállalat a budapesti városligeti tavon teraszéttermet alakított ki, ez vasárnap nyílik meg. A Robinson elnevezésű étteremben 120 vendég számára van hely. A hagyományos magyar ételeken kívül olasz specialitásokat is kínálnak. A tizenháromféle pizzát sütő kemencét Olaszországból szállították, a számítógépes italadagoló rendszert — mely pontosan nyilvántartja az elfogyasztott italok meny- nyiségét — Ausztriából hozatták. Az étterem hasznából az osztrák fél magyar- országi idegenforgalmi és egyéb vállalkozásokat kíván kezdeményezni.
