Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
Végtisztesség a mártíroknak a nemzeti gyász napján VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP LAPJA XLV. ÉVF., 141. SZÁM ARA: 5,30 FORINT 1989. JÚNIUS 17.. SZOMBAT A nemzeti gyász és a megemlékezés napján, június 16-án, pénteken Nagy Imre és mártírtársai, valamint az 1956-ot követő megtorlás áldozataira emlékezett az ország. Budapesten, a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel a Nagy Imre és mártírtársai, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József földi maradványait magukba foglaló koporsókat, valamint egy hatodik, üres koporsót, az ismeretlen forradalmárét. A fölöttük kifeszített lyukas drapéria azt a nemzeti lobogót jelképezte, amelyből 1956-ban a szovjet mintára készült állami címert kivágták. A koporsókat hajnali négy órakor ravatalozták fel a Műcsarnoknál. A reggeli órákban vették át a gyászszertartás színhelyét a rendre vigyázó Magyar Demokrata Fórum rendezői. A gyászszertartás pontban 9 órakor kezdődött el. Először a főváros, az ország, valamint a világ minden részéről érkezett emberek tömegei rótták le tiszteletüket a koporsók előtt, elhelyezve a kegyelet, a megemlékezés koszorúit és virágait. A gyászszertartás megkezdése után egy órával, 10 órakor Sinkovits Imre, Kos- su th-díjas színművész lépett a ravatalozó előtt felállított mikrofonhoz, hogy felolvassa a hozzátartozók, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége, valamint más ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát. A magyar nemzethez szóló felhívás hangsúlyozza, hogy 1989. június 16-a a nemzeti gyász és megemlékezés napja, amelyen Nagy Imrén és mártírtársain kívül kegyelettel adózik az ország mindazok emléke előtt, akik 1956-ban életüket áldozták: a harcokban elesettek, a statáriális eljárás áldozatai, a halálra ítéltek és kivégzettek előtt. Utalt arra, hogy a Budapesten és vidéken a temetők elhanyagolt részein és árkaiban, jeltelenül elhantoltak hozzátartozói több mint három évtizeden át hiába követelték a sírok megjelölését, a hamvak kiadását, emberhez méltó eltemetésük lehetővé tételét. Most a rendszer mély válsága és részleges átalakulása, valamennyi ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzetközi nyomós hatására a hatóságok elvégezték az öt kivégzett vezető holttestének exhumálását és azonosítását, nyilvánosságra hozták a többi kivégzett névsorát, s ígéretet tettek arra, hogy a közeljövőiben hozzátartozóik őket is azonosíthatják, s méltóan eltemethetik.' Amíg erre sor kerül, emléküket üres koporsó jelzi, amelyet ugyancsak a 301-es parcellában hántolnák el. Az üzenet rögzíti, hogy harangzúgás adja hírül ország- és világszerte a gyász- szertartás kezdetét. Felhív arra, hogy álljon meg ekkor minden városban és faluban a közlekedés, szólaljanak meg az autódudák, a gyárak kürtjei, s ki-ki ott, ahol van., némán emlékezzen a mártírokra. Utal arra is, hogy a temetés során elhangzik az 1956-os kivégzettek névsora, 6 egy-egy égő fáklya kioltása jelképezi a többnyire fiatalon kioltott életeiket. Egyben arra szólít mindenkit: tartsa tiszteletben a hozzátartozóik kérését és a temetés zárt körű rendjét; a következő napon módja lesz egy-egy szál virágot, vágj’ mécsest elhelyezni a síroknál. A felravatalozott koporsók mellett a mártírok egykori vádlott-társai, valamint hozzátartozói váltották egymást a díszőrségen. A mártírok emléke előtt tisztelgők hosszú sorban két órán át vonultak el néma főhajtással a ravatal előtt virággal beborítva a lépcsősorokat. Elhozták csokraikat Budapest, a vidéki városok, falvak lakosai, társadalmi szervezetek, intézmények, vállalatok dolgozói, a külhonban élő magyarság képviselői. A ko- szorúzók között voltak a Hazafias Népfront vezetői, s „Székelyföld” feliratú tábla alatt gyülekezve lerótták kegyeletüket a ravatalnál a hazánkban menedéket talált romániai magyarság küldöttei is. A gyászszertartás első szakaszának vége felé járva — 11 órakor — már csaknem 100 ezres tisztelgő sokaság népesítette be a hősök terét és környékét. . Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött meg a protokolláris koszorúzás. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai nevében Baracskainé Horváth Mária, Hódos Győző, Mihalics Veronika, Papp János helyezték el a kegyelet koszorúit a ravatalnál. Az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke, valamint Szentágothai János, Benjámin Judit, Fodor István Pásztohy András, Pálfi Dénes képviselők és Mary György, az Országgyűlés elnöki titkáráságának vezetője rótták le kegyeletüket a koporsók előtt. A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Med- gyessy Péter miniszterelnökhelyettes koszorúzott. Ezt követően — a protokolláris koszorúzás ideje alatt — Nagy Imre koporsójánál Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter váltotta fel a díszőrséget, míg az ismeretlen forradalmár koporsója mellett a koszorúzó országgyűlési képviselők tisztelegtek díszőrségben. A megemlékezések folytatásaként a magyarországi egyházak és felekezetek képviselői’ hajtottak fejet a ravatalnál. A magyar katolikus egyház nevében Paskai László bíboros, prímás-érsek, a magyarországi református egyház nevében Kocsis Elemér püspök, a magyarországi református egyház zsinatának lelkész! elnöke, a magyarországi evangélikus egyház nevében Nagy Gyula püspök-elnök, a magyarországi unitárius egyház nevében Huszti János püspök, a magyar ortodox admi- nisztratúra nevében Berki Feriz esperes adminisztrátor, a magyarországi izraelita hitfelekezet nevében Schö., ner Alfréd főrabbi helyezte el az emlékezés és a kegyelet koszorúit. Ezután a hazai diplomáciai testületek képviselői koszorúztak. A koszorúzókon kívül a gyászszertartáson részt vettek — Albánia, Kína, a Koreai NDK és Románia kivételével — a szocialista országok Budapestre akkreditált diplomáciai képviseleteinek vezetői, illetve tagjai is. Elhelyezte a ravatalnál koszorúját az Olasz Szocialista Párt nevében Bettino Craxi főtitkár, az Olasz Kommunista Párt képviseletében Achille Occhetto főtitkár, a radikális párt ne, vében Sergio Stanzani főtitkár és Emma Bonino, a vezetőség tagja, a politikai foglyok szövetsége nevében Kósa Katalin, Szőnyi Tibor és Fónay Jenő, a magyar- országi és az amerikai recski szövetség képviseletében Kéry Kálmán, Faludy György és Zimányi Tibor, az egykori munkástanácsok nevében Abod László és Dénes János. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Berend T. Iván, a Magyar írók Szövetsége nevében Cseres Tibor és Nagy Gáspár, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében Lőcsei Pál, Rácz Sándor, Széli Jenő, Kosáry Domokos, Litván György és Erdélyi Tibor koszorúzott. Elhozták koszorúikat a ravatalokhoz a Charta ’77, az NZS lengyel független diákszövetség, a lengyel— magyar szolidaritási társaság, a Romania Libera képviselői. Koszorúztak a ravatalnál a Független Kisgazda- párt, a Nemzeti Parasztpárt és Petőfi párt, a Veres Péter Társaság, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a kereszténydemokrata néppárt, a Márton Áron Társaság, a Bajcsy-Zsilinszky Endre baráti társaság, a Magyar Demokrata Fórum, a szabaddemokraták szövetsége, a független jogász fórum, a FIDESZ, a Magyar Függetlenségi Párt, a Független Magyar Demokrata Párt, a független magyar szakszervezetek, az egykori Márciusi Front és az Üj Márciusi Front, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői. Pontban 12 óra 30 perckor harangzúgás adita hírüli, az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállít a közlekedés, megszólaltak az autódudák, a gyárak kürtjei. A kegyelet ad ók — a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és a hozzátartozók felihívásának eleget téve — egyperces néma gyász- szál emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén elhangzott a Himnusz, majd — magnószalagról — Nagy Imre 1956. október 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret: „Magyar testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai ! őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a bizalmat. Ne folyjék testvér- vér hazánkban'!” Ezután Vásárhelyi Miklós, a TIB elnöke lépett a mikrofonhoz, ú'ögy elmondja búcsúbeszédét: — Az imént hallottuk Nagy Imre szavait, amelyekkel 33 esztendővel ezelőtt a forradalom viharában fordult az országhoz. S a megszólítottakhoz, honfitársai hallgattak reá. Elné- miulttalk a fegyverek, nem folyt több testvérvér, helyreállt a rend, elindult a megbékélés és a demokratikus átalakulás folyamata. Megőriztük a forradalom vívmányait, s a jövőt kezdtük alakítani. A világ csodálattal figyelt Magyarországra. A magyar név t)ör- téneilimiünk során soha nem csillogott oly fényesen, mint az 1956-os forradalom napjai ban. A brutális külső beavatkozás eltiporta a forradalmat, véget vetett törekvéseinknek, reményeinknek, de nem olthatta ki (Folytatás a 2. oldatott.) II tisztelgés perce Minden olyan volt, mint máskor. Az emberek »lettek o dolguk után. Cipelték a bevásárlószatyrokat, mint máskor, tolakodtak az üzletekben, mint máskor. Nem vették észre, hogy ragyogó napfény fürdeti a várost, hogy pompázatos virágok nyílnak a parkokban. Versenyben voltak az Idővel, mint máskor. Es mégis... 12 óra 30 perckor megkondultak a harangok. Szó-] katlan időben. Az emberek, okik siettek, tülekedtek, tudták, kR kért szólnak. Megálltak a helyi járatú autóbuszok, majd sorra mind a többi autó is. A gyász perce következett el. Az emléke* zésé, a tisztelgésé. Előbb némaság borult a szűnő időbe der* medt mozdulatlanságra, majd felzendült a gyász kórusa: az autók kürtjeire, az állomáson álló vonat sípja válaszolt. Es zúgtak, zúgtak a harangok... Csak egy perc volt, egyetlen perc. így hangzott néma ajkakról a hangos emlékezés: örökségteket nem feledjük! Azután elnémultak a kürtök, megszólaltak az emberek. A pilóta gázt adott, az anya kézenfogta kisfiát, az asszony felemelte bevásárlókosarát. És indultak útjukra. I így múlott el az az egyetlen perc Salgótarjánban.- sz. m. r A mozdulatlanság pillanatai iveinek múltunkból a jövőbe. Megkondult a lélekharang Forgács-bányatelepen is. KGrtök kórusa zengett oz útoe.
