Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-15 / 139. szám

CDODT JF Ï I 1 M •4 SPORT grUn 1 örUfli < nXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'N^NXXXXXXXXXXXXXXnXW^^XXXXXXXXXXXXXXXXN^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXSSSÄXsXXXXXXXXXXXXX^X'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.XXXXXXX'.'::; ■vL. Három SKSE-arany a Budapest-bajnokságon Kovács Dusán bravúrja Az 1989. évi Budapest-baj- nokság küzdelmei a BEAC pályáján kezdődtek, ahol az utánpótláskorúak egyéni és összetett, valamint a fel* nőttek összetett versenyeire került sor. A rangos viadalon az SKSE fiataljai kitettek ma­gukért. A legnagyobb meg­lepetést a tarjániak több­szörös magyar bajnoka, az ifjúsági korú Kovács Dusán szolgáltatta, a fiatalember 6704 ponttal a felnőttek kö­zött versenyezve megnyerte a tízpróbát. Rúdugrásban egyéni csúcsát is megjaví­totta. Az utánpótláskorúak kö­zött Balázs Dénes igazolta klasszisát. Az 1500 méteres síkfutásban egyéni csúcsát megjavítva, 3:48,45 perces eredménnyel győzött, s ezzel Kovács Dusán a felnőttek között is bizonyított teljesítette a szeptember 11— 13 között Phenjanban sorra kerülő Ifjúság Barátság Ver­seny kiküldetési szintjét, az­az: megnőttek esélyei az utazásra! A Budapest-bajnokság ser­dülő korosztályú versenyeit már a Honvéd atlétikai sta­dionjában rendezték. Itt is jól szerepeltek a tarjániak. Az 1500 méteres síkfutásban Simon Lilla 4:47,01 perccel szerzett aranyérmet. Az SKSE sportolóinak to­vábbi eredményei, fiúk, 100 méteres síkfutás: ...4. Buda­vári G. 11,67, 1500 m: ...5. Fejérvári G. 4:07,00, magas­ugrás: ...8. Tóth Zénó 183 cm. Lányok. 100 méteres sík­futás: ...3. Rozbora K 12,77. S. F. Játékszabályok totózóknak Indexszám, tipposzlopszám, részvételi dij Az indexszám azt mutat­ja, hogy a fogadó a K szel­vény főmérkőzésnek szá­mító 13 mérkőzéséből hány mérkőzést játszott meg há­rom, kettő, illetve csak egy eséllyel (fixre), vagyis az indexszámot a három, kettő és egy eséllyel meg­játszott mérkőzések darab­számának ebben a sorrend­ben egymás mellé történő leírása adja meg. (Például: két háromesélyes, négy két­esélyes és hét fix mérkőzés megjátszása esetén az in­dexszám 2, 4, 7.) Az indexszámnak a szel- vénven való feltüntetésére a mindhárom szelvényrész tipposzlopai alatt elhelye­zeti háromrészes bejegyzési hely szolgál. A Totóindex — amelyet külön füzetben a K szelvé­nyen való tippelés segéd­eszközeként ad ki az igaz­gatóság — azt a célt szol­gálja, hogy abból a foga­dó az indexszám alapján a szelvényen megjátszott tipp- oszlcpszámot, a befizeten­dő részvételi díjat és a Ttverő tipposzlopok számát közvetlenül megállapíthassa. Az indextáblázatok hasz­nálatára vonatkozó útmuta­tót a kiadott Totóindex tar­talmaz za. A K szelvényen megját­szott tipposzlopok száma a következőképpen számítha­tó ki : minden egyes két- leSiéHyel megjátszott mér­kőzés megkéfszer-ezi, min­den egyes három eséllyel megjátszott mérkőzés meg­háromszorozza a tipposzlo­pok számát, tehát ahány három-esélyes tipp szerepel a K szelvényen, annyiszor 3 és ahány kétesélyes tipp ezerepef, annyiszor 2 egy- m-'csal való összeszorzásia adja a tippoiszlopo-k számát. Például 2 háromesélyes, 4 kétesélyes és 7 fix mérkő­zésnél a tipposzlopok szá­ma 3x3x2x2x2x2—144. A To­tóindexben a fogadó, K szelvényének indexszáma mellett, számítás nélkül is megtalálja, hogy hány ön­álló tipposzlopot játszott meg. A kéthasábos tippszelvény 10 forintos részvételi dí­jának megfelelően egy ti-pp- oszlop részvételi díja 5 fo­rint, tehát a K szelvény részvételi díjaként annyi­szor 5 forintot kell befizet­ni. ahány tipposzlopot a fo­gadó a K szelvényen meg­játszott. (Például 2, 4, 7 in­dexszámú 144 tipposzlopot kitevő K szelvény részvételi díja 144x5=720 forint.) A Totóindexben az indexszám mellett kiszámítva szerepel a részvételi díj összege is. A K szelvényeken vala­mennyi főmérkőzéssé elő nem lépett pótmérkőzésre a fogadónak csak azt az egy tippet kell- bejegyeznie, ame­lyet a +1 találat szempont­jából megjátszani kíván. Az indexszám minden esetben meghatározza a megjátszandó tipposzlopok számát és a fizetendő rész­vételi díjat. Ha a fogadó a fogadási éis ellenőrző szel­vényrészen megjátszott tipp­oszlopok részvételi díjaként nagyobb összegű részvételi díjat fizetett be. a körzeti iroda a K szelvényen fel­tüntetett indexszámot a meg- j á tszott t ipposz-1 o póknak megfelelő indexszámra ja­vítja és ennek megfelelően a K szelvény fogadási és el­lenőrző szelvényrészén meg­játszott tipposzlopokkal vesz -részt a fogadásban. A több­letként befizetett részvételi díj összegét az igazgatósáig a 16. § (3) bekezdésében rögzített módon visszafizet­heti. A K szelvény kitöltése után a megfelelő indexszá­mot mindhárom szelvény- részen, a megjátszott ti-pp- oszlopszámot és a részvételi díj összegét pedig az iga­zoló és fogadási szelvényré- szen az erre a célra szolgá- ló rovatba a fogadónak egyezően kell bejegyeznie. Ha az indexszámot, tipp- oszlopszámot és a részvételi díjat vagy ezek bármelyi­két a fogadó kérésére va-gy a bejegyzés elmulasztása miat-t a befizetőhely dolgo­zója vagy bárki más jegyzi be, azt a fogadó -saját be­jegyzésének kell tekinteni. Bundameccs Nápolyban? Az olasz Labda r-úgó-szö- veiség vizsgálatot indított a Napoli csapata ellen, mi­után alapos gyanú merült tel arra vonatkozóan, hogy az Ascolá elleni bajnoki mérkőzésüket nem a legko­molyabban vették. Az UEFA Kupa-győztes ná­polyiak ugyanis vasárnap nem kevesebb, mit hat kulcsemberüket hagyták ki a kezdő tizenegyből, s en­nek meg is lett a<z ..ered­ménye'’: 2—0-s vereséggel hagyták el a pályát, az Ascclinak pedig nem jött rosszul a két. pont, hiszen elkerülték a „veszélyes zó­nát’’. A találkozó a 78. perc­ben érte el „csúcspontját”. Ekkor Otta-vi-o Biamchi ve­zető edző -a térdsérülést szen­vedett brazil csatár, Ca- reca helyére a tartalék ka­pus (!) Raffaele di Fuscot állította be. Az itáliai sajtó mindezek után természetesen nem bánt kesztyűs kézzel a Na­poli v-at. Elképzelhetőnek tartják, hogy a közelmúlt­ban még az UEFA-gvőze- lemért ünnepelt csapattól a vasárnapi botrányért bünte­tőpontokat vonnak lie, s az Ascoíi elleni találkozójukat újra-játszatják. Szurkolói levél a Igaza van Karancskeszi SE-nek! Aggódom a labdarúgás jövőjéért, főleg akkor, ha a napnál is világosabb ese- tekben hosszú idő után sem jut nyugvópontra egy-egy ügy. Ismerem a labdarúgás alapvető szabályait, ezért merek véleményt mondani. Sajnos, a Karancskeszi SE kálváriája nem egyedi eset, csak eddig a legtöbb hasonló helyzetben lévő csapat nem kért nyilvánosságot, vagy nem vállalta az óvásokkal együttjáró hercehurcákat. Pedig mindig voltak és lesznek is a játékvezetőket és a szövetséget elmarasz­talható esetek. D'e vajon csak a csapatok tehetnek-e erről ? Az óvások elbírálásánál alapvetőnek tartom az érin­tett felek meghallgatását. Ennek hiányát kifogásolták a karancskesziek is. Felsorolt eseteikben azt furcsállom, hogy nem érvényesültek a labdarúgás alapszabályai, és a Salgótarjáni Városi Labda­rúgó-szövetség versenykiírá­sában a rögzített előírások. A Karancskeszi—Etes mérkőzésen előfordult két sárga lapos figyelmeztetés tényét az etesi sportvezetés sportszerűen elismerte. Ezt nem elfogadni több mint műhiba ! Ha pedig megtör­tént, az MLSZ szabálya sze­rint csak az újrajátszást le­hetett volna előírni és nem a játékvezető nyilatkozatát elfogadni. A Rónafalu—Karancskeszi mérkőzés után a játékveze­tőt egy évre eltiltották, de a VLSZ döntése meghoza­talakor ezt a tényt nem vette figyelembe. Pedig az ittas állapotban lévő bíró sorozatban követhette el a hibákat. Éppen ezért olvas­tam megnyugvással, hogy a mérkőzés újrajátszását ír­ta elő a VLSZ. Csakhogy ez a döntés több hónappal ezelőtt is megszülethetett volna ! A Luciáivá—Karancskeszi mérkőzés végeredménye számomra nem lehet vitás. Én a versenykiírásból, a játékvezető jelentéséből és a nyilatkozatából indulnék ki. Ezek a karancskesziek iga­zát bizonyítják. Az első esetben — Etes—Karancs­keszi — a szövetség ott a játékvezető nyilatkozatát egyértelműen elfogadta. Itt sem tehet mást. Nevetséges lenne, ha négy leigazolt já­tékossal „bajnoki meccsnek” minősítenék a lejátszott mérkőzést, miután ahhoz legalább hét leigazolt játé­kos kell. A két cikk megjelenése után úgy érzem, hogy a ka- rancskeszi-ek nem vádoltak, nem rágalmaztak, nem bán­tottak „ártatlan embereket”, csak keserű tapasztalataikat mondták el. Ezért fordultak a nyilvánossághoz, miután ügyüket többszöri 30 napos határidőik elteltével sem in­tézték. Nem kifogásolom ezt a „bűnüket”. Nyilván a karancskesziek önkritikát gyakorolnak, de vajon csak nekik kell-e? Aggódom a labdarúgás jövőjéért. Azt érzem, hogy a csapatok nem vállalják jogos igazuk nyilvánosságra hozatalát. Pedig van belő­lük bőven. Nem elriasztani kellene őket, hanem együtt, őket meghallgatva kellene az eseteket tisztázni. A karancskesziek úttörő szerepet vállaltak, eseteiket megosztották a nyilvánosság­gal. Tették ezt annak re­ményében, hogy ott legalább meghallgatásra találnak. Én a legtöbb kiscsapat megszűnésének okát a fenti esetekhez hasonló ügyek nem megfelelő intézésében is látom. Ez pedig nem hasz­nál a labdarúgásnak, amely­nek szintén jót tenne, ha alulról felfelé építkezhetnek. Jó lenne, ha a szövetség és a csapatok vezetése össze­hangoltan, egy célért dol­gozna! Ez használna a lab­darúgás felemelkedésének. A szurkolók szórakoztatása pedig csak ettől várható. ­Egy, a labdarúgás meg­újulásában reménykedő szur­koló Molnár Sándor Salgótarján, Virágos út 7. Diáktalálkozó után Hagyomány, hogy a tanév vé­gén megrendezik az országjá­ró diákok megyei találkozóját. Így történt az idén is: a KISZ megyei bizottságának szervezé­sében a Balassagyarmat mellet­ti Nyírjesben került sor a kö­zépfokú tanintézetek természet- barát fiataljainak találkozójá­ra. A nyírjesi ifjúsági táborban három napon át programok tu­catjai közül válogathatott a mintegy száz résztvevő. A szá­mos verseny mellett szabadidős- rendezvényeken szórakozhattak a diákok. Az egyik legizgalmasabb erő­próba az éjszakai akadályver­seny volt, melyet a salgótarjáni Madách Gimnázium csapata nyert meg. Egyéniben is össze­mérték erejüket —, no és fel- készültségüket — a tájfutó ta­nulók. A fiúknál a legjobbnak Reviczki Zsolt (St. Madách), a lányoknál Marczis Zsófia (211. Sz. ISZI) bizonyult. Sok izgalmat tartogatott ? városismereti verseny, melyet Balassagyarmat központjában bonyolítottak le. A hazai pálya előnyét élvező Balassi Bálint Gimnázium csapata szoros küz­delemben szerezte meg az első helyet, két ponttal megelőzve a salgótarjáni Bolyai János Gim­názium válogatottját. A rendezők az egyes verseny­számok győzteseit és helyezett­jeit tárgy- és könyvjutalomban részesítették, majd megválasz­tották a Nógrád megyei negy­venfős csapatot, amely a To­kajban sorra kerülő országjáró diákok országos találkozóján képviseli szükebb pátriánkat. Zentai Csak nem sírsz, Bandi? Hisz két tanítványod nemrégiben szerzett értékes helyezést, az országos junior-ökölvívó- bajnokságon! Vagy az szomorít el, hogy visszaesett a tarjáni boksz színvonala? Esetleg látod a jövőt és úgy gondolod, nincs kiút? Biztos, hogy van. A megoldást nektek kell megtalálni. Épp ezért, ne szomorkodj Botos Bandi! Lesz boksz és kell is, hogy régi fényében ragyogjon a Stécé ökölvívása! Fotó: Bábel László Gazdag rabszolgá Mozgásban a labdarúgó­gépezet de nemcsak azért, mert az olaszországi vb-re tülekednek a csapatok. Ennél több is történik. A Stras­bourg! Európa-parlament egyik bizottsága ugyanis — a nyugat-európai határok megszüntetése kapcsán — a szabad munkavállalás jog­címén azt javasolja, hogy 1993-tól a futballisták is ott játszhassanak, ahol akarnak, illetve ahol foglalkoztatják őket. Az indítvány beterjesztő­je, a holland James Janssen Van Raay így indokolta a változásra érett helyze­tet: „Az átigazolások során kifizetett összegek nemcsak a modern rabszolgaság egyik formáját jelentik, hanem a dolgozók szabad helyváltoz­tatási jogát is sértik.” Mint a Le Monde beszá­molójából kitűnik, a javas­latot nem fogadták kitörő örömmel. Sőt, megkérdője­lezték, hogy helyénvaló-e a dolgozó kifejezést használni labdarúgók esetében. Jacques Thébault, a francia szövet­ség vezetőjét egyenesen fel­bőszítette a „modern rab­szolgaság” hasonlata, így nyilatkozott: „Európa 320 millió lakost és mintegy 20 millió munkanélkülit jelent, de mindenképpen súlyosabb gondokat, mint amit a fut­ball okoz. A vita tehát 4—5 ezer kivételes helyzetben lé­vő személyt érint. Én, saj­nos, sokkal szerencsétlenebb rabszolgákat is ismerek, mint Gullit — aki havonta 2 millió frankot kap a Milán­tól (ez több mint 19 millió forint — a szerk.), és Fer­nandez — aki 700 ezret vesz fel a Matra RP-től (mintegy 7 millió forint).” Idetartozik, hogy ugyan­ebben az időben egy olasz újság, a La Republica szen­zációként közölte: a kínai labdarúgó-szövetség történe­te során először tűzött ki prémiumot a vb-selejtezők 5. csoportjában játszó válo­gatottnak. Eszerint a Thai­föld elleni győzelem 500 jü­ant — 7700 forintot — az Irán elleni hazai siker 1000, az idegenben elért győzelem 2000 jüant hoz a fiúknak a konyhára. Ami fantasztikus összeg, ha a kínai átlagfize­tést vesszük alapul, de ele­nyésző az európai — beleért­ve a közép-európai — „rab­szolgák” jövedelméhez ké­pest.

Next

/
Thumbnails
Contents