Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-14 / 138. szám
Münnichesek között Bátonyterenyén 1/ . , rr r . r I Kettős szorításban szilárd kötés • Megszűrt tagság • Gubanc a koszorúzáson • „Nem vagyunk ellenség" NÓGRÁDI TÁJAKON KETTESBEN —képpár: kulcsárNincs még vevő minden kajszira Az idén az elmúlt évtized legnagyobb kajszitermé- ee ígérkezik. A fák roskadoznak a gyümölcstől, s bár még másfél-két hét hátravan a szüretig, a betakarítás és az értékesítés gondjai már most mutatkoznak. Horváth Gyula, a TOT főtanácsosa elmondotta: ke_ — Először a rendőrségen jelentettek fel, hogy a házunk előtt álló autók „eltorlaszolják” az utat. Majd a közlekedési felügyelet műszaki felügyeleti osztályától kaptam levelet, hogy a járművizsgáztatási kérelmemet egyelőre nem áll módjukban teljesíteni, mert a jogszabály még nem született meg. Igaz — írják — csak apró változtatásokra lesz szükség, de egyelőre nem vagyok vállalat, sem szövetkezet. Végül az a bosszúság ért, hogy Salgótarjánban nem tudnak számomra telephelynek alkalmas területet biztosítani, pedig nem ingyen kérem... A történet előadója Ka- kuk József, a salgótarjáni (Oncsa-telepi) székhelyű Autóklinika Kft. vezetője. Egy vállalkozó, akinek — magánszámítások szerint — kétharmadnyi jövedelmét viszi el az adó, s egyéb, az államnak fizetett kiadás. Tervei között egyébként az iméntieknél nagyobb horderejű elképzelések is szerepelnek, például nyugati tőke bevonása, talán megvalósuló telephelyén benzinkút kialakítása (hogy ne kelljen az autósnak végigbotorkálni a városon, míg üzemanyaghoz jut!), egyszóval, a vállalkozási hajlam megvan benne. Mi több, ezen törekvése találkozik pártjaink, kormányunk elképzelésével is, mindössze egy fék látszik oldhatatlannak: a HIVATAL-é. Mert e nagyszabású célkitűzéshez alapvetően telephelyre van szüksége, mint számos, most alakult kisszövetkezetnek, társaságnak, természetesen a lakóövezettől minél távolabb, de ugyanakkor elérhető távolságban, hiszen a szolgáltatás élvezője a lakosság. Kakuk József esetében ez a terv egy komplex autójavító létrehozása, javítóbázissal, alkatrészbolttal, benzinkúttal, járművizsgáztatási joggal —, hogy csak a lényegesebbeket említsük. Találjon meg a kuncsaft mindent egy reskedelmi szakbizottságuk értékelése szerint a tavalyi 23 ezer tonnával szemben a termelőszövetkezetek idén mintegy 55—60 ezer tonna kajszi értékesítésével számolnak. Ennek kétharmadát a kistermelők ajánlják számukra. A termés egy részének sorsát, érhelyen, gyorsan. Minőségi ellátást csakis így lehet produkálni, s ezt már egy határral arrébb rég kitalálták... — Kiszemeltem egy területet — folytatja a történetet —, erre a HIVATAL képviselője azt mondta: ez véderdő. A másik külterület, azért nem jöhet szóba, egy sor más városrészben meg tilos, vagy lehetetlen a kivitelezés. Tudjuk, hogy megyeszékhelyünk adottsága behatárolja a telephely-kialakítási törekvéseket. A jogszabály, az jogszabály, nem is beszélve a környezetvédelemről, s egy sor egyébről. De vajon a HIVATAL tett-e intézkedéseket a vállalkozói hajlam erősítésére, elősegítésére? Vagy bele kell nyugodni a megváltoztathatat- lanba:*a jogszabály nem teszi lehetővé? Meg a határozat, meg az előírás, meg a bürokrácia! Egyáltalán: kell nekünk egy állandóan akadékoskodó, panaszhadjáratot folytató, agresszív vállalkozó? Mikor a HIVATAL-nak amúgy is annyi baja van. . „A kormány nagyon akarja, hát majd megnézzük, mit tehetünk. Piroska kartársnő, lesz szíves a dosz- sziét! Majd én segítek, látom, nem bírja egyedül..." ☆ Az írás megszületése után örömmel értesültünk róla, hogy a HiVATAL megtárgyalta Kakuk József kérelmét, s két területet is javasolnak számára telephelyül. Felmerült az is, hogy a nagyobb lehetőségeket tartogató autójavító kisvállalat fuzionáljon a kft.-vei, esetleg Kakuk József vegye azt át, a szolgáltatás színvonalának növelése, az eredményesebb tevékenység reményében. T. Németh László tékesítési lehetőségeit még nem látják biztosítottnak. Ezért tárgyaltak a legjelentősebb feldolgozó- és exportvállalatok képviselőivel. Kiderült, hogy a gyümölcs felére még nincs vevő, annak ellenére, hogy a kereskedelmi és a feldolgozóvállalatok a tavalyinál többet akarnak átvenni. Az állatvilág különféle csoportjait tanulmányozva, minduntalan érdekes jelenségeket figyelhetünk meg. Ritkán hallunk például egy állatcsoportról, amelynek már a neve is felkeltheti figyelmünket: a százlábúakról. Valóban élnek olyan állatok, melyeknek száz, vagy száz pár lábuk lenne? Nevük bizony egy kis túlzáson alapul, mint, ahogy rokonaik, az ezerlábúak elnevezése is túlzás a lábaik számát illetően. Annyi csupán az igazság, hogy sok lábuk van, de a száz- lábúaké nem éri el az 50 párat, az ezerlábú elnevezés pedig csak azt jelenti, hogy még az előbbieknél is több lábat használ tulajdonosa. Böngészem az apróhirdetéseket. Látom, csaknem minden második a biogilisztát, biohumuszt kínálja. Mi' ez? Mitől ilyen nagy üzlet? Aztán egy nap téblábol valaki a szerkesztőségben, keres valakit, hogy jaj, rögtön kéne telefonálnia, mert a biogiliszták... Elhangzott a varázsszó, s Varga István szaktechnikus — némi udvarias erőszakosságnak engedve — máris a szobámban ül. — Ha jól értettem, biogi- lisztázik.* — Hogyne. kérem, vagy századmagammal a megyében. Már szövetkezetünk is van, idén alakult, a váci Flóra és Fauna Kisszövetkezet. — A gilisztát mindenki ismeri. De mitől bio ez a kis jószág? — Attól, hogy az ember tudatosan használja arra. amire való. Porhanyításra. A biogiliszta jó minőségű marA Münnich Ferenc Társaságot létrejötte óta széles körű társadalmi és politikai bizalmatlanság kíséri. Az MSZMP igyekezett elhatárolni magát, ami érthető abból a szempontból, hogy bizonyos fokig alternatív szerveződésről van szó, illetve a társaság tagsága jórészt olyan személyekből tevődik össze, akik komoly támaszai és alakítói voltak az előző, most meghaladni szándékozott politikai rendszernek. Még hangosabban és harcosabban fogadták a társaság megszületését az alternatív szervezetek —, noha, mint említettük némileg a Münnich Ferenc Társaság is az. Ennek elsőrendű oka az volt, hogy nem mindenki érti, még inkább nem akarja a pluralizmust, és a radikálisabb változásokat sürgető alkternatívok közül többen fenyegető leveleket kaptak, amelyek mögött jobbára münnicheseket gyanítottak. Az országos helyzet ugyanígy képezhető le Bátonyterenyén is. Annyi különbség azonban mindenesetre van, hogy itt — alternatív egyesületek, mozgalmak híján — csak a hivatalos szervekkel kell hadakozni. Ennek szemléletes, elgondolkodtató, követésre azonban aligha ajánlható eseménye a városavató és a felszabadulási együttes ünnepségen zajlott le. A pártbizottság illetékese megnyugtatta a társaság képviselőit, hogy koszorújukat majd a munkásőrök viszik a hősi emlékmű talapzatához, hiszen így történik ez másokéval is, nincs értelme a különcködésnek. Az ünnepségen aztán közölte az egyik rendező, hogy a parancsnokság a münnichesek esetében megtiltotta munkásőreinek a közreműködését. Jogos düh csapott fel erre: nem ezt ígérték! Majd gyorsan döntöttek, és két társuk, Gulyás János ügyvezető és Liska György fogta kezébe a koszorút, s állt mögéjük néhány társaságbeli vezető személyiség. Gulyás János bátonytere- nyei (maconkai) lakásán idézzük fel a történteket, ha- vagy birkatrágyát eszik, s ebből dolgozza ki a biohumuszt, mely megtermékenyíti a termőföldet. — Ezt teszi a műtrágya is. — Na ja, csakhogy az vegyszer, s a vegyszerekből már elegünk van. Nyugat- Európában a biohumuszban előállított termékért ötven százalékkal többet fizetnek, mint a műtrágyával kezeitekért. — Ér annyit a biohumusz, mint a műtrágya? — Többet. Már az első évben is növeli a termést, de igazából a következőben fizet: 30—40 százalékkal többbet ad a biohumusszal megszórt föld ! — Voltaképpen Kolumbusz tojása a biogiliszta. — Persze. Már az apám is gilisztázott, ha nem is egészen úgy, mint mi. Kihordta a kert végébe a trágyát, s amikor a giliszták már jól összedolgozták, rászórta a földjére. Egy hektárról az melyek még most is tüskeként égetik a testet, noha igyekeznek elfelejteni. Csak hát érthető, hogy nehezen emésztik meg, hiszen a január elején, a megyében elsőként alakult, ma már 150 személyt számláló társaságban nagyon sokan vannak olyanok, akik évtizedeken keresztül munkásőrök voltak, illetve ma is azok. — Nem akarjuk kiélezni a helyezetet senkivel, sem a párttal, sem az alternatív szervezetekkel — szögezi le Árgyelán János titkár. — Mi komolyan akarjuk a reformokat. a kibontakozást. Azokat támogatjuk, akik széles alapokon nyugvó demokráciát valósítanak meg. Mi is elvetjük a diktatórikus módszereket. — Ismeretem szerint éppen ezeket a szándékokat vonják sokan kétségbe. Hiszen az emberek tudják, ki hol állt, többé-kevésbé még azt is, mit csinált. A társaság tagjainak fele valamilyen fegyveres testület egykori résztvevője, s bizony e testületekről mostanában egyre több negatívumot hallani. Ezekről akkoriban nem beszéltünk, de ilyesmikre még gondolni sem volt szabad. Nyilván a társasággal szembeni fenntartások, ellenérzések főként ebből fakadnak. — Meglehet, de mi nem vagyunk sem a párt, sem a nép ellensége — jegyzi meg határozottan Gulyás János. — Közöttünk nincs egyetlen olyan személy se, aki a régi hatalomban kompromittálta volna magát — mondja Árgyelán János. — Senki kezéhez nem tapad vér, senkinek sincsenek áldozatai. Bennünket ismer és elismer a környezetünk. Itt élünk a városlakók között, tudják, miyen emberek vagyunk. S, ez alapján értékelnek úgy, ahogyan megérdemeljük. Arra pedig külön vigyázunk, kit veszünk fel magunk közé. Néhány személy közeledését például határozottan elutasítottuk, mert magunk is úgy láttuk, hogy gondolkodásuk, egész emberi maötvenes évek elején 40—42 mázsa búzát takarított be! — Tegyük fel, holnaptól magam is biogilisztával akarok foglalkozni. Mit kell tennem? — Először is ajánlatos belépni a kisszövetkezetbe, ez termelési, értékesítési biztonságot ad. Aztán kell vagy öt-hat ezer forint indulótőke. Deszkából keretet készít, kibéleli fóliával. Rá egy réteg jóféle trágyát, erre a gilisztát. majd újabb réteg trágyát. Aztán már csak öntözgetni kell, a többi a giliszták dolga. — Nem tűnik komplikáltnak. — Nem is az. És jól fizet! Ne kérdezze, úgysem mondom meg, mennyit. De az nem titok, hogy egy év alatt száz mázsa trágyát dolgoz fel 5 millió giliszta. A giliszták közben persze szaporodnak is, számuk havonta megduplázódik, vagy megháromszorozódik. gatartásuk kifogásolható, szektás, dogmatikus, életmódjuk kocsmázó. A mi céljaink, szándékaink tisztességesek, becsületesek, az ezeket képviselő embereknek is ilyeneknek kell lenniük. — Hogyan fogalmaznák meg tömören a céljaikat? — Társaságunk kiáll a párt és politikája mellett — feleli Pál József elnök. — Alapvetőnek tartjuk a gazdaság megjavítását, a társadalom demokratizálását, de a tapasztaltaknál nagyobb következetességgel és fegyelemmel, nagyobb figyelmet fordítva a kétkezi munkásokra. Ha ezt látják az emberek, akkor áldozni is képesek. Mindezekből pedig kitetszik, nem igaz az ellenünk felhozott vád, hogy vakon szalad ez a társaság. — Az eddig mondottakhoz még azt tenném hozzá — fűzi tovább a szót Árgyelán János —, hogy mi a sztálinista vonásoktól és vezetőktől elhatároljuk magunkat, szeretnénk együttműködni a párttal és az alternatívokkal, mindenkivel, akivel vannak közös érintkezési pontjaink. Azt szeretnénk, ha számítanának az együttműködésünkre. Mi a valódi néphatalmon alapuló szocializmust akarjuk megteremteni. Beszélgetésünk a harátsá- gos családi házban, kávéz- gatás közepette még sokáig zajlott. Partnereim szavaiban nem vettem észre ellentmondást, ármányt, hazugságot. Viszont nagyon tisztán kirajzolódott előttem a szocializmus melletti, mindenáron való elkötelezettségük. E kommunista célban hajthatatlanok. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt gondolom: a róluk szóló pletykák, a velük szembeni távolság- tartások nem csupán múltjuk, de jelenbeli szilárd hitük miatt is keletkeztek. Hiszen a mindenkori történelem igazsága az is, hogy a tagadás korában konzervatívgyanús bármiféle ragaszkodás. Sulyok László — Akkor nyilván nemcsak a humusz az áru, hanem a gilisztaszaporulat is. — Természetesen, most elsősorban a szaporítás a kisszövetkezet célja. De eladjuk a humuszt is, méghozzá kemény valutáért, Dániába. Hollandiába, Ausztriába, Nyugat-Németországba, újabban Izraelbe is. Ha igaz, a tőkés bevétel egy részét hamarosan kemény valutában kapják meg a kistermelők. — Mondjuk, nincs pénzem gilisztaberuházásra. Ad az OTP? — Jó, hogy megkérdezte. Nem ad. Nógrádban legalábbis nem. Pedig, mint mondtam, valutát hozunk az országnak, segíthetnék a kistermelést kölcsönnel! Egy kiló biohumusz világpiaci ára egyébként egy dollár. Hogy még a trágyából is ekkora pénzt lehet csinálni...! Érdemes volt újból feltalálni a gilisztát! — szendi — Hogy gondolja Kakuk úr?! Ez véderdő, az külterület, emitt meg tilos ! százlábúakról Dollárt rágnak a trágyából Újból feltalálták a gilisztát
