Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám

/ 1989. JÚNIUS 2., PÉNTEK ; NOGRÀD 3 Dr. Körmendi József, a Nógrád Megyei Tanács elnöke nógrádi képviselőkkel a Parla­ment folyosóján. tézkedéseket az elkövetke­Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) tűsválsága: a méltatlan belső viták: a suta és felelőtlen politikái megnyilatkozások: sokszor az elemi politikai ti^z'esség hiánya; a nyilvá­nossággal való visszaélés. Hinnünk kell — és segíte­nünk is — abban, hogy e hordalék a partra vetődjék. És emiatt, hogy most még a felszínen úszik, nem fékez­hetjük le azt az ütemet, melyet a kormány a parla­menttel szoros együttműkö­désben diktál a politikai in­tézményrendszer, az állam- szervezet átépítésében. Van­nak. akik ezt gyorsnak tart­ják. Ügy vélik, hogy a párt­törvény, az új alkotmány tervezetének kidolgozása, az államhatalom szervezetei kö­zötti munkamegosztás meg­újítása. a választási törvény előkészítése azért megy oly .si­etve, hogy jogtalan előnyhöz juttassa a ma meg szervezet" tebb MSZMP-erőket. Ezt a feltételezést visszautasítom, mert a kormányról sanda szándékokat feltételez. Vezetésem alatt a kor­mány követhet el hibát, de tisztességtelenséget soha! Célunk mielőbb kiépíteni államéletünkben azt a mű- ' ködőképes, demokratikus struktúrát, amely képes kon­szenzust teremteni társadal­mi és gazdasági kibontako­zásunk alapvető kérdéseiben. Azt látom célszerűnek, ha ezt a folyamatot a legma­gasabb fordulatszámmal • hajtjuk végre. Bízom abban, hogy erről a/, ellenzéki ke­rékasztal résztvevőivel meg tudunk állapodni, A kormány vállalja: mín- t den olyan változtatást, amely­ben az említett és más tör­vénytervezeteket illetően a tárgyalásokon a pártok meg­állapodnak, változtatás nél­kül kész a parlament elé 1er.jesz.teni ! Tisztelt Országgyűlés! A mostani parlamenti ülés- sz.ak napirendi pontjaira pil­lantva. két szó jutott az eszembe: az. oldás és a kö­tés. A legfőbb kérdés ugyanis minden témánál az: — ho­gyan tudjuk oldani a múlt jelenünket is gúzsba kötő kötelékeit: és — hogyan tu­dunk olyan új kötéseket lét­rehozni. amelyek már egy elképzelt jövő erős alapszö­vetét képezik, ♦ Mindnyájan vizsgázni fo­gunk a következő években. Ez. kemény vizsga lesz, amely megméri majd, mit ta­nultunk az. ezeréves magyar történelemből. Csak akkor fogunk átmenni ezen a vizs- gán. ha képesek leszünk a magyar történelem minden értékének egységes képvise­letére és ha nem egymás el­len próbáljuk kijátszani a küzdelmesen létrehozott tör­ténelmi értékeket. Ezt a szel­lemet mindnyájunknak erősí­tenünk és építenünk kell magunk körül. Szorítsuk ki a megosztottság, a gyűlöl­ködés erőit! 1989. március végén a tényleges népgazdasági ter­het jelentő nettó kamatozó konvertibilis tartozásunk 14,5 milliárd dollárt tett ki. Az 1989. évi nettó ka­matkiadás 1340 millió dollár, amely mintegy 100 millió dol­lárral meghaladja a kalku­láltat. részben a piaci kama­tok emelkedése, részben a tervezettnél rosszabb kon­vertibilis folyó fizetési mér­leg miatt. Az. év első négy hónapjá­ban közel 700 millió dollár hiányt mutatott a folyó fi­zetési mérleg egyenlege. Ez egyértelműen az említett ka­matkiadási többlettel és a turizmussal hozható össze­függésbe, a konvertibilis el­számolású áruforgalom ugyanis lényegében a ter­vezett pályán halad. A Magyar Nemzeti Bank könyveiben 17 milliárd dol­lár adósságot és 5,8 milliárd dollár követelést tart nyil­ván. A követelések majd­nem fele. 2,7 milliárd dol­lár azonban kétes, sőt. csak­nem biztos, hogy nem térül meg. Ezért az. összeget a szanálási folyamat végén, mint veszteséget, le kell ír­ni. Ezt számításba véve jön ki, hogy nettó kamatozó adósságunk ténylegesen 14.5 milliárd dollár. Az. államháztartás — fő­ként az állami költségvetés előző években, évtizedekben félhalmozódott adóssága kö­vetkeztében — az első ne­gyedév végén 6.30 milliárd forintot tesz ki. Ezt potenciá­lisan még növeli a mintegy 1.60 milliárd forint összegű állami garancia, amelyet a költségvetés vállalati hitelek­hez kapcsolódóan vállalt. Ez a belföldi államadósságot közel 800 milliárd forintra növeli. A költségvetés adós­ságát 24 milliárd forinttal növeli az 1968-as reform be­vezetése után a vállalatok­nak forgóalap-juttatásként folyósított összeg, amelynek elszámolására eddig nem ke­rült sor. S ha mindehhez még hozzáadjuk a nemzetközi be­ruházások későbbi éveket terhelő. de külön alapokon nyilvántartott állományát, illetve a legutóbbi ez. évi fo­rintleértékelések hatását, a teljes — jórészt ma még terhet ugyan nem jelentő — államháztartási adósság kö­zel 950 milliárd forint. Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő „cso­magterv" végrehajtásával — beleértve az előterjesz­tésben jelzett tartalékintéz- kedéseket is — 1989-re meg­teremthető egy olyan pénz­ügyi egyensúly, amely szer­kezetében eltér ugyan a ter­vezettől, de még lehetővé teszi a gazdaság külső és belső finanszírozását. őszintén remélem, hogy az intézkedési csomag elfo­gadását megkönnyítik azok a korábbitól eltérő elvek és megoldások, amelyekre épül. A kormány törekvéseit és szándékát jól tükrözi a mostani ülésszakunkon már elfogadott törvény, misze­rint a jövőben politikai cse­lekményekért halálbünte­tés nem szabható ki. A jú­nius végén kezdődő ülés­szakon pedig előterjesztjük a büntető törvénykönyv ál­lamellenes bűncselekmé­nyekkel foglalkozó fejezetei­nek megváltoztatását. Június 16-a legyen a ke­gyelet, a gyász napja és csak rajtunk múlik, hogy a nemzeti megbékélés napja­ként fogunk-e rá visszaem­lékezni. Én hiszem, hogy így lesz! Csak rajtunk mú­lik, hogy az a korszak, amely 1956-ban nemzeti tra­gédiával kezdődött, ne nem­zeti tragédiával végződjön, hanem békés, rendezett át­menet keretében kerüljön meghaladásra. Csak így juthatunk múl­tunkban kiegyezésre, s csak ily módon fordulhatunk a jelen és még inkább a jövő feladatai felé! , — mondotta végezetül Németh Miklós. A törvényjavaslatot rész­letesen Békési László pénz­ügyminiszter indokolta elő­terjesztésében. Bevezetőben kifejtette: az állam évek óta többet költ annál, mint amennyit a gazdaságban létrehozott jövedelmek meg­engednének. Ezt az ellent­mondást csak a gazdaság teljesítményeinek növelésé-' fel, illetve az állam kiadá­séinak csökkentésével lehet feloldani. A költségvetés jövedelmei a gazdaság és a lakosság adóterheinek emelésével nem emelhetők. Ellenkezőleg, fontos érdek az adóterhek fokozatos csökkentése, az eredményesen gazdálkodó szervezetek nagyobb ösztön­zése érdekében. A kiadások csökkentését • akadályozza azonban az évtizedek óta kialakult és megkövesedett intézményi struktúra, a jó­léti kiadások szerény szín­vonala, a kielégítetlen tár­sadalmi igények, valamint a támogatások radikális leépítése nyomán fellépő fe­szültségek, az elkerülhetet­len áremelések. Békési László hangsúlyoz­ta: azért, hogy az év má­sodik felében további kény­szerintézkedésekre ne kerül­jön sor, és a költségvetés év végi hiánya ne legyen nagyobb a még finanszíroz - ható 20—21 milliárd forint­nál, a kormány az előter­jesztésben megfogalmazott intézkedéseken kívül további 5 milliárd forint összegű egyensúlyjavító lépés megté­telét tartja szükségesnek. Az ehhez szükséges konkrét in­zendő hetekben kell megala­pozni. Ehhez kéri a kormány a parlament felhatalmazását azzal, hogy a kidolgozott intézkedések tervéről a jú­nius végi ülésszakon ad tá­jékoztatást az Országgyű­lésnek. A vitát ezt követően a soros elnök berekesztette. Ezzel az Országgyűlés ülés­szakának harmadik napja —, amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejeződött. 1 „Pista most ne zavarjon” — a kiváló mikrofonoknak köszönhetően jól hallható a felszólítás az elnöklő Szűrös Mátyástól, dr. Soltész Istvánnak, az Országgyűlés főtit­kárának szól. Az új tisztség gyakorlójának akad dolga éppen elég, az idézett „rendreutasítást” is azzal vívta ki> hogy a rendre ügyel. A szavazás menetét, jogszerűségét tartja rendezett mederben, s ha a szükség úgy hozza, súg az elnöknek. A csütörtök délelőtti szavazási proce­dúra a bizonyíték rá: szükség van erre. Az ezernyi mó­dosító javaslat mellett, nemcsak az elnök helyzete nehéz. Még a szakemberek is kapkodják a fejüket: most ép­pen mire is szavaznak. A sajtópáholyból jól lászik. hogy két bájos nógrádi hölgy se igent, se nemet nem mond, a földtörvény fö­lötti szavazáskor. Tartózkodnak. Miért? A szünetben dr. Barlalné dr. Borszéki Erzsébet és Vastag Ottilia képviselő egybehangzóan válaszol: — Annyira összekuszálódott a kép, annvj volt a mó­dosítás, hogy követhetetlenné vált, mit is kellene el­fogadni. Igaz lelkmmerettel így nem maradt más vá­lasztás. mint a tartózkodás. v Mindehhez még egy idézett vélemény: Ekkora törvény­módosítási csomaghoz akár egy külön ülésszak is ke­vés lett volna. ☆ A vita nem ért véget a szavazással, folytatódott Hüt- ter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter sajtóértekezletén is. Bevezető szavaiban a szécsényi téesz volt elnöke, a módosítások egyik előnyeként a tu­lajdonosi érzés erősödésének lehetőségét említette. A miniszter válaszolt arra a kérdésre is, ha most téesz- elnök volna, nőnének, vagy csökkennének a gojidjai az új szabályok után. — Részben igen, részben nem — hangzott a válasz. — Nőnének, ha arra gondolok, hogy egy járatlan utat kell járhatóvá tenni. Ugyanakkor könnyítene a hely­zetemen, hogy amennyiben ténylegesen erősödik az emberekben a tulajdonosi érzés, akkor ez forrása le­het a többletteljesítménynek. A vélemények összecsapása folytatódott a sajtóérte­kezleten is. A több indítványával leszavazott dr. Tal- lóssy Frigyes képviselő szérint a mezőgazdasági lobby győzött, amely szövetkezetjogi kérdéseket gazdasági oldalról közelített meg. Mit mond erre Hütter Csaba? — A döntésekben nem lobbyzást, nem nagyüzem- pártiságot, hanem realitáspártiságot látok. A küzdelem pedig folytatódik tovább. A „földvissza­adást" indítványozó leszavazott képviselő így vélekedik: — A parlament most nem támogatott, de ez nem le­futott meccs. Ezt a történelmi igazságtételt meg kell majd cselekedni. tér A parlamenti vitát a helyszínen nyomon követte H,offer István, az Állami Földügyi és Térképészeti Hi­vatal vezetője. Találkozásunkkor elmondta: szerinte igen alapos volt az előkészítő munka, a javaslatok ki­munkálásában is részt vett a képviselők több mint fele. — A vita természetesen kifejezte az érdekviszonyokat is. Pluralista véleménycserének voltunk tanúi. — A módosítások után úgy gondolom, több munkája lesz az ön hivatalának is. — Ez elsősorban* a helyi földhivatalokat érinti, ame­lyek a végrehajtásban dolgoznak. Mindenekelőtt azért, mert a földtulajdon szerzésének szabaddá válása a tu­lajdonosok, így az ügyfelek számát jelentősen megnö­veli. A hivatalnak ez a természetes dolga, a társadalmi változás végrehajtása kötelessége. ☆ A tárgysorozatban csaknem elvész a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslat. Ho­lott nagyon is lényeges jogszabályról van szó. Emelletl érvel dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet is. — Amikor a javaslatot megismertem, azt a nekem segítő jogászokkal átnéztem, a módosító indítványokat pedig eljuttattuk az Igazságügyi Minisztériumhoz. Öröm­JEGYZETEK mel láttam, hogy ezek helyet is kaptak.a törvényjavas­latban. — Milyen jellegűek voltak ezek? — Inkább részletkérdések, módosítások. Az eredeti szöveggel, főként pedig a népszavazás és a népi kezde­ményezés intézményének bevezetésével egyetértettem. — Hová sorolja a mostani törvényalkotási folyamat­ban a tárgyalt témát? — Rendkívüli jelentőségű törvényről van szó, az al­kotmány után majdnem közvetlenül következőnek tar­tom. — Sokan sürgetik, a képviselők mögött álljon, szak­értői gárda. A bevezetőben segítő jogászokra hivatko­zott, e szerint ön már rendelkezik ilyen csoporttal? — Szerencsére igen, ha nem is régen. A népfront égisze alatt működik jogi-szakértői társaság, amely képviselők és a tanácstagok munkáját is hivatott segí­teni. Én ezt külön is kértem, a jelek szerint pedig sokat profitálhatok ebből a kezdeményezésből/ ☆ •— És ön ? — A visszakérdezés Jakab Róbertnének, az Ország­gyűlés alelnökének szól, aki a tudósítótól érdeklődött : „fáradtak-e már"? — Az elnöknek válaszolnia sem kell, ott van ez az arcán. így jó okkal hozom szóba: talán kellemesebb volna otthon, a galgagutai csendben. Az sem sokkal pihentetőbb, még a kerítésen is át­kiabálnak az asszonyok és tőlem kérdezik: hol a pénz? Természetesen az ország pénzére gondolnak. A választ én sem tudom, csak abban vagyok bizonyos, hogy ne­kem sincs. Jakab Róbertné Nógrádról kérdez., szóba hozza a me­gyei lapot is. A párbeszéd azonban igen kurta, mert így búcsúzik : — Elnézést, én következem az arénában. Pár pillanat múlva már a monitoron látom. Rázza a csengőt, csendet kér. A költségvetés szanálását szol­gáló javaslat vitájára hívja a képviselőket. Kelemen Gábor PARLAMENTI I)r. Szilágyi Tibor és Tőzsér Gáspár.

Next

/
Thumbnails
Contents