Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-12 / 110. szám

1989. MÁJUS 12., PÉNTEK NOGRAD 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) inkban sem ismerik fel iga­zán az ifjúság társadalmi súlyát, mert ennek a felis­merésnek nem csupán a retorikában kellene meg­mutatkoznia. ☆ Az ebédszünetben 49 képviselő részvételével ala­kuló ülést tartott az Or­szággyűlés egészségügyi csoportja, amelynek veze­tőjévé megválasztották Ba­logh Károlyt (Győr-Sopron m., 11. vk.). A szünet utáni első fel­szólaló Barcsik János, (He­ves m., 11. vk.), a Hevesi 2. Számú Általános Iskola igazgatója többi képviselő- társához hasonlóan felszínes­nek ítélte az ÁISH beszá­molóját. Ugyanakkor szük­ségesnek tartotta, az ifjú­sági törvény téziseinek fe­lelősségteljesebb elemzését, s ezzel egyidejűleg a legsür­getőbb teendők számbavéte­lét. Virágh Ferenc (Budapest 59. vk.), a Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gépgyárának .szakmunkása rámutatott: az életkörülmé­nyekben kialakult feszültsé­gek mind-mind az ifjúság helyzetét rontották. Megál­lapította, hogy a további fel­adatokat nem az ifjúsági törvény érvényesülésének ta­pasztalataiból kiindulva, ha­nem a valós helyzetet fi­gyelembe véve kell megha­tározni. Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m., 8. vk.), a HNF megyei bizottságá­nak titkára úgy fogalmazott: a szülők önkéntes adót fi­zetnek azzal, hogy gyerme­küknek felnőttkorban is fi­zetik az albérletet, a lakás­részleteket és más költsége­ket. Szóvá tette, hogy a fia­tal nemzedék nem vesz részt megfelelő arányban a köz­életben, s hiányzik a par­lamentből is. Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.), a Tihanyi Köz­ségi Tanács elnöke szintén az ifjúság jövőjéért érzett aggodalmának és felelősségé­nek adott hangot, amikor a perspektíva hiányáról be­szélt. Az ifjúsági törvény jó néhány célkitűzése ma egyszerűen végrehajthatat­lan, akkori megfogalmazá­suk illúzió volt. Dr. Sziráki András (Szol­nok m., 2. vk.), a szolnoki Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat vezérigazgatója ki­jelentette: a gyakorlat azt is igazolta, hogy hiba volt az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal létrehozása. Az Or­szággyűlésnek azonban most nem az elmúlt időszak hibá­it kellene keresnie — foly­tatta —, hanem a tényleges helyzetet értékelni, s felku­tatni a helyes utat. Sebesi Lászlóné (Békés m., 6. vk.), nyugdíjas pedagógus arra hívta fel a figyelmet, hogy, amikor az Országgyű­lés az ifjúság helyzetéről tár­gyal, nem feledkezhet meg azokról, akik nem tagjai egyetlen ifjúsági szervező­désnek sem, illetve a tár­sadalom perifériájára szo­rultak. A falu és a város közötti különbség felszámo­lása csak óhaj maradt, sőt, szűkítettek a munkavállalá­si lehetőségek is. A képviselő kifogásolta a kistelepülések iskoláinak ese­tenkénti túlerőszakolt kör­zetesítését, amely sok kis­diákot bejáróvá kényszerí- tett, kollégiumi sorsra kár­hoztatott. A család hiánya tanulmányi eredményeikben is érzékelhetővé vált. Sze­rinte a kisiskolások eseté­ben szükség lenne a kistele­pülések iskoláinak újbóli megnyitására. László Béla (Szabolcs- Szatmár m., 14. vk.), a fe­hérgyarmati városi pártbi­zottság első titkára határo­zottan vitába szállt a be­számolónak azzal a megálla­pításával, miszerint az if­júsági törvény hiányos vég­rehajtásának oka az ifjúság érdekérvényesítő képessé­gének gyengeségében kere­sendő. Éz a megállapítás igazságtalan és sértő; „mi akartuk, hogy ilyen legyen az ifjúság, örültünk, ha hallgat”. A beszámoló elmos­sa az elődök felelősségét, azokét. akik akkor sem cselekedtek, amikor a jelen­leginél bővebb források és hathatósabb eszközök álltak rendelkezésükre. A képviselő sürgette, hogy az illetékesek módosítsanak több munkaügyi jogszabályt, így például a nyugdíj előtt állókéhoz hasonló munkajo­gi védelem illesse meg azt a fiatalt, akinek házastársa gyermekgondozási segélyen van. Az első munkahelyen már az első, munkában töl­tött év után is jogosult le­gyen a fiatal munkanélküli segélyre, ha elbocsátják. Albert Béláné (Hajdú-Bi- har rn„ 8. vk.), a HNF me­gyei bizottságának titkára a mai kor fiataljait kérte ar­ra : mérlegeljék józanul, mi volt jó és hasznos az ifjú­sági törvényben, illetőleg mi akadályozta az elképzelé­sek megvalósulását. Dr. Velkey László (Bor- sod-Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), a Borsod Megyei Kór­ház Gyermekegészségügyi Központjának igazgatója kétperces hozzászólásában kérte annak megerősítését, hogy az ifjúság kérdésének megvitatására a téma komp­lex voltához méltó, annak megfelelő, konkrét elvi ál­lásfoglalásokat, valamint fi­nanciális szempontból is reális terveket tartalmazó írásos anyag alapján még az idén sor kerüljön. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy ne az ellenszolgáltatás nél­küli jólétet, kiszolgálást, jogokat hangoztató követe­lések teljesítése legyen a program készítését irá­nyítók szemlélete. Bödőné Rózsa Edit (Csong- rád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa sze­rint az ifjúságpolitikai fel­adatokat három időtávra kellene meghatározni. Az azonnali reagálást igénylő lépéseket fél éven belül szükséges megtenni. Az át­menet ifjúságpolitikája a kormányprogram időtávján, három éven belül legyen ér­vényes. Emellett pedig el kell készíteni a hosszú távú ifjúságpolitikai koncepciót. A képviselőnő szerint az első szakaszban alapvető az oktatás, a felsőoktatás kor­szerűsítése. Az átmenet ifjúságpoliti­kájának legfontosabb céljává kell tenni az első lakás megszerzéséhez szükséges készpénz összegének drasz­tikus csökkentését. Tóth Istvánná (Bács-Kis- kun m., 11. vk.), a kiskun- halasi családsegítő közpon­ti intézet vezetője a gyerme­ket vállaló és nevelő csa­ládok lakáshoz jutása ér­dekében javasolta: a gyer­mekek számától függő szo­ciálpolitikai kedvezményt minden család kaphassa meg teljes összegben. A jelenlegi szabályozás szerint csak a lakásár 55 százalékáig ter­jedhet ki a szociálpolitikai kedvezmény. Holott egy há­romgyermekes család számá­ra a kisvárosokban, illetve a falvakban már 600 ezer fo­rintért lehetne családi há­zat kapni. Kérte a kor­mányt, mindenekelőtt a Szo­ciális és Egészségügyi Mi­nisztériumot, az Országos Tervhivatalt és a Pénzügy­minisztériumot, hogy bizto­sítsa a javaslatához szüksé­ges pénzt. Tóth Károly (országos lis­ta) református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke úgy vélte: az ifjúság problémája nem pusztán szervezeti, jogi, pénzügyi, politikai kérdés. Felfogása szerint az ifjúság jövője alapjában véve szellemi, lel­ki és etikai kérdés, ami nem alapozható egyszerűen a kedvező jogi, gazdasági fel­tételek megteremtésére. Mindez rávilágít az egyházi iskolák, az egyházi nevelés iránt megnövekedett érdek­lődés okaira. Hiszen nem­csak ifjúsági kormányprog­ramra és törvényre van szükség, hanem szerető szü­lőkre, jó iskolákra és lelkes pedagógusokra, újfajta szem­léletre, úgymond egy „lelki peresztrojkára”. Takács Imréné (Csongrád m., 4. vk.), a Szegedi Textil­művek MSZMP-bizottságá- nak titkára a kétperces hoz­zászólás jogával kívánt él­ni, de mondanivalója ennyit sem vett igénybe. Tiltakozá­sát fejezte ki Hellner Ká­roly képviselőtársa javasla­tával szemben, miszerint ha­tályon kívül kellene helyez­ni az ifjúsági törvényt. Dr. Géczi István (Buda­pest, 49. vk.), a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tan­székvezető egyetemi tanára szerint a mai helyzetben ki­emelkedő a család szerepe, a társadalomnak talán még soha nem volt annyira szük­sége a család intézményé­nek helyreállítására, erősí­tésére, mint ma. A jövőben — mondotta — a törvények­nek családcentrikusaak kell lenniük. Ezt követően a képviselő, aki egyben az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának elnöke, arról számolt be, hogy ülésszak szünetében a bizottság ülést tartott, meg­vitatva a vitában felvetett véleményeket, javaslatokat. A testület állásfoglalást fo­galmazott meg, amelyet va­lamennyi képviselőhöz eljut­tattak. Deák Gábor a beszámoló vitáját összefoglalva hangoz­tatta: jó döntés volt, hogy az Országgyűlés két forduló­ban tárgyal az ifjúság ügyé­ről. A kormány osztja azt a kritikus véleményt, ame­lyet a parlament megfogal­mazott, tisztában van az if­júság nehéz helyzetével, jo­gosnak tartja az e helyzet jobbítására vonatkozó köve­teléseket. Kötelezettséget vállal arra, hogy az ifjúság gondjait kellő súllyal veszi majd figyelembe a szeptem­berre kidolgozandó három­éves kormányprogramban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a prioritások között az ifjúság belátható időn belül méltó helyre kerülhet. Deák Gábor hasznosnak ítélte, hogy a vitában nem­csak a kormányprogram, hanem a tárcák számára is elhangzott egy sor olyán ja­vaslat, amely nem kerül pénzbe, csupán több odafi­gyelést, gondoskodást köve­tel. Ugyanakkor szólt arról, hogy a pénzügyminiszter vé­leménye szerint a vitában javasoltak megvalósításá­hoz legalább 100 milliárd forintra lenne szükség. Az államtitkár egyetértett azzal, hogy a nemzet szellemiségé­nek megőrzése, jövőjének megalapozása szempontjá­ból e kérdéskör az állami ifjúságpolitikában a koráb­biakhoz képest sokkal hang­súlyosabban szerepeljen. Üdvözölte, hogy a képvise­lők legtöbbje az ifjúsági tör­vény átmeneti megtartását javasolta mindaddig, amíg az abban foglalt ifjúsági jogok és kötelezettségek — a gyermekkorosztállyal együtt — az alkotmányban, illetve az alkotmányozási folyamattal kapcsolatos más törvényekben nem kapnak helyet. Végül a határozati javas­lattervezet szövegének mó­dosítását indítványozta. Esze­rint az Országgyűlés a Mi­nisztertanács jelentését azon véleményének fenntartásával venné tudomásul, hogy a kormány az elhangzott ja­vaslatokat építse be három­éves munkaprogramjának végleges változatába. Deák Gábor válaszát kö­vetően határozathozatal kö­vetkezett volna, ám Sarlós István (országos lista) — s hozzá csatlakozva több kép­viselő — indítványozta: a határozati javaslatot szö- vegezzék át. Ekkor dr. Sinkovics Má­tyás (Budapest 2. vk.), kért szót váratlanul : a képviselő — feltehetően félreértve a vitatott kérdést — valami­féle „parlamenti bizottsági ülés” feltétlen folytatásá­nak szükségessége mellett érvelt. Mivel mondandója semmilyen' összefüggésben n.em volt a korábban el­hangzottakkal, szavait az ülésteremben érzékelhető megütközés fogadta’. A so­ros elnök is megjegyezte, hogy az ülés befejezésének gondolata fel sem merült. Végezetül a képviselők megszavazták, hogy rendel­jenek el szünetet. Ennek ideje alatt az ifjúsági és sportbizottság, az államtit­kár és a felszólalók közö­sen átszerkesztették, újból szövegezték a bizottság ha­tározati javaslatát. A hosszúra — csaknem kétórásra — nyúlt szünet után az új változatot a fog­híjassá vált padsorokban még jelen levő képviselők 15 ellenszavazattal, 8 tartóz­kodás mellett — elfogadták. Eszerint: az Országgyűlés a kormány jelentését — fenntartásokkal — tudomá­sul veszi, és felhívja a kor­mányt, hogy az elhangzott véleményeket, javaslatokat vegye figyelembe a három évre szóló munkaprogramjá­nak kidolgozásakor. Ez utób­bi tárgyalásakor a kormány adjon érdemi tájékoztatást a kormányzat ifjúságpoliti­kára vonatkozó főbb elgon­dolásairól. Az Országgyűlés indokoltnak tartja, hogy — a társadalompolitikáért fe­lelős államminiszter irányí­tásával — 1989. december 31-ig dolgozzák ki az új ál­lami ifjúságpolitikát. Az elfogadott javaslat leszöge­zi: az ifjúsági törvény hatá­lyon kívül helyezésére csak akkor kerüljön sor, ha az alkotmány és az alkotmá­nyos törvények tartalmazzák a kor követelményeihez iga­zított gyermek- és ifjúsági jogokat sajátos kötelezettsé­geket, valamint az állami kötelezettségvállalást, s a társadalmi feladatokat. Ezzel az Országgyűlés má­jusi ülésszakának második munkanapja —, amelyen Szű­rös Mátyás, Horváth Lajos és Jakab Róbertné felváltva elnökölt — befejeződött. Ma reggel 9 órakor interpellációkkal folytatja munkáját az Országgyűlés. (MTI) Nógrádban tegnaptól szebben nő a búza — a csütörtöki munkakez­dés előtt dr. Miklós Zoltán tsz-el- nök, országgyűlési képviselő így évődött dr, Hütter Csaba szécsényi tsz-elnökkel, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel. Az új miniszter remélhetően egyhamar nem kerül olyan nehéz helyzetbe, mint az ugyancsak Nógrádból el­származott Deák Gábor államtit­kár. Az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal elnöke előterjesztése —. az ifjúsági törvény végrehajtásáról, a további feladatokról — vihart ka­vart. Vita után tűzték — nem kellő előkészítésre hivatkozva — napi­rendre, a véleménycsere derekán pedig az is bizonytalannak látszott, hogy elfogadják a „fügefalevelet”. Az egyik képviselő ugyanis így fo­galmazott: a fügefalevél-j el entés sok lényegest eltakar. Mi a véleménye a sokadik felszólalás után Vastag Otíliának, a rétsági székhelyű vá­lasztókerület képviselőjének? — Ügy vélem, az a legpontosabb kifejezés, hogy mondjuk a magun­két, panaszt panaszra halmozunk. Nekem úgy tűnik, az államtitkár is arra törekedett, hogy minél több valóságos kritikus pontot csokorba kössön, hogy a képviselők észrevé­telei ne hassanak az újdonság ere­jével. „Aggasztó mértékben romlott az ifjúság helyzete” — egyetlen mon­dattöredék az államtitkári expozé­ból, a megállapítást pedig bősége­sen illusztrálta is. Vastag Ottilia szernt helyesen sorolták a legége­tőbb problémákat: a lakáshoz ju­tás, az oktatás és a munkába állás gonidjait. Hogyan érezhetők ezek saját választókerületében? — A lakáshelyzet éppolyan, mint máshol, sem rosszabb, sem jobb. De hozzá kell tennem, hogy a kis­településeken, a községekben más a hozzáállás, a fiatalok jobban fel­PARLAMENTI JEGYZETEK vállalják az építkezést, annak min­den terhével. Az oktatásban ké­nyes kérdés, hogy nincs középisko­lánk, az ingázás problémáit pedig nemigen kell ecsetelnem. Az is baj, hogy középiskolai nyelvtanárok hí­ján még fakultatív nyelvtanulásra sincs lehetőség. Ez pedig a majda­ni munkába állás szempontjából sem mellékes. A legkülönfélébb megközelítésből, mégis egy hangon sorolták a fen­tiek variációit. A rétsági képviselő azt mondja: — Mindezek olyan társadalmi problémát takarnak, hogy a részt az egészből kiragadva — csak az ifjúságra vonatkoztatva — nem lehet megoldani. Részkérdések pe­dig hiába vannak az ÁISH kezé­ben, ha az ahhoz szükséges eszkö­zök nem állnak rendelkezésére. Né­zetem szerint összkormányzati fel­adatról van szó. A járható útnak az látszik, ha a miniszterelnök olyan szemléletre készteti a tárcák veze­tőit. hogy az ifjúságcentrikusság, az ifjúság érdekképviselete jelentős he­lyet kapjon munkájukban. it A rossznyelvek szerint némelyik megyéből azért szólnak többen is a napirendhez, mert a ciklus alatt szót kérő szándékkal még egyetlen egyszer sem tették fel a kezüket. Az ifjúság pedig olyan téma, hogy érteni sem kell hozzá, a panaszfal­ra firkálni pedig hálás szerep. Ezt mondja az „ellenőrző nép” is, amely a karzatról figyel. Dr. Szilágyi Tibor, Salgótarján déli városrészének országgyűlési képviselője több vendéggel érkezett az ülésszakra. Csodálattal szólnak az először látott parlamentről, a lényeg azonban a megélt tartalom. Simon István, az öblösüveggyár ter­melési igazgatóhelyettese is kriti­kus szemmel figyelt: — Azonos kaput döngetnek, sok az ismétlés, ez pedig a felszólalás- folyamot érdektelenné teszi. Hiá­nyolom ugyanakkor, hogy alig esik szó a megvalósíthatóság oldaláról, a lehetőségekről. Hasonlóképpen vélekedik Iván Imre, a gyár beruházási előadója is, aki egy érdekes statisztikát is megoszt a NÖGRÁD olvasóival: — Furcsának találom az itt ta­pasztalt fegyelmet. Fontos témáról esetleg törvényalkotásról van szó, igen sok szék pedig üres. Akik pe­dig jelen vannak, újságot olvasnak. Megszámoltuk a karzatról, a kettes és a hármas szektorban egy időben negyven képviselő csakis az újság- olvasással volt elfoglalva. A választó azonban nemcsak el­lenőriz, igényei is vannák. Pisch Károly nyugdíjas, salgótarjáni kör­zeti népfronttitkár azt is szeretné, ha a fontos beosztású vezetők is je­len lennének. — A vezetők el-eltűnnek. Tudom, hogy sok a dolguk, más teendő is van, de lehet-e valami sürgősebb az ország ügyeinél? Meglehet, éppen országos ügyek­ben vannak távol — ebben meg­egyezünk. Pisch Károly azonban azt is igényli: — Jó lenne, ha a képviselők az itt megvitatandó anyagot előzetesen megismertetnék a választókkal a véleménycsere érdekében. Az igény ezúttal is jogos. Kókai Rudolf képviselő azonban éppen tegnap tette szóvá: az államtitkár beszámolójának kiegészítő anyagait két nappal az ülésszak előtt kapta meg. A választói konzultációt ez pedig kizárja. Kelemen Gábor Derűs pillanatok az ülésteremben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents