Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-10 / 108. szám

1989. MÁJUS 10., SZERDA

NOGRAD

3

Á balassagyarmati szervezet fél éve

Valódi önkormányzatot hiányol az MDF

A Magyar Demokrata Fórum 1987. szeptember 27-én, Lakitelken alakult meg. Az elmúlt időszakban a mozgalom erőteljesen megduzzadt —, ma már mintegy tizenhatezer tagja van. Megyénkben is sorban alakultak a csoportok, s ma már hatot számolunk. Balassagyarmaton 1988. november nyolcadikén, harminc résztvevővel jött létre a helyi szervezet. Akkor öttagú ideiglenes elnökséget jelöltek, majd — a tagakkal közösen — kialakították a programjukat. Az idén márciusban hat tagból állandó vezetőséget választottak. Most a megtett útról, a tervekről vallanak közülük hárman.

— Hiteles helyi információkhoz nagyon nehezen lehetett, lehet hozzájutni — mondja Rigó Zoltán népművelő. — Ezért is szerveztünk nyílt vitákat, fórumokat. Nagy sikere volt például a város vízellátásával foglal-, kozó rendezvényünknek. A fórumokon nem ritka a kétszázas hallgatóság sem. Tudjuk, ez csak a kiindulási pont, a szavaknak nagy az ereje, de ettől még nem változik meg minden.

Az MDF balassagyayrmati szervezete ma ötven tagot számlál. Kezdetben szinte kizárólag értelmiségiekből állt a csoport. Mára ez az arány megváltozott —, az utóbbi időben egyre több munkás csatlakozott a szervezethez.

— Sajnos ez idáig a tanáccsal és a párttal semmilyen kapcsolat nem alakult ki — mondja Vaszari András építészmérnök. — Hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, elsősorban nekünk kell majd lépnünk. Ezért osztottuk fel a területeket a vezetőség tagjai között. Benedek Ilona a KISZ-szel, Rigó Zoltán a népfronttal, Németh Szabolcs a munkásokkal, Bi- lecz Endre az MSZMP-vel, én a tanáccsal tartom a kapcsolatot. Ügy érzem, mi eddig is megtettük a tőlünk telhetőt: rendezvényeinkről mindig értesítettük a politikai szervezeteket. Több helyen elhangzott (még MDF fórumon is), hogy a párt törekszik a kapcsolatok felvételére. Sajnos a törekvéseken kívül konkrét lépéseket nem észleltünk. A népfrontnál érezhető közeledés, egyes eseményekre meghívnak bennünket, segítenek a szórólapok készítésében. Az intézmények közül helyet biztosít számunkra a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és a vasutas művelődési ház.

Ha az MDF helyi csoportjának a képviselője hivatalosan tárgyal, akkor a vezetőség két tagjának jelen kell lennie. Nyilatkozatok és interjúk alkalmával szintén a kettős biztonságot alkalmazzák. Elmondásuk szerint ezt önvédelemből teszik.

— Működésünk politikai feltételei Nógrád megyében alapvetően változatlanok — veszi át a szót Bilecz Endre tanár. — Továbbra sem tapasztaljuk, hogy a megyébe betört volna a glasznoszty és a peresztrojka. Lassan az országban ez az egyedüli megye, ahol nem volt pártértekezlet. Nem érzékeljük azt sem, hogy a megye vezetése komoly tartalmi kapcsolatokra törekedne az alternatív szervezetekkel. Le- járatási kísérleteket ezzel szemben tapasztaltunk. Suttogó propagandával úton-út- félen találkozhatunk. Arról már kevesebbet suttognak, hogy Nógrád problémái változatlanok. A megye nagyrésze belesüllyed Észak-Ma- gyarország csődövezetébe. Az ipar struktúráját vizsgálva megállapítható, hogy a munkanélküliség veszélye fenyegeti. A Magyar Demokrata Fórum a magyarság alapvető sorskérdéseinek a megoldásában minden konstruktív erővel együtt kíván működni. Ehhez azonban legalább két fél szükséges.

A vezetőség kollektív véleménye szerint a vidéki városok semmilyen tekintetben nem rendelkeznek valódi ön- kormányzattal. Gyarmaton például nincs kulturális autonómia. Az iskoláknak nincs anyagi önállósága. Az egykor virágzó kulturális egyesületek, ma már csak a lelkes tagság heroikus erőfeszítésével működnek.

A súlyos, többhelyütt általános megfogalmazásokra vetettem közbe, mit tesz a gondok enyhítésére a Magyar Demokrata Fórum balassagyarmati szervezete.

— A fórum önmagában,

mint társadalmi mozgalom, csodákra nem képes — folytatja Bilecz Endre. — Amit tehet; felveti a problémákat, javasolja, hogyan lehet kialakítani például a kulturális intézmények autonóm hálózatát. A helyi nyilvánosság megteremtésével a magunk szerény lehetőségeivel igyekszünk

példát mutatni. A gyakorlati megvalósításban is konkrétan együttműködünk. Nem kicsi a feladat, mert egy harmincéves, alapjaiban elhibázott gyakorlatot kellene a magyar nemzet és a helyi társadalom érdekében megvátoztatni.

A balassagyarmati szervezet a közeljövőben tagtoborzó gyűléseket tart. A Hazafias Népfronttal közösen várospolitikai fórumot

rendez. Nem titkolt céljuk az sem, hogy jelölteket állítsanak a helyi választásokon.

Fél évet tudhat a háta mögött az MDF balassagyarmati szervezete. Működésük igazi megítéléséhez ez meglehetősen kevés idő. Pezsgő, politizáló közéletünk színes képet mutat. Hogy a helyi fórumcsoport valójában erőteljes, vagy halo- vány színt mutat a palettán, az a későbbiekben dől el.

Ádám Tamás

☆

Néhány észrevétel azonban idekívánkozik; kimondottan a tisztánlátás, a pontosabb információ kedvéért.

A Magyar Demokrata Fórum balassagyarmati szervezete vezetőségének a gondolatmenetét tartalmilag szándékosan nem szakítottuk meg, ezért most a feltétlenül szükséges kiegészítéseket nélkülözhetetlennek tartjuk. (Elsősorban az olvasó hiteles tájékoztatása miatt!)

A város vízellátásával a helyi vezetés már nagyon hosszú ideje foglalkozik. Bár egy időben úgy tűnt, hogy megoldódtak a gondok, a város továbbfejlődése ezt megkérdőjelezte. Az MDF felvetésétől függetlenül a kiút keresése, a megoldás napirenden van.

Mindenki a maga útján keresi a megoldást. Nincs tudomásunk arról, hogy a demokraták meghívását bárki visszautasította volna.

A párt kapcsolatfelvételei közé sorolható egyébiránt az is, ha az MDF-meghívá* soknak esetenként eleget tesz. Éppen a minap vett részt a városi pártbizottság egyik vezetője a fórummal közösen egy politikai vitaesten. A megye politikai vezetése, személy szerint Devcsics Miklós első titkár találkozott az alternatív szervezetek vezetőivel Salgótarjánban. A kezdő lépés tehát megtörtént. A tartalmi kapcsolatok kiépítésére nem csupán két fél, hanem idő is kell.

Ami a suttogó propagandát illeti, helyesebb lett volna tényszerű példákat említeni az általánosságok helyett. Ugyanez vonatkozik a kultúrát érintő észrevételekre is.

A csődövezet jóslatai látnoki szerepről tanúskodnak. Hogy mire alapozza megállapítását a nyilatkozó, az nem derül ki.

A kritika ma már önmagában kevés, tettértékű, a megoldást, mutató javaslatok kellenek. Sajnos, ebből vajmi keveset tapasztalhatunk az MDF balassagyarmati szervezeténél.

Termékváltó kovácsok

Több esztendei veszteglés utón kedvező szelek viszik előbbre a nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Kisszövetkezet kollektíváját. Az üzem derék szakemberei hiába izzadtak a meleget okádó kemencék mellett, a kovácsok olcsó termékei csak olcsó pénzért találtak gazdára. Termékváltósra került sor: az ácskapocs, daruhorog és sínszeg mellett megjelentek a vörösrézből és alumíniumból készült cikkek. Az idén már 45 millió forintos árbevételre számítanak, a 80 fős kollektíva a nyereségre is számít. -kulcsárLedőlhetnek egykori

ipari bâluânyok

Horváth Ferenc miniszteriéiül! elképzeléseiről

nyilatkozik

E

rtékrendváltásra, piaci újraértékelésre van szükség az iparban és § szakítani kell minden korábbi gyaI korlattal, amelyek hátráltatták a piaci I hatások érvényesülését. Csakis a komp- I romisszumok nélküli, nagyon következe- I tes ipari struktúraváltás segítheti elő a I világpiachoz való felzárkózásunkat,

I számolva azzal is, hogy a gyors lépésvál- ! tás indulatokat vált ki a vállalatoknál és I a dolgozóknál. Mindezt Horváth Ferenc

!!

■ ipari államtitkár fejtette ki Szőke Lászlónak, az MTI munkatársának, aki arról érdeklődött; miniszterré való megválasztása esetén milyen programot, esetleg új iparpolitikai koncepciót kíván megvalósítani?

Az elmúlt 15 évben az ipar élén volt a legtöbb személyi változás, így nem alakulhatott ki pozitív értelemben vett ipari lobby, sőt tartós iparpolitika sem. Az I ipar rendszeresen a támadások kereszttü- I zében áll, amikor a gazdaságban újabb és I újabb súlyos gondok merülnek fel. Mi- I ként szerezhető vissza az ipar, a minisz- ! térium és az apparátus iránti bizalom?

— Az iparirányítás sajnos már hosszú ideje csak formálódik, keresi helyét a gazdaságban. A legtöbb vitát rendszerint a piac szerepének megítélése és a különféle támogatások leépítése váltja ki. Még azok, a reformfelfogású ipari vezetők >s, akik támogatják a vállalatok kö- ^ zötti nyílt versenyt, időnként a miniszté- I rium közbeavakozását hiányolják a prob- I lémák megoldásában. A vállalatok —bár

■■ önállóságukat követelik —, ha bajba jutnak, azonnal segítségért kiáltanak. Egy- I egy válsághelyzetben, mint amilyen leg- I utóbb a közúti járműgyártók közötti konf- I liktus volt. a közvélemény is igen érzé- ^ kényén reagál. De említhetünk más példákat is, így a cipőipart, vagy a mező- » gazdasági gépgyártást, ahol a belföldi ke- I resiet erőteljesen mérséklődik, a fogyasz- I tó más áruszerkezetet igényel, a szocialis- I ta export nem növelhető, a gyártó pedig

I

nem képes átállni a konvertibilis piac igényeinek kielégítésére.

Ilyenkor a vállalatok talponmaradásuk- hoz állami segítséget sürgetnek, márpedig ilyenre nincs lehetőség. Ha megkapnák a vállalatok, amit ily módon követelnek. az ellentétes hatást váltana ki törekvéseinkkel szemben, a lépés hátráltatná a piaci hatások érvényesülését.

Fel tudná vázolni a leendő új iparpolitikát, vagy annak néhány új elemét?

— Mindenekelőtt olyan kérdésekről szólnék, amelyek alapvetően befolyásolják egy új iparpolitika megvalósítását. Először is, szerintem ezentúl csak egyetlen értékmérőnk lehet : a piac. Ehhez viszont mielőbb átfogó tulajdonreformra van szükség, mert láthattuk, a vállalatok I eddigi érdekeltségi rendszere, továbbá az irányított szabályozás nem bizonyult elegendőnek a megéléshez. Éppen ezért a magánvállalkozásokat —, amelyek főleg I a kis- és középvállalatok körét jelentik — jogi és gazdasági eszközökkel kell ser- I kenten i. Az állami szektor egy-egy szakmában válhat uralkodóvá, más területeken a vegyes tulajdonforma a célszerű. Ha mindez létrejön, nagyobb arányban számíthatunk a lakossági és külföldi tőke levonására is. A kereskedelmi miniszterrel közösen egy, a magánvállalkozásról szóló törvényt készítünk elő, amely minden eddigi korlátot lebont, lehetővé teszi* I hogy bárki egyéni vállalkozásba fogjon,

; a gazdaság más szereplőivel azonos versenyfeltételek között, szinte teljes vállalkozói szabadsággal. Itt jegyezném meg, 1 hogy tapasztalataim szerint a most folyó demokratizálódás vonzó hatású a külföl- I diek számára, ugyanakkor a váratlan for- I dulatokat, kiváltképp a visszarendeződés- 1 re utalókat, nem viseli el a tőkés partner.

— A tulajdonreformnak, a működő toll ke bevonásának a kezdeténél vagyunk.

I

A vállalatok is látják, hogy nincs más út. de a nagyobb követelményektől meg- I rettennek. Mind többször kapnak teret e I lépésválás során az indulatok és a dema- 1 gógia. Pedig a régóta ígért struktúraváltás csakis az elhatározott lépések komp- romisszummenes következetes megvaló- sításával érhető el. S ebben a folyamatban, amely végső soron a piaci megmérettetést is szolgálja, lesznek olyan vállalatok, amelyek felnőnek az új követelményekhez, s tanúi lehetünk majd egykori ipari bálványok ledőlésének is.

— Ami az iparpolitikai elképzeléseimet illeti — folytatta Horváth Ferenc —, úgy gondolom, ha a feltételek adottak lesznek, létrejöhet az exportorientált, fejlődőképes ipari szerkezet, mégpedig döntően a feldolgozóiparban, amellyel eddig nemigen törődtek. Az ipar legnagyobb próbatételének a következő években azt tar■■MHNHHMHniMHHIMMMMMHNIMMMMNNMMMNNMMMIMlMMHMMMMi

tóm. hogy az egyes ágazatok végre a környezetbe illően fejlődjenek. E téren nagyon sok mulasztást kell helyrehoznunk.

— A jövőben eleve csak környezetkímélő beruházásokat engedélyezünk. A legtöbb gondot ma a hulladékok elhelyezése, elégetése okozza, s ilyen jellegű technológiák eddig csak nagyon kevés üzemben kapcsolódtak a termeléshez. Azt is tudomásul kell venni, hogy ma már senki, így a Világbank sem engedi és nem finanszírozza a környezetkárosító fejlesztéseket. Szerintem az ipar iránti bizalom- vesztésnek is egyik oka az e téren tapasztalható sok-sok mulasztás, így azok kiigazítása feltétele lehet a kedvezőbb légkör megteremtésének. Éppen ezért további, a környezetre káros hatást gyakorló bányákat nem lehet nyitni, s én személy szerint úgy vélem, hogy az uránbánya bezárása is indokolt, bár ez talán kevésbé ilyen jellegű ügy. A hazai bányászatot, energiatermelést, sőt a kohászatot is a jövőben a piacnak kell alárendelni. Ha valaki vállalkozik —, akár egy külföldi cég is — arra, hogy az érintett üzemekkel foglalkozzék, s erre pénzt is szán, lesz erre lehetősége, de az államnak minderre nincs kerete. Egyébként ezeket a szempontokat is figyelembe véve, már folyamatban van energiapolitikánk felülvizsgálata, s ennek során mindenkivel mindenfajta nyílt vitát vállalunk. A jövőben például az erőműtelepítések előkészítésekor párbeszédre törekszünk a legkülönbözőbb szervezetekkel.

Mi a véleménye Bős—Nagymarosról? I

— Az a beruházás egyáltalában nem I energetikai indíttatású. Amikor döntőt- I tek felépítéséről, mai szemmel nézve kü- ! Ionosén, nem gondolták át a következményeket, a döntés nem volt megalapozott. Ugyanakkor a leállítás, illetve a továbbépítés mérlegelésénél számolni kell a be- I láthatatlan nemzetközi következmények- I kel is.

Miként ítéli meg a működőtöké bevo- 1 násának lehetőségét az ipari szerkezet- átalakításba ?

— A külföldiek érdeklődése, tapasztalataim szerint, nő az ilyen lehetőségek iránt, de a működőtöké bevonásának arányait most nehéz lenne megbecsülni. Gazdaságilag jó esélyt látok arra. hogy gyárak részvényeit tőkeerős, fejlett technikával rendelkező nyugati cégek megvásárolják. Az a bizonyos 50 vállalatot felsoroló ajánlati lista, amellyel sok nyugati partnerünk már megismerkedett, élénk visszhangra talált, és annak alapján számos tárgyalás folyamatban van ; jelentős vállalkozási üzletekre készül a Caola, a Ganz Áramérőgyár, a Magyar Kábel Művek, több üveggyár és kohászati üzem. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az érintett vállalatok vezetői részéről esetenként ellenállásba ütközik elképzeléseink valóra váltása; az igazi tulajdonos hiánya nehezíti a folyamatot. | Mindezek a folyamatok nem hoznak egyik É napról a másikra eredményt, így a ter- | meiési szerkezet átrendeződése, a konver- | tibil.iis export növelése mellett, néhány j évig még stagnálni, esetleg csökkenni fog | az ipar teljesítménye.

Végül engedjen meg egy kérdést a mi- I nisztériumi apparátusra vonatkozóan : a I tárcánál sokféle, talán tíznél is több szakértői csoport, tanácsadó testület mű- | ködík, az iparirányítás eredményei még- j sem kielégítőek. Tervez-e változtatásokat g a minisztériumi szervezetben?

— Amennyiben miniszterré választanak, I megfelelő arányokra törekszem a veze- 1 lésben; vagyis, a műszaki-gazdasági és

a vállalati gondolkodás ötvözését szeretném megvalósítani az iparirányításban. Sok jó szakember hagyta el az utóbbi időszakban a minisztériumot, jórészt anyagi okok miatt. Ezt a folyamatot szeret*, ném megállítani, a legjobbakat visszacsalogatni. Az egész apparátust — természetesen jobb anyagi elismerés mellett — hatékonyabb, felkészültebb, ugyanakkor létszámában a mainál kisebb gárdával szándékozom kiépíteni. S, gmi a szakértői csoportokat illeti — beleértve az iparpolitikai tanácsot is —, tevékenységük kialakult gyakorlata nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket.

S

zakmai hozzáértésükre azonban szükség van, de csakis úgy, hogy e csoportok munkája szervesen integrálódjon a minisztérium tevékenységébe, mégpedig oly módon, hogy a műszaki és a gazdasági felfogás különválása megszűnjön. S még egyet: a tájékoztatásban is szorgalmazom a nyitottságot. Az ipar* | vezetés csak akkor élvezhet bizalmat a § társadalom részéről, ha felkészült, és | minden gondot, s természetesen ered- p ményt is elétár. (MTI) 1