Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT. Tudja-e, Társadalmi összefogás Mátra verebély ben 360 dolgos hónap a vöröskeresztes alapszervezet élén Huszonöt évvel ezelőtt épült a mátraverebélyi ha- lottasház. amelynek felújítása már halaszthatatlan volt. A nyugdíjasklub tag' jakiak kezdeményezése sok támogatóra talált. Az épület külső és belső felújításával kezdődött a szakipari munka, Oláh Sándor, a község HNF-elnökének és Verebély István ácsnak személyes közbenjárása ehhez adott lendületet. A tanács Nagy örömmel fogadtuk, hogy július elseje után a Volán új menetrendet vezet be. Ennek megfelelően a délelőtti órákban a piacra induló járatok számát növelik, melyet előre is köszönünk. Hogy mégis tollat ragadtam, az üveggyári dolgozók azon csoportja nevében teszem, akik munkaszüneti napokon is dolgoznak és a 22 órakor induló 63-as járattal nem érik el a főtéri 14- es járat csatlakozását, mert ez a járat is 22 órakor indul Baglyasaljáról. E területen a 14-es 1 járat az üres megállókban nem áll meg, így ,a központot pedig a 63- as járat előtt elhagyja. Milyen lehetősége van például annak a fiatal- asszonynak a hazautazására, aki a Művész-telepen lakik, vagy aki Zagyvarónára igyekszik az éjszakai órákbiztosíitotta az anyagot. A felújított épület szebb, mint volt, új elemekkel gazdagodott és esztétikusabb. Az önként vállalt, ellenszolgáltatás nélküli munkát kedvvel, szívvel, lélekkel végezték a szorgoskodók, öröm volt köztük lenni. Köszönet érte. Személyes tapasztalatairól lapunk olvasóit tájékoztatta : Verebélyi András Mátraverebély ban. Taxit fogad, és azzal utazik — ez nem olcsó utazás — vagy Volán-össz- bérlettel a zsebében gyalogmenetben teszi meg az otthonig vezető kilométereket. Kérésünk, hogy a 14-es járatot tíz perccel később, 22.10 perckor indítsák, így a hazaigyekvők elérhetik a 14-es járatot. Ügy vélem, ez könnyen teljesíthető utas- forgalom szervezési kérés. Van még egy kapcsolódó kérésük |a síküveggyáriaknak, nevezetesen az, hogy szabadnapokon a 14-es járat eddigi 20 óra 20 perces indulását, 22 óra 10 percre módosítsák, mert 1 így nem kellene negyedórát várakozni. A síküveggyári dolgozók kérését szerkesztőségünknek továbbította: Mucsi Lajos Salgótarján, Salgó út 7. Három kemény, munkával telt évtized egy mozgalom élén nem kis idő. Talán a megváltozott városkép, az utcák más sorrendje, a növekvő forgalom és a lüktetőbb élet jelzi: régen volt már 1959. május 8. Salgótarján Forgács-bányatelepén (ma Csizmadiatelep) keresltük fel Bráth Rudolfnét — Mancika nénit —, a lakóterületi vöröskeresztes szervezet titkárát. Éppen hármas ünnepre készülőditek a kultúrházban : köszöntem az édesanyákat, nagymamákat, emlékezni a vöröskeresztes világnapra, s egy kerek évfordulóra: harminc évvel ezelőtt, 1959. május 8-án alakult meg náluk a vöröslkeresztes szervezet, melynek azóta is a titkára. — Harminc év társadalmi munka nagyon sok idő. — Amikor egy ember bizalmat kap, bizonyítania kell. Én azóta is próbálom ezt tenni. Igaz, ez idő alatt a társadalmi szervek vezetői állandóan változtak, ami egy kis törést mindig okozott munkámban, de én hú maradtam, s teszem a dolgomat. Lehet, hogy azért, mert segítőtárs mindig akad. Nálunk ugyanis kialakult szokás, hogy a pártszervezet, a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt együtt dolgozik. De szeretem is a munkámat. Sőt, nemcsak ezt. Négy évig tanácstag is voltam, a nőtanácsban pedig, mint titkárhelyettes tevékenykedtem. Talán ezért nem vettem észre, hogy elsuhantak felettem az évek. — Gondolom, sokan nem tudják: egy lakóterületi vöröskeresztes szervezetnek mi a feladata? — Dolgozni! Munka az mindig van, persze, hol és ki mennyit talál. Mi nem maradunk munka nélkül. Számát sem tudnám megmondani, harminc év alatt mennyi bélyeget adtunk el tagdíjként, miilyen értékben gyűjtöttünk az árvízkárosultaknak, földrengéssújtotta embereknek, menynyit tettünk le az asztalra azért, hogy felépülhessen a ma már működő salgótarjáni szociális otthon. De sorolhatnám még tovább... De tudják ezt az emberek, hiszen az adakozáskor az ő pénztárcájuk is kinyílik. — De nemcsak adnak, kapnak is. — Szociális segélyhez, olcsó étkeztetéshez juttatjuk a kis jövedelemmel rendelkezőket. Sokat teszünk azért is. hogy az arra rászorulók bejuthassanak a szociális otthonba. Nem egy gyermekét egyedül nevelő anyának segítő kezet nyújtottunk. De hátrányos helyzetűek is vannak telepünkön. Ezek gondja a mi gondunk is. A városi tanácson már nagyon ismernek, hiszen a panaszok legtöbbjére ott keresek orvoslást. S még a környezet tisztán tartásáról nem is szóltam, ami szintén a mi feladatunk. — Milyen a személyes kapcsolata a lakókkal? — Tevékenységünk nem egy irodában zajlik. Ha például rendezvényre készülődünk, mint a maira is, házról házra járunk, s jelezzük azt. Így a kapcsolat csak jó lehet, mert másról is szót ejtünk. Bátrabbá, nyíltabbá válnak az emberek, a régóta magukban hordott gondtól, keserűségtől szabadulnak meg. Lakásom ajtaját is sokan és sokszor megtalálják. S a beszélgetés után nyugodtabban csukják azt be. Talán az emberek hozzám való bizalma is marasztal, hogy még mindig dolgozom. A legközelebbi választáskor azonban átadom helyem egy fiatalabbnak. Olyannak, aki még aktívabban tevékenykedik a szervezet, s mindannyiunk érdekében. A korom is azt diktálja: kell a pihenés, hiszen már 73 év örömét, bánatát tudhatom magam mögött. ☆ Bráth Rudolfné 360 dolgos hónapja nem maradt elismerés nélkül. Bizonyíték erre a már tulajdonában levő, az országos vezetőség által adományozott „Vörös- keresztes munkáért” jelvény bronz, ezüst és arany fokozata. Kovács Margit hogy... ... miért köszön az ember sapkához emptt kézzel? A világon minden hatóim így tiszteleg, vagy amint azt a westernfilmeken gyakran látni, az amerikai cowboy is hanyagul megérinti ujjával nagy szélű kalapjának karimáját. Van ennek valami eredete? Valójában ez ja köszönési mód a középkorból származik, amikoris a lovagok tetőtől talpig vaspáncélt viseltek, lecsapható sisakrostély- lyal fejükön. Ha ismerőssel, barátokkal találkoztak, ujjúkkal magasra tolták a sisakrostélyt. Ez a kézmozdulat egészen a mai napig megmaradt, természetesen, csak a köszönés jelzéseként. Egy másik formája az üdvözlésnek az előrenyújtott nyitott tenyér, amellyel egymáshoz lépünk. Ez valamikor azt jelentette: „Ide nézz! Fegyvertelenül és békével jövök!” ☆ galambok a maguk közösségében igen jól tudnak védekezni? Amikor egy nagyobb galambcsapat együtt repül, körülöttük jókora légáramlás keletkezik. Ez az erős légáramlás képes arra, hogy a rájuk leselkedő ragadozó madár pontos lecsapását meggátolja. Az erősebb felépítésű galambok mindig elől repülnek, hogy a levegő szívóhatása segítse a gyengébbeket, és ne maradjanak el. Sztrájkjog a Vatikánban Arkádvásár Volán-összbérlettel, gyalogmenetben? Csapadékgondok a Gorkij-lakótelepen Salgótarjániban, a Gorkij- lakótelepen., az idősek klubja szomszédságában levő domboldalon van egy üres telek, aztán ha hull a bőséges égi áldás —, ami mostanában gyakran előfordul — az esővíz lehordja az agyagos földet a járdára és az úttestre. Jó volna az üres telket friss termőfölddel feltölteni és fűmaggal bevetni. Az erősödő gyepszőnyeg bizonyára felfogná a vizet és az agyagos hordalék nem okozna többé bosszantó gondot az itt lakóknak. Ha kapnánk földet és fűmagot a városi tanács illetékes osztályának a segítségével, mi lakók társadalmi munkában is elvégeznénk a többi munkát. Ez mindannyiunlk közös érdeke. Szíves közreműködését felajánlotta és kérését szerkesztőségünkhöz küldte: Farkas László Salgótarján, Gorkij-lakót elep Dunántúli barangoláson a pásztói nyugdíjasok A pásztói nyugdíjasklub vezetése, április 22—23-án, élményekkel teli, felejthetetlen nyugat-magyarországi kirándulást szervezett tagjainak. A gazdag program első állomása a Tác-Gorsium, a római katonai tábor megtekintése volt, majd a Somlyó-és Ság-hegy csodálatos panorámájában gyönyörködtünk. A csoport tagjai felüdültek a sárvári termálfürdőben, innen útjuk Szombathelyre vezetett. A megyei múzeum és a város nevezetességeinek emlékével utaztunk Kőszegre, a hangulatos kisvárosba, ahol a Jurisits-vár turistaszállójában töltöttük az éjszakát. Sok történelmi ismerettel gazdagított bennünket Bányai Ferenc idegenvezető, aki a középkori műemlék épületeket és a nagy múltú műemléki templomokat mutatta be csoportunknak. Zenei élményben is volt részünk. Örömmel hallgattuk meg a városban koncertező osztrák vendégzenekart. Csoportunk meglátogatta Bükfürdőt is és lenyűgözött bennünket Fertőd látnivalói is. A szervezőmunka fáradtságát feledtették az élmények, javasoljuk a miénkhez hasonló programok szervezését... A két nap élményeiről beszámolt olvasóinknak : Peck Gyuláné Pásztó Hányán dolgoznak a Vatikánban? A kíváncsi kérdést az emberarcú pápának, XXIII. Jánosnak is föltették, aki állítólag lakonikus rövidséggel azt válaszolta : „Körülbelül a fele.” Csakugyan, nehéz is lenne pontosan meghatározni, hogy hány emberből áll az az apparátus, amely a Szentszék egyházi és világi ügyeit intézi a falakon belül és a falakon kívül. Hivatalosnak nem tekinthető adatok szerint több mint 3600 embert foglalkoztat a római kúria, ezeknek azonban csak kis része lakik a városállam területén. A munkaadó szempontjából azonban ennek nincs jelentősége, amint ez a jogviszonyt szabályozó régebbi és újabb előírásból is kitűnik. Az előbbiről any- nyit jegyezzünk meg, hogy az 1968-ban érvénybe lépett általános szabályok (43 oldal, 130 cikkely, 3 függelék) pontosan rögzíti a legfontosabb jogokat és kötelességeket a munkaidőtől kezdve, az előléptetés feltételéig. Például azt, hogy a tisztviselők heti 33, a világi segéderők számára 39 órás a munkahét, s „A hivatalosan előírt időt híven ki kell tölteni oly módon, hogy a megjelölt órában minden személynek a munkahelyén kell lennie és felettese rendelkezésére kell állnia.” Március 1-jétől azonban változnak a dolgok azzal, hogy megkezdi munkáját a Szentszék munkaügyi hivatala, egyszerűbben szólva, a munkaügyi minisztérium. Feladata, amint eat II. János Pál az erről kiadott főpapi dokumentumban megjelölte: a vatikáni dolgozók munkafeltételeinek javítása és az esetleges ellentétek feloldása. Egészen pontosan: „az. erőszakos követelések módszerének alkalmazása nem járható.” Vagyis: sztrájkolni pedig nem lehet! Keleti vásárok zsongása népesíti be ezekben a napokban a salgótarjáni Centrum Aruház árkádjait. Parányi asztalokon töméntelen áru, s mind finomság, légyen az ruhanemű, ajándék- tárgy vagy élelmiszer. Május 12-ig rendhagyó módon kínálja árucikkeik a nagy múltú vállalat, az utcára települve igyekeznek a vevők „útjába állva" közelebb kerülni hozzájuk. De nem „útonállással” adnak kedvet a vásárláshoz, a centrumosok, hanem Ia különleges cikkekkel, s természetesen a kimagaslóan alacsony árakkal. Hetekkel ezelőtt forrásokat kerestek az olcsó, de kedvelt cikkek beszerzésére, így lehet itt 100 forintért kötöttárut kapni, ötvenszá- szalékos leértékelés mellett ágyneműt és élelmiszert. A „filléres” gyermek-pamut- pizsamában a kicsi, az ára miatt a szülők alszanak majd nyugodtan. Naponta három- százezer forintot is béka- szíroznak az eladók az árkádok alatt, s a vevők elégedetten viszik az árut. Kit zavar itt a nyilvánosság? Próbafülke híján a flaszte- ron húzzák magukra a szoknyát, a kötényruhát a hölgyek, mit tagadjam: a férfiak elégedett örömére! —kulcsár—
