Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

2

NOGRAD

1989. MÁJUS 31., SZERDA

Tanácskozik az Országgyűlés

(Folytatás az 1. oldalról.)

lás következtében nem kell adót és illetéket fizetni, nem kell betartani az alapítás valamennyi, bürokratikus részletszabályát, hanem gyor_ san és olcsón lehet átmenni az egyik szervezeti formából a másikba. Kulcsár Kálmán hangsúlyozta : az

átalakulási törvény jogi éttelemben valóban technikai jogszabály, amely a szervezeti formaváltás szükségképpen nagyon bonyolult módszertanát rendezi, csökkentve ezzel a visszaéléseket. az eddigi zavaros, kvázi átalakulásokat.

Az átalakulási törvény része annak a törvénysorozatnak, amely a piacgazdaság szervezeti infrastruktúrájának jogszabályi kiépítését szolgálja. E törvénykezés alapja a tavaly októberben elfogadott társasági törvény, amelyet decemberben a külföldiek befektetéseiről szóló törvény követett. Most az átalakulási törvény van soron, majd ősszel az értékpapír-kibocsátási és értékpapírpiac-felügyeleti törvénnyel fejeződik be a sorozat. E törvények nélkül egy valódi piacgazdasági rendszer működésképtelen lenne.

Kulcsár Kálmán bangsúly- lyal szólt arról, hogy az átalakulási törvény arra a kivételes esetre vonatkozik, amikor az egész állami vállalat, illetőleg szövetkezet alakul át a társasági törvényben meghatározott valamilyen szervezeti formává. A gazdálkodó szervezetek ilyen jellegű teljes átalakulása kivételes eset. Nincs tehát alapja annak a félelemnek; hogy a törvény nyomán minden vállalatnak és szövetkezetnek azonnal át kelKulcsár Kálmán igazságügyi miniszter.

lene alakulnia. Ez tévedés. Átalakulási kampányra,

kényszerre nincs szükség. A kormány nem átalakítási, hanem átalakulási — az önkéntes átalakulást lehetővé tevő — törvényt terjeszt az Országgyűlés elé — szögezte le:

A továbbiakban a miniszter két olyan kifogásra reagált, amelyek a törvény előkészítése során hangzottak el. Az egyik ilyen észrevétel az volt, hogy mintegy titokban, a társadalom kizárásával készítették elő a jogszabályokat. A másik vélekedés szerint a tárca valamifajta uralmi pozíciók átmentésére törekedve — a képviselőket megtévesztve — egy reakciós tulajdonreformot valósít meg ezzel a törvénnyel.

Kulcsár Kálmán kijelentette: ezek a vádak teljességgel megalapozatlanok. Ennek alátámasztására elmondta, hogy az átalakulási törvényt ugyanaz a széles szakmai közvéleményt képviselő munkacsoport készítette elő, mint a társasági törvényt. Az átalakulási törvény elveivel a képviselők már a társasági törvény vitájában megismerkedhettek, hiszen eredetileg annak hatályba lépésével együtt szerették volna életbe léptetni. Akkor éppen a közgazdasági szakértők kérésére döntöttek a féléves halasztás mellett. A törvény alapelveit március—áprilisban a parlament négy gazdasági jellegű bizottsága nyilvános ülésen tárgyalta. Széles körű vitákat szervezett a Magyar Gazdasági Kamara, a TÖT, az OKISZ és a SZÖVOSZ. Részt vettek a munkában az országos szövetségek szakértői. Megtárgyalta az anyagot a közgazdasági társaság, s kétszer rendezett róla vitát a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete. A miniszter elmondta azt is, hogy áprilisban — még mielőtt a Minisztertanács döntött volna a tervezetek parlamenti beterjesztéséről — a törvényjavaslatokat megküldték az ellenzéki kerekasztalt képviselő Független Jogász Fórumnak, illetve több politikai szervezet és párt jogász szakértőjének. Választ azonban sehonnan nem kapott a tárca, amit úgy értelmezett, hogy a szervezetek olyan jogi, technikai törvényeknek értékelték a tervezeteket, amelyek nem szorulnak politikai vitára. Mindezek alapján Kulcsár Kálmán visszautasította a „puccsszerű” előkészítés vádjárt.

A miniszter hangsúlyozta, hogy az átalakulási törvény

nem valósít meg elhamarkodottan sem nyílt, sem burkolt tulajdonreformot; sem menedzsereket, sem másokat nem „ment át” semmilyen tulajdonosi pozícióba. A törvény célja, hogy az átalakulással kapcsolatos problémákat technikailag jól oldja meg. Ez viszont még nem tulájdonreform. Ugyanakkor természetszerűleg az alapvetően technikai átalakulási szabályozásnak is vannak a tulajdonlási-vállalati struktúrát érintő hatásai, amelyek zömmel kedvezőek, a gazdasági reform, a piacgazdaság kibontakozását segítik. E hatások közül Kulcsár Kálmán kiemelte, hogy a törvény megerősíti az állam- polgári tulajdonon alapuló vállalkozásokat, megoldja a növekedésükkel összefüggő gondokat. Ugyancsak kedvező. hogy a törvény feloldja a szövetkezeti tulajdon eddigi merev oszthatatlanságát, és a vagyont a kis-, illetve nem nyereségre törekvő szövetkezeteknél 100 százalékban, a többi szövetkezetnél fele részben értékpapír, azaz szövetkezeti üzletrész formájában megosztja a tagok között. Azonban itt sem természetbeni felosztásról, a jól működő nagyüzemek meggondolatlan szétveréséről van szó, hanem arról, hogy a szövetkezeti tag tulajdonosi mivolta sajátos értékpapírban is megtestesüljön, megerősödjön érdekeltsége a kollektív tulajdonlásban. Ez a szövetkezeti értékpapír

egyébként előfeltétele gazdasági társasággá való átalakulásának. Kulcsár Kálmán hozzáfűzte, hogy az átalakulási törvény nem kívánja a szövetkezeteket társasággá átalakítani. A leheTanácskoznak a honatyák.

tőséget természetesen mindenkinek megadja erre, de ilyen döntésre csak a teljes taglétszám kétharmadának egyetértésével kerülhet sor.

A tervezet vitája során javaslatok hangzottak el arra is, hogy valamennyi szövetkezetnél ne csak 50 százalékban, hanem 100 százalékban tegyék lehetővé a tagok közötti vagyonmegosztást. Ez esetben ugyanis az átalakulásnál nincs szükség az egyébként a szövetkezet által önkéntesen választható vagyonkezelő intézmények igénybevételére

sem. Á miniszter ezeket a javaslatokat még korainak tartotta.

A most előterjesztett törvénycsomag kedvező hatásai közé tartozik az is, hogy az állami szektorban is előrelépést hoz a reformok irányába. A vállalatok önállóságát sértő, piacellenes beavatkozások egyik fő csatornája volt az utóbbi időben a minisztériumok és a tanácsok törvényességi felügyeleti jogköre. Ezt most a vállalati törvény módosítá(Folytatás a 3. oldalon.)

A tárgyilagos tényközlést így kezdhetjük: Devcsics Miklós került sorra. Manapság csaknem mindennapos esemény képviselők visszahívásának indítványozása, vagy felhívás a mandátumról való önkéntes lemondásra. Az elmúlt hét végén közreadott nyílt levélben a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság reformköre szólította fel Salgótarján 1. számú választókerületének országgyűlési képviselőjét: mondjon le mandátumáról, gyakoroljon önkritikát. Kézenfekvőnek látszott, hogy a parlamenti ülésszakon a nyilvánosságra került indítványról kérdezze parlamenti tudósítónk a képviselőt, az MSZMP megyei bizottsága első titkárát. Kissé nehezen állt rá a nyilatkozatra, a vélemény- nyilvánítást későbbre szánta. Végül is válaszolt érdeklődő kérdéseinkre. Mindenekelőtt : hogyan fogadta a nyílt levelet?

— Meglepett — hangzott a válasz. — A Balassi Bálint Asztaltársaság soha nem keresett, hogy számoljak el ország- gyűlési képviselőként végzett munkámról, holott a párbenem akarok ezen az állásponton változtatni. A reformot, az átalakulást nem abban látom, hogy az ember az elveit, a politikai meggyőződését adja fel. Inkább azt vallom, hogy az új helyzetben megfelelő új megoldásokat kell találni. Az a véleményem, hogy minden olyan javaslat iránt, amely a megoldást szolgálja, a vezetésnek nyitottnak kell lenni, semmiféle új szerveződésnek sem kívánom útját állni. Bizonyára kialakul egyszer majd egy politikai kultúra is, amikor nyílt vitában, nem pedig ilyen puccsszerű megoldást választva vitatják meg dolgainkat. Akiről pedig szó van, azt odahívják.

— A Balassi Bálint Asztaltársaság reformköre azt mondja: hibákat követett el.

— Bizonyára sokat, leltárt nem készítettem. Felvetik, hogy amíg gazdaságpolitikai titkár voltam, mi történt a megye iparában. Teljesen nem akarok most elszámolni, de ekkor épült a romhányi gyár hármas üteme, idézhetném a kábelgyár, a bútorgyár, a síküveggyár nagy rekonstrukció— Az adót megszavaztam. De arról volt szó, hogy egy átfogó gazdasági reformot kell végrehajtani, aminek egyik eleme az adórendszer, s az ujóbbit az egész részeként fogtam fel. Ma olyan helyzet állt elő, hogy a reformretorika küzdelmében a reformok lassan haladnak. Nem követte bérreform, több hátrány között említhető, hogy az adórendszer a kapacitáskihasználást sem segíti. Ezen el kell gondolkodni, erre mondják, hogy mise után okos a gyülekézet. Bős—Nagymaros egy másik kérdés. Választóimnak is elmondtam, hogy ha most kellene megszavazni az indítást, nem tenném meg. De most másról van szó. A parlament nem a beruházásról, hanem a kormány beszámolójáról szavazott. A kormány pedig azt mondta, hogy a leállítás több kárral járna, így a folytatás pártolását kérte. Én most is várom azt, hogy a kormány mondja ki, hogy ha felfüggesztette, akkor a beruházás leállítása milyen előnnyel vagy kárral jár^ Az MDF képviselőivel tárgyalva arról volt szó közöttünk, hogy mivel politikai természetű az ügy, népsza„Gyakoroljon önkritikát!”

A Balassi Bálint Asztaltársaság reformköre nyílt levelére válaszol Devcsics Miklós képviselő

széd során ajánlásokat, javaslatokat is tehettek volna munkámmal kapcsolatban. Az igen nagy számban tartott képviselői beszámolóimon pedig hasonló kérdések nem merültek fel. »

— Mi a véleménye arról, hogy a képviselő megkeresése helyett a nyilvánossághoz fordulnak a bírálattal és az indítvánnyal?

— A módszert és a stílust nem akarom minősíteni. Egy korrekt szituációban azonban nem így kell bírálni. A képviselői beszámolókon is sok vita van, ezek többsége azonban érdemi. Persze, ez a módszer ma nem meglepő, minden előfordul.

— Ezúttal is ódzkodott a választól. Bírálatot pedig korábban is kapott, amely ugyancsak reagálás nélkül maradt.

— Nem válaszoltam nyilvánosan az Élet és Irodalomban megjelent cikkre — erre ugyancsak hivatkoznak a mostani nyílt levélben. Most visszatérnék rá. Azzal a cikkel csak egy probléma van, hogy nem igaz. Jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy én a többes jelölést természetesnek tartom, a végrehajtó bizottság és a jelölőbizottság együttes ülésén legalább húsz ember ott ült, amikor ezt elmondtam. Azt is elmondtam, hogy a választáskor is fel lehet vetni más javaslatot.

— Miért akkor a hallgatás?

— A magyarázkodást nem tartom'helyénvalónak. Nem hiszem, hogy egy vezetőnek, amikor valamit elterjesztenek róla, mindig reagálni kell. Például a feleségem ablakot tisztít, akkor mindig azt hallom: már megint új, nagy lakásba költözünk? Nem hiszem, hogy ezt mindig meg kell cáfolni. A múltkor pedig azt hallottam magamról, hogy a lakásunk alatt ABC-üzlet van, ahonnan lift hozza fel az árut! Nem könnyű tehát a köztisztséget viselni, kiváltképpen, ha a tények helyébe a szenvedélyek lépnek.

— A nyílt levél utal politikai meggyőződésére is.

— Én marxista vagyok, marxista pártba léptem be, s

ját, ekkor épült a Fűtőber, a BRG, a Vegyépszer. Mindemellett a bánya akkori leépítését is ellensúlyozni kellett. Természetesen mindennek csak részese voltam, epizódszereplőként támogattam a gyári kollektívák kezdeményezéseit. Hibák akkor is voltak — késések, műszaki problémák —, de nem hiszem, hogy ezeket a megyei titkárnak kellett volna rendezni. De magyarázkodásnak tűnne, ha azt mondanám, hogy ezek csak sikerek voltak. S hogy ezek milyenek voltak, milyen hatást gyakoroltak a foglalkoztatásra, azt minősítse az élet.

— Az előbbi kérdést konkrétabban folytatva: követett-e el hibákat?

,— Azt hiszem, hogy igen. Én is csak a hetvenes évek második felében ismertem fel, hogy kiegyensúlyozottabb fejlesztés kell a településeken, az üzemekben. Ez azonban tanácselnöki tevékenységem során már . megjelent. Vannak ugyanakkor olyan beruházások, amelyeket egy ilyen fejlettségű ország nem biztos, hogy elbír. Kell a megyei könyvtár, s ha vita is volt, én támogattam. Ha látom, hogy a gazdasági helyzet ilyen mélypontra kerül, nem biztos, hogy ezt tettem volna. Mai fejjel gondolkodva, nem biztos, hogy Balassagyarmaton nevelési központot, hanem csak a gimnáziumot kellett volna megépíteni. A finneknek van igazuk, akik azt mondják: ilyen létesítményeket akkor kell építeni, amikor az óvoda, iskola teljes hálózata megvan. A megyei vezetés csak az utóbbi években gondolkodott úgy, hogy minden pénzt az iskolára. Tanácselnökségem utolsó időszakában jöttem rá arra is, hogy a pedagógusok rendelkezésre álló bérét ki sem adják. Másik példa: én is csak későn jöttem rá — igaz, az országos koncepció is az volt —, hogy a kórházakban nem az ágyszámot, hanem a műszerezettséget kell javítani. Mindemellett sorolhatnék még egy pár dolgot, amit másképp csinálnék, ha lehetne.

— Számon kérik az adótörvény és Bős—Nagymaros ügyében adott szavazatát is.

vazás kellene. Így, persze, a lakosságra terhelünk olyan döntést, amihez nem ért, de ha ez megnyugvást hoz, akkor legyen népszavazás. A véleményem ugyanakkor ez: a legdrágább beruházás a félbehagyott munka. A legjobb pedig az el sem kezdett, s azt bírálni sem lehet. Semmi gond nincs belőle.

— Hogyan reagál a személyét írt bírálatra, támadásra?

— Természetesen, gondolkodni fogok rajta, hogy milyen legyen az általános magatartásom. Ügy gondolom, hogy ezt a levelet nem a rádiónak, a televíziónak kellett volna elküldeni — habár ma ez a sikk —, hanem a választókerületem polgárainak. Mondjanak véleményt ők: milyen képviselő voltam az elmúlt években, ügyködtem-e értük, tettem-e valamit, alkalmas vagyok-e képviselőnek. A dolog, persze, ennél összetettebb. A társadalom megosztott, a levél is az ország sorsáért aggódik. Aggódni azonban nem elég. Dolgozni, cselekedni is kell, meg talán összefogás is szükséges. Most én is úgy láttam, hogy az említett levélre reagálni kell. Hozzátéve, hogy a választóknak természetesen joguk van a visszahívásra.

— Szóljunk még egy indítványról, nógrádi fiatalok fordultak a képviselőkhöz. Mit mondhat a képviselőcsoport vezetője erre?

— Leírták, hogy nem értenek egyet a benzin árának emelésével, bírálják a kormány csomagtervben megfogalmazott lépéseit. A fiatalok véleményében igen sok az igazság, bár a kormány mozgásterét, lehetőségeit is figyelembe kell venni. Én személyesen sem értettem egyet az útadó, a benzinár körüli intézkedésekkel, amelyek még izgatottabbá tették az egyébként is feszült szituációt. Azt jó dolognak tartom, hogy írtak a fiatalok, hogy a képviselőkhöz fordultak, észrevételeiket érintem is a csomagterv vitájához tervezett hozzászólásomban. Erről' még annyit, ha észrevételeik alapján semmit sem tesznek a képviselők, akkor lesz okuk az elégedetlenségre. — k —