Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. .. 7 telexen Érkezett... Hás nézőpontból Válasz a Zámbó-ügyre „Én nem dörzsöltem tenyeremet, fejemet vakartam" Május 18-án, a fórumban megjelent Ezerforintos virágcsokrok című írás többek között a középiskolások ballagásának napján tapasztalt magas virágárakat is kifogásolta. A karancslapujtői virágkereskedő Márkusné Varga Éva ehhez kapcsolódó — magyarázó — levelet küldött szerkesztőségünkbe, amelyből idézünk. .. Tisztelt levélíróik nincsenek tisztában azzal, hogy ki emeli csillagászati magasra a virágárakat... Az egész országban kapzsi virágkereskedők vannak?... Társaim védelmében megemlítem, hogy mátjus 12-én, Budaörsön nagybani virágpiacon is 80—100 forint volt a rózsa és 70 forint a gerbera szálja. Ilyen beszerzői árak mellett kell kereskedni... Előfordult a nevezett napon, hogy aki 20 szálat rendelt, csak 10-et vitt el, csak azért hoztam Pestről virágot, hogy kérésüknek eleget tegyek...” — eddig az idézet, amelyhez szükségesnek tartjuk megjegyezni: A virágkereskedő talán még dicséretet is érdemelne igyekezetéért, hiszen előzetes ígéretének megfelelően volt virág. De a magas árakat joggal kifogásoló vásárlók ennek ellenére sem fogják megérteni, hogy miért akkor a legdrágább a virág, amikor a legtöbbet vásárolják belőle, például jeles névnapokon, társadalmi, családi ünnepeken, amikor bizonyos költségek már nem is jelentkeznek a virágtermelőknél. Levélíróink utaltak arra is, hogy a virágpiac nem kellően működik. Inkább a biztos, állandó vásárlók megtartását, a vevőkör szélesítését, kellene az üzleti érzéknek szolgálnia. R. A. Á nagyvilágban keresik, nekünk nem kell? „Felháborodva olvastam a iNÓGRÁD-ban, hogy már az utolsó meglévő cigányzene- kart is meg akarják szüntetni a Karancs étteremben. .. Itt már nem gondolnak sem a közép-, sem az idősebb korosztályra, akik még igénylik és szeretik a cigányzenét? Mert igazi hangulatot csak ők tudnak adni a vendégnek. A nagyvilágban keresik, szeretik a magyar cigányzenét és pont Salgótarjánban ne legyen ilyen?! Nem értek egyet a Karancs Szálló igazgatónőjével. Kérem az illetékes szerveket, ne engedjék meg, hogy megszűnjön a jó hírnevű cigányzenekar a Ka- rancsban.” ☆ A levél névtelenül érkezett szerkesztőségünkbe. Kérjük, hogy mások érzelmét is kifejező levelét legközelebb szíveskedjen aláírni. Salgóbányaiak kérdezik Kihez tartozik a szennycsatorna javítása? Szerkesztőségünkhöz címzett levelében ezt a kérdést fogalmazta meg — több sal- góbányai lakos nevében — levélírónk, amelyből néhány sort idézünk. „... Az Árpád út 1. számú ház előtt két hónapja a szennycsatorna meghibásodott, amelyről az eset észlelése esetén a vízműnek jelentést adtam. Innen a városgazdálkodási üzemhez irányítottak, mondván, hogy a felügyelet és a javítás idetartozik. Május 16-án, a városgazdálkodásiak kint jártak Salgóbányán és ekkor újból kértem a sürgős javítás elvégzését, ök azt mondták, hogy ez a vizesek feladata ! Itt a nyár, mi pedig nemcsak a szennycsatorna, hanem a »tehetetlenség bűzét« is érezzük Salgóbányán’. Aki hiszi, hogy majd csak kijavítja valaki a meghibásodást, Zentai Ferencné Salgóbánya Szlovákiában jártak Segítőkész sportegyesület Somoskőújfaluban A salgóbányai és a Somoskőújfalui napközis öregek otthonának lakói a közelmúltban élményben gazdag szlovákiai kiránduláson vettek részt. Sokuknak ez volt az első külföldi útja. A jól megválasztott útvonalon és a kitűnően előkészített program során a gazdag történelmi és természeti nevezetességekkel ismerkedtek. Voltak Rozsnyón, megtekintették Betlér nevezetességeit, megnézték Krasz- na-Horka büszke várát. A Somoskőújfalui sportegyesületnek és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodának köszönhető ez a felejthetetlen út, amelyért nem kellett a résztvevőknek fizetni. Az útról beszámol és a szervezők köszönetét továbbította Takács Lajosné Salgótarján Jelentkezzen a becsületes megtaláló! Elvesztettem műanyag fonott piaci bevásárlókosaramat a Pécskő Áruház környékén. Kérem a becsületes megtalálót, hogy jelezze a 10-977-es telefonszámon napközben. A szíves segítséget várja; Jászberényiné S.-tarján, Bercsényi út 25. A salgótarjáni Petőfalvi Lajos Általános Iskolában május 8-án, Zámbó Sándor 8. f. osztályos tanuló arcon ütötte az őt rendreutasítő Demkó László ügyeletes tanulót és ezzel 8 napon túl gyógyuló súlyos testi sérülést idézett elő. Egy ilyen eset természetesen nemcsak a tantestület és az iskola 1300 tanulójának érzelmi életét korbácsolja fel, de a heves indulatokat vált ki az erről szóló újságcikk olvasójából is. Bár nincs gyakorlatunk az ilyen ügy intézésében —, mert eddig még nem fordult elő, és mindent megteszünk azért, hogy a 'jövőben sem ismétlődjék meg ■—, nem követtük el azokat a mulasztásokat, amelyeket a cikkben közöltek. Zámbó Sándor halmozottan hátrányos, veszélyeztetett helyzetű cigányszármazású tanuló. Származására és családi körülményeire való tekintettel a nevelőtestület mindent elkövetett, hogy az általános iskolát elvégezze. Sok gond volt vele az iskolában, és a megfelelő pedagógiai ráhatás is kevés eredményt hozott. Az őt tanító három kolléga és az osztályfőnök- nő szerint azonban Zámbó nem terrorizálta őket. Szakmunkástanulónak jelentkezett, de a gyenge tanulmányi eredménye miatt nem nyert felvételt. Ettől idegesebb lett. A házirend megsértéséért szaktanári és osztályfőnöki figyelmeztetések után, igazgatói intőt, megrovást kapott. Az utolsónál édesanyja jelenlétében közölték vele, hogy a következő súlyosabb fegyelmezetlenség esetén fegyelmi eljárást indítunk ellene és kezdeményezzük a GYIVI-be való elhelyezését. Ezután — a cikkben említett esetre utalva — az egyik fiatal kartársnő figyelmét úgy igyekezett magára felhívni, hogy kulccsal bezárta a tanterem ajtaját és csak a második felszólításra engedte őt ki. „Az esetet elmondtam Szabóné Veres Gizella igazgatóhe- lyéttesnék. Az iskola igazgatójának nem jelentettem, mert nem tartottam fontosnak. Tudtam, nem rossz- indulatból csinálta. Nem volt agresszív ekkor sem” — mondta a fiatal nevelő. Sajnos az igazgatóhelyettes sem tájékoztatott ezekről, Ha erről tudomást szerzek, akkor az újságcikk kifejezését használva, „léptem volna, hogy az eset ne egy tragédiában csúcsosodjon ki”. Ugyancsak nem közölte azt sem, hogy valaki nem akart helyettesítést vállalni a 8. f. osztályban. A szükséges helyettesítéseket mindenkor elláttuk ott is. A nevelőtestület részéről, az ügyeletet sohasem az igazgató, vagy helyettesei látják el. Zámbó verekedésének idején csak a központi épületben hat nevelő volt ügyeletes. Mindannyian a helyükön voltak, Demkó László is a folyosón levő ügyeletes kolléganőtől akart segítséget kérni. A sérült gyermeket az iskola védőnője szállította kórházba. A baleseti jegyzőkönyvet a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően felvettük. A fegyelmi bizottságot délben megalakítottuk, a rendőrséget értesítettük az esetről. A fegyelmi időszakára az iskola látogatásától eltiltottam a tanulót. Zámbó Sándor ügyét a balassagyarmati bíróság gyorsított eljárással május 16-án tárgyalta és javítóintézeti nevelésre büntette. A kitűnő sportember, Papp László nevét, iskolánkbeli látogatását sem vplt szerencsés az előzmények között feltüntetni. Mint kedvelt lapom, ' a NOGRÁD rendszeres informátora, esetenként cikkírója, javaslom, hogy, ha 'intézményünkről írnak, feltétlenül beszéljenek az iskola igazgatójával is. A jelentési kötelezettséget elmulasztó.* az újságírót nem a tényeknek megfelelően tájékoztató igazgatóhelyettest figyelmezetésben részesítettem. Dr. Kun András igazgató Zavarban vagyok... Ha felépül végűi a házunk... (de mennyiért?) Tető alá kerül a vendégváró Ipolytarnócon Nem tartom magam mélyen- szántó intellektusnak, ezért lassabban értelmezem a kusza gazdasági folyamatokat. A külföldi tőkével kapcsolatos új felismerések, a tanulmányok, a koncepciók, és gazdasági szegényedésünk közepette hóm. iokráncolva figyelem az eseményeket. Hajdani gyermekkorom színes emlékképeit pergetve, ma is látom a tőkét — hátsó ud-„ varunk lombos fáinak árnyékában. Havonta néhány kosár vékony szálú aprófát profitáltam belőle a család nagy ötömére. Fejlődésem későbbi szakaszában a szomszédos kereskedő, ifjabb Rottmann, aki fiatalon tett-vett, eladott és kaszírozott, többszöri kérésemre önzetlenül felhalmozta bennem a tőkéről alkotott egyéni nézeteit. Sikerén felbuzdulva, tisztességes alapon némi pénzhez jutottam, remélve, az összeg hamarosan szül majd a tárcámban egy szép kis kerek tőkét. Lassan múltak a hónapok, s csalódottságomban először éreztem a zavar áldatlan állapotát. Közben fordult a világ, változott a helyzet és a tőke képe, mint verejtékhalmaz jelent meg előttem. És most újra zavarban vagyok. Az előzményeken edződve, váltott műszakban működik agyam és megvilágosodik előttem a külföldi tőke hazai működtetésének pezsdítő hatása. Mint naponta olvasom, a szemfüles külföldi tőke lassan és óvatosan vonul be kókadó gazdaságunkba, bár illetékesek korábban gyors, zenés látogatásra számítottak. S ha megjelenik a vergődő gyár kapujában, felcsillan a remény: „Uraim, Amerikából jöttem, mesterségem címere tőkés beruházó, bankár és gyártulajdonos. Üzleti ajánlatomra garancia cégem sikeres működése. Tárgyalhatunk, uraim! Talán a tulajdonos . . ., ha feltárná valós helyzetüket. Tehát, kié is ez a gyár?’* És most egymásra tekint a sok vezető, arcukon zavar és visszhangzik a kérdés folyosókon, előszobákban, irodákban, műhelyekben. Kié a gyár? A satupadnál már a technikus faggatja az idős szakit; tudja-e a választ? Az komótosan felnéz, széttárja karjait és csodálkozva áll a reves szagú műhelyben. — A szemléletet ismerem, de már belepte a vaspor. Aki átvette a milliós prémiumot, talán tudja a választ — motyogja maga elé. Az öreg aztán már nem zavarba, hanem lendületbe jön, és' homlokráncolva üti tovább a vasat. Amíg meleg. Kiss Zoltán Az ipolytarnóciak már jó ideje figyelik, hogyan épül az őslelet „szomszédságában” az a vendégváró, amely az ide látogató turistákat fogadja majd. Az épület ugyan még koránt sincs kész, de máris megakad rajta a szemlélődő tekintet. Több okból is... A 'tetőfedési munkák a befejezéshez közelednek. Lantos Kelemen bádogos és tetőfedő kisiparos szerint, néhány nap múlva tető alatt lesz az épület, ha... ha a fővállalkozók és alvállalkozók egyezségre jutnak. A pénzen, a költségeken vitáznak. De egyébként is nagyon nehezen épülget,’ a csöppet sem jellegtelen fogadóépület. Hét és fél millió forintot szántak rá az építtetők, de a pénz egy része még ma is az ablakban. A Bükki Nemzeti Park. a Nóg-. rád Megyei Tanács, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium állja a számlát, vagyis csak állaná, mert mint említettem, pénz nincs. Már az építkezés megkezdésekor tisztán látszott, hogy bizonytalanok a pénzforrások, hiszen csak a Bükki Nemzeti Park fizetett be három és fél milliót. Ebből a falak felhúzására még futotta, de azután leállt az építkezés. Kuris László, a kivitelező vállalat, a szécsényi költségvetési üzem művezetője szerint azért, mert nem lehetett a tetőszerkezethez megfelelő faanyagot kapni. Utóbb kiderült, hogy azért is, mert a pénz igencsak fogytán volt, és alvállalkozót is, csak „lasszóval lehetett fogni” a bonyolult munkára. Űj József ácsmester ráncolja a homlokát, amikor az általa épített tetőszerkezetre emeli a szemét. — Nagyon a szabadjára engedte a fantáziáját a tervező — mondja. — Volt olyan részlete a tervnek, amit menet közben változtatott meg. és ezért nyolcszor kellett megcsinálnunk. Tény, hogy a 360 négyzet- méteres alapterületű háznak közel ezer négyzetméter felületű a tetőszerkezete!' Csúcsok, kupolák tarkítják — laikus véleményem szerint, sok pazarló, kihasználatlan. teret képezve. A kivitelező vállalat a szerkezeti munkák elkészítését eredetileg 1988. december 20-ig vállalta, majd a határidőt 1989. április 17-re módosították. Május 18-án már csupán néhány nap hiányzott a befejezéshez. Ha ezek után az ígéreteknek hinni lehet, az épület 1989. szeptember elsejére kerül rendeltetés- szerű állapotba. Ettől az időponttól kezdve, itt fogadják az ipolytar- nóci őslelethez igyekvő turistákat. Innen egy „közel” négykilométeres gyalogtúrával juthatnak el a lelőhelyre. Hogy a (tor)túrához erőt meríthessenek, egy büfé áll majd rendelkezésükre a házban és ugyancsak itt kapnak majd helyet az idegenvezetők irodái is. Csak halkan súgták meg, hogy az építtetők szeretnék, hogy ha az ipolytamóci ősleletet is felvennék a világ- örökségbe. Mondják, ezért feltűnőbb a fogadó is. A szándék nagyon nemes, ám zavarja egy kicsit, hogy a hivalkodóra sikerült ház költségei éppen a környezet, a terep rendezésétől vonják el a pénzt. — Csal» —
