Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. .. 7 telexen Érkezett... Hás nézőpontból Válasz a Zámbó-ügyre „Én nem dörzsöltem tenyeremet, fejemet vakartam" Május 18-án, a fórumban megjelent Ezerforintos vi­rágcsokrok című írás többek között a középiskolások bal­lagásának napján tapasztalt magas virágárakat is kifo­gásolta. A karancslapujtői virágkereskedő Márkusné Varga Éva ehhez kapcsolódó — magyarázó — levelet kül­dött szerkesztőségünkbe, amelyből idézünk. .. Tisztelt levélíróik nincsenek tisztában azzal, hogy ki emeli csillagászati magasra a virágárakat... Az egész országban kapzsi vi­rágkereskedők vannak?... Társaim védelmében meg­említem, hogy mátjus 12-én, Budaörsön nagybani virág­piacon is 80—100 forint volt a rózsa és 70 forint a ger­bera szálja. Ilyen beszerzői árak mellett kell keresked­ni... Előfordult a nevezett napon, hogy aki 20 szálat rendelt, csak 10-et vitt el, csak azért hoztam Pestről virágot, hogy kérésüknek eleget tegyek...” — eddig az idézet, amelyhez szükséges­nek tartjuk megjegyezni: A virágkereskedő talán még dicséretet is érdemelne igyekezetéért, hiszen előzetes ígéretének megfelelően volt virág. De a magas árakat joggal kifogásoló vásárlók ennek ellenére sem fogják megérteni, hogy miért akkor a legdrágább a virág, amikor a legtöbbet vásárolják belő­le, például jeles névnapokon, társadalmi, családi ünnepe­ken, amikor bizonyos költ­ségek már nem is jelentkez­nek a virágtermelőknél. Levélíróink utaltak arra is, hogy a virágpiac nem kellően működik. Inkább a biztos, állandó vásárlók meg­tartását, a vevőkör szélesíté­sét, kellene az üzleti érzék­nek szolgálnia. R. A. Á nagyvilágban keresik, nekünk nem kell? „Felháborodva olvastam a iNÓGRÁD-ban, hogy már az utolsó meglévő cigányzene- kart is meg akarják szün­tetni a Karancs étterem­ben. .. Itt már nem gondol­nak sem a közép-, sem az idősebb korosztályra, akik még igénylik és szeretik a cigányzenét? Mert igazi han­gulatot csak ők tudnak adni a vendégnek. A nagyvilág­ban keresik, szeretik a ma­gyar cigányzenét és pont Salgótarjánban ne legyen ilyen?! Nem értek egyet a Karancs Szálló igazgatónőjé­vel. Kérem az illetékes szer­veket, ne engedjék meg, hogy megszűnjön a jó hír­nevű cigányzenekar a Ka- rancsban.” ☆ A levél névtelenül érke­zett szerkesztőségünkbe. Kér­jük, hogy mások érzelmét is kifejező levelét legközelebb szíveskedjen aláírni. Salgóbányaiak kérdezik Kihez tartozik a szennycsatorna javítása? Szerkesztőségünkhöz cím­zett levelében ezt a kérdést fogalmazta meg — több sal- góbányai lakos nevében — levélírónk, amelyből néhány sort idézünk. „... Az Árpád út 1. számú ház előtt két hónapja a szennycsatorna meghibáso­dott, amelyről az eset ész­lelése esetén a vízműnek jelentést adtam. Innen a városgazdálkodási üzemhez irányítottak, mondván, hogy a felügyelet és a javítás ide­tartozik. Május 16-án, a vá­rosgazdálkodásiak kint jár­tak Salgóbányán és ekkor újból kértem a sürgős javí­tás elvégzését, ök azt mond­ták, hogy ez a vizesek fel­adata ! Itt a nyár, mi pedig nem­csak a szennycsatorna, ha­nem a »tehetetlenség bűzét« is érezzük Salgóbányán’. Aki hiszi, hogy majd csak kijavítja valaki a meghibá­sodást, Zentai Ferencné Salgóbánya Szlovákiában jártak Segítőkész sportegyesület Somoskőújfaluban A salgóbányai és a Somos­kőújfalui napközis öregek otthonának lakói a közel­múltban élményben gazdag szlovákiai kiránduláson vet­tek részt. Sokuknak ez volt az első külföldi útja. A jól megválasztott útvo­nalon és a kitűnően előké­szített program során a gaz­dag történelmi és termé­szeti nevezetességekkel is­merkedtek. Voltak Rozsnyón, megtekintették Betlér neve­zetességeit, megnézték Krasz- na-Horka büszke várát. A Somoskőújfalui sport­egyesületnek és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodának köszönhető ez a felejthetetlen út, amelyért nem kellett a résztvevőknek fizetni. Az útról beszámol és a szervezők köszönetét továb­bította Takács Lajosné Salgótarján Jelentkezzen a becsületes megtaláló! Elvesztettem műanyag fo­nott piaci bevásárlókosara­mat a Pécskő Áruház kör­nyékén. Kérem a becsületes megtalálót, hogy jelezze a 10-977-es telefonszámon nap­közben. A szíves segítséget várja; Jászberényiné S.-tarján, Bercsényi út 25. A salgótarjáni Petőfalvi Lajos Általános Iskolában május 8-án, Zámbó Sándor 8. f. osztályos tanuló arcon ütötte az őt rendreutasítő Demkó László ügyeletes ta­nulót és ezzel 8 napon túl gyógyuló súlyos testi sérü­lést idézett elő. Egy ilyen eset természetesen nemcsak a tantestület és az iskola 1300 tanulójának érzelmi éle­tét korbácsolja fel, de a heves indulatokat vált ki az erről szóló újságcikk ol­vasójából is. Bár nincs gyakorlatunk az ilyen ügy intézésében —, mert eddig még nem for­dult elő, és mindent meg­teszünk azért, hogy a 'jövő­ben sem ismétlődjék meg ■—, nem követtük el azokat a mulasztásokat, amelyeket a cikkben közöltek. Zámbó Sándor halmo­zottan hátrányos, veszélyez­tetett helyzetű cigányszár­mazású tanuló. Származá­sára és családi körülmé­nyeire való tekintettel a nevelőtestület mindent el­követett, hogy az általános iskolát elvégezze. Sok gond volt vele az iskolában, és a megfelelő pedagógiai rá­hatás is kevés eredményt hozott. Az őt tanító három kolléga és az osztályfőnök- nő szerint azonban Zámbó nem terrorizálta őket. Szakmunkástanulónak je­lentkezett, de a gyenge tanulmányi eredménye mi­att nem nyert felvételt. Et­től idegesebb lett. A házi­rend megsértéséért szakta­nári és osztályfőnöki fi­gyelmeztetések után, igazga­tói intőt, megrovást kapott. Az utolsónál édesanyja je­lenlétében közölték vele, hogy a következő súlyosabb fegyelmezetlenség esetén fegyelmi eljárást indítunk ellene és kezdeményezzük a GYIVI-be való elhelyezését. Ezután — a cikkben em­lített esetre utalva — az egyik fiatal kartársnő fi­gyelmét úgy igyekezett ma­gára felhívni, hogy kulccsal bezárta a tanterem ajtaját és csak a második felszólí­tásra engedte őt ki. „Az esetet elmondtam Szabóné Veres Gizella igazgatóhe- lyéttesnék. Az iskola igaz­gatójának nem jelentettem, mert nem tartottam fontos­nak. Tudtam, nem rossz- indulatból csinálta. Nem volt agresszív ekkor sem” — mondta a fiatal nevelő. Saj­nos az igazgatóhelyettes sem tájékoztatott ezekről, Ha erről tudomást szerzek, akkor az újságcikk kifeje­zését használva, „léptem volna, hogy az eset ne egy tragédiában csúcsosodjon ki”. Ugyancsak nem közölte azt sem, hogy valaki nem akart helyettesítést vállalni a 8. f. osztályban. A szük­séges helyettesítéseket min­denkor elláttuk ott is. A nevelőtestület részéről, az ügyeletet sohasem az igazgató, vagy helyettesei látják el. Zámbó verekedé­sének idején csak a köz­ponti épületben hat nevelő volt ügyeletes. Mindannyian a helyükön voltak, Demkó László is a folyosón levő ügyeletes kolléganőtől akart segítséget kérni. A sérült gyermeket az iskola védőnője szállította kórházba. A baleseti jegy­zőkönyvet a vonatkozó ren­delkezéseknek megfelelően felvettük. A fegyelmi bizottságot dél­ben megalakítottuk, a rend­őrséget értesítettük az eset­ről. A fegyelmi időszakára az iskola látogatásától eltil­tottam a tanulót. Zámbó Sándor ügyét a balassagyarmati bíróság gyorsított eljárással május 16-án tárgyalta és javító­intézeti nevelésre büntette. A kitűnő sportember, Papp László nevét, iskolánkbeli látogatását sem vplt szeren­csés az előzmények között feltüntetni. Mint kedvelt lapom, ' a NOGRÁD rendszeres infor­mátora, esetenként cikkíró­ja, javaslom, hogy, ha 'in­tézményünkről írnak, feltét­lenül beszéljenek az iskola igazgatójával is. A jelentési kötelezettséget elmulasztó.* az újságírót nem a tényeknek megfelelően tá­jékoztató igazgatóhelyettest figyelmezetésben részesítet­tem. Dr. Kun András igazgató Zavarban vagyok... Ha felépül végűi a házunk... (de mennyiért?) Tető alá kerül a vendégváró Ipolytarnócon Nem tartom magam mélyen- szántó intellektusnak, ezért las­sabban értelmezem a kusza gaz­dasági folyamatokat. A kül­földi tőkével kapcsolatos új felismerések, a tanulmányok, a koncepciók, és gazdasági sze­gényedésünk közepette hóm. iokráncolva figyelem az ese­ményeket. Hajdani gyermekkorom szí­nes emlékképeit pergetve, ma is látom a tőkét — hátsó ud-„ varunk lombos fáinak árnyé­kában. Havonta néhány kosár vékony szálú aprófát profitál­tam belőle a család nagy ötö­mére. Fejlődésem későbbi szakaszá­ban a szomszédos kereskedő, ifjabb Rottmann, aki fiatalon tett-vett, eladott és kaszírozott, többszöri kérésemre önzetlenül felhalmozta bennem a tőkéről alkotott egyéni nézeteit. Sike­rén felbuzdulva, tisztességes alapon némi pénzhez jutottam, remélve, az összeg hamarosan szül majd a tárcámban egy szép kis kerek tőkét. Lassan múltak a hónapok, s csalódott­ságomban először éreztem a zavar áldatlan állapotát. Közben fordult a világ, vál­tozott a helyzet és a tőke ké­pe, mint verejtékhalmaz jelent meg előttem. És most újra zavarban va­gyok. Az előzményeken edződ­ve, váltott műszakban műkö­dik agyam és megvilágosodik előttem a külföldi tőke hazai működtetésének pezsdítő ha­tása. Mint naponta olvasom, a szemfüles külföldi tőke lassan és óvatosan vonul be kókadó gazdaságunkba, bár illetékesek korábban gyors, zenés látoga­tásra számítottak. S ha meg­jelenik a vergődő gyár kapu­jában, felcsillan a remény: „Uraim, Amerikából jöttem, mesterségem címere tőkés be­ruházó, bankár és gyártulaj­donos. Üzleti ajánlatomra ga­rancia cégem sikeres működé­se. Tárgyalhatunk, uraim! Ta­lán a tulajdonos . . ., ha feltár­ná valós helyzetüket. Tehát, kié is ez a gyár?’* És most egymásra tekint a sok vezető, arcukon zavar és visszhangzik a kérdés folyosó­kon, előszobákban, irodákban, műhelyekben. Kié a gyár? A satupadnál már a technikus faggatja az idős szakit; tud­ja-e a választ? Az komótosan felnéz, széttárja karjait és cso­dálkozva áll a reves szagú mű­helyben. — A szemléletet ismerem, de már belepte a vaspor. Aki át­vette a milliós prémiumot, ta­lán tudja a választ — motyog­ja maga elé. Az öreg aztán már nem zavarba, hanem len­dületbe jön, és' homlokráncol­va üti tovább a vasat. Amíg meleg. Kiss Zoltán Az ipolytarnóciak már jó ideje figyelik, hogyan épül az őslelet „szomszédságában” az a vendégváró, amely az ide látogató turistákat fogadja majd. Az épület ugyan még koránt sincs kész, de máris megakad rajta a szemlélődő tekintet. Több okból is... A 'tetőfedési munkák a be­fejezéshez közelednek. Lan­tos Kelemen bádogos és te­tőfedő kisiparos szerint, né­hány nap múlva tető alatt lesz az épület, ha... ha a fővállalkozók és alvállalko­zók egyezségre jutnak. A pénzen, a költségeken vitáz­nak. De egyébként is na­gyon nehezen épülget,’ a csöppet sem jellegtelen foga­dóépület. Hét és fél millió forintot szántak rá az épít­tetők, de a pénz egy része még ma is az ablakban. A Bükki Nemzeti Park. a Nóg-. rád Megyei Tanács, valamint a Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium állja a számlát, vagyis csak állaná, mert mint említet­tem, pénz nincs. Már az építkezés megkez­désekor tisztán látszott, hogy bizonytalanok a pénzforrá­sok, hiszen csak a Bükki Nemzeti Park fizetett be három és fél milliót. Ebből a falak felhúzására még fu­totta, de azután leállt az építkezés. Kuris László, a ki­vitelező vállalat, a szécsényi költségvetési üzem műveze­tője szerint azért, mert nem lehetett a tetőszerkezethez megfelelő faanyagot kapni. Utóbb kiderült, hogy azért is, mert a pénz igencsak fogytán volt, és alvállalkozót is, csak „lasszóval lehetett fogni” a bonyolult munkára. Űj József ácsmester rán­colja a homlokát, amikor az általa épített tetőszerkezetre emeli a szemét. — Nagyon a szabadjára engedte a fantáziáját a ter­vező — mondja. — Volt olyan részlete a tervnek, amit menet közben változ­tatott meg. és ezért nyolc­szor kellett megcsinálnunk. Tény, hogy a 360 négyzet- méteres alapterületű ház­nak közel ezer négyzetmé­ter felületű a tetőszerkezete!' Csúcsok, kupolák tarkítják — laikus véleményem sze­rint, sok pazarló, kihaszná­latlan. teret képezve. A kivitelező vállalat a szerkezeti munkák elkészíté­sét eredetileg 1988. december 20-ig vállalta, majd a határ­időt 1989. április 17-re mó­dosították. Május 18-án már csupán néhány nap hiányzott a befejezéshez. Ha ezek után az ígéreteknek hinni lehet, az épület 1989. szeptember elsejére kerül rendeltetés- szerű állapotba. Ettől az időponttól kezd­ve, itt fogadják az ipolytar- nóci őslelethez igyekvő tu­ristákat. Innen egy „közel” négykilométeres gyalogtú­rával juthatnak el a lelő­helyre. Hogy a (tor)túrához erőt meríthessenek, egy bü­fé áll majd rendelkezésükre a házban és ugyancsak itt kapnak majd helyet az ide­genvezetők irodái is. Csak halkan súgták meg, hogy az építtetők szeretnék, hogy ha az ipolytamóci ős­leletet is felvennék a világ- örökségbe. Mondják, ezért feltűnőbb a fogadó is. A szándék nagyon nemes, ám zavarja egy kicsit, hogy a hivalkodóra sikerült ház költségei éppen a környezet, a terep rendezésétől vonják el a pénzt. — Csal» —

Next

/
Thumbnails
Contents