Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-04 / 103. szám

* CDHDT • SPORT fii PORT — - - ............­OrUn 1 * < 35 PÚM I-vL Négy magyar a rajtnál Tizenhat országból 53 ne­vezés érkezett a május 19. és 21. között a Hun.garo- rin,gen megrendezésre ke­rülő 'kamion gyorsasági Európa-kupaversenyre, a sorozat harmadik erőpró­bájára. A korábbiakhoz hasonlóan a küzdelmeket ezúttal is három kategóriában ren­dezik meg. A Havanna Ci­gars viadalon — 11 950 kcm hengerűrtartalom alatt — huszonnégyen próbálnak sze­rencsét. köztük két magyar, Dinnyés László (Hungaro- camion) Rábával és Falusi Adám (Volán—TEFU) Star- ral. A Szövaút-futamon — 11 951 és 14 100 kcm kö­zöttiek — kilencen állnak rajthoz, a hazai színeket Tamási László (Hungaroca- mion) képviseli, Renault, tal. A ^Taurus nevét viselő versenyen — 14 101 és 18 500 kcm közöttiek — húszán érdekeltek, ebben a mezőny­ben indul Krasznai János (Hungarocamion) is Merce- des-szel. A lebonyolítás nem vál­tozott az elmúlt két évhez képest. Pénteken edzések szerepelnek a műsorban, szombaton (13 órától) és vasárnap (9 órától) futják a kategóriánkénti két-két fu­tamot, vasárnap 15 órakor pedig az összevont Hungaro­camion Nagydíjra kerül sor — a második Európa- kupa-futam első hét helye­zettjeinek, továbbá négy meghívottnak a részvételé­vel. A rendezvényre 50 (14 éven aluliaknak, katonák­nak és nyugdíjasoknak), 250 és 300 forintos belé­pőket bocsátottak ki. Kelendőek a nyugatnémet labdarúgók Gyorsan elkelnek a piacon a klasszis nyugatné­met labdarúgók: a legutób­bi jelentések szerint szinte bizonyossá vált, hogy Jür­gen Klinsmann, a VfB Stutt­gart kitűnősége Is Olaszor­szágba tart. Klinsmann szerződéséről az Internazic­nale vezetői tárgyalnak a stuttgartiakkal, s amennyi­ben a 24 éves futballista aláír a milánói klubhoz, honfitársai, Lothar Matt­häus és Andreas Brehme mellett immár ő lesz a har­madik NSZK-beli a csapat­ban. Háttér Mi lesz a kiscsapatokkal? Talán minden korábbinál több szó esik manapság a honi futbal’lröl. A lassan a bíróságokon is lezáruló bundaügy, válogatottunk Málta és Olaszország elleni kudarca, az olykor siralmasnak minősíthető első- osztályú bajnoki találkozók bőségesen adnak témát a szurkolóknak. A Magyar Labdarúgó-szövetség ugyanakkor meg­újulásra készül. A területi, majd megyei közgyűlé­sek után a tervek szerint májusban kerül sor az or­szágos labdarúgó-értekezletre, melyen a meglehető­sen szétesett, tekintélyében megtépázott, MLSZ ve­zérkarát választják újjá, s az új elnök személyére voksolhatnak a tanácskozás résztvevői. Biztos vagyok abban, hogy az országos értekezlet nem nélkülözi majd a vitát, az olykor heves indu­latoktól sem mentes véleménynyilvánításokat. Mert ahány ember, annyi vélemény; ahány megye, régió, annyiféle .probléma kerülhet a nyilvánosság elé. Azt ellenben megérzésem sugallja, hogy elsősorban a honi élmezőny, az országos szövetség, a nemzeti szí­nek képviselete jelenti majd a fő témát, ha úgy tetszik, a központi kérdéskört. Arról is meg vagyok győződve, hogy nem hiányoz­nak majd a hozzászólásokból az alacsonyabb osz­tályokban szereplő csapatok megmemtésére tett ja­vaslatok, kis települések, kis együtteseinek védelmé­ben elmondott gondolatok sem. A problémakör „fel­ső szintű” tárgyalására nagy szükség lenne, mert jól tudjuk : az utóbbi évek, egy évtized folyamán elsor­vadtak a kiscsapatok, legalábbis nagy részük meg­szűnt. A közelmúltban lebonyolított megyei labdarúgó- közgyűlés két hozzászólójának gondolatat jutottak e problémakör kapcsán eszembe. Tóth László, a Ka- rancslapujltő megyei I. osztályban szereplő csapatá­nak szakvezetője aggódva jegyezte meg: minden cég a nagyok árnyékába bújik, a kicsik patronálására egy garas sem jut! Pedig —, mint említette — az igazi tömegbázis, azok az alapok, melyekből a felsőbb osz­tályú együttesek, ha mást nem is, de tehetségeket feltétlenül meríthetnek, a községekben, falvakban találhatók. Különösebb magyarázatra aligha szorulnak Tóth László szavai. Jól tudjuk: a különböző megyei szintű bajnokságokban szereplő együttesek — úgymond — egyik napról a másikra élnek. Pénzszűkében, néha pénz nélkül. Pedig a focira mindenütt van igény. Ezt a megállapítást már Tóth József, a Nézsai Tsz SE ügyvezető elnöke hangsúlyozta. Bizonyságul el­mondta: egyre több, a korábbi esztendőkben meg­szűnt falusi sportkör éled újjá. Ezek működtetéséhez pedig pénz kell, melyet a tanácsi támogatások aligha fedeznének. És így mi lesz a kiscsapatokkal? Arra az esetre gondolok, amikor egy gárda összeáll, a jószándék meg­van, a megfelelő anyagi háttér' pedig hiányzik. Mert a mondás ma is igaz: kis pénz — kis foci, nagy pénz — nagy foci (mégha nem is mindig!). Ha ellenben nincs pénz — ugye, foci sincsen?! A probléma további boncolgatása helyett —, vagy e nélkül — a megoldás lehetséges útjait kellene keres­ni. Ez viszont elsősorban az MLSZ, a megyei és a területileg illetékes szövetségek feladata. Nemkülön­ben az anyagi támogatás terheit viselő vállalatoké, szövetkezeteké, üzemeké és ne feledjük: a tanácsoké. A dolog alfája és ómegája a pénz. Ézt viszont a mai gazdasági viszonyok között még a legjobban menő cégektől is nehéz kisajtolni. Eíért újra visszatér a kérdés: vajon mi lesz a kis­csapatokkal ? Vaskor István Á Szőnyi útról a Bundesligába ? Amatőr tarjáni hármaspróbázók az IBUSZ-maratonon A labdarúgó Bundesligá- ban játszani kemény fel­adat. Erről — többek között — Détári Lajos is tanús­kodhat. Kétségkívül párat­lan „ugrás” lenne, ha va­laki a magyar NB II-ből szerződne első osztályú Bun. desliga-csapathoz! A BVSC 21 éves középpályása, Far­kasházi László pontosan er­re az ugrásra készül. — Engem is alaposan meglepett, amikor a BVSC- ben közölték velem, hogy a Bochümtól hozott szá­momra meghívót a postás — nyilatkozta a vasutas­csapat saját nevelésű fut­ballistája Hogyan fedezték fel a nyugatnémetek ? — Gondolom, ebben volt edzőmnek. Kisteleki István­nak is szerepe lehetett, ő ugyanis a jónevü kölni lab­darúgó főiskolán tanul. Nagyon örülök, hogy env- nvire bízjk bennem. Milyen csapatnak tartja a Bochumot? — A tévében láttam őket az’ Eintracht Frankfurt el­len. az 1988-as nyugatnémet kupadöntőn, mikor Détári Lajos azt a bizonyos sza­badrúgásgólt lőtte nekik. Jellegzetes német felfogású futballt játszanak. Tízéves kora óta a BVSC labdarúgója. Idehaza miért nem pályázott az első osz­tályba? — A Szőnyi úton kezd­tem sportolni, s csak a ka­tonaság alatt ' szakadtam el az egyesülettől. Akkor az Osztapenko színeiben ját­szottam. Bár időközben több NB I-es csapat, így a Bp. Honvéd, a Vasas, a Vác, a Dunaújváros kere­sett, a leszerelés után még­is úgy gondoltam, újabb fél évet szívesen maradnék a vasutasoknál. A Bundes­liga valószínű,' hogy álom marad, idehaza azonban mindenképp szeretnék fel­jebb lépni — mondta vé­gezetül Farkasházi László. 42195 méter... Autóval is soknak tűnik a hazai köz­lekedési morál ismeretében. A maratonistáknak azonban futva kell megtenniük a távot. Az idén 6. alkalommal megrendezett iBUSZ-mara- ton futóversenyen ismerős nevekre bukkantunk. Két salgótarjáni fiatalemberére, akik nem a vert mezőnyben végeztek: lelkes amatőrként az első 200 között. Első pillantásra sem Széli Józsefről, a \Nógrád Volán autóbusz-vezetőjéről és tár­sáról, Sándor Zsolt hírlap- kézbesítőről nem gondol­nánk, hogy ilyen feladat vég­rehajtására képesek. Mind­ketten alacsonyak, filigrán testalkatúak. Az ember azt hinné, hogy a bevásárló- szatyrot is segítséggel kell hazavinniük... Beszélgeté­sünk kezdetén szinte hara­pófogóval kellett kihúzni be­lőlük a szót. Élményeiket szerényen, csendesen mesél­ték el. — Csodálatos élményben volt részünk — kezdte Jó­zsi, a „szóvivő”. — Ezt a maratoni tulajdonképpen idénykezdetnek szántuk. Eh­hez képest elég jól futot­tunk: 144. és 145. helyezést értünk el. Az őszi, október­ben sorra kerülő Rank-XE- ROX futáson jobb eredmény­re számítunk. — Ha igazak az informá­ciók, ti hármaspróbáztok is. '— Igen, évek óta a hár­maspróba „rabjai” vagyunk •— vette át a szót Sándor Zsolt. — Mivel a sportágnak nincs megyei szövetsége, így teljesen amatőr alapokon, amolyan önfinanszírozva ké­szülünk és versenyzünk. Az IBUSZ-maratonin saját el­határozásunkból vettünk részt. Nekünk kellett volna fizetni felmerülő költségein­ket. Nagy örömünkre azon­ban a salgótarjáni judoklub és annak vezetője, Oláh László a segítségünkre sie­tett. Fedezték utazási költsé­Széll József geinket és nevezési díjunkat is. — Bár sokat hallottunk, olvastunk az IBUSZ-mara- tonról, „belülről nézve” bi­zonyára sajátos volt a han­gulat! — Óriási hajtóerőt jelen­tett számunkra az utakat övező nézők fergeteges buz­dítása. Sikerünkhöz, ahhoz, hogy egyáltalán teljesítettük a távot, s sok szakmai se­gítséget és hasznos tanácso­kat kaptunk „profi” futóktól: Telek Andrástól, Kadlót Zol­tántól és llpacs Lászlótól. — Hogyan alakul további versenyprogramotok ? — Mint említettük — foly­tatta Széli — elsősorban a hármaspróbával kísérlete­zünk. A hazai 30—35 fiatal közül, ha időnk és pénztár­cánk is engedi, tíz erőpró­bán szeretnénk rajthoz állni. Elsősorban a pénz határoz­za meg, mennyire valósul­nak meg terveink. Egy ver­seny nevezési díja mellett egyéb költségek is, így pél­dául a kerékpár szállítása, jelentős összegeket kíván. Bízunk abban, hogy szándé­kaink és eredményeink is­meretében a judoklub mel­Sándor Zsolt lett más sponzorokat is si­kerül találni. — A hármaspróba másik két számában, tehát kerék­pározásban és úszásban nem próbálkoztok a versenyzés­sel? — Külön-külön nem. A három sportágat egymással egyenértékűként kezeljük, bár igaz, hogy mindkettőnk kedvence a futás. Ennek ékes bizonysága, hogy hóban, fagyban, latyakban és káni­kulában, az időjárástól füg­getlenül, mindennap telje­sítjük előírt futóadagunkat — mondta Sándor Zsolt. ☆ Szerény szimpatikus spor­toló a két salgótarjáni fia­talember. Sporthoz való hoz­záállásuk példaértékű. A becsületesen elvégzett hét- ^ köznapi munka mellett és után a kitartó és rendszeres testedzés egy teljes életet élő csupa nagybetűs EM­BERRÉ neveli őket. Rövid beszélgetésünk vé­gén gyorsan búcsúztunk. Egy- egy kis sporttáskával a hó­nuk alatt indultak útnak. Ezúttal úszóedzésre igyekez­tek. Balázs József Bajnokságok, eredmények, versenyek ASZTALITENISZ Az NB III. Márton-csoport tavaszi 8. fordulójának me­gyei vonatkozású eredmé­nyei: Esztergom—Nógrád Vo­lán 8—8. Gy.: Kövendi 3, Kállai 2, Burai 2, Kocsa 1. Tokod—Balassagyarmati HVSE 12—4. Gy.: Csépán 2, Daróczi 2. A bajnokság .allása 1. N. Volán 17 2. Váci Izzó 18 3. Ózdi K. 18 4. Petőfit). 18 5. Hatv. K. 17 fi. Esztergom i7 7. Tokod 17 8. B.-gyarmat 17 9. Jászároksz. 17 10. B.-apátf. 17 11. Karácsond 17 15 2 0 190- 82 32 11 3 4 162-126 25 10 5 3 154-134 25 11 2 5 162-126 24 944 156-116 22 683 141-131 20 539 128-144 13 4 3 10 112-160 11 4 2 11 115-157 10 2 1 14 93-179 5 1 1 15 107-165 3 Sálek Csaba ezúttal is fel­hívta magára a figyelmet, hisz a legjobb ívidéki ver­senyző volt a húszak via­dalán. A MOATSZ rendezésében került sor a magyar újonc­ranglista legjobb húsz ver­senyzőjének viadalára. Az erőpróbán részt vett Sálek Csaba, a Nagybátonyi Bá­nyász ifjú reménysége is. A fiú a selejtező csoportban két győzelmet szerzett és kétszer kikapott. A 11—20. helyezésekért vívott további csatározásban Sálek négyszer győzött és öt vereséget szen­vedett. Ezzel végeredmény­ben a 14. helyen végzett. Si­kere azért is értékes, mert csak a nagy hagyományok­kal rendelkező fővárosi klu­bok fiataljai előzték meg, tehát ő bizonyult a legjobb vidéki versenyzőnek. KÉZILABDA NB II. Férfiak: TAURUS SC—St. Építők 19—17 t8— 10). Budapest, 100 néző, v.: Schulcz, Tokodi. Építők: KISS — Kisbalázs, Urbán 3, VAS 4, Bertók 2, Tóth ?, Szabó 5/1. Cs.: Lengyel (ka­pus), Bene, Petreczki 1, Haj­dú. Edző: Szabó Attila. Hetesek: 3 2, ill. 5/1. Kiál­lítások: 14. ill. 4. perc. Kitű­nő első félidei játéka után a második játékrészre elfá­radtak a tarjániak. Több ziccert hibáztak el, négy büntetőt kihagytak, átlövő­ik pedig gyenge teljesít­ményt nyújtottak. A rájátszás állása 1. TAURUS 2. St. Építők 3. Püspöki. 4. Debrecen 5. BHG SE 6. Pestlőrinc 27 17 3 7 641-594 37 27 18 - 9 623-577 36 27 15 3 9 560-534 33 27 15 2 10 572-530 32 27 12 4 11 631-617 26 27 11 3 12 597-586 25 Középcsoport: DUTÉP— Bgy. Kábel SE 33—27 dő­lő). Kecskemét, 100 néző v.: Nagy, Szűcs. Kábel SE; Égi — Bán 4, Kürössy 1, Kovács S. 5, Tillmann 1, Lambek 14, Kovács J. 2. Cs.: Ponyi (ka­pus), ifj: Cseh, Havassy, Urbán, Kecskés. Edző: Lom­bos István. Hetesek: 7/7, ill. 9 9. Kiál­lítások: 4. ill. 2. perc. A jobbnál jobb helyzete­ket elhibázó gyarmatiak az idény legrosszabb játékával megérdemelt vereséget szen­vedtek. LABDARÚGÁS Az NB III. Mátra-csoport ifjúsági bajnokságának állá­sa a 21. forduló után; 1. Gyöngy. SE 21 16 4 1 75-12 36 2. SBTC 21 16 3 2 57-16 35 3. Mád 21 13 4 4 71-25 30 4. St. Síküveg. 20 12 3 5 44-34 27 5. B.-gyarmat 20 12 2 6 46-46 26 6. B.-apátf. 20 10 4 6 62-38 24 7. Romhány 21 9 5 7 51-38 23 8. St. K. SE 21 8 5 8 38-45 21 9. Recsk 20 6 4 10 36-41 16 10. Apc * 20 6 3 11 20-70 15 11. B. Bányász* 21 6 3 12 40-51 13 12. Edelény 20 6 1 13 25-42 13 13. Bag 21 2 8 11 15-36 12 14. N.-bátony 20 2 4 14 19-51 8 15. Heves 21 2 3 16 18-71 7 *= büntetőpont levonva. RÖPLABDA NB II. Férfiak: Esztergo­mi Medicor—Romhányi Ke­rámia 3—2 (—15, 15, —6, 8, 10). Esztergom, v.: Nagyvá­radi. Kerámia: Hegedűs, Taj- ti, Szalay, Pothorszki, Lichy, Fodor. Cs.: Pasztorális, Sívo- recz, Balogh, Kulcsár, Bogi. Edző: Reznicsek László. A bajnokság eddigi leg­gyengébb játékával nagy küzdelemben szenvedte el el­ső tavaszi vereségét a Rom­hány. A vendégek minden játékosa átlagon aluli tel­jesítményt nyújtott. ATLÉTIKA A Szécsény városi diák­sportbizottság a vonzáskör­zet általános iskolás tanulói­nak versenyt szervezett. A korcsoportok győztesei : I. kres. (3—4. osztály), há­romtusa, lányok: Szécsény 1092 pont, fiúk: Szécsény 956 pont. Egyéniben: Bódi Katalin (Endrefalva) 250 pont, Percze Gábor (Szé­csény) 262 pont. II. kres. (5—6. osztály), csapat: a fiúknál és a lá­nyoknál is a szécsényiek győztek. Egyéniben: Ferencz Felicián (Szécsény) 296 pont, Árva Róbert (Rimóc) 300 pont. III. kres. (7—8. osztály), ötpróba, lányok : Szécsény 1445 pont, fiúk: Varsány 1683 pont. Egyéniben: Ga- ramvölgyi Andrea (Szécsény) 384 pont, Szabó Zoltán (Szé­csény) 466 pont. Az egyéni teljesítmények közül kiemelkedik Dobiásik Ferenc (Rimóc) 12,36 méte­res eredménye a súlylökés­ben, Péter Gábor (Nagylóc) 500 centiméteres távolugrása, valamint Szabó Zoltán (Szé­csény) 63,5 méteres és Gor- dos Zita (Nógrádmegyer) 50 méteres eredménye a kislab- dadobásban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents