Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám
1989. MÁJUS 23., KEDD 3 NÖGRÁD Karosszériabemutató Aki kevésbé járatos a divat világában, azt hihetné, hogy a tervezők fantáziája véges. Aztán kiderül, 'hogy csupán a nyelv szegény a látvány kifejezéséhez, örömmel adjuk közre ezek iitán a Republica beszámolóját arról a párizsi divatbemutatóról, amelyen a 90~es esztendő (tervezői) tiőideáljai vonultak fel. Thierry Mugler kreációi láttán azt kell mondani, hogy a stiliszta átformálta a höl' gyeket. Ezért a legjobb, ha a kordivatnak megfelelően kiáltunk fel: „Micsoda karosszériabemutató!’’ Csillognak, mint egy Cadillac, drágák, mint egy Stude- baoker, látványosak, mint egy Buiek, időállóak, mint az ötvenes évek autómodell- jei. A szabászok a hátsó részre hívják fel a figyelmet, a szoknyák — ameddig csak lehet — feltárják a futómű szépségét, a kebel kitör a huzat börtönéből. És akkor még nem-szóltunk a radiá- torcsillogású övékről, az áramvonalas válltömésről, a stoplámpára emlékeztető gombokról, a macskaszem- sapkáról, a csapszegekkel, dugattyúikkal, hengerekkel ki vert’ szoknyákról... Ha Mugler felfedezte az automobil-asszonyt, az avan- gárd Jean Paul Gaultier egyenesen olyannak láttatja a női testet, mint amilyenné az autó és vezetője egy karambol után válik. A fej körbekötve, a kar rögzítve, a láb begipszelve; övék és szorítókötelek tömkelegé az egész testen, és mindezek fölött még egy kényszerzub- bony is található... Cristian Lacroix pedig aki néhány éve vállalta a szerepet, hogy forradalmasítja a francia divatot — úgy gondolta, jövőre minden hölgy, aki az ő ruháját viseli, imádni fogja, ha bohócnak, állatidomárnak, kö- téltáncosnák, bűvésznek, pojácának öltözhet. A fentiek a párizsi divatbemutató részletei. De azért néha az az érzése az embernek, hogy a magyar járdákon sem a Trabant-karosz- széria a szembetűnő, s hogy a karambolstatisztikában is igyekszünk lépést tartani. Nem is szólva az erre emlékeztető jelmezekről. HHBnBWBIfLBTBAL Turisták —- helikopteren Ikarosz utódainak a XX. század vége félté |még mindig különleges élmény a repülés. Nem mindennapi látvány, amikor a táj, a várps térképként tárul élénk. Nem mindennapi es'emény, amikor Budapestét szépségeivel együtt egyszerre befoghatja a szem. Ez ideig ritkán adatott meg a hétköznapi emJ bér számára, hogy madártávlatból szemlélhesse a tájat, ahol él. Profánul csak azt mondhatnánk: az Aviatours Gt felfedezte a spanyolviaszt. Illetve az ötlet a Befektetési Banktól származik; ott vannak a MÉM repülőgépes szolgálatának szabad kapacitásit helikopterei. Miért ne lehetne ezeket bevonni a turistaforgalomba? Miért ne lehetne városnéző helikopter- utakat szervezni? Az ötlettől a megvalósításig alig telt el idő. S a Budapesti Nemzetközi Vásárra látogatók már benevezhettek egy kis repülésre. Persze nem volt éppen olcsó mulatság a tíz-húsz perces légi kirándulás. Mégis az újdonság sikerével hatott. Lesz-e folytatás? — kérdeztük Behán Józsefnét, az Aviatours Gt főmunkatársát: — Természetesen. Bár megvallom,, magunk sem hittünk abban, hogy ennyien érdeklődnek. Élsősorban a szülők jöttek, hogy elvigyék a gyerekeket egy kis városnézésre, helikopteres utazásra. Mindenki boldog volt. Mondanom sem kell, hogy esősorban mi, a szervezők. %. piackutatás a vártnál jobban sikerült, tehát léphetünk tovább. — Milyen elképzelésekkel? — A hazai turizmust színesíthetnénk. Egyelőre budapesti városnézést szerveznénk. Előre engedélyezett útvonalon a főváros legszebb részei tárulnak a helikopterrel utazók elé. öt vagy tizenöt perc alatt — attól függ, ki mennyi időt és pénzt szán a kirándulásra — mindent megnézhetnek. Később szeretnénk tágítani a kört. Így például utakat szerveznénk a Dunakanyar fölé. Az sem elképzelhetetlen, hogy bekapcsolódnánk az idegenforgalmi programokba. Így lehetne például fürdőtúrát szervezni Hévízre, Hajdúszoboszlóra. — Valamikor repülőjáratok kötötték össze a nagyvárosokat hazánkban. Elképzelhető,- hogy ezt a hiányt is pótolnák? ' — Ha van rá igény, igen. Mindenesetre egyelőre any- nyira nem szabadult el a fantáziánk. Januártól szeretnénk az országos programokat megszervezni. Addig is próbálkozunk, puhatolózunk: mire is van igény? Az is elképzelhető például, hogy egy-egy jelentős eseményhez, konferenciához célutat szervezünk. — Milyen gépekkel repülnek? — A gépek négyszemélyesek (a pilótával együtt), az MD 500-as helikoptereket kaptuk meg erre a célra. Külföldieknek városismertető „beszélő Útikalauzokat”, tehát kis magnókat adunk a felszálláskor. (Sajnos még a magyar nyelvű nem készült el). Magunk sem gondoltuk: ennyi lehetőség rejlik az ötletben. A Drégelypalánki Szondi György Termelőszövetkezet szörpüzemében az idén mintegy négyezerötszáz tonna szörpöt és ezerötszáz tonna gyümölcslevet állítanak elő. A tizenhat-féle Szondi szörpöt a Szovjetunióba exportálják és az ország kereskedelmi egységeit látják el. A gyümölcsfeldolgozásból a termelőszövetkezet koHektivája az idén kétszázötvenmillió forintos árbevételt terve*. Felvételeink a rostos üdítőital gyártását mutatja be. — Rigó Tibor — Faluportre a jelenből I.- ,v ■ * Lelkűk mélyén a jó szagú föld írta: dr. Gyöngyösi István címzetes egyetemi docens Egyfajta portrét szeretnék megrajzolni mostani falvainkról, mégpedig az agrárágazat és a falufejlesztés között fellelhető sajátos ösz- szefüggésrendszeren keresztül vizsgálva. Mivel a fejlődés korántsem egyenes kapcsolatok folyamata, célszerű azt is nézni, hogy mely tényezők játszottak közre, amelyek az \ egyirányú fejlődést „gúzsba kötötték”. Pedig természetesebb ösz- szetartozásra és szorosabb együttélésre, mint ami az agrártermelés és a falusi település között ősidők óta -szerveződött, úgy érzem, aligha gondolhatnánk. A falvak szerkezete, lélekszá- ma, birtokviszonyai évszázadokon keresztül az egyéni gazdálkodás szintjének megfelelően, a megművelhető föld nagyságától és hasznosítási formáitól függtek. A jobb minőségű földeken többnyire nagyobb birtokok keletkeztek. A falusi épületek, építmények tükrözték a mezőgazdaság jellegét, hasonlóképpen a település szűk mozgásterű infrastruktúrája, intézményei és szolgáltatásai. Ezt a történelmileg kialakult kapcsolatrendszert szüntette meg, illetve állította át a mezőgazdaság átszervezése. Egy emberöltőnyi idő telt el azóta, hogy a terület- és településfejlesztési politika az agrár- és a falufejlesztést külön, útra terelte. A mélyreható társadalmi változások, a gazdaság szerkezeti átépítése és szerepkörének kiszélesítése azt eredményezte, hogy jóllehet a falu legfőbb jellemzője és jelzője a mezőgazdaság maradt, de már nemcsak az agrártermelésnek a színtere, hiszen — Erdei Ferencet idézve — a falu nem is any- nyira a mezőgazdáknak, mint inkább a- földtelenek- nek a hazája. Mesterséges válás Alapvetően változott meg az agrárágazat helye és szerepe, és vele együtt a falu és társadalma. Éz az időtengelyen mért hosszú folyamat leírható a népmozgalmi fogalomtár segítségével. Azaz, kezdetben volt a falu és mezőgazdaság házassága. Azt egy kierőszakolt válás követte, most pedig erőfeszítések történnek az újraházasodásért. A mező- gazdasággal foglalkozó falusi lakosság egyes rétegei és a mezőgazdaság között mesterségesen előidézett válás akkor ment végbe, amikor a termelőszövetkezetek létrehozását követően a föld nélkül maradt, a szövetkezetek fejlődésében nem bízó, abból megélni nem tudó, vagy a többletmunka árán, is csak szerényebb megélhetési lehetőséget elfogadni nem akaró emberek tömegei indultak meg a városok felé, jobb megélhetésüket, boldogulásukat remélve. Különösen a fiatalabb korosztályok kerestek és találtak a városokban nagyobb perspektívát. Gerjesztője volt a folyamatnak a mezőgazdasági munka társadalmi lenézettsége, a paraszt szóval együttjáró lekicsinylés, pedig véleményem és tapasztalatom szerint a magyar parasztnak sohasem kellett megmondani, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálnia, csak hagyni kellett őt dolgozni. Nem szólva arról, hogy a faluról városba kerültek lelke mélyén ott él a jósza- gú föld, és ha csak tehetik, víkendezés, horgászás ürügyén menekülnek vissza a harmóniát még valamelyest érző világba. Az átszervezést követően, lassan alakult ki a mező- gazdasági népesség új típusú tulajdonosi tudata, mégis a csoporttulajdon által integrált közösségek viszonylag rövid idő alatt a demokratizmus, az önkormányzat, és a közösségi életforma, modellértékű képviselőivé váltak. Annak ellenére, hogy az iparban és az élet minden területén szintén új közösségek sora alakult. Minden cseppen pántlika Három tényező együttes hatását tárhatjuk fel. Egyfelől felülrőlvezérelten végbement a hagyományosan összetartozó és zárt falusi közösségek kötelékeinek — ma már látszik — visszafordíthatatlan fellazítása és eróziója. Másfelől lezajlott az ezzel társuló létesítményeknek, a magántulajdon érzésének, földhözragadtságá- nak magasztosságával, azaz az érdekeltséggel, mint hajtóerővel egyetemben történő elvétele. Végül, de nem utolsósorban a helyileg keletkező és olykor bőségesen csobogó fejlesztési forrásokat kiszivattyúzták, miközben a visszaszivárogtatás minden cseppjét „megpántlikázták”, figyelemmel az agrárágazat társadalomban elfoglalt helyére, a tovább nyíló agrárollóra, a támogatások és elvonások negatív egyenlegére, a fejlesztések reálértékének. beszűkülésére, a mezőgazdaság véleményem szerint stagnáló, depressziós időszakát éli és valójában csak kivételesen és részlegesen tekinthető a település- fejlesztés tényezőjének. A mezőgazdaság és a falu fejlődése így is számos ponton találkozik, fi kölcsönhatás nagyobb annál, mint amit a statisztika segítségével ki tudunk mutatni. Közülük a legfontosabbak: a település képességének, nép-* mozgalmi viszonyainak és vándormozgalmának az alakulása, a lakásépítés, a foglalkoztatás, az infrastruktúra, ezen belül is a közüzemi vízellátás, az óvodák, az általános iskolák színvonala, a kultúra, a közművelődés és még sorolhatnánk. Olykor mondogatjuk, a múltat elveszítjük. Ám igaz az is, hogy a jövő a múltban van. Célszerű ezért a visszapillantás, a mezőgazdaság és falu fejlődésének jelenkori kapcsolatában egyes szakaszok lehatárolása. Az első időszakban a mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése szempontjából a falu fejlettsége volt a meghatározó. A szövetkezeti gazdálkodás alapját az egyéni gazdák magántulajdona képezte. A falvaknak érdekűk volt a területükön gazdálkodó nagyüzemek fejlődése. A második szakasz, s egyben a fordulat akkor következett be, amikor a nagyüzemi gazdálkodás általánossá vált, majd megszilárdult. Egyre inkább a közös gazdaságok váltak a falu segítőivé. Amellett, hogy az ott élők egy részének munkahelyet biztosított, anyagi eszközökkel, társadalmi munkával és szellemiekkel vett részt a település fejlesztésében.. A tsz-ek beruházásai pedig a falu fejlődésének részeivé lettek. Egyensúly több lábon A foglalkoztatott létszám és a megművelt földterület csökkenése ellenére nőtt a mezőgazdaság szerepe a falusi. települések gazdasági fejlődésében, a lakossági jövedelmek és életkörülmények területi közelítésében. A mezőgazdasági üzemek: több lábon állásának ékes bizonyítéka a kiegészítő tevékenységek dinamikus fejlődése, amely a sűrűn változó. és degresszív jellegű gazdasági szabályozás közepette is változó sikerrel bár, egy viszonylagos gazdasági egyensúlyt teremtett a nagyüzemekben. egyben elősegítette a háttéripar és a szolgáltatások fejlődését is. A mezőgazdaság és a falu ‘fejlődésének kölcsönhatása abban is kifejeződik, hogy gyorsabb haladás elsősorban a kedvező természeti adottságú, ipari és infrastrukturális háttérrel rendelkező falvakban. történt. Ezzel szemben a mostoha adottságú — főként aprófalvas — térségek üzemei kevésbé tudták kihasználni a termelési szerkezet átalakításában rejlő lehetőségeket, amit három1 tényező hiánya okozott: a működőtőkéé, a termelő infrastruktúráé és az értelmiségi szakembereké. Szűkösen a „végekre” Az 1960-as években elkezdődött és az 1970-es évtizedben felerősödött centralizációs politika (a tsz-ek egyesítése, a közös községi tanácsok létrehozása, az iskolák körzetesítése) következményeként napjainkban az egy termelőszövetkezetre jutó községék száma a megyében átlagosan valamelyest több háromnál -(országosan 2,3 körüli.). A községek differenciáltan fejlődtek, nagy részük visszafejlődött. A falu és a város közti különbségek nőttek. A központi szerepkör nélkül maradt községek nemcsak a városoktól, hanem a nagyobb, valamilyen szerepkörrel rendelkező községek: színvonalától is elmaradtak. .A hierarchizált .településfejlesztési célok miatt egyre kevesebb forrás jutott a „végekre”. A hátrányok azonban ritkán maradnak önmagukban. A sorvadó, leépülő falvakban, ott maradt a mezőgazdasági nagyüzem a beszűkült termelési potenciáljával és fejlesztési forrásaival. A szövetkezet fejlődése az utóbbi években lelassult. A falusi érdekközösségek motivációinak feladásával egyfajta emberi közömbösség tört utat magának, önmaga és környezete iránt is. Tapasztalat, egyben tanulság, hogy azok a községek, amelyek a közös tanácsok székhelyei, vagy mezőgazdasági nagyüzemek központjai lettek, jobban fejlődtek, mint a perifériára sodródott falvak. (Következik; KisemmizS szerephiány) Szörpök és gyümölcslevek Drégelypalánkrél
