Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám

Képünkön: a Sinai-félszigeten Szueztől 250 kilométerre fekszik a Szent Katalin-kolos* tor. amelynek külső falai Justinianus császár uralkodása idején, 527-ben épültek. A szerzetesség múltja Napjainkban sok szó esik a szerzetesrendekről, főleg olyan összefüggésben, hogy az ötvenes évek elején ha­zánkban feloszlatott ren­dek közül több újra megkez­di működését. Miikor és ho­gyan jöttek létre a szerze­tesrendek és egyáltalán a szerzetesség? A szerzetesség a római katolikus és a gö­rögkeleti, egyházakban elter­jedt intézmény, melynek tag­jai fogadalmat tesznek a szegénység, a tisztaság (szü­zesség) és engedelmesség út­ján a vallásos értelemben vett tökéletességre való tö­rekvésre. Számos szerzetes- rend e három fogadalom mellé még egy negyediket is csatol. (A karthauziak pél­dául a némaságot, a kegyes­rend a tanítást, az irgal- masrend a gyógyítást, a je­zsuiták a pápának való fel­tétlen engedelmességet stb.). A szerzetesség kialakulása feltétlen összefügg a keresz­tényüldözéssel. A Decius (249—251) alatti rendszeres üldözés elől sok keresztény a pusztákba menekült, s mivel sokan úgy találták, hogy a pusztai életmód meg­felel a kereszténység esz­méjének. az üldözések után is ott maradtak, és remete életmódot folytattak. A re­meték csakhamar nagy tisz­teletre tettek szert. Remete Szent Pál és Remete Szent Antal népszerűsége oly nagy volt, hogy mintegy három­százan vállalkoztak követé­sükre. akik kis kunyhókból falut építettek maguknak, és vezekléssel töltötték napja­ikat. A IV. századra megnöve- kedet számú remeték na­gyobb része közös lakóhely­re telepedett, és közös sza­bályok alapján folytatta asz­kéta életmódját. Egyiptom pusztaságaiba kb. annyi em­ber vonult ki ebben az idő­ben, mint amennyi az egyip­tomi városokban lakott. Ezek az aszkéták hatalmas kolos­tortelepeket hoztak létre, és szigorú szabályok alatt él­tek. Az imádság mellett fő foglalatosságuk volt' székek, gyékények, ruhaneműik ké­szítése és a földművelés. Legnagyobb hírnévre Pak- homiosz remete kolostora tett szert, amelyet a Nílus egyik szigetén alapított, s amelynek mintegy 1400 lakó­ja volt. Női kolostorok is alakultak, rendszerint a fér­fi kolostorok mellett. Pák" homiosz korszakalkotó újítá­sa, hogy az eddig szétszórt remetéket zárt testületté fog­ta össze, és egy födél alá, a külvilágtól fallal elválasz­tott kolostor celláiba he­lyezte őket. A testületi szel­lem előérbe nyomulásával együtt járt az engedelmes­ség jelentőségének fokozódá­sa. nemkülönben a szilár­dabb szervezés. Szabályzatát szinte a katonás szellem lengte át. A főapát korlátlan hatalmú úr valamennyi ko­lostor és szerzetes fölött. Ne­ki mindenki feltétlen enge­delmességgel tartozik, ő el­lenben nem köteles, kikérni senki tanácsát. Mellette leg­fontosabb személy a főgaz­da, kinek illetékessége szin­tén valamennyi kolostorra kiterjed. A helyi apátot sa­ját kolostorában ugyanolyan korlátlan hatalom illeti meg, mint a főapátot az egész kongregáció fölött. A szerzetesség korai idő­szakában fontos szerepe volt a Sinai-félszigetnek. mely­nek ószövetségi emlékekkel megszentelt hegyeit és völ­gyeit előszeretettel keresték fel a remeték, akik később ugyanitt kolostorokat alapí­tottak. A gazdaság válaszai A kultúra kérdőjelei Egyetemisták tüntetnek, pedagógusok bért követel­nek. vállalatok művelődési házat árulnak. A kultúra pénzért kiált! A közfelfo­gásban pedig elterjedt egy reálisnak látszó" vélemény: ha már nincs több pénze az országnak, akkor osszuk el azt, ami van. kutassuk fel a felesleges kiadásokat, szün­tessük meg a bért pazarló haszontalan íróasztalokat. Mit tegyünk végül is? A tragikusan időszerű kér­désre csak nagyon felelősen lehet válaszolni. Felkeres­tük dr. Werner Gábort, a gazdaságkutató intézet igaz­gatóhelyettesét, hogy a kul­túra kérdőjeleire a gazdasá­gi szakembertől kérjünk vá­laszt. A vele folytatott esz­mecsere után írjuk le eze­ket, a rövidítés okán nyil­ván egyszerűsített, ám alap­vető gondolatokat. A meglevő jövedelmek új­raelosztásával a magyar gaz­daság gondjai nem oldhatók meg. A jövedelemtermelést kell növelni. Ügy látszik, a magyar gazdaság történeté­ben makacsul visszatérő té­vedés az újraelosztásba ve-, tett hit és az, hogy ennek a szerkezetére jobban figye- lük, ahelyett, hogy a haté­konyságra, a haszonra fi­gyeltünk volna. Jól-rosszul másoltuk a világgazdaság­ban lezajló makroszerkeze- ti változásokat. Elsősorban azt kerestük, hogyan lehet strukturális változásokkal minél hamarabb, minél jö­vedelmezőbb gazdaságszer­kezetet kialakítani, s elfe­lejtettük, hogy ez a szer­kezet rugalmasan idomul a hatékonysághoz. Ha a világpiacon a leg- kórszerűbb termék 20 száza­lékos haszonnal volt gyárt­ható, akkor joggal remélhet­tük, hogy ennek hazai gyár­tásával — ilyen szerkezet- politikával — képesek le­szünk 10 százalék feletti profitot elérni, mert a gyen­ge hatékonyságunk ezt is leértékelte. Az energiaterme­lés túlzott fontosságának tu­data látszik a legmakacsabb, legkárosabb szerkezeti ma­radványnak. De hol van a szerkezet- váltáshoz, a jövő gazdaságá­hoz. az életképes, modern. hatékony termeléshez veze­tő út? Ezek a strukturális irányok: a tudományos ku­tatás és műszaki fejlesztés, az óvodáktól a diploma utá­ni továbbképzésig az okta­tás egész terjedelme, vala­mint e kettőnek az infra­struktúrája. Utóbbiba az informatika, főként a mo­dern telefonhálózat is bele­tartozik. Ez az a fejlődési vonulat, amely nélkül nem lehet, a jövő számára „ki­művelt emberfőiket” nevel­ni, akilk egyáltalán képesek lehetnek helytállni a jövő vezérelte társadalmi-gazdasá­gi mozgásokban. Ennek az iránynak köz­vetlen haszna is. van. Az in­formáció ugyanis egyre in­kább eladható áru. Ennek termeléséhez a kiművelt em­berek nélkülözhetetlenek. Másfelől a külföldi működő­töké is keresi a befektetési lehetőségeket. Mi az, ami számára vonzó lehet? Nem a puszta két kezünk, hanem a „tudás”, a találmányok, szabadalmak, a korszerű gyártási eljárások. A kül­földi tőke csak akkor moz­dul meg számunkra, ha már most látja a magyar gazda­ság jövőjét. A külföld extraprofitot vár, s azt — ismerve a ha­zai adottságokat — elsősor­ban a kutatás-fejlesztés ígé­ri. Ez sajnos, megelőzi az „emberi értékbe” történő befektetés többi részét is, például az egészségügyet, a művészeti életet —. de az oktatást nem! Ha ma Ma­gyarországon egyáltalán mű­ködhet gazdasági szerkezet- politika, akkor ez az — szemben az eddigi, végered­ményben energetikára, alap- anyagiparrá súlyozó szerke­zetpolitikával, mely annak ellenére alakult ki, hogy ál­lamilag számos egyéb terü­letet kedvezményeztünk, de ezek a kedvezmények egy­mást oltották ki. A jól-rosszul kialakult-ki- alakított gazdaságszerkeze­tünkön tehát a korábbinál egyértelműbb struktúrapo­litikával némileg segíthe­tünk, de ezzel nem tudjuk orvosolni a fő betegséget, a gyenge hatékonyságú ter­melést. Csakhogy a hatékony ter­melés a jövő lehetősége, a termelési szerkezet pedig már kénytelen-kelletlen ránk maradt örökség, súlyos jelen­idő. Ezért mégiscsak meg kell kísérelni,, hogy a költ­ségvetés kiadási szerkezetét átrendezzük, bár ez nagyon nehéz. Az alapokból — pél­dául a mezőgazdaságból — nem lehet a támogatásokat elvonni, de minden támo­gatott területen is létezik pazarlás. Ez,t kellene iga­zán kiiktatnunk. Erre szol­gál a vállalati támogatások már megkezdett csökkentése. Vagyis vékony pénzszeletek­ből össze lehet rakni egy nagyobbat. A fejlődés előse­gítése végett azonban célsze­rű ezt az összeget az emlí­tett gazdaságfejlesztési alap­hármas javára fordítani. Elképzelhetők bizonyos ésszerű visszalépések a fel­halmozási támogatásból, el­sősorban az energetikából és alapanyag-termelésből. En­nek a beruházásokban —, noha adottságaink ezt egy­általán nem indokolják — magas, sőt az elmúlt évek­ben növekedett is az aránya. Persze, ehhez vállalni «kel­lene, hogy megkockáztassuk az energiaellátás biztonsá­gának bizonyos csökkenté­sét. Az is biztos, hogy az államigazgatás és a társa­dalmi szervek költségvetése ugyancsak csökkenthető, sok az erre feleslegesen kifize­tett pénz. E tekintetben azonban nem a létszámot, hanem a feladatot érvényes csökkentenünk. Mindez azonban csak kényszerű súlypontozás je­lenidőben. A jövő az egész gazdaság teljesítőképessé­gének megsokszorozása. Az pedig téveszme, hogy a költ­ségvetés átcsoportosításával ezt a csatát meg lehet nyer­ni. Amit mégis lehet, azt célszerű a létfontosságú ku- tatás-oktatás-infrastruktúra - fejlesztésére fordítani. Mindezeknek azonban az az alapfeltétele, hogy a gaz­dasági fogyókúra éveiben el­kerüljük a meglevő gazda­sági szerkezetek végzetes újratermelődését, s helyette kialakítsuk az életképes érdekeltségi rendszert. F. D Beszélő tárgyak V) ...Sok nevezetes találtatik” Mocsáry Antal, Nógrád el­ső magyar nyelvű leírója a cserháti tájhoz érve és an­nak is legszebbik részéhez, az úgynevezett cserhát-völ­gyi községekhez — a ki­csinyke s ma szinte a kiha­lás útját járó Kutasához ér­ve mindössze ennyit jegy­zett meg (I. kötet 261. 1.) „Itten semmi nevezetes nem találtatik.” Nagyobb figyelmetlensé­gek is estek a százajdokban, de a legnagyobbak mostaná­ban, amikor az ilyen helyek, mint Garáb. Kutasó, Bokor, Alsó- és Felsőtold, Cserhát- szentiván alsótoldi központ­tal a hetvenes évek elején, közepén szerepnélkülivé si- lányodtak a közfigyelemben és a koncepciókban. Hogy is lehetett volna érdekes bár­milyen értelemben ez a cserhát-völgyi hat falu, amelynek iskoláit is meg­szüntették („kiskörzetesítet- ték”), amelynek lakói jó tíz évvel ezelőtt egyszerűen szólva ellenálltak a közpon­ti-megyei akaratnak és az istennek sem adták fel ön­magukat ! . Nem engedték gyerekeiket hetes napközibe Pásztora az új „kollégiumba”. Inkább szenvedik a helyszűkét, a kiskörzeti iskola valamennyi nehézségét albérletben ! A helyi pártházban működnek, érte évi rendes lakbért fi­zetnek. S hogy itten mi ta­láltatik, arról meg egy szó szerint kezes-ügyes-hasznos könyvecske, Antal Károly szécsényi helytörténész ösz- szeállítása tanúskodik. Ki­adója a toldi tanács, a táj­hoz kapcsolódva működő honismereti kör, készítője a megyei könyvtár. M,ég friss rajta minden, de már az asztalon, de már forgatom félve-óvatosan, mert bizony gyengécske a könyvgerinc kötése, papír az egész, mint annak a könyve (falué, író­jáé, kiadójáé), aki maga sem nagyon gazdag. De kézbe si­muló és forgatásra éretten, korát utolérve (most lett vi­lágörökség a közeli Hollókő) kínálja magát mindenkinek, aki majd erre jár. Csak ezer példány készült belőle. Ennyi lehet talán mindösszesen a hat falu mai lakossága vagy valamivel több. A címe mindent elárul magáról „Sze­melvények a cserhát-völgyi községek történetéhez 1265— 1985" (Cserhát-völgyi hon­ismereti közlemények 1. szám) ...S éppen ebből tud­ható Mocsárytól . eltérően, hogy „terra Kuthasov” néven már 1265-ben említik a kis Kutasót. Hát, ez is valami. ////^///✓///////////// Antal Károly maga is erről a tájról való, ha hosszú ide­je Szécsényben is él. Köze van mindenhez, ami errefelé a régvolt időket idézi, köze legalább úgy, hogy néven tud nevezni minden hegyecs- két, völgyecskét, rétecskét, minden kiemelkedő (de sok van, de szép) pontot ismer úgy is, hogy maga is bejárta valamennyit s úgy is, hogy mindennek utána nézett — így Kutasónak is sokszoro­san. Hogy valóban, ott sem­mi nevezetes nem találtatik- e.„? (Akár a híres Veres fa­mília egyik ősi fészkeként is bevonulhat a holnapi tör­ténelembe). Ez a most meg­jelenés alatt lévő könyv az első példánya — készül majd több is, kéziratban máris van kiadni való Antal Ká­rolynál, a folytatás! — a kisebb haza öntudatra ébre­désének. A kis helyek hiába kapaszkodtak össze hat köz- ségnyi közös sorsban egyet­len csokorba-bokorba — a bántó érdektelenség sokáig elkerülte őket. Ugyan, ki gon­dolna éppen rájuk, amikor hosszasan nem volt törtef- nelme (igazi, folytonos) a na­gyobb s közeli helyeknek, Szécsénynek, iPásztónak — bár azok sem igen nyugod­tak bele soha. Ez a könyv és írója-össze- hordója nem is akar mást, minthogy valamennyi nehe­zen vagy szinte a halandónak sehogy et nem érhető nyom­tatott szöveget összefűzzön és letegyen az asztalra. Egy holnapi invenciózusan (is) tanító tanár erről a tájról, ebből a könyvből olyan föld­rajzi, történelmi, néprajzos órákat adhat findzsaszemű gyerekeinek (egy tágas, szép, új iskolában), hogy vissza- és előrefele irigy­kedhet rá mindenki, akinek jó sorsa nem adott hason­lót. „összeállításomnak az a célja, hogy hézagpótlóként az érdeklődők számára hoz­záférhetővé tegye a közgyűj­teményekben őrzött régi mű­vekből az alsótoldi községi közös tanács községeire vo­natkozó írásokat.” — írja szerényen, ahogy illik egész életéhez, Antal Károly. Táj, történelem, statisztika, sze­mélyi adattár — ennyiből áll a 321 oldalas munka. Csak ízelítőül a megidézette­ket „szemelgetve” — a már említett Mocsáry Antal, Noszky Jenő, Pintér Sándor a tudós ügyvéd, Nógrád me­gye szervezete és szabály­rendeletei (1901), egy kortárs nógrádi, Szvircsek Ferenc történész, oklevelek az egy­mást követő korokból, amelyekben a hat falu vala­melyike említve van, Bél- Mátyás, Vályi András, s per­sze Fényes Elek, Csánki De­zső (A Hunyadiak kora...), Békefi Rémig, a pásztói apátság történetírója, a „nagy” jelzővel is felruhá­zott megyei monográfia szer­zője Borovszky Samu... hosz- szú a sor. y Nagy az akarat. Aki szer- zőként-összegyűjtőként ilyen munkára vállalkozik, azt hihetően nem a meggazdago­dás vágya hajtja. Ösztökéli más. Elkötelezett szeretet, a táj ismeretlensége felett ér­zett keserűség, amit mégsem borba, hanem munkába fojt­hat a legeredményesebben az ember. Már csak azért is a legeredményesebben, mert ha azután elkészül vele — megszűnik a keserűsége is az okkal együtt. De a legtöbbet minden­képpen azoknak adhat egy ilyen munka, akikről (őseik­ről) Szólnak a régi sorok s az újabbak, amelyek hiába újak, el nem érhetők a dol­gok sajátos rendje szerint. Amikor azok nem olvassák a róluk szóló sorokat, teg­napi meg mai „rendeket”, akikről minden idevágó mondat, tény és megállapítás született. Hát csak rajta, elő­re, legyen több szerencsé­je ennek a könyvnek, mint a többinek (annak a né­hánynak, ami erről a szű- kebb pátriáról is szól). Le­gyen minél előbb ott vala­mennyi faludban, valameny- nyi... majd azt írtam, itteni iskolában, könyvtárban, ami­kor pedig iskola csak egy van a hat falunak, az alsó­toldi (ami amúgy meg párt­ház lenne). De akkor meg le­gyen ott a boltokban! Le­gyen látható a kristálycuk­ros zacskók mellett, találjon rá a kutasói, bokri, garábi, toldi, szentiváni ember egé­szen könnyen... Hogy este már olvasgassa, amikor a cserháti hegyecskék mögött elmegy a nap és a kert már nem terem csak feketedő ár­nyékot. Legyen minél elérhe­tőbb egy szorgalmas ember (toldi is, szentiváni is, szécsé­nyi is egyszemélyben) szívós­türelmes szülőiöld^zeretete, példája, hogy érdemes. Ne legyen könnyen félretolható. ////////////////////// Találomra, a 238. oldalon: Feldman Miksának volt 1925-ben Felsőtoldon 176 hold szántója, 23 rét, 27 le­gelő, 361 hold erdő, földadó alá nem eső négy — össze­sen 591 hold. Gondolkodni hosszasan akárcsak ezen is lehet. ^ T. Pataki László ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents