Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-19 / 116. szám
1989. MÁJUS 19., PÉNTEK NOGRAD 3 Juscsák György KB-iilésen elhangzott hozzászólásából A tagságot hogyan képviselik a nógrádi pártvezetők az MSZMP Központi Bizottságának tanácskozá' sain — kezdeményező" síinket folytatva ezúttal Juscsák György egyik legutóbbi felszólalását foglaljuk össze. A Központi Bizottság tagja, a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója találkozásunkkor pártfogolta a nyilvánosság ilyen formáját, s bepillantást engedett a KB- viták módszerébe is. — Igen hasznosnak tartom, hogy a Központi Bizottság ülésein folyó munka minél szélesebb körben váljon ismertté. Az összefoglaló, értékelő megnyilat- • kozásokat pedig akkor is szükségesnek érzem, ha éppen zárt ülésről van szó. Nemcsak oly módon, hogy kiáll a nyilvánosság elé a szóvivő. Meg kell szólítani szürke, mezei KB-tagokat is: hogyan látják ők a megvitatandó kérdéseket. A nyilvánosság előtt így személyesíthető meg a Központi Bizottság, az ott folyó munka a megnyilvánulásokkal, vitákkal, kérdésekkel együtt. A pergő vita ugyanis mostanára kialakult. egymással ellentétes nézetek is összecsapnak. Gyakran pedig nem hoz- • zászólásokra kerül sor. hanem egv-egy rövid megjegyzés vagy kérdés hangzik el. Ebben azonban épp úgy benne lehet az állásfoglalás, mint egy terjedelmes hozzászólásban. — Információink ezerint ön a viták aktív résztvevője, esetenként pedig néhány mondatban fejti ki véleményét. — Hozzászólásra nem készültem legutóbb sem, amikor a nemzeti kerékasztalról volt szó. Az írásbeli és a szóbeli vitaindítóval ugyanis alapvetően egyetértettem. Teljes értékűnek tartottam azt amit Fejti György a Politikai Bizottság nevében elénk tárt. Hogy mégis szót kértem, arra a helyszíni vita késztetett. A hozzászólásokban ugyanis elhangzott az is: indokolatlan, fölösleges, hogy a különböző alternatív szervezetekkel folytatandó tárgyalásokon a gazdaság kérdéseiről is essék szó. Azért jelentkeztem, mert ezzel én nem értek egyet. Kifejtettem, hogy a társadalom nagyobbik része — s ez Nógrád megyére is igaz — a gondok gyökerét a gazdaságban, a kilábalás lehetőségét annak hatékonyabb működésében látja. S nem értek egyet azokkal, akik a Központi Bizottság korábbi állás- foglalásának szellemét nem tudják magukévá tenni, s- az intézményrendszer reformját — amely egy komplex kérdéskör — leszűkítik a politikai intézményrendszer reformjára. Azt a következtetést is fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy a nemzeti jövedelmet nem fogyasztani kell, mert azt már nagyon sokan tudjuk. Ellenben abban kell nemzeti konszenzus: hogyan tudjuk gyarapítani. Ennek érdekében pedig nagyon fontosnak tartom: kérjük ki az új politikai szervezetek véleményét arról, ők hogyan látják a gazdaság hatékonyabb működtetésének lehetőségét, a nemzeti jövedelem gyarapítását. Azzal együtt, miként kívánnak ebben közreműködni, milyen felelősséget vállalnak ebben. Véleményem szerint egyelőre ezek a kérdések még nem minden esetben jelennek meg Ezért szálltam tehát vitába azokkal, akik azt kérték, hogy a gazdság ne szerepeljen a tárgyalások napirendjén. Megindokolva, hogy ne csak a politikai struktúrán vitatkozzunk. Természetesen ehhez az is hozzátartozik, hogy a megfelelő platform kialakításához meg kell adni az új politikai szervezeteknek azt a lehetőséget is, hogy megfelelő információkkal rendelkezzenek, s így mindenki egyenrangú partnerséget érezzen. — Hogyan fogadták a KB-ülésen az érvelést? — Nemcsak én fejtettem ki azt az álláspontot, hanem mások is szót kértek annak érdekében, hogy a gazdaság kerüljön be a tárgyalások napirendjébe. Szavazás volt, a Köaponti Bizottság pedig úgy foglalt állást, hogy maradjon az eredeti elképzelés. Nevezetesen: a politikai struktúra mellett a gazdaság is legyen ott az egységes csomagban. tárgyalási alapként. A nemzeti kerékasztalnak ugyanis a felemelkedést kell szolgálnia,, ebből pedig nem rekeszthető ki a gazdaság. K. G. A csapadékos és napsütéses napok optimális váltakozása kedvezően hatott a takarmánynövények fejlődésére is. A mezőgazdaságban ezekben a hetekben jó ütemben haladnak az első kaszálással, képünkön Pásztó térségében dolgoznak az erő- és munkagépek.-kulcsár felv.Energiotakarekos tűzhely Biológiai birkanyírás Dán kutatók az egér nyálmirigyéből olyan anyagot vontak ki, amely nagy hígításban a juhokba fecskendezve megbénítja azok szőrtüszőinek fejlődését, aminek az a következménye, hogy az. állatok elveszítik a gyapjúkat. Csakhogy a mechanikai nyírással ellentétben, amely a juh testén — őt a napsütéstől és az időjárás viszontagságaitól megvédő — 1* centiméternyi gyapjat meghagy, a „biológiai nyírás” után a juh tökéletesen csupasszá válik, márpedig a szervezete erre nincsen felkészülve. Az új szerrel tovább folyó kísérletekben igyekeznek egyfelől megszüntetni ezt a hátrányt másfelől a hatóanyagot géntechnológiai úton termeltetni. Az NSZK-ban olyan tűzhelyet hoztak forgalomba, amelynek a főzőlapja nem melegszik. Az anyaga finomkerámia, s alatta indukciós tekerccsel váltakozó mágneses erőteret hoznak létre. Az erőtér a főzőlapra helyezett edény fenekében örvényáramokat kelt, s így ezek közvetlenül az edényt melegítik, miközben a főzőlap — villamos és mágneses szempontból nem vezető anyag lévén — változatlan marad, azaznogy legfeljebb az edénytől melegszik fel valamennyire. A konyhai balesetek közül az az egyik leggyakoribb, hogy valaki a forró főzőlaphoz hozzáérve megégeti magát. Itt ez nem történhet meg. Az . is előnye a tűzhelynek, hogy bekapcsolásakor azonnal teljes energiával működik, s kikapcsolásakor rögtön abbahagyja'a fűtést. A próbák szerint a megtakarítható energia a 35 százalékot is elérheti. A tűzhelyben termelt hő meny- nyisége éppolyan pontosan szabályozható, mint a gáztűzhelyben, s mert az kizárólag az edény fenekét melegíti, energiaveszteség akkor sincs, ha a főzőlapra nála jóval kisebb átmérőjű edényt helyeznek. Egy hátránya enek a tűzhelynek is van: csak ferro- mágneses, azaz acél- vagy öntöttvas fenekű edény használható hozzá. Ezért a most forgalomba hozott örvény- áramos tűzhelyeken két hagyományos főzőhelyet is kialakítottak, ezeket gáz, vagy villany hevíti. Kenyeret ad a Meszes kökincse Idefentről, a Meszes-hegy ormáról legszívesebben órákig szemlélődne az ember. Bőségesen volna nézelődni- valója, hiszen napfényes, tiszta időben a légvonalban csaknem 30 kilométerre lévő Kékesig is ellátni. Közvetlenül a hegy tövében Szúpatak és Szentkút, kissé távolabb Márkháza, Nagybárkány, Kisterenye, Sámsonháza és Nagybátony cseréptetős házai pirosla- nak. A műutak kanyargós szalagjai, akárcsak testet az erek, úgy hállózzák be az alattunk elterülő tájat. Ám korántsem a kies panoráma kedvéért kapaszkodtunk fel a magasba, hanem az itt dolgozó bányászokat jöttünk meglátogatni. Mert értékes kincset, mészkövet rejt magában a Meszes, vélhetően a nevét is innen kapta. Hatalmas seb tátong a csúcson, felülete egyre terebélyesedik, mivel ütemesen bontják és hordják a hegyet alkotó ásványi anyagot. — Tavaly szeptembertől termelünk — mondja Dallos József műszaki helyettes. — Az előkészületek során megteremtettük a művelés és a feldolgozás feltételeit: letakartuk a mészkőről a földet, kiépítettük a technológiai rendszert. Előirányzat szerint az idén 40 ezer tonna talajjavító, valamint 20 ezer tonna takarmánymeszet kell kibányásznunk. Feljegyzésekből tudjuk: a környező lakosság már az 1600-as évek végén is hasznosította az itt fellelhető mészkövet, s házakat emelt belőle. Később rájöttek: a 92 százalékos mésztartalmú kő égetésre is alkalmas, s a hírneves Richter Gedeon és Társa cég még Pestre is szállította innen az égetett meszet. Az már a közelmúlt krónikájához tartozik, hogy a meszesi mészkövet a sely- pi gyárban fehér cement gyártására használták, de aztán ez is abbamaradt. Ami a mi szempontunkból lényeges: egy Szovjetunióban végzett fiatal mérnök, Varga József ismerte fel, hogy mésziszappal jelentősen javítható a savanyú talaj termőképessége, mivel közömbösíti annak savtartalmát. Arra vonatkozóan viszont nincs kellő tájékozottságunk, ki jött rá, hogy a mész állatok takarmányához is adagolható, s erősíti a csontozatot, szárnyasok esetében vas- tagítja a tojás héját. Nos, a fenti két előnyös tulajdonságáért kezdte bányászni a mészkövet a Karancslapuitői Karancs Mgtsz, s a beruházás finanszírozásához termelőszövetkezetekből szervezett társulást. — Csak száraz időben termelünk — folytatja Dallos József —, mert a vizes mészkő beletapad a törőbe, az őrlőbe. Márpedig a takarmánymeszet négytized milliméteres szemnagyságúra kell őrölnünk, s 30—50 kilogrammos zsákokban forgalmazzuk. Figyelembe véve tehát az időjárást, március végétől november közepéig bá- nvászkodhatunk, azaz fél év alatt kell az éves tervet hoznunk. Télen egyébként a gépi berendezéseket újítjuk fel. Állunk a „bányaudvaron”’ s kezdem magam kényelmetlenül érezni, mert a szél szemünket, szánkat telefújja a finom mészporral. A meleg is mind elviselhetetlenebbé válik, mert a napsütés megreked, felerősödik a katlanban. Ráadásul a piszkosfehér kőfalak visszaverik a napfényt, s ettől egy idő után káprázni, majd „szúrni” kezd a szemünk. — Bizony, kicsit erős itt a huzat — ért egyet velünk Kovács András fúró- és rob- bantónjester, aki korábban gépi forgácsolóként kereste kenyerét a Bátonyterenyei Mátra Termelőszövetkezetben. — A téli hónapokban farkasordító hideg, nyáridőben hőség uralkodik a bányában. A lisztfinomságú por bebújik az ingünk alá, megtelepszik a hajunkban, a napfény ellen sötét szemüveggel védekezhetünk. Mi tagadás, nekünk nem kell a strandra járni napozni — nevet, miközben mélyet szív a cigarettájából. Az üzemelő állványos fúrógép mellett előírásszerűén ketten teljesítenek szolgálatot. A munkatárs ugyancsak fúró- és robbantómester, Kiss Istvánnak hívják. — Hetente általában kétszer robbantunk — feleli érdeklődésemre. — Húsz— harminc 3—6 méteres lyukat mélyítünk le, s ezekbe ösz- szesen 250—300 kilogramm paxitot és andót helyezünk el. Egyszer már 5 mázsa robbanóanyagot is elrobbantottunk, hasonló esettől azonban muszáj tartózkodnunk. A szúpatakiak és a szentkú- tiak panaszolták, robbantáskor remegnék a házaik. Jelenleg 34-en dolgoznak a mészkőbányában, két műszakban. Kevés az ember, most is felvennének segédmunkást és gépkezelőt. De nem nagyon tolonganak a jelentkezők. Igaz, meglehetősen nomád módon élnek a kőbányászok, kitéve az időjárás viszontagságainak. Szociális létesítmény egyelőre nincs, nem futotta rá a pénzből, egy szűk faház szolgál étkezőül és öltözőül. Gondolom, a fizetés azonban mindenért kárpótolja az itt dolgozókat. — Nekem 10—11 ezer forint a havi keresetem — így Sulyok László, aki ezen a délelőttön a tehergépkocsit vezette, de máskor a rakodógépet szokta kezelni. — Nem rossz, de az aknamélyítőknél 3—4 ezerrel magasabb volt a fizetésem. Adódik a kérdés: miért váltott? — Nagybátonyban lakom, elegem volt a mászkálásból. Dolgoztam Recsken, utána Dorogon, majd Kányásra helyeztek. Amennyiben nem akartam ismét költözködni, úgy ott kellett hagynom a céget. A pénzt visszasírom, a nehéz, kétkezi munkát viszont örömest elfelejtem. Az ősi településen, Szúpatakon, mely száraz, tehát „aszú” patakról kapta a nevét, ismét megelevenedett az élet. Megnyugtató érzés leírnom: a jelenlegi termelési szint mellett évtizedekre kenyeret biztosíthat a Meszes kőkincse. Kolaj László Fotó: Bábel László Sulyok László. Dallos József. Kovács András.
