Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-12 / 85. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN mx ÚTTÖRŐSAROK » Barátunk az újság« Bemutatkozik a Lovász József Általános Iskola Salgótarjánban, a sportcsarnok szomszédságában a Mártírok útján található iskola és úttörőcsapat 647 tanulója, 57 jós nevelőtestülete köszönti az ÜTTÖRÖ- SARÖK olvasóit. , Az iskola beindulásától kezdve — 30 év óta — ének-zene tagozatos intézményként sokat tesz és tett a zenei alapműveltség kialakításáért. Negyedik éve angol tagozatos osztályokban kívánják — úgy néz ki sikeresen — második nyelvként az angol nyelv tanu­lását megkedveltetni. Az intézmény művészeti nevelés terén is sok szép sikert könyvelhet magáénak, amelyet kórusai, a szak­körök és önképzőkörök, valamint az iskolagaléria művészeti lehetőségei szolgáltatnak. De a sokirányú, kedvező eredményeket hozó sportmunka, az iskola széles körű kapcsolatrendszere, nyitottsága, a nevelő­iskola tartalmas követelményrendszerének is szeretne megfelelni. összeállításunk az iskolában zajló élet egy-egy mozzanatát próbálja felvillantani olvasóink előtt. Kulturális gála „Száll az ének” címmel kulturális gálát rendezett az iskolavezetőség a József At­tila: Városi-Megyei Művelő­dési Központban, Felléptek iskolánk kórusai, tanulói, volt diákjai. Pár éve nem hangzott el a környéken gyermekszájból gyermekope­ra, s e napon Móra Ferenc— Szőnyi Erzsébet A didergő király című meseoperáját hallottuk az iskola nagykó­rusának előadásában. • A 2. b. osztály nógrádi gyermekjátékokat mutatott be, de szerepelt a Nagybá- tonyi Kamarazenekar és a Viganó gyermektánccsoport is. A bevételt a szülői mun­kaközösség tanszerek vásár­lására ajánlotta fel. Mivel töltjük szabad időnket? A tanulás mellett sok le­hetőség van az igen kevés szabad idő minél hasznosabb eltöltésére. A könyvtár, a különböző szakkörök mellett ebben az évben bővelkedtünk a vetélkedési lehetőségekben. Volt köztük komoly, felké­szülést igénylő és játékos, könnyed, vidám erőpróba is. Egy-két példa; Gárdonyi-ve­télkedő a 6. évfolyamon. Népdaléneklő verseny a zeneiseknek. Iskolatörténeti vetélkedő, Tudni illik, mi illik. Tükröm-tükröm... Ki nyer ma a popzenében ? Van benne valami stb. Az év legjobban várt napja mindig a Lovász-nap, ami­kor játékos programokat szervezünk tanáraink segít­ségével. Suliújság Vége a tanításnak, indulás hazafelé... Zenei . életünkből... A színvonalas tanító-nevelő munka mellett iskolánk nagy gondot fordít arra, hogy a gye­rekekkel megszerettesse mind a népzenét, mind a komolyzenét. A legnagyobb zenei élmény mégis a kórusmonka. A három zenei kórus, amelyben több mint 150 tanuló tevékenykedik, olyan lehetőségeket ad a tagok számára, amelyeket más cso­portokban nem kaphatnának. A kétévenként megrendezésre kerülő — Éneklő ifjúság — or­szágos szintű kórusverseny ki­tűnő alkalmat nyújt arra, hogy összemérjék tudásukat, s egy­ben arra is, hogy tanuljanak egymástól. Az évenként meg­rendezésre kerülő Kodály Zol­tán bicinium és népdaléneklő versenyen viszont a zenei tago­zatos osztályok legjobbjai ve­hetnek részt. Volt már egy ha_ sonló verseny az idén iskolánk­ban, ezen a népdaléneklő ver­senyen a tanulók egyénileg bi­zonyíthatták magas szintű ze­nei tudásukat. Mégis a tavasz- szal megrendezendő kulturális gála az év zenei csúcspontja, »ahol minden résztvevő a tőle telhető legtöbbét próbálja nyúj­tani. Megemlekezes és kitüntetés Ebben az évben T-Boy(Da) címmel sikerült egy suliúj­sággal is kirukkolni. Értéke, hogy teljesen önállóan, di­áktársaink egy kis csoportja készítette. És hogy mi volt az újságban? Ízelítőül egy­két cím: — Emberi sors, avagy egy hét a suliban. — Mi is tudunk aranyat köp­ni! — Állatbőrbe bújt taná­rok, hogy ki melyikbe ez a rejtvény értékelésénél kide­rült. Egy iskola — három program Március 21-én emlékeztünk meg a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 10. évfordulójáról, Bakos Györgyi tanárnő ál­tal összeállított műsorral. Sok vers, dal hangzott el, s egy 1919-ben játszódó jelenetnek lehettünk szemtanúi. Tanári és diákkitüntetéseket is kiosztottak e napon. Képünkön: a csapatnapló készítésén dolgozik Havram Beá­ta és Halász Krisztina 8. o. tanulók, a Kiváló úttörő­jelvény tulajdonosai és Magyar Zoltán 6. o. diák, aki el­nyerte az úttörőszövetség dicsérő oklevelét. Sportolni is szeretünk Két programon az iskola múltjáról volt szó. A Fóru­mon régi diákok, nevelők beszélgettek a tanulókkal. Tőlük tudták meg, hogy mi­lyen volt az élet „hajdanán”. Hallottak a régi úttörőtábor­ról, a kirándulásokról, a tanulásról. ­A másik az iskolatörténeti vetélkedő 7—8. osztályos ta­nulók részére, melyet Feke­te Lászlóné tanárnő vezetett. A 4. fordulóban szó volt névadónk életéről, az iskolá­ról,’ alapítóiról. A harmadik programban a tv-s vetélkedő mintájára, Bocsi Gábor tanár vezetésé­vel, „Van benne valami” címmel b a rkoch bázh att unk. Örömmel vettünk részt a vetélkedőn, hiszen sokunk kedvence Vágó István műso­ra. Iskolánk a sport területén is szépen szerepel. A tanulók népes tábora rendszeresen jár atlétika-, mini,kosár-, fo­ci- és tornaedzésekre. Töhb tanulónk a város valamely sportegyesületének igazolt versenyzője. A „Toldi-kondin” is kitett magáért csapatunk; az or­szágos versenyen Nógrád megyét ők képviselték. A Petőfi—Gagarin—Lovász sportversenyen, ahol 10—10 fős csapatok tornaszereken mérték össze tudásukat, el­sők lettek. Mint minden évben, isko­lánk most,is megrendezte a tanár—diák futballmérkőzést. Mindkét csapat jól felké­szült a nagy összecsapásra. A szurkolótábor nagy bizta­tása ellenére is a tanárok csapata 11—6 arányban győ­zött. A cikkek írásában segített: Balogh Orsolya, Magyar Zoltán, Könnyű Dórián SAROK8ZEBKESZTÖ : %0iXLCb AoűYtjtb Jakab János rendőr zászlós a forgalomra. Gyorshajtás, ittas ve­zetés, műszaki állapot — a legfontosabb kulcsszavakat így jegyezhet­tük le a hét végén a Sal­gótarjáni Rendőrkapitánysá­gon, amikor a közlekedést ellenőrző akció résztvevői­ként meghallgattuk Koós Zoltán rendőr őrnagy, közle­kedési alosztályvezető eliga­zító szavait. A rendőrök, ön­kéntes rendőrök, határőrök előtt Telek Ond rendőr őr­nagy, a megyei főkapitány­ság közlekedési alosztályá­nak vezetője mindehhez hoz­zátette: esős tavaszi idő lé­vén célszerű figyelni az utak állapotára, a sárfelhor­dásra is. Telek őrnagy egy­ben határozott, de udvarias, a közlekedést segítő maga­tartást kér, aztán indulhat­nak is a brigádok. Az elhangzottakban nincs semmi titok és meglepetés, jó előre megírták az újságok a fokozott ellenőrzés tényét. Erre való tekintettel is ér­demes nyomon követni: mi­ként tartjuk be a biztonsá­gunk érdekében született sza­bályokat. A krónikás ezúttal jobbára az esetleges gyors- hajitókra kíváncsi, s ennek jó oka van. A napokban a Belügyminisztériumban hal­lottuk: a járművezetőit által tavaly okozott balesetek 26— 28 százaléka a sebesség »nem megfelelő alkalmazására ve­zethető vissza. A nyílt ellenőrzésről, a rendőri .jelenlétről termé­szetesen megoszlanak a vé­lemények. Telek Onddai a leparkolt salgótarjáni és a se­gítségként Egerből érkezett trafipaxos kocsik után in­dulunk, s az autóklub után máris jelez egy hölgy az autójából a rendőrségi jár­műnek: „Vigyázz, az út szé­lén a trafi!” A rosszul értel­mezett szolidaritásra ez csak egy példa. Kapás Bálint rendőr törzsőrmester az IKV előtt inti az útszélre a BV 50—40 forgalmi rendszámú, 3/A-s autóbuszt:-a pilóta a jármű lámpájával folyama­tosan figyelmezteti a „ve­szélyre” a közlekedőket. S a sebesség? Egyféle tesztként a két trafipaxos autó közel egymáshoz dol­gozik. Arra vagyunk kíván­csiak: az egyik ellenőrzést látva, beletaposnak-e a gáz­ba. Habozás nélkül. A PP 67—22 tulajdonosa 68 kilo­méterrel jön be a városba, a fiatalember tesz egy so­vány kísérletet is: — Nem tudna elengedni bírság nélkül? Kapás Bálint és segítője — Toldi József Volán-dolgo­zó — néhány perc múlva egy Zastavát állít le. A rá­dión ugyanis azt jelzik: nyolcvan kilométerrel jön. A DP 61—42-es kocsi Vezető­je nem vitatkozik, miközben számolja az ötszáz forintot, csak ennyit mond: — Igazuk van, itt a tan­díj. Sajnálom! A Heves megyei kocsinál Sziikszai Róbert szakaszve­zetőnek és Koncz Lajosnak, a Nógrádi Szénbányák dol­gozójának is teendője akad. A legkirívóbb eset: a ZS 58—II forgalmi rendszámot viselő Wartburg 90 kilomé­terrel hajt. A két kocsival kitelepü­lünk a város szélére, miköz­ben Telek őrnagy elmondja: jó az együttműködés Heves trafipax „szemével” ügyel a és Çest megyével, a kölcsö­nösség alapján. A benzinkút után az SR 73—20-as ‘ IFA plusz tizennégy kilométerrel fejeld meg a megengedett se­bességet, a másik kocsi „fo­gói” két esetben intézkednek hasonló sebességtúllépés mi­att. , Kisterenye felé tartunk, amikor Vizslás-üjlaknál a GN 80—09 rendszámú kocsi a záróvonalra fittyet hány­va, megelőzi a rendőrségi autót. Hiába azonban a rá­diójelzés, a „fogók” még nem települtek, nem állíthat­ják le. Az újdonsült város főutcá­ját öröm nézni. Tekintélyes kocsisor halad szép rend­ben, szabályosan. Gyors­hajtó egy sem akad. Fel­jegyzésre csupán az átke­lésre türelmetlenül várakozó idős asszony szavai valók, aki így szól a rendőrökhöz: — Maguknak még ilyen­kor sem lehet pihenni? A túlságosan is szabályos közlekedés láttán évődve jegyzem meg Telek őrnagy­nak : — Talán nem is kellene rendőr az útra. Elég lenne néhány száz trafipaxos au­tó. Kiállnának vele az út­szélre és mindjárt rendben lenne a közlekedési morál. Kisterenye és Bátonytere- nye között félméteres sár- hantok az úton. Egy óra múltán jókora zápor jön, s, ha itt nem történik baleset — az csakis a szerencsének köszönhető. A Pásztói Rend­őrkapitányságon Juhász Ist­ván törzszászlós az ügyele­tes, ő tartotta az akció kez­detén az eligazítást is. Je­lentése örvendetesen rövid: — Egy sziráki szolid ve­rekedésen kívül semmi kü­lönös nem történt. Még jó, hogy hozzátette: eddig. Másnap reggel ugyan­is Ecsegen és Kozárdon már hallom a borzalmas tragédi­át: az éjjeli órákban a Bab­leves csárda diszkójából köl­csönkért kocsival autózni vitt egy ecsegi tizenéves egy tizenöt éves tanulólányt. Az utóbbit sirathaják, soha töb­bé nem tér haza. S ezen a vidéken ebben mintha len­ne valami tendencia. Néhány nappal korábban az ittas vezeftés miatt jogosítványától megfosztott férfi —- ugyan­csak ittasan — négy embert ültetett a kölcsönkért Tra­bantba. A szomorú mérleg: a sérültek mellett egy ha­lott! ' A síküveggyár előtt já­runk — Tarjánba visszaté­rően —, amikor a rendőrségi autót megelőzi a GS 82-82- es Lada. Tartósan nyolcvan kilométerrel halad, nem rea­A felelőtlenség nyomai a 21-es főútvonalon, í gál a jelzésre, a bányagép­gyári útról pedig befordul egy mellékutcába — irány­jelzés nélkül. Itt áll elé vé­gül is, a rendőrségi kocsi. — Siettem, mert terhes a lányom — mondja a maszek taxis, aki éppen a veje ko­csiját vezette. Az érvelés így folytatódik: — Javítják az én autómat és azért men­tem gyorsan, hogy elhoz­hassam, dolgozni tudjak. Irigylem Telek őrnagy higgadtságát, bár a szabály- sértő is korrekt: *> — Büntessen meg, hibáz­tam. A hét végi ellenőrzés szo­morú tanulsága: hiába a fo­kozott ellenőrzés nyilvános­ságra hozása, rohanunk a vesztünkbe. Balassagyarmat és Salgótarján körzetében ittas vezetőt is fogtak, a zöm azonban a sebességhatárokat lépte túl. Bódi István rend­őr őrnagy, a megyei főka­pitányság közlekedési főelő­adója hétfőn, az akció né­hány részadatát így foglalta össze : — Balassagyarmat körze­tében nyolcvanhét személyt kellett helyszíni bírsággal sújtani és hat feljelentésre is sor került. Ezekre műsza­ki hiba — tükörradiál-gumi — és hiányosan vezetett me­netlevél miatt volt szükség. Az utóbbi azt is jelzi, hogy baj van a szállítási fegyelem­mel, a pontatlan, vagy hiá­nyos menetlevél jó forrása a feketefuvaroknak. Salgótarján körzetében öt­venkilenc helyszínbírságot kellett kiszabni. Túlnyomó részt itt is gyorshajtás mi­att, a feljelentések okai kö- zöt azonban ott van a rend­őrségi felügyelet szabályai­nak, vagy a köztisztasági követelményeknek a meg­szegése is. A dolog pikantériája; a gyorshajtók tettenérésére jobbára az esti órákban ke­rült sor. Akkor, amikor az útszélre állt trafipax, vagy a kézi sebességmérős: rendőr már nehezebben fedezhető fel. — Kétségtelenül igazoló­dott, hogy rengeteg a tenni­valónk — így Bódi István rendőr őrnagy. Jó lenne, ha a járműveze­tők is hasonlóképpen véle­kednének, s levennék a lá­bukat a gázpedálról. Elvég­re róluk — rólunk — van szó. Nem véletlenül mondja az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács szlogenje: Kezében a volán — kezében a döntés ! Meg az élete — tehetjük hozzá. Kelemen Gábor Fotó: Rigó Tibor A helyi járat vezetője magyarázatot adhat: miért figyel mezteti az autósokat a rendőrök jelenlétére.

Next

/
Thumbnails
Contents