Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-12 / 85. szám
2 NOGRAD 1989. ÁPRILIS 12.. SZERDA Devcsics Miklós: kapjanak nagyobb lehetőséget a jól gazdálkodó szervezetek (Folytatás a 1. oldalról.) Devcsics Miklós, az MSZMP megyei bizottságának első titkára hozzászólásában tágabb összefüggésekre is kitért, elemezve belpolitikai helyzetünket. Elöljáróban arra utalt, hogy rendkívüli változások indultak meg az MSZMP kezdeményezésére. S ez akkor is igaz, ha ezeket a kezdeményezéseket jóval az országos pártértekezlet előtt is megtehette volna. A párt eljutott oda, hogy radikális változásokra van szükség az országban a politikai intézményrendszerben és a gazdaság működésében, mert olyan negatív folyamatok vannak kibontakozóban, amelyek megállítása változások nélkül nem képzelhető el. — Nagyon gyakran felvetődik, hogy eredményt vagy változásokat akarnak az emberek — folytatta Devcsics Miklós. — A mai vita is azt tanúsítja, hogy eredményt akarnak. Ez azonban változások nélkül még egy olyan ágazatban sem érhető el, mint a mezőgazdaság. Akárhogyan támadják agrárpolitikánkat, annak gyakorlatát, eredményeit, a magyar mezőgazdaság — még a nyugati politikusok szerint is — pozitívnak minősített utat futott be. Az MSZMP a változásban három nagyon fontos dolgot kíván megvalósítani. Az egyik a politikai intézmény- rendszer reformjában egy jogállamiságot, másrészt — amiről itt is szó esett — egy többszektorú piacgazdaságot, határozott piaci orientációval, versenysemlegességet, nyitást a világra. Mindezt olyan körülmények között, amely során megerősödik a nemzet tudata és a politikai eszközök közvetlen beavatkozása mérséklődik. Ez feltételezi azt, hogy a pártnak is meg kell változni, ügyintéző pártból politi- * kai párttá kell ^alakulnia. Az eltelt idő azt mutatja, hogy ezf a változást nem könnyű végrehajtani. Vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy elég a jogállamiság, ehhez törvényeket hozunk, mindent törvénnyel szabályozunk. Ma már látszik, hogy ez nem elég, a jogállamisághoz megfelelő politikai kultúra is kell, toleranciára van szükség, el kell fogadni egymást vitapartnernek. A hozzászólás azzal folytatódott, hogy a gazdasági átalakítás sem egyszerű. Köny- nyű azt mondani, hogy érvényesítsük a piac törvényeit, de amikor azok érvényesülnek, negatív hatásuk is jelentkezik egy-egy gazdaságra, akkor a kormányt kívánják olyan helyzetbe hozni, hogy operatív beavatkozással próbáljon megoldást találni. Ezt attól a kormánytól várjuk, amelyet egyébként hétfőtől vasárnapig bírálunk. A nemzettudat kialakítása sem könnyű dolog, mert megjelenik vele a nacionalizmus is. Amikor felértékeljük saját magunkat, amikor összekeverednek a dolgok, amikor nem arra törekszünk, hogy meghatározott együttműködésben éljünk környezetünkkel, távolabbi vagy közelebbi országokkal. Nehezíti a helyzetünket, hogy múltunknak vannak fehér foltjai, elrendezetlen dolgai. Ezeket tisztázni kell. A kialakult helyzet azt mutatja, hogy ez a folyamat feszültségekkel terhes. Vannak, akik feledtetni akar* ják, hogy ezeket a változásokat az MSZMP kezdeményezte. Ezért energiájuk az MSZMP lejáratására, bázisának szétverésére, a párt felmorzsolására is irányul. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy ma nem mindenki gondolkodik úgy, hogy meg kellene újítani társadalmi • rendszerünket és olyan szocializmusképet gyakorlatot kellene kialakítani, amely megfelel hogyomá- nyainknak és lehetőségeinknek. Megjelentek a polgári liberális átalakulás szóvivői is, s ezek — időnként még a párton belül' is — szövetségesekhez jutnak. A párt megosztott e kérdések megközelítésében. A társadalomban fellépő erők egyrésze hatalmi harcot folytat, s nem. a meglévő hibák kiküszöbölését, reformváltozásokat akar, hanem a meglévő intézmény- rendszer szétverésére törekszik. Ezzel magyarázható az is, hogy nehéz a maglévő agrárpolitikát kikezdeni, s az ilyen törekvések is mutatják, hogy nem megújulási szándékról van szó. Ehhez kedvező feltételeket teremt a gazdaság súlyos állapota, amely nehezebb helyzetben van, minit azt érzékeljük. A két évvel ezelőtt elfogadott stabilizációs pfogram nem valósult meg, szerény eredményt hozott. A stabilizáláshoz legalább kétmilliárd dollárral kellett volna növelni az exportot, az import szinten- tartása, vagy legalábbis szerény növelése mellett. Ez nem következett be. A hozzászóló kitért arra, hogy az átmeneti exportnövekedésnek koniunktúrá- lis okai vannak. Ez persze nem bűn, mert, egy normális gazdaság az ilyen lehetőségeket kihasználja. Az érvelés azzal folytatódott : a költségvetési egyensúly fenntartása érdekében a jövedelemtermelő képesség javítását évek óta szorgalmazzuk, a jövedelem nem növekedett, így minden elvonás ellenére a költségvetés állapota rendkívül rossz. Növekedett az ország adósságterhe, ma Magyarország Európa legeladósodottabb országa, egy főre számítva, Az adósság az elmúlt évben is növekedett, ezt a folyamatot nem tudtuk megállítani, s pontosan nem is látszik, hogyan lehet ezt megtenni. A vállalati magatartás kapcsán Devcsics Miklós megjegyezte: minden vállalat panaszkodik az áremelésre, ugyanakkor a hatékonysági intézkedések helyett a vállalatok döntő többsége áremeléssel „termeli meg” magának a nyei reséget. Ez olyan folyamatot gerjeszthet, amely elvezethet egy jugoszláv típusú inflációhoz. Ezt senki sem akarja, ám a hirtelen nyereségszerzés lehetősége csábító. A piacgazdaság megteremtése tehát nem elhatározáson múlik, a felszabadított árakhoz versenyhelyzet is kellene. Devcsics Miklós, a továbbiakban arról szólt, hogy jelentősen differenciálódtak a jövedelmek. A 2800 forintos nyugdíjtól a 6—7 milliós jövedelemig terjednek. Emögött nincs valóságos teljesítmény, valóságos vállalkozás sem. Egyes üzemeknél Vagy vállalatoknál sokszor a termelés szintentartásával lehet ilyen kereseteket elérni. Teljesen világos, hogy a társadalom ezt nem tudja sokáig elviselni. Míg egye- esek • rendkívül meggazdagszanak — hatékony munka és teljesítmény nélkül — más rétegek elnyomorod- nak. Felvetődik az a kérdés, hogy mi az oka ennek, s ha ez így van, miért nem születnek hatékony intézkedések? A gond abban van, hogy nem lehet a gazdaságot stabilizálni nullanövekedéssel és a struktúra változtatása nélkül. Átmenetileg elképzelhető, hogy a gazdaságnak nullanövekedése van, de csak akkor, ha ennek oka az, hogy megszüntetjük a rossz hatékonyságú üzemeket, beleértve a mezőgazdasági üzemeket is. E lépés nélkül gazdasági kibontakozás nem lesz. Felvetődik a kérdés, miért nem tudunk ezen a területen előrelépni, miért nem hoz a kormány radikális intézkedést? Azért, mert ez olyan feszültséggel jár, amit a kormány nem szívesen vállalt és vállal. A nullanöve- kedéshél és az eszközök ilyen elvonásánál nincs műszaki fejlesztés, márpedig enélkül a gazdaságot nem lehet kibontakoztatni. Nem alakult ki normális érdekeltség és ellenállás van minden olyan kormányzati intézkedéssel szemben, amely át akarja ezeket a falakat törni. Ezzel összefüggésben érdekes kérdés, hogy azok az alternatív szervezetek is —, amelyek azért bírálják az MSZMP-t, hogy nem lép, s csak felelőst keresnek — minden intézkedést felháborodott hanggal kísérnek. Tudomásul kell venni, hogy amennyiben a piac törvényeit akarjuk érvényesíteni, akkor lesznek sikeres vállalatok, s olyanok is, amelyek kudarcra vannak ítélve. Néha a megközelítés is hibás, hiszen azt hangsúlyozóik, hogy esetleg egykét üzemet be kell zárni. Ehelyett arról kellene szólni, hogy ez a feltétele annak, hogy a jól gazdálkodó szervezeteknek nagyobb lehetőséget adjunk, több pénzt hagyjunk ott náluk, s ezek a gazdálkodó szervezetek —, mint a gazdaság motorjai — húzzák az ország szekerét. Nem közelíthetjük a dolgot úgy, hogy csökkenjen az elvonás, ha nem mondjuk meg azt: ezzel együtt kinek csökkenjen a támogatása. Ha lehet a kormányt hibáztatni, akkor abban lehet hogy a kormány sokmindent felvállal, még ebben a helyzetben is, ugyanakkor illúziók is vannak. A tőkebeáramlás kapcsán Devcsics Miklós arról szólt, ahhoz, hogy a valódi működőtöké jöjjön az országba, politikai stabilitás kell, végrehajtott reformra van szükség. Ezzel együtt az is igaz, hogy a tőke akkor jön, ha a terep megfelel a tőke tulajdonságának. Azaz: oda megy, ahol nagyobb a nyereség. Éppen ezért olyan feltételeket kell teremteni, hogy érdemes legyen beruházni. Illúzió nem észrevenni, hogy a kibontakozás valóságos forrása mégis csak a magyar gazdaság meglevő, sokat bírált potenciálja, a hazai munka lehet. Téveszme az is, amire sokan gondolnak: ha mi egy polgári liberális utat futunk be, akkor valaki kifizeti az adósságainkat. Tőkét lehet szerezni, szükség van vegyes vállalatokra. Saját munkánk nélkül azonban, s anélkül, hogy az átalakítással járó feszültségeket ne vállaljuk, ezt a lehetőséget nem kaphatjuk mgg. Ezeket a feszültségeket pedig akkor lehet felvállalni, ha ebben kialakul egy nemzeti közmegegyezés. Üj megközelítésre van szükség a gazdaságpolitika alapkérdéseiben. A kormány az egyensúlyit túlhangsúlyozta, holott az egyensúly, a szerkezet és műszaki fejlesztés csak együtt kezelhető. Nem lehet hol az egyikkel, hol a másikkal foglalkozni. Ügy kell fenntartani az egyensúlyt, hogy átalakuljon a szerkezet, s a jó üzemeknél műszaki haladás van. Nem lehet tovább elviselni, hogy körülbelül a magyar gazdaság egyharmada előállítja a nemzeti jövedelem hetvenöt százalékát, a másik egyharmada ötven százalékát, egyharmada pedig elviszi azt a huszonöt százalékot, amit éppen keresünk. Komolyan meg kell vizsgálni a tulajdon működését is, Megengedhetetlen, hogy eszközök vannak a kezünkben, de a rossz érdekeltség miatt nem tudjuk kihasználni azokat. Azt is tudomásul kell venni, hogy egy struktúraátrendezés kényszernyugdíjazással és átképzéssel jár. A kérdést nem lehet állandóan a munkanélküliség oldaláról közelíteni. Olyan beruházások és olyan közmunkák kellenek, amelyeknek kicsi az importigénye, de nagy lehet a társadalmi haszna. A munkanélküli segély csak legvégső esetben, és átmenetileg lehet megoldás. Túl sokat beszélünk a szociálpolitikáról is és ráadásul nem gyakorlatiasan. Ilyen gazdasági szituációban nem lehet olyan szociálpolitikai megoldás, amely mindenkivel foglalkozik, hiszen az ország anyagi lehetőségei végletekig feszítettek. El kell fogadni azt — s ez ügyben a szakszervezetnek van igaza —, hogy a minimális nyugdíjat kell megállapítani és a legkisebb nyugdíjak reálértékét kell védeni. A megyei pártbizottság első titkára a nógrádi következtetésekre is kitért. Mint mondotta: a megyei pártbizottság nem akarja azt a korábbi szerepet vállalni, hogy amikor egy vállalatnak jól futott, akkor nem volt szükség a pártbizottság tanácsára, amikor viszont rossz volt, akkor a beavatkozást kérték. Véleményének lennie kell, a beavatkozást, a konkrét felelősséget nem szabad átvállalnia, azért vannak a gazdaságnak vezetői. Természetesen a kritika jogát fenn kell és fenn is lehet tartani. Számolni kell azzal is, hogy az ilyen átalakulás a megyét is kedvezőtlenül érintheti. Ugyanakkor az is igaz, hogy a megyében is vannak olyan üzemek, téeszek, amelyek — ha egy kicsit is mérséklődne az elvonás — többet tudnának produkálni. Ugyanis ide mennek át a dolgozók, itt lesznek nagyobbak a juttatások, s ezek tudnak még a községeknek is segíteni. • A ma .politikai félhangokkal is kísért Bős—Nagymaros ügye is érintheti a megyét. A beruházás leállítása ugyanis a Ganz-MÁ- VAG leállításával lesz egyenértékű. Ez is mutatja azt, hogy ma sokkal nagyobb a hangoskodás, mint a kérdések reális vizsgálata. A megoldáshoz nekünk is valóságos utakat kell keresni. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, szükség van a párt megújulására, és határozott kormány kell az ország élére. Végezetül Devcsics Miklós arra figyelmeztetett, hogy hónapok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a gazdaság felé forduljunk, nem pedig évek. Ebben segíthet a párt most. vitatott , agrárpolitikája is. Segíthet, ha azt megértjük s a cselekvő emberek támogatják. Az aktívaértekezlet Havas Ferenc zárszavával fejeződött be. Ülést tartott az Országgyűlés jogi bizottsága Törvénytervezet az alkotmánymódosításra A jogalkotói munka újabb állomásaként keddi ülésén törvénytervezetet dolgozott ki az alkotmány módosítására az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Az alaptörvény egyes rendelkezéseinek áttekintését ezúttal az tette szükségessé, hogy megszületett a javaslat egy régóta szorgalmazott jogintézményről, a bizalmatlansági és a bizalmi indítványról, illetve az ezzel összefüggő bizalmi szavazásról. A kormány és a parlament viszonyának e kényes területét szabályozó törvénytervezet kidolgozását — tekintettel az új jogintézmény különleges jelentőségére — a szokásoktól eltérően ez alkalommal a jogi bizottság vállalta magára. Így a parlament különféle bizottságai, csoportjai most egy olyan előterjesztés felett nyithatnak vitát, amelyet saját képviselőtársaik állítottak össze. A jogi bizottság csaknem háromórás vitájának eredményeit összegző módosítástervezet a bizalmikérdésekben széles körű jogokkal ruházza fel a törvényhozó testületet a kormány, illetve annak egyes tagjai tevékenységével kapcsolatban. E koncepciónak megfelelően sem a bizalmatlansági indítvány tárgykörében, sem az érintett kormányhivatalnokok személyében nem állít korlátokat a képviselők elé. Ugyanakkor a zökkenőmentes kormányzati munka garantálása érdekében — egy esetleges obstrukciós kampány kivédésére — a tervezet kollektív jogként kezeli- a bizalmatlansági indítványt, s képviselők meghatározott számához köti annak benyújtását. Bár a törvényhozók általában egyetértettek ezzel a megszorítással, élénk vita kerekedett arról, hány képviselő aláírásához kössék a jog gyakorlását. A bizottság végül úgy határozott, hogy alternatív javaslatokat terjeszt a képviselők elé, s a viták tapasztalatai alapján döntenek ebben a kérdésben. Szóvivői értekezlet a Hazafias Népfrontban A Hazafias Népfrontnak a közeljövőben párt semleges társadalmi szövetséggé, egyfajta szövetségteremtő mozgalommá kell átalakulnia — hangzott el kedden a Hazafias Népfront első ízben megtartott szóvivői fórumán, ahol az előző napi HNF OT titkársági ülésről tájékoztatták az újságírókat. Egyúttal bemutatták a HNF jövőbeni szóvivőjét, Juhász Róbertét, aki az Országos Tanács propaganda- és művelődési osztályának vezetője. A szóvivői értekezleten — a pénteki OT-ülésre készülve — szó esett a népfront szerepének újrafogalmazásán ról, s ezzel párhuzamosan a megújulás politikai platformjáról, amely a jövőre nézve egy integráló, pártok és mozgalmak között közvetítő népfrontot képzel el. A holnap népfrontját felvázoló elképzelésekről Molnár Béla, a HNF OT-titkára elmondta: a mozgalom nem kíván a különböző pártok, társaságok programjával rivalizálni, ám vállalja az újonnan létrejövő, vagy régebb óta működő szervezetek közötti kapcsolattartást, politikai egyeztetést. Ennek bázisa az országosan működő népfronbizottsági hálózat lehet. Ugyancsak a népfront megújulásával kapcsolatosan hangzott el a személyi változások fontossága. A helyi népfrontbizottságok felénél már megtörtént a „tisztújítás”, május és szeptember között pedig megrendezik a megyei népfrontgyűléseket. Természetesen a személyi megújulás az országos testületet sem kerüli el: a tervek szerint az országos tanács és az országos elnökség létszámát mintegy a felére csökkentik. A testületek személyi összetételéről —■ feltehetően ez év őszére előrehozott — népfrontkongresszus határoz majd. Továbbra is kijárási tilalom van Grúziában Gyásznapot tartottak kedden Grúziában a szombat éjszakai tüntetés áldozatainak emlékére. Délben a tbiliszi külügyminisztérium képviselője is megerősítette, hogy normalizálódott a helyzet a grúz fővárosban, ahol továbbra is érvényben van a kijárási tilalom. A tilalom megszegése miatt őrizetbe vettek számát Geraszimov szovjet külügyi szóvivő 200- ban jelölte meg, az Izvesztyija azonban 464 ember őrizetbe vételéről adott hírt. A Pravda kedden szigorú hangú szerkesztőségi cikkben ítélte el „a peresztrojka híveinek álarcát viselő” szélsőségeseket és a nacionalistákat, akiknek tüntetései „mind feltűnőbb szovjetellenes és szocializmusellenes színezetet öltenek”. Nyugati tudósítók megjegyzik, hogy kedden rendkívül nehezen tudtak kapcsolatot teremteni grúz kollegáikkal, akik — állítólag — utasítást kaptak a felvilágosítások megtagadására. Ebbéli igyekezetükben egyesek odáig mentek — írja az AFP —, hogy saját lapjuk cikkeit sem voltak hajlandók beolvasni a telefonba. A grúz külügyminisztérium munkatársa azonban ismertette a Zarja Vosztoka beszámolóját. A grúz pártlap cikkéből kitűnt, hogy hétfőn újabb „agresszív” tüntetések voltak Tbiliszi központjában, s néhol „szocializmus- és szovjetellenes” jelszavak is elhangzottak, miközben a városban halottak „százairól” szóló „híresztelések” terjedtek el. A Zarja Vosztoka végül említést tett arról, hogy hétfőn megmozdulások vagy tüntetési kísérletek voltak más grúz városokban, így Kutaisziban, Gagrában és Szuhumiban is.
