Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-11 / 84. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... Cikkeink nyomân Hem torpedózni, gondolkodni... A közelmúltban írás jelent meg Vaskor István tollából Gyógyítható-e a szé- csényi egészségügy címmel. Dr. Simondy Albert körzeti orvos Mátraverebélyből . az alábbi megjegyzést fűzte rí. portunkhoz: Az egészségügyet hazánkban manapság nem gyógyítani, hanem szervezni kell. Az egészségügyi szervezés és ennek működése nem Lehet különböző fórumok, szerveződések, csoportok véleményének, javaslatának, utasításának a függvénye, hanem a lakosság valós szükségleteit kell szolgálnia. Valójában akkor érnénk el célunkat, ha bizonyos szakmai problémákkal azok az illetékes szakemberek foglal koznának., akik tényleg értenek hozzá ! őnekik viszont teljes és végleges döntési felelősséget kell vállalniuk! Szécsény város egészségügyi. ellátása a lakosság igényein kell hogy alapuljon megfelelő szakképzett szakorvosi irányítással, szervezéssel, a laikus, mindenféie provinciális — az anyagi ráfordításokat mellőző — vélemények elkerülésével. Szakorvosi rendelőintézet létrehozása rpanapság százmilliókba kerül: persze ehhez tudni leéli mi is a szakorvosi rendelőintézet? — urológiától az EKG-n át a sebészetig azután kardiológiától az ortopédián át a genetikai szaktanácsadásig. Nem kell itt torpedózni, csak gondolkodni. . . Természetesen azt sem tudja áz átlag magyar polgár, hogy nem' kejl „belgyógyásznak lenni” a betegek 95 százalékának ellátásához. A fővárosban, a nagyobb városokban nem Létezik bel- gy ágy.ászát i szakrendelés ! A belgyógyászati tevékenység a körzeti, orvosok dolga! Valójában ehhez a körorvos vagy általános orvostani, vagy belgyógyász szakvizsgával rendelkezik : ebből is következik, hogy nem rendelőintézetet kell építeni (milliókért), hanem a körorvosnak kell szak vizsgáznia — és betegeit „középszinten” ellátnia — (párezerért). Az a körzeti orvos, aki levizsgázott általános orvostanból, a legritkább esetben küldi betegét reumatológus- hoz, belgyógyászhoz, idegorvoshoz. Szécsénybe nem „rendelőintézet”, hanem fizikoterápia, EKG, Laboratórium, sebészet, ultrahang- rendelés, röntgen kell, amelyek kiegészítik i a beutaló orvosok vizsgálati leleteit, ténykedéseit! Tárgyi feltételek: a körzeti orvosok rendelkezzenek EKG-ké:szülék- kel, a városban legyen röntgen, ultrahang, fizikoterápia és melléjük orvosok megfelelő fizetéssel. (Nem ötezer forint !) És persze a kórházak vegyék fel a beutaltakat, csak azért, mert ők valóban kórházkezelésre szorulnak, ha így döntött a körorvos. Valóban jó volna, ha nem laikusok, hanem igazi szakemberek döntenék el Szécsény város egészségügyi ellátásának jövőjét: jó volna, ha lennének ilyen hozzáértő szakemberek, akik vállalnák a következményeket is! Nem mindegy a két százalék Ampli Árpád salgótarjáni nyugdíjas szerszámszerkesztő levelét közöljük az alábbiakban, amelyet Életük végéig havi ezer forint juttatás című írásunk nyomán küldött: Ebben az évben már nem először lehetett olvasni a kohászati üzemeknek e nemes törekvéséről, mely a nyugdíjasok anyagi támogatását is előtérbe helyezi. Ez utóbbi immár egy kidolgozott, a megvalósítás kapujában álló formáról tanúskodik. A megjelent cikkben a jövőbe vetett hit reményében, két dologgal magyarázza a 'riportalany az SKÜ-től nyugállományba helyezett dolgozóinak megsegítésére irányuló törekvését. Az első a munkaerő-megtartást, illetve a fiatalok kötődését a vállalathoz, míg a második a nyugdíjasok megsegítését célozza különös tekintettel a növekvő súlyos gazdasági helyzetre. Egy-két mondat az első dologgal kapcsolatban, mely többnyire a fiatalokat érinti. Ügy gondolom, nem igen. jelent a mostani fiatalnak kifejezetten egy „mézesmadzagot” a jövőjéről való gondoskodást illetően. Lehetőségeit latolgatva, gondolja többek között, hogy ha ő 25—30 év múlva nyugdíjba megy, mi lesz a kiegészítésként kapott 10Ó0 forinttal. Erről csak negatív következtetést lehet levonni. Dr. Mészáros Ottó, az SKÜ vezérigazgató-helyettese a másik dologgal kapcsolatos interúját azzal kezdi, hogy időnként illik visz- szanézni a volt aktív kollégák nyugdíjas életkörülményeire is. Mondja még, hogy e kötelezettség vállalásának szándéka még. a nyugdíjasokon való segítés is. Ez a két mondat igen szépen szól, de ettől több azonban nem hangzik el a korábban viszonylag jó, de most már „összezsugorodott" nyugdíjjal rendelkezőkről. Valahogyan úgy tűnik, hogy a visszatekintés csak azért volt szükséges, mert így a kialakult negatívumokat kívánják az ez év elejétől nyugdíjba vonulóknál mérsékelni. Ezek szerint a régiek maradnak az általuk megszokott méltatlannak nevezhető körülmények között. Mindent egybevetve, hogy régi vagy új nyugdíjasról van-e szó, mindegy! Egy azonban biztos! Az SKÜ-nek lehetősége nyílott e nemes törekvésmegvalósításához, csak éppen széles ívben elkerülték az oly sokat emlegetett demokratikus gondolatokat, de még inkább azoknak megvalósítását Így születhetett egy a bizonyos 2 százalékhoz hasonló antidemokratikus intézkedés. Mert a 2 százalékot is egyformán kapják évente a nyugdíjasok, összegre való tekintet nélkül. Minél több a nyugdíj összege, annál több a juttatás is.. Tudott dolog, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők milyen nehéz és egyre nehezebb anyagi körülmények közé kerülnek, akkor miért nem méltányolható az megfelelő módon, Miért nem világtíható meg egy kis rész életük" alkonyán abból a demokráciából, melyet ők ig jóhiszeműen építettek? Igen elgondolkodtató, hogy az emberség még mindég várat magára. Kit, s miért díjazzon a szakszervezet? I» KPUDSZ bírálja az érsekvadkerti takarikuöwetkezet egyoldalú lépésit — Nem úgy áll a helyzet, ahogy az érsékvadkertiek beállították” — magyarázza Mede Béla, a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók szakszervezetének megyebizottsági titkára. Dokumentumokat helyez elém, majd így folytatja: — Elöljáróban annyit, hogy fenntartom azt az álláspontomat, miszerint jogtalannak nevezném, ha olyannak adományoznánk közösen a MESZÖV-vel alapított elismerést, aki velünk nincs kapcsolatban. Tudniillik, a múlt év végén kiléptek a szakszervezetből, elégedetlenek voltak — úgymond — a munkánkkal. A szakszervezetnek nem az a dolga, hogy gazdasági munr káért ítéljen oda bármilyen díjat is ! Ez a felfogás ugyanis idejétmúlt, a régi elvekből következik. Nekünk az érdekvédemi tevékenységet kell jutalmaznunk, s, ha nincs ilyen, hát mit ismerünk el? Ezt az érsekvadkertieknek is érteniük kellene... Hasonlatával élve: az'olim- pián sem akasztanak aranyérmet annak a nyakába, aki nem vesz részt a játékokon, de világcsúcsot ért el. Ám az események sorában visz- sza kell nyúlnunk 1987 januárjáig. A KPVDSZ syfibizottsága ugyanis akkoriban fordult levélben a takarékszövetkezetek vezetőihez, tegyenek javaslatot a szervezeti rend módosítására. Idézet a felhívásból: „A jelenlegi szakszervezeti felépítésről" és ' a továbbfejlesztés lehetőségéről kérjük az ott dolgozók véleményét, javaslatát. E témával kapcsolatban mellékelünk egy rövid vitaanyagot.” Ebben a következőt írják: „Tapasztalatunk szerint az áfészek szb-titkárai nem tordítottak figyelmet a takarékszövetkezeti bizalmik választására. Rendszertelen a szakszervezeti tagdíjbé- lyeg-ellátásuk. A szakszervezetet megillető jogokat az áfész testületéi a takarékszövetkezetek vonatkozásában nem gyakorolják, érdemi érdekvédelmi munka e területen nincs.” — A változtatást nem kívántuk a dolgozókra erőlROSI lui M Kftwj mlffljPflffirÍH WPw\wpßffi: BffliHÍEffiÉaEB CTp^JHjMfcgMTOaáxA*^*'-': JHMpajiMlKÉ- h. • • •: ^ryä^m6^ßk^•;? w&ga BMHwi KMÉAÉÉÉHB tetni, sokkal inkább az igényekhez igazodva szerettük volna számukra kedvezőbbé formálni — folytatja Mede Béla. — A felhívásunkra egyedül a ludányhalásziak válaszoltak, akik megfelelőnek tartották az áfésszel való kapcsolatot. A dolgot azonban nem hagytuk annyiban, személyesen is felkerestük az érintetteket. Ekkor maga Szabó János főkönyvelő —, aki a NÓGRÁD-ban megjelent cikkben élesen bírált minket — fejtette ki, hogy a jelenlegi felépítés jó, kapcsolatuk a helyi áfésszel — szakszervezeti vonalon — megfelelő. Ezen nem kívánnak változtatni. A KPVDSZ ezt követően tavalyelőtt májusban ösz- szegezte a véleményeket. Mint megállapították, a takarékszövetkezeti dolgozókkal való törődés, részvételük a vezetésben az első számú vezetőktől, azok demokratikus vezetési stílusától függ. A megyebizottság ajánlotta az érsekvadkertieknek önálló ♦ alapszervezet mielőbbi létrehozását. — Nem igaz hát, hogy „nem törődtünk” velük — így a megyebizottság titkára —, ám azt . nem várhatják, hogy naponta ezt az egy kérdést vitassuk meg. Megyénkben 700 bizalmival kell a kapcsolatot tartanunk, persze, ha kérték volna a segítségünket, megadtuk volna. Ahová nem hívnak, ritkán jutunk ki. Mede Béla még egy furcsa esélyelmulasztásra hívta fel a figyelmeimet. Ahol olyan magas az átlagbér, mint Érsekvadkerten, * magas a személyi jövedelem- adó is. A szakszervezeti díj körülbelül havi 100 forint. Ha kilépnek —, mint, ahogy megtették —, 40 százalékkal magasabb adót kell fizetniük, azaz, nem 100 forinttal lesz magasabb a bérük, mint a díj elmaradásából következne, csak 60-nal. Idén ja- nuártóf viszont a szakszervezeti díj 60 százalékát tarthatják meg saját célra, te-, hát jobban jártak volna. — Többször is mondták a dolgozók: „Olyan jó vezetőink vannak!” — folytatja Mede Béla. — Ök viszont ilyen „apróságokra”’ elfelejtették felhívni az érintettek figyelmét. Ami pedig a telefonos adatlekérést illeti, arra az a válaszom, hogy a Kiváló takarékszövetkezet címmel automatikusan járt a vezetők Kiváló dolgozó kitüntetése. Ha tehát elmulasztotta volna a MÉSZÖV megkérdezni, alkalmas-e a káder elismerésre, az automatizmus miatt tette. Ma már nincs ilyen rendszer! Majd hozzáfűzi: — A vezetőknek jól felfogott érdekük diktálta a kilépést, hiszen az év végi prémiumok százezres nagyságrendűek, azaz a szakszervezeti díj kemény ezresek befizetését jelentette volna, még, ha csak egy százalékról van is szó. Nem beszélve arról, hogy a háromgyerekes Szabó János 86-ban 1500 forint segélyt kapott kérés nélkül, Hustya- va László kirendeltségvezető pedig 1986. márciustó] nem fizetett díjat, de mikor megkapta a 2 + 1 személyes szakszervezeti beutalót, nyomban leszurkolta a hátralékot. Ha tehát valaki ilyen sértődé'keny irányunkban, legyen egy kicsit önkritikusabb. Hozzátenném, hogy a tagság 6 százalékát tudnánk évente kedvezménnyel üdültetni, azaz, Érsekvadkerten 1,3 főt. S mondhatom, ha idén a Kanári-szigetekre szóló beutalónk nincs is, azért van. Ciprusra, Szardíniára, Portugáliába, Görögországba. Ez a lehetőség egyáltalán nem fű alatt megy... T. Németh László Akar ön háztáji cinegét? Telepítsen a kertjébe! A széncinege nem válogatós fészkelőhelyének megválasztásában. Igaz, odulakó, de találtam már fészkét illetve fiókáit üres méhkap- tárban, ürge- és vakondlyukban, kőfejtő repedésében, csőből készült kapuoszlopban, fatönkben, sőt kidobott olajkályha tankjában is. Mesterséges fészkelőoduk segítségével könnyen megtelepíthetjük a cinegét a háztáji kiskertekben vagy nagyobb gyümölcsösökben. A méretezésnél csupán arra kell ügyelni, hogy a kikelő és felnövekvő 7—9 fióka kényelmesen elférjen benne, továbbá, hogy a bejárati nyílás olyan magasságban legyen, hogy az esetleges felmászó és mellső lábával benyúló macska ne érje el a fészket. A belső méret lehet 12x12 vagy 14x14 centiméter, míg a röpnyílás magassága az aljától 20 centiméter. Az odút olyan helyre kell akasztani, hogy a macska ne férhessen hozzá. Ha a fának még nincsen elnyúló ága, melyre az odút függeszthetnénk, akkor a fatörzsre akasztott odú alá lazán, hogy a fa ne forrja be, tövises drótot vagy tüskés ágakat tekerjünk. Minden macska mestere a famászásnak, a szomszédé is! Ha szabályos köralakú nyílást nem tudunk vágni az odún, fűrészeljünk a fába egy V alakú bejáratot, melyet aztán U alakúra farigcsálunk. Bármilyen alakú legyen is a nyílás, 4x4 centiméternél ne legyen nagyobb! Ügynevezett kapaszkodót ne szögeljünk a röpnyílás alá, mert a berepülő madár az odunyílás alsó szélében kapaszkodik meg. A tető lejtős legyen, hogy az eső lefolyjon róla, s érdemes az odú aljára is egy kis lyukat fúrni, amin át az esővíz kifolyhat. Ha a madárlakásba mégsem cinege, hanem veréb költözne, ne lakoltassuk ki. A veréb is hernyókkal, rovarokkal eteti fiókáit! Az odút minden költés után takarítsuk ki, mivel a benne maradt toliatkák és 'apró paraziták zavarhatják a második költésben kelt fiókákat. Varga Ferenc ornitológus „Ring a bölcső, ringadozz" Népszokások és hiedelmek a születés körül Minden csalód életében , nagy esemény egy újszülött vilógrajötte. így volt éz a hagyományos parasztgazdálkodás keretén belül is, azonban a mainál nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a gyermek nemének - nyilvánvalóan gazdasági megfontolásból. Többnyire a fiúkat részesítették előnyben. Ezt mutatja a gyerek szavunk is, mely mindig fiút jelentett, a lány csak kisleány, lányka, pisás leány nevet érdemelte. ,,Na mi lett, széna vagy szalma?" - kérdezték az újdonsült apát. ,,A, csak szalma” - volt a válasz kislpny esetében. A hagyományok szerint az eljövendő gyermek nemét mór az esküvő napján biztosítani kell. Tiltó és óvó rendszabályok egész sora mutatja, hogy a szülők és a közösség számára a legfontosabb mégiscsak az' volt, hogy az újszülött életképes, szép és egészséges legyen. Ennek érdekében a terhes anya nem végezhetett bizonyos házi munkákat, nem készíthetett kovászt, nem dagaszthatott kenyeret, tilos volt káposztát vagy uborkát savanyítani, pénteken fonni, varrni, szemetet az ajtó felé söpörni, temetőbe menni, esküt tenni, ptötél alatt átbújni stb. Mindezek - a hiedelem szeri.nt - a magzat halálát okozhatják. Nem volt szabad vizesedényre ülni, mert a baba nagy fejű lesz, kutyába, macskába rúgni, epret vagy egrest enni, mert akkor szőrös lesz. Öva intették a leendő anyát csúnya vagy testi hibás ember megcsodálásától, szokatlan, torz dolgok megnézésétől, mert a gyerek is olyan lesz. Ha terhes asszony tököt lop, kopasz, ha kukoricát, hoszszú hajú gyereke születik. Ha kedvező tulajdonságokat szeretne biztosítani gyermekének, akkor viszont jól nézze meg a szép embereket, a kék szemű gyermeket. Az első fürösztésnek is egész életre kiható jelentőséget tulajdonítottak. A fürdővízbe aprópénz került, hogy ne szűkölködjék! tej, hogy fehér legyen a bőre, alma, hogy piros arcú legyen, kislányoknak virág, hogy szépek legyenek, liba lábát mosták a vízbe, hogy ne legyen fagyos kezű, tűt, fejszét, fúrót — az eljövendő mesterség szimbólumait — tették a vízbe. A beteg gyermek gyógyítása jóformán^ csak a babonás szokások segítségével történt. Azt tartották, hogy a legtöbb betegséget a szemmel verés okozza. Elhárításként piros szalagot, gyöngyöt kötöttek a csecsemő csuklójára, fordítva adták rá a kisinget, pénzt tettek főkötője alá. A szemmel vert gyerek fürdővizébe meghatározott számú parazsat dobnak — ez a szenes víz —, s minden parázsnál egy személy nevét mondják. Amelyik említésénél leszáll a parázs, az vagy olyanféle személy igéz- te meg a gyermeket. László Katalin A szemmel verés gyógyítása, Tunyog, 1931 (Luby Margit fel vétele)
