Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
SPORT SPORT SPORT Fociforduló « Élesedő küzdelem az alsó- és felsőházban Express—Salgó Kupa Nyíregyházára került a serleg A hét végén újabb fordulóra .kerül sor az NB III. Mátra-csoportjában. Hu- ezadiik alkalommal szállnak harcba a pontokért az együttesek. Míg az élmúlt forulóban az ünnep miatt három napon át pattogott a labda a pályákon, most két nap alatt kerülnek sorra az összecsapások. Megyénk csapatai számára a vasárnap pihenőnap lesz, hiszen mind a hat gárda szombat délután fél négykor lép pályára. Érdekességnek számít, hogy két megyei presztízscsatának is tanúi lehetünk: az Ipoly partján a Balassagyarmat—Nagybátony, míg a megyeszékhelyen a Síküveggyár—Romhány találkozót játsszák. A Sugár úti pálya a színhelye az utóbbi rangadónak, melyen a hazai gárda az esélyesebb. Az üveggyáriak a tabella második helyén állnak, szorosan ott lihegnek az erőltetett menetben haladó fővárosi katonacsapat, a Köteles SE nyomában. Az esélyesség terhe azonban Okozott már néhány meglepetést... A vendég romhányi gárda nem adja könnyen meg magát, hiszen ők is stabil 'tagjai a csoport „felső- házának”. Pillanatnyilag hatodikak és szeretnének előbbre rukkolni. Nem lesz tehát sétagalopp az összecsapás! A Síküveggyár és a Kerámia összeütközésénél nem tudni, melyik bizonyul majd törékenyebbnek. .. A Balassagyarmat már- már csodaszámba menő sajószentpéteri győzelme felélesztette a reményt csüggedni látszó híveik szívében. Kissé távolabb kerülték a veszélyzónától, de egy esetleges újabb győzelem sem jelentené számukra a kedélyes semmittevés és sültgalambvárás eljövetelét. Sokat lendítene a csapat szekerén, ha a borsodi után a nagybátonyi bányászok elől is felszínre hoznák a három pontot. Némileg könnyebb a helyzete a vendégeknek, hiszen öt pont előnnyel vezetnek a nyomukban összetorlódó hátsó ötös fogat előtt, melynek tagjai egyre inkább élethalálharcot vívnak a kiesés elkerüléséért. A pontgyűjtést azonban a bátonyiaknak is aktívan folytatniuk kell. Az elmúlt forduló „meglepetéscsapata” ezúttal sincs könnyű helyzetben. A harmadik helyen álló, de legutóbb „megbotlott” SBTC a kiesés rémétől erősen fenyegetett apct gárda vendége lesz szombaton. Vajon a létért folytatott harc, vagy a feljutás lehetősége lesz erősebb „doppingszer” a mérkőző feleknél ? Az őszi idényben először „eltemetett”, majd később feltámadt SKSE újabb .nagy csapat „megolvasztására” készül a hazai /.katlanban". A ragyogó tavaszi sorozatot produkáló együttes ezúttal a Gyöngyös skalpját igyekszik megszerezni. Van is oka a bizakodásra Horváth Gyula fiainak, hiszen tavasszal már pontot raboltak a Síküveggyár oroszlán- barlangjából. Az SBTC ellen hárompercnyire voltak egy hasonló bravúrtól, aztán legyűrték a negyedik helyezett Mád gárdáját és a szintén előttünk tanyázó Bag otthonából is két ponttal a tarsolyukban térhettek haza. Erre mondják jó magyarosan: ez igen! Jó előjel, hogy ősszel Gyöngyösön is győzni tudtak Bódiék. Elképzelhető, hogy megmozdulásaiktól gyöngyözni fog a gyöngyösiek homloka... Balázs József A csütörtöki selejtezőket követően, pénteken a helyosztó és döntő mérkőzésekkel véget értek a 14. Express— Salgó Kupa serdülő-labdarúgótorna küzdelmei. Az 1976. augusztus 1. után született tehetségek számára kiírt viadalnak az SBTC tóstrandi pályája adott otthont. A kilenc részt vevő csapat három hármas csoportban döntötte ©1 a továbbjutás sorsát. Az első helyezettek az 1.—3., a csoportmásodi- kok a 4.—6., a csoportok harmadikjai pedig a 7.—9. helyet döntötték el egymás között. A döntőbe a Nyíregyháza. a Szolnok és a BVSC csapatai jutottak. A döntő eredményei: Nyíregyháza—Szolnok 1—1, Szolnok—BVSC 1—2, Nyíregyháza—BVSC 1—0. Első Nyíregyháza, 3, 2. BVSC 2, 3. Szolnok 1 ponttal. A 4.—6. helyért: Eger— Nagybátony 4—0, Eger—Balassagyarmat 2—1, Balassagyarmat—Naigybótony 4—1. Így a végső sorrend: 4. Eger, 5. Balassagyarmat, 6. Nagybátony. A 7.-9. helyért: SBTC I.— SBTC II. 2—0, SBTC I.— Síküveggyár 3—0, SBTC II.— Síküveggyár 0—0. A 7. helyezett az SBTC I., 8. SBTC II., 9. Síküveggyár. A rendezőszervek külön- díjakat is felajánlottak. A díjazottak értékes, további sportpályafutásukhoz is hasznos sportszereket kaptak. A gólkirály: Bercsényi Róbert (Eger) 8 góllal. A legjobb Jelenetek a tornáról mezőnyjátékos : Gömbkötfl Sándor (Nyíregyháza). A legjobb kapus: Gerhát Tamás (Szolnok). A legjobb védőjátékos: Németh László (BVSC). Az izgalmas, helyenként színvonalas összecsapásokat hozó torna jól szolgálta eredeti célját,^ a labdarúgás népszerűsítését a tanulók körében és szakmailag is új tapasztalatok szerzésére adott alkalmat. Szomorú, hogy megyénk csapatai, ezen belül is a salgótarjáni együttesek, csak az utolsó öt helyen osztozkodtak. Csak remélni lehet, hogy a jövő évii, sorrendben 15. kiírás alkalmával már a vándorserleg megszerzéséért is harcba szállhatnak. B. J. Amikor kezembe került a „Győrfi-dosszié”, a terjedelme ijesztett meg. Végiglapozva, olvasva aztán a tartalma is. Bírósági fizetési meghagyások és azok fellebbezései, szerződések és szerződésmódosítások, fegyelmi bizottsági jegyzőkönyv, hivatalos levelek és több más irat tanúskodik arról, hogy egy meglehetősen kusza ügy ez. Sok a kérdőjel, a bizonytalansági tényező. Mindezek ellenére időrendbe helyezve a történteket, a kép kis^é világosabb — számomra egyértelmű — lett. De mi is a hosszú történet? Erdélyből érkezett Győrfi László családjával — feleségével és két gyermekével — 1984 augusztusában Erdélyből települt át Magyarországra. A síedzői képesítéssel rendelkező szakember 1985 májusától dolgozott a Budapesti Orvosegyetemi Sport Club (OSC) síiskolájának versenycsoportja élén és emellett a Magyar Sí Szövetség alpesi szakosztályának megbízott edzőjeként a serdülőválogatott felkészítésében is segített. A Győrfi család 1987 augusztusában Salgótarjánba költözött. Az edző kálváriája tulajdonképpen itt és ezzel kezdődött. Szerinte — a salgótarjáni síklub vezetőivel történt előzetes megállapodás alapján — tanácsi lakást, vezető edzői státust és ezzel együtt hétezerötszáz forint fizetést, feleségének óvónői állást, valamint az útiköltségek és kiszállási díjak teljes térítését, szezononként 2—3 edzőtábor anyagi bázisának megteremtését ígérték neki. Egy nemrégiben — a városi tanács meis-osztályának és a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának közös — feljegyzése ellenben másról árulkodik. Nevezetesen: „Győrfi László 1987 nyarán maga jelentkezett Fürjest Tamásnál, a síklub akkori elnökénél, aki ígéretet tett arra, hogy megpróbál lakást, feleségének állást szerezni. A vezetöedzöség főállásban való betöltésében nem egyezhettek meg, hiszen a klubnál valamennyien társadalmi munkában tevékenykedtek. Fürjesi Tamás ígéretének megfelelően, megszerezte a lakást, Győrinének egy ház- felügyelői állást (később a klubtagok közbenjárására emellé egy óvónői állást is sikerült biztosítani), segített 2 gyermekük a Madách Gimnáziumban való felvételénél. Győrfi szintén Fürjesi segítségével az IKV-nál helyezkedett el művezetőként úgy, hogy a vállalat őt az edzésekre, illetve versenyekre elengedi.” Gyorsan jöttek a problémák Győrfi — a síklubbal kötött megállapodás értelmében — négyezer forint edzői díjat és kétezer forint pálya- * gondnoki díjat kapott havonta. Nem sokáig... Az 1987. szeptember 1-jén kötött szerződés, mint egy rossz házasság, nem tartott sokáig. Alig öt hónappal Győrfi tarjáni edzősködése után megkezdődött a kötélhúzás a két fél között. Egy 1988. február 18-án keltezett levélben közölték az edzővel, hogy visszamenőleg, január 1-től pályagondnoki tiszteletdíjára ne számítson! Ugyanakkor a vezető edzői tiszteletdíját is havi 2000 forintra csökkentik! Győrfi persze, mindebbe nem nyugodott bele. Megbízási szerződésének utolsó pontjában ugyanis a következő mondat áll: „A szerződő felek csak közös megegyezéssel módosíthatják a szerződést." Mivel az edző véleményét senki sem kérte, ugyanakkor — lévén a havas szezon és a versenyek — Győrfi a legjobbakkal keményen tréningezett és indult a bajnokságokon, jelentős mennyiségű pénzt ölt a felkészülésbe. Saját zsebéből. Mi hiányozhat még ilyenkor? Az, hogy a fizetését is csökkentük, nemhogy az általa fedezett költségeket kifizessék! Szidták az anyját A síklub vezetésével nemcsak elviekben támadtak Győrfinek konfliktusai. Bálogh Józseffel, a klub titkárával például majdnem tettlegességig fajult az ellentét, melyre végül egy fegyelmi tárgyalás tett pontot. A dokumentumok tanúsága szerint több, a gyerekeivel együtt tartózkodó szülő is tanúja volt annak, hogy Bálogh számos alkalommal lemarházta, lehülyézte az edzőt. Az már ráadás volt, hogy e korántsem idilli kapcsolat közben az edző a titkár fiát — rendetlenkedése miatt — hazaküldte az egyik hét végi edzőtáborból. A fegyelmi tárgyalás az 1988. január 23-án történt szilváskői összeütközés után zajlott le. A Győrfi és a Balogh közötti ellenségeskedés odáig fajult, hogy a hómezőn már csak a puska hiányzott a háborúskodáshoz. Részlet Győrfi László vallomásából: „Én azt mondtam, hogy Balogh, te ne ellenségeskedj, mert tudom, hogy úgyis szálka vagyunk a szemedben (a versenyzőcsoportra gondoltam). Ahelyett, hogy vigyáznál a rendre, te is csak zavarsz bennünket. Balogh erre azt mondta: Ehhez te nem tettél semmit, valószínű a sípályára gondolt, nem te mondod meg, hogy hol sízzünk. Parasztokkal nem foglalkozom. Ismerlek Balogh — válaszoltam — náladnál nagyobb paraszt nem kell. Majd más fórumokon megtárgyaljuk, hogy kinek, mihez van joga. Egyelőre nem engedem, hogy te itt a gyerekek és a szülők előtt a munkámat és a személyemet lejárasd. Néhány perc múlva Balogh azt mondta nekem: mit képzelek, mit gondolok magamról, ki fog készíteni. ...Mondtam, hogy, ha velem akar tisztázni valamit, ezt csak más fórumok előtt lehet megtenni. Ezt követően utánam jött, úgy érzékeltem, meg akart verni. Szidta a k...a (ezt a nyomdafesték nem bírja ki — a szerk.) román anyámat. Ezzel együtt én mondtam: esetleg a te anyád volt román. Annyit sem érsz, mint a románok.” A március 14-i elnökségi ülés e nem mindennapi párbeszédért mindkét „tárgyaló felet” szóbeli figyelmeztetésben részesítette. Megszüntetik a fizetést Az események ezután gyorsan peregtek. A síklub elnöksége 1988. január 1-jei hatállyal Győrfi pályagondnoki, míg május 31-i hatállyal edzői díját is megszüntette. Mindezekkel egy időben köszönetét mondtak neki a sísport fellendítése érdekében tett munkájáért és jó egészséget kívántak a továbbiakra... Persze, indok is volt. A síiskola a korábbi szervezeti és gazdasági feltételek között nem funkcionálhat, mivel ezt a klub gazdasági helyzete nem teszi lehetővé. A kioktatás csak önköltséges formában működhet tovább. Győrfi pedig hozzálátott. Ellenszolgáltatás nélkül, amúgy csak hobbiból készítette fel a legtehetségesebb gyerekeket az 1988—89. évadra. Persze, kevesen maradtak, mert az ellentábor tagjainak száma nőtt és a szülők nem engedték a gyerekeket az „üldözött” edzőhöz. Akik ellenben Győrfi irányításával készültek, mindannyian jól szerepeltek az idei bajnokságokon. Bírósági fizetési meghagyások Az 1989. évi versenyszezonra sem higgadtak le az ellentábor kedélyei. Győrfi három fizetési meghagyást kapott a Salgótarjáni Városi Bíróságtól. Az egyiket a síklub „postáztatta”, követelve az edzőtől néhány tulajdonuk beszolgáltatását. Ez meg is lett a sífelvonó kivételével, mely a Magyar Sí Szövetség galyatetői bázisán megtalálható. Épségben, ugyanolyan használhatatlan állapotban, mint régen. Érdekesebbek az Alexi József és Báli Lászlóné által benyújtott fizetési meghagyások, melynek időpontja között ugyan egy hónap eltérés van, szövegük viszont teljesen azonos. Mintha központilag fogalmazták volna... Mindkét szülő egy sítáborozás céljára, valóban azonban sílécek vásárlására befizetett összeget követelt Györfitől. Ráadásul Baliné — két tanú előtt tett vallomása szerint — egy előre elkészített feljelentést írt alá, melyet — írásban adott nyilatkozata alapján — visszavon. Hogy a bíróság mit tesz, ha Győrfi nem tartozik, az nem lehet kérdéses. Mert Győrfi nem adósa senkinek, sőt, mint a már említett két tanácsi szakigazgatási szerv feljegyzésében olvasható: „A VELKI sílécek megvásárlására Győrfi a síklubtól kapott megbízást és a 40 000 fbrintot. À pluszként felmerült 4832 forintot a klub bizonylat hiányában nem tudta kifizetni. Amennyiben blokkot, vagy számlát tud benyújtani, a kifizetés megoldható.” Akkor hát ki tartozik kinek és miért? Epilógus Győrfi előtt nincs elvágva az út. Mint a megyei* tanács iso neki címzett levelében olvashatjuk, továbbra sincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy dolgozzon. A klubnak önköltséges alapon való működésével tiszteletdíja az oktatandó diákok számától függ. Nem vitás, Győrfi dolgozni akar. Jó alpesi sízőket nevelni a tehetséges tarjáni lesiklókból. Hogy a régi közegben, támogatás nélkül ez nem lesz könnyű, az biztos. De vajon kell-e más egyesületnek ez a sportág? Ha nem? Lehet, hogy a tarjáni alpesi sízés a múlté lesz... Vaskor István
