Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-07 / 81. szám
*2 NOGRAD 1989. ÁPRILIS 7., PÉNTEK R gazdasági környezet hatása Nagyobb árbevétel — kisebb nyereség Beszéljünk az egészségről DR. HIROSHI NAKAJIMA, EVSZ-FÖIGAZGATÖ ÜZENETE AZ 1989. ÉVI EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGNAP ALKALMÁBÓL A XXI. század előestéjén egyre világosabbá válik, hogy az egészség szorosan összefügg a gazdasági-társadalmi fejlődéssel. Beszélnünk kell róla, hiszen a kommunikáció napjaink kulcskérdése. Legyen minden férfi, nő és gyermek olyan helyzetben, hogy az egészséges életmódot válassza. Ehhez az szükséges, hogy az egészséget befolyásoló tényezőkről, mint a környezet, a víz, az élelem, a jó és rossz szokások megfelelően tájékoztatva legyenek. Az Egészségügyi Világszervezet azon munkálkodik, hogy elősegítse és óvja a köz egészségét. , Azoknak, akik a tudás, a tapasztalat és az információ birtokában vannak, meg kell tanulni ezeket másokkal megosztani. A világnak a túlélés érdekében magáévá kell tennie az egészséges életmódot. Ügy határoztam, hogy 1989. évi egészségügyi világnapot az egészségről való kommunikációnak szenteljük és ünnepélyesen erre kérem azokat, akik a tájékoztatásért, az oktatásért , és a társadalmi viták keltéséért felelősek — az egészségnek szüksége van rájuk. Orvosok, újságírók, tanítók, döntést hozók, szülők és barátok, mind-mind vá Ha lj u k fel előss égünke t. Beszéljünk inkább egészségről, mint betegségről. Semmi sem lehetséges egészség nélkül... Beszéljünk az egészségről ! Csütörtökön ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége. A testület a többi között megvitatta azt az előterjesztést, amely a gazdasági környezet' hatását elemezte a megye fogyasztási szövetkezeteinek elmúlt évi tevékenységében és az ez évi célkitűzéseiben. Az előterjesztés szerint a gazdálkodásra jelentős hatást gyakoroltak a múlt év elején bevezetett új adók és az árszabályozás. Ennek függvényében határozták meg feladataikat. Árbevételi tervüket ugyan nem teljesítették, mérleg szerinti nyereségük viszont 36 százalékkal halad ja meg a tervezetet. Az uitóbbi összefügg az árrésszint növelésével és a költségek változásával. Az 5,3 milliárdot képviselő forgalmat öt százalékkal kevesebb létszámmal bonyolították le, miközben vagyonukat 70 millióval növelték. A fejlesztések mögött döntően kistelepülési rekonstrukciók húzódnak meg. A szigorú bérszabályozás mellett, egy százalékkal nőtt a bértömeg, két áfész nem használta fel az adómentes fejlesztés lehetőségeit. A pénzügyi egyensúlyt nagyon zavarta az erőteljes infláció, a jelentős nagyságrendet képviselő határidőn túli vevőállomány, a kétes követelésként nyilvántartott tartozások, a szerződéses egységek, átalánydíjas részlegek és a szakcsoportok adósságai. Figyelembe véve a megnövekedőit központi elvonásokat, az új társasági törvény adta lehetőségieket, a fizetőképes kereslet alakulását, az infláció növekedését, megyénk áfész-ei csaknem ötszázalékos árbevételnövekedéssel számolnak, kétszázalékos nyereségcsökkenés mellett. A költségeik öt százalékkal emelkednek — ezen belül hét százalékkal nő a bér —, beruházásokra viszont 30—40 százalékkal kevesebbet költenek. A kérdésekre adott válaszok után szóba került, hogy a kiszámíthatatlan közgazdasági szabályozóváltozások nem teszik lehetővé a reális terv kialakítását. Ennek 'kapcsán elhangzott, hogy a számok szerepét az irányok megjelölése vegye át. À kistermelés megítélésében két vélemény ütközött egymással : rendkívül sok a bizonytalansági tényező, ugyanakkor bizonyos területeken a termelési kedv tapasztalható. A szak- szervezet képviselője szorgalmazta, ahol lehet, a teljesítmény növelésével együtt emeljék a tervezett bérfejlesztés összegét. A tapasztalatok szerint a rentabilitás biztosítása az ellátásban bizonyos feszültségeket okozott. Az áfész-ek képviselői határozottabb érdekvédelmet szorgalmaztak a ME_ feZÖV részéről. A vitában elhangzottakat beépítik a sorra kerülő megyei küldöttközgyűlés beszámolójába. Fizetni kell az autópályák használatáért De kinek, mennyibe kerül? A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban Nagy Ervin miniszter- helyettes tájékoztatta az új" ságírókat csütörtökön az autópálya-használati díj és az útalap bevezetésének részletkérdéseiről. Elmondta: a díj bevezetését kényszerhelyzet indokolja, Egyre fejlődik a motorizáció, ugyanakkor a 60-as években megindult hazai autópálya-építés — pénzhiány miatt — csak nagyon lassú ütemben halad előre. A május 1-jei, igen közeli határidő oka: el kívánták kerülni a folyamatban levő út- és hídépítések munkálatainak leállítását. A szerdai bejelentésnek megfelelően:, a nyári idegenforgalmi idénydíj (július— augusztus—szeptemberre) 800 forint lesz személygépkocsinként, az I., a II. és a IV. negyedévre pedig 700—700 forint. A teljes évre szóló bérlet 1500 forintba kerül. A tehergépkocsikra és az autóbuszokra' különböző tarifákat állapítottak meg. A legmagasabb éves díj összege 18 ezer forint lesz. A motorkerékpárosok éves díja 500 forint. A használati díj megfizetését címke igazolja, amelyet a szélvédőre kell ragasztani. Az útellenőrök távcsővel, fényképezőgéppel kísérik figyelemmel a forgalmat. Azok, akik az autópályát használják, de nem fizették meg a díjat, tízszeres büntetést fizetnek. Jelenleg Magyarországon 210 kilométer az autópálya és 110 kilométer a félautópálya hossza, erre az alig több mint 300 kilométerre kell a használati díjat megfizetni. Az előzetes számítások szerint mintegy 1,8 milliárd forintra tehető az autópálya-használati díjakból származó éves bevétel. Ebből a forrásból tervezik továbbépíteni az M—5-ös autópályát; az út a nyári szezonra elké.-zül Kecskemétig. Folytatják az M—0-s autóút építését is, ennek első, 15 kilométeses szakaszát a jövő évben helyezik forgalomba. A szakemberek szerint az autópálya-használati díj megteremti a feltételeket a külföldi működőtőke bevonásához a magyar autópálya-hálózat fejlesztésébe. Az M—1-es autópálya továbbépítését Hegyeshalom és Győr között, valamint bővítését Tatabánya és Győr között külföldi vállalkozók végzik majd. Ez a 15 milliárd forintos beruházás várhatóan 1995-ben fejeződik be. A miniszterhelyettes bejelentette: a kormány vállalt garanciát arra, hogy az autópálya-használati díjból származó bevétel csak közúti beruházásokra, illetve autópálya-építésre használható fel. A címkéket egyébként a Magyar Autóklub értékesíti majd, több mint négyszáz helyen, egyebek között határátkelőhelyeken, benzinkutaknál, sőt, az országhatárokon kívül is. A sajtótájékoztatón az is elhangzott: a május, júniusi csonka negyedévre 400 forintos díjat kell fizetni. Aki az idén már májusban megvásárolja az egész évre, azaz a július 1-jétől 1990. I június 30-ig szóló bérletet, az 14 hónapra fizeti az 1500 forintos évi átalányt. Szerdán este a televízió híradója a következő mondattal kezdődött: május 1- jétől fizetni kell az autópályák használatáért. Egyetértek a riportban megszólaltatott „átlagpolgárral” : nem tehetek mást, fizetek. A bosszúság ezután következik: az államnak nincsen pénze az autópályákon megfelelő kapurendszert kiépíteni, ezért — nekem, az állampolgárnak — bérletet kell váltanom. « Hogy is van ez?! Fizetünk, de nemigen kapunk a pénzünkért semmi egyebet, mint amit eddig is. Nemrég még azt mondták, hogy az úthasználat benne van a benzin árában. Ennek ellenére néhányszor már -magyaráz- gatnom kellett magamnak, hogy miért is fizetünk any- nyit az üzemanyagért. Ma már nem titok, hogy az államnak körülbelül 17 forint haszna van minden liter benzinen,. Ezt még meg tudtam értetni magammal, sőt, azt is, hogy ezután fizetek majd az autópálya használatáért. Az átlagosnál is türelmesebb állampolgár vagyok, de azt már sehogy sem tudom megemészteni, hogy miért kell bérletet váltani —, akár egy negyedévre is — annak, aki mondjuk, a nyári szabadságára utazik a Balatonhoz. Azt sem értem, hogy a hazánkon átutazó külföldiek hogyan válthatnak majd bérletet? Sőt, abban is bizonytalan vagyok, hogy miért M—7-es jelzésű autópálya a balatoni. (Tessék mondani, a többi hat melyik?) Ha én csupán egy sztrádát használok majd rendszeresen^ miért kell fizetnem azokért is, amelyekre talán évekig nem fogok ráhajtani? Nem értem, és attól tartóik, nem is fogom megérteni. Marad tehát a kézenfekvő „átlagpolgár”-megol- dás: járok körbe kerülővel, a benzint pocsékolva, a zsúfoltságot növelve „ideális” rugózású Trabantommal, nem kevésbé „kiváló” útjainkon... Csala Péter Á közélet hírei I 301-es parcellánál Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József holttestének exhumálása befejeződött, és ezzel a 'kegyeleti aktus első szakasza véget érit — jelenítette be Hegedűs B. András, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága sajtótájékoztatóján, amelyet a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájánál tartottak csütörtökön. Az eseményen jelen voltak Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József családtagjai. Hegedűs B. András a TIB nevében elöljáróban köszönetét mondott mindazok fáradságos, nagy szakértelmet és tapintatot kívánó munkájáért, akik részt vettek a sírok felkutatásáu ban, kiihiamtolásában és a holttestek exhumálásában. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Igazságügyi Minisztérium képviselői a sajtótájékoztatón nem jelentek meg. Ennek ellenére a TIB elismerését fejezte ki azon hatósági személyeknek, akik korrekt feltételeket teremtettek a munkákhoz. Ezt követően Mécs Imre, a TIB tagja elmondta: a Történelmi Igazságtétel' Bizottsága tavaly június óta több felhívást tett közzé, amelyekben követelte az 1956-os események után kivégzett személyek tisztességes eltemetését. Ugyancsak követelte a kivégzettek teljes névsorának megadását. A tájékoztatás után az újságírók kérdéseire válaszoltak a TIB jelenlevő képviselői. Elhangzott, hogy az öt exhumált holttest azonosítása rövidesen megkezdődik és várhatóan néhány hetet vesz igénybe. Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézáit, Maiéter Pált és Szilágyi Józsefet, valamint másik öt személyt június 16-án kívánják nyilvánosan eltemetni a szomszédos 300-as parcellában, mivel a 301-es- bem további jeltelen sírok vannak. A tervek szerint az ünnepélyes gyászszertartás alkál mával történne meg a kivégzettek emlékművének szimbolikus alapkőletétele. Végül szó volt arról is, hogy az Igazságügyi Minisztérium ígéretet tett a 301-es parcellához vezető út szilárd burkolattal való ellátására, a terület rendezésére és az elhanyagolt sírok rendbehozatalára. A TIB értesülései szerint a közfenntartási munkák már folynak. Római katolikus segédpüspökök eskütétele Straub ^E. Brúnó, az Elnöki Tanacs elnöke előtt csütörtökön a Parlamentben esküt tettek a Magyar Nép- köztársaság alkotmányára azok a római katolikus segédpüspökök, akiket II. János Pál pápa a közelmúltban nevezett ki. Dr. Dékány Vilmos és dr. Várszegi Asztrik esztergomi, Ács István egri, Mayer Mihály pécsi, valamint dr. Takács Nándor székesfehérvári segédpüspök kinevezéséhez az Elnöki Tanács az előzetes hozzájárulást megadta. Az ünnepélyes eseményen jelen volt dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. TOT-elntfkségi ülés A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége csütörtökön ülést tartott, amelyen az átalakulási törvény tervezetét vitatták meg. A testület megállapította: az új jogszabály lehetővé teszi, hogy a tagok lehetőségeiket jobban kihasználják, érdekeiknek megfelelően döntsenek arról, milyen formában kívánnak tovább gazdálkodni. Ugyanakkor még igen sok a tisztázatlan kérdés. Nem ismeretes, hogy a járadékjelle- gű jövedelmek miként illetik meg a nyugdíjasokat, és a földértékelés kérdése sem megoldott. A vitában többen elmondták : véleményük szerint a termelőszövetkezetek közül csak igen kevesen választják a gazdálkodás új formáit. Mivel az újonnan átalakuló gazdasági szervezetek semmiféle adókedvezményben ném részesülnek, várhatóan valóban csak azok a tsz-ek váltanak gazdálkodási formát, amelyeknek ez feltétlen érdeke. A» testület ülésén szó esett arról is, hogy a TOT-nak is át kell alakulnia, az érdekképviseleti és -védelmi munka mellett várhatóan vagyonkezelési feladatokat is el kell látnia. Ha az ország valamennyi termelő- szövetkezete társasággá alakulna, ebben az esetben mintegy. 100 milliárd forintos vagyonnal gazdálkodhatna a TOT. A gyakorlatban várhatóan ennél jóval csekélyebb kezelendő vagyon-- nal kell a TOT-nak számolnia. A testület elfogadta az átalakulási törvény tervezetét. Ülést tartott a Minisztertanács A szakember véleménye a bős—nagymarosi vízlépcsőről Az építkezést tolytatni kell A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta a népszavazás és a népi kezdeményezés szabályozásáról, valamint a társadalombiztosítás új irányítási és szervezeti rendszerének törvény- tervezetéről, továbbá az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatairól készült előterjesztéseket, s úgy határozott, hogy azokat • az Országgyűlés elé terjeszti. A Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette a foglalkoztatási alap felhasználására és a foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó módosító javaslatokat, valamint az Országos Érdekegyeztető Tanácsban létrejött megállapodásokról készült beszámolót. A Minisztertanács létrehozta a kormány mellett működő nemzetiségi kollégiumot. A kormány elvi döntést hozott arról, hogy hazánk csatlakozik a nitrógénoxidok kibocsátásának szabályozására vonatkozó nemzetközi jegyzőkönyvhöz. A Minisztertanács ülését követően, Marosán György szóvivő tájékoztatta a hazai és a külföldi újságírókat a kormány előtt szereplő napirendi pontokról. A társadalombiztosítás új irányítási és szervezeti rendszeréről szóló törvénytervezet kidolgozását indokolva, rámutatott: az 1989. január 1-jével létrehozott társadalombiztosítási alap, a jelenleg is működő társadat ombi z t os ít á - si rendszer működésének törvényes feltételeit meg kell teremteni. A kormány úgy ítéli meg, hogy a jövőben a társadalombiztosítás területén is fokozatosan előtérbe kerülnek az önkormányzati elemek. A bős—nagymarosi vízlépcső ügyében ma mindenki véleményt mond. Én tartózkodom ettől, és inkább a szakembert kérdezőm, így gondolhatták a Magyar Elektronikai Egyesület és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületek tagjai is, amikor felkérték Lernyei Péter villamos-, és folyami vízépítő mérnököt, aki egyébként az MEE főtitkárhelyettese, tartson előadást a salgótarjáni Technika Házában. Tegnap délelőtt csaknem hatvan tudományos egyesületi tag hallgathatott tájékoztatót á vízlépcsőrendszer időszerű kérdéseiről. Az alkalmat megragadva néhány kérdést tettem fel a neves vízügyi szakembernek. — ön az építkezés mellett, vagy ellene van? — Se az egyik, se másik oldalon. Azonban úgy vélem, hogy az építkezést most már folytatni kell. — Elérte azt a pontot, ahonnan már visszafordíthatatlan? — Szó sincs róla. Az építkezés leállítható, az eredeti állapot helyrehozható. De meg kell gondolni, mi éri meg jobban ? Nemzetközi szerződések kötnek minket, és ezeknek a felrúgása súlyos pénzügyi következményekkel járnak. — Szintúgy az építkezés folytatása. — Tévedés, mert maga a vízlépcsőrendszer építése nem kerül egy fillérjébe sem az államkasszának. A szerződések szerint az osztrákok finanszírozzák. — Ml kerül akkor mégis milliárdokba? — Elsősorban a környezetvédelmi ■ és vízvédelmi berendezések építése, ami, ha elkészül, állíthatom, hogy a világszínvonalat közelíti. — Mégis sokan vannak, akik féltik a Dunát a vízlépcsőtől. — Ez jórészt a tájékoztatás hiánya miatt van. Már 1960-ban szerepelt a tervekben a vízlépcső. Amikor azután megindult az építkezés, igyekeztek azt minél kevesebb hírveréssel csinálni. Emlékszem, hogy a televízió már 1978-ban — nem sokkal az építkezés megkezdése után tudósítani akart a munkálatokról. Ki is vonult a stáb, Vajek Jutkával és Burza Árpáddal az élen, de azután valaki felülről „belenyúlt”, és a tájékoztatóból nem lett semmi. Sajnos, ez volt a gyakorlat akkoriban. — Nincs tehát igazuk azoknak, akik a leállítást követeliik ? — Bős—Nagymaros ügye régen nem az, aminek a felületes szemlélő véli. Már nem csupán környezetvédelmi tiltakozás folyik körülötte, hanem a múlt elhibázott gazdaságpolitikájának, társadalmi gyakorlatának jogos ostromzása. Hilba lenne azonban ezt összekeverni a jövő energiagazdálkodásának ügyével. Aminek egyébként fontos részét képezi ez a vízlépcső- rendszer. — Cg P —
