Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-06 / 80. szám
1989. ÁPRILIS 6.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD X Mit mond a bányász? Al Ê9GÊ$O FGÊtÊlCÊK&Êf ;i nem mo It mozgatórugója — Az a mostanság sokat emlegetett tétel, hogy a párt vonuljon ki a gazdaságból, igaz, de leegyszerűsített vélemény, — mondja Balázs Pál, a Nógrádi Szénbányák kányási bányaüzemének alapszervezeti titkára, az MSZMP programjáról gondolkodva. — Ki kell vonulnia, de a gazdasági hibákról fenn kell tartania az állásfoglalás szükségességét. De nem munkaidőben, mint azt általában teszi. Bár hadd tegyem hozzá, hogy nálunk ezt a bejárás, a három műszak indokolja — esetenként. Azért is sürgetném a „kivonulást”, mert az érdek-összefonódás bénítja a gazdasági fejlődést. Ha elismerjük azt a marxi tételt, hogy az egyéni érdek a cselekedetek mozgatórugója, egyértelművé válik, hogy nem lehet megfelelő kritikai szemlélet. Ahogy a bányáfz mondja: kevés kutya harapja meg kenyéradó gazdáját. Mit ért ez alatt? — Most a vezetők a pártot akarják bevonni a döntéshozatalba, hogy aztán a „közös döntéssel” takarózzanak. Ez nemcsak az őszinteséget kérdőjelezi meg, a felelősséget is elmossa. Mikor a párt a többpártrendszer bevezetése mellett foglalt állást, a belső rend mozgatórugóját teremtette meg. Ám bizonyos kérdésekben — a gazdaságiakban — nem érvényesülhet mindig a demokrácia. A gazdaságvezető utasítását végre kell hajtani, ám a döntéshozónak aztán a felelősséget is vállalnia kell. Ehhez persze az szükséges, hogy szakember álljon a kollektíva élén. Nem feltétlenül bányász — a mi esetünkben —, hanem olyan menedzser típusú ember, aki képes hatásosan mozgatni a körülötte lévőket. A párt szerepe itt átalakul. A döntés politikai von- zgtát kell elemeznie. A vezetők kiválasztása ugyancsak reformra érett. — Eddig nem vizsgáltuk, alkalmas-e a posztra, csak azt: „jó vezető” legyen. Azt néztük, van-e iskolája, egyfajta vezetői rutinja, ismeretségi köre, s ha volt, alkalmasnak tartottuk. Gazdaságvezetőin/k zömét így választottuk ki — sajnos. Fontos a vitaszellem felélesztése. — Hiszen állítom: nem tanultunk meg vitatkozni! Ehhez persze a feltételek is szükségesek. Ha nincs vita, előbbrelépés sincs. Ugyan kinek az érdeke manapság, hogy a szembefordulással a főnökét magára haragítsa? Azt sem vettük tudomásul, hogy az emberek nem politikusok. Az érdekli őket, hogyan élnek meg a munkájukból. Pártfórumainkkal is az a baj, hagy csak ülünk és sokszor nem tudjuk miért? Esetemként olyan kérdéseket is napirendre tűzünk, amit a pártbizottságnak kellene tárgyalnia. Máskor meg a döntésünkről „felejtjük el” értesíteni a gazdaságii vezetőt. Például abban, hogy nem értünk egyet a műszaki fejlesztés irányával. Ez így válik politikai kérdéssé. Számos alkalommal a párt szakszervezeti ügyeket is felvállalt. — Ha a kettő nem válik el, nem lesz ésszerű út a gondok feltárására. Ameny- nyiiben viszont felvállala- lunk valamilyen kérdéskört, állást kellene foglalnunk. Ez is álom ma még — Például: a pb tájékoztasson bennünket bizonyos döntéseiről. Ám azt leszögezem: a döntés joga — felelősségvállalás mellett — maradjon a gazdaságvezető feladata! TNL Rekorderedménnyel büszkélkedhetnek Korszerűbb technológiával növelik értékesítési esélyüket Az Élelmiszer-gépipari Vállalat Malom- és Takarmányipari Divízió pásztói gépgyára idei programjának összeállításakor háromirányú piaci jelzést vett figyelembe. Tovább csökkent a beruházásokra fordítható összeg, mérséklődött a szocialista exportlehetőség, főleg a szovjet piacra, ugyanakkor visszaesett a belföldi felhasználók gépvásárlási kedve is. Ezzel szemben jó irányú elmozdulás következett be az alkatrészek és részegységek gyártása iránt. Ide sorolhatjuk a görgőket, a kalá- pácsos daráló alkatrészeit, az üvegszálas poliésztertermékeket. Üigy néz ki, hogy előnyös szerződés, illetve megrendelés érkezik még a kínai piacról, s tovább bővül az NDK-vali való üzleti kapcsolat. Ez utóbbiban szerepe lesz a rövidesen sorra kerülő tavaszi lipcsei vásárnak. A központ és a pásztóiak az export növelésére irányuló tevékenységüket — piackutatás, üzletkötés — a Komplex Külkereskedelmi Vállalattal közösen végzik, elsősorban a tömeg- és gép- alkatrészek gyártásában. Egyébként a pásztóiak az idei elképzeléseiket tavaly jó eredményekkel alapozták meg. Nemcsak talpon maradtak, de egyáltalán nincs miért szégyenkezniök. A testvérgyárak között folyó vetélkedésben az egy főre eső termelésben rekorderedménnyel büszkélkedhetnek. Ez összefügg azzal, hogy a 140 milliót képviselő termelési és árbevételi tervüket igen alacsony létszámmal és 40 milliót érő eszköz- állománnyal érték el. A bevezetőben említett piaci igények változása miatt az idén csak 125 milliós árbevétellel számolnak. Nem bővítik kapacitásukat, ugyanakkor a technológia korszerűsítésével javítják értékesítési esélyüket és a termelési költségek csökkentésében lépnek előre. Kiszámolták, hogy az éves terv teljesítésével, illetve az ehhez kapcsolódó nyereség előteremtésével mód nyílik arra, hogy megtartsák a tavalyi évben elért egy főre eső bérszínvonalat, illetve az inflációs rátának megfelelően növeljék a béreket. Az első két hónapban 30 millió készáru előállítása szerepelt a programban, melyből 20 milliót már korábban eladtak, a többi megrendelést pedig folyamatosan megszerezték. Felkutatták és kutatják az anyagbeszerzésnek azokat a forrásait, amelyek segítenek a rugalmas programmódosításban, a tőkés export teljesítésében. Önálló irodát nyitott Megnyitotta önálló irodáját Budapesten a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankja. Szergej Fomin, az iroda vezetője az MTI munkatársának elmondta, hogy a részleg önálló banki, kereskedelmi feladatokat nem Iáit el, alapvetően közvetítői, képviseleti teendőkkel foglalkozik. Ilyen jellegű iroda megnyitására azért volt szükség, hogy ■ elősegítse a magyar és a szovjet vállalatok közvetlen kapcsolatainak fejlesztését. Április 1-jétől ugyanis a szovjet vállalatok lényegesen szélesebb körben szervezhetik meg önállóan külkereskedelmüket, mint korábban. Emelik az alaptőkét Elkészült a Novotrade Rt. 1988. évi mérlege. A részvénytársaság 111,2 millió forintos nyereséggel zárta az évet, ami 57 százalékkal magasabb az előző évinél. Alaptőkéjét 152,5 millió forintra emelte; árbevétele meghaladta a 2.5 milliárd forintot. Az 1988. évi nyereségből a tavalyi 14 százalékkal szemben az idén 18 százalékos osztalékot fizetnek a részvényeseknek. Egyszemélyes vállal A bőrük alatt Is pénz van ? Az öreg suszter jó pár évi nyugdíjaskodás után döntött: ő bizony műhelyt nyit. Meg is tette, méghozzá kiváló érzékkel választva hozzá helyet. Elöregedett városrészben rendezte be javítóműhelyét, gondolván, az idősek nem dobják ki, ami még reparálható. (Eme jó szokásban egyébként mind otthonosabban mozognak a fiatalok is.) Jól számított az öreg suszter, sosincs munka nélkül. Kis műhelye tele a javítandó lábbelivel, a maradék talpalatnyi helyet pedig vendégei foglalják el. Mindig van nála valaki, folyik a szó a világpolitikáról, a hazai viszonyokról. Szóval tartják egymást az öregek, miközben a suszter kezében fürgén forognak az ősi szerszámok. ☆ Jellemző is, nem is az öreg suszter elhatározása. Sokan döntenek így, de sokan ellenkezőleg is: tavaly a megyeszékhelyen 168 kisiparos adta vissza engedélyét, év végére mégis 50-nel emelkedett számuk. Több mint kétszázan vannak hát újak a pályán ! Eddig sem volt kicsi körükben a fluktuáció, az adóreform bevezetésével még csak nőtt. A főállás mellett ipart gyakorlókra kimondottan hátrányos az adótörvény, ők vagy fő jövedelmi forrásukul választották, vagy — bízva a kedvező változásban — szüneteltetik engedélyüket. A kisiparosok szerepének, tevékenységük fontosságának elismerésében ma már nincs hiány. Nem is lehet nem tudomást venni róluk, hiszen a megyében is ők végzik a személyi fogyasztási szolgáltatások 70 százalékát. A hagyományos szolgáltatásokból, mint a ruha-, cipőjavítás, órás, vegyesjavítás ettől is nagyobb arányban, csaknem 80 százalékkal részesednek, a személy- és teherszállítás több mint 80 százalékát ők szolgálják ki. Csakhogy a szavak és a gyakorlat nem mindig találkozik. A közvélemény ma is úgy tartja, a kisiparosnak a bőre alatt is pénz van. Embere válogatja. Annak a szilaspogonyi varrónőnek, aki évi 15 ezer forintnyi bevételéből 11 • ezer forint társadalombiztosítási járulékot fizet, nemhogy a bőre alatt, de a ládafiában is aligha lehet. Márpedig a nógrádi kisiparosok fele nem keresi meg az évi százezer forintját sem! S, éppen’ őket sújtja az új szabályozás, mely eltörölte a vállalkozási adót (ami a kisjövedelműeket amúgy sem érintette), viszont megemelte a társadalombiztosítási járulékot, ami most a nyugdíj- járulékkal együtt 53 százalék, szemben a korábbi 40nel. Apró falvakban vajmi bajos megélni a kisiparból. A kis faluban élő fodrász aligha tekintheti megélhetési forrásnak az évi 20 ezer forintos bevételét, nem csoda —, bár szabálytalan —, hogy ki sem váltja az ipart. Lehetne őket ingyenes műhelybérlettel, TB-kedvezménnyel, adóalap-kedvezménnyel segíteni — ennek azonban alig lelni nyomát a gyakorlatban. Az egyszemélyes vállalkozót a gazdasági élet szereplői inkább magánemberként, mintsem egyenrangú üzleti partnerként kezelik. Anyagvásárlásnál a sor végére állhatnak, s ugyanúgy sereghajtók akkor, amikor követeléseik kiegyenlítéséért kilincselnek. A közüle- tek ugyanis — maguk is fizetési gondokkal küszködve — rangsorolják kötelezettségeiket, s a kisipari számlák az elintézendők legaljára kerülnek. Amúgy üzleti szempontból sem elhanyagolható az effajta rangsor: kisiparos murtkáját igénybe venni, majd késedelmesen fizetni voltaképpen ingyenes hitel a megrendelőnek. Ha a vállalkozó továbbra is dolgozni akar partnerének, nulla kamatszázalékkal engedi használni pénzét, ám meg kell mondani, hogy bírói úton is csak nyolcszázalékos kamatot érvényesíthet. (Ugyanez nagyüzemeknél 20 százalék!) S, ugyan, hol pereli a kisiparos vállalati partnerét? Persze, na(gy halak, mint minden szférában, a kisiparban is vannak. Némelyek irigylésre méltó tempóban bővítik üzletkörüket, az üzleti befektetések mellett személyes költekezésre is jócskán jut —, s mi tagadás, az ilyesmi szemet szúr. Szélhámosságot, csalást gyanítanak mögötte, s nem késik az általánosítás sem. S, ha még megtoldfiató mindez némely gyatrán elvégzett kisipari munkával, ember legyen a talpán az a kisvállalkozó, aki igazolni akarja saját tisztességét, becsületét. (Az érdekvédelmi szervek egyébként minden lakossági panasz esetén kemény szigorral, járnak el, s már csak a többségre való tekintettel sem védik elvtelenül a görbe úton járó iparost. Az elvégzett munkák nagy számához képest nem jelentős a panaszügyek gyakorisága. Salgótarjánban tavaly 12 panasz tárgyalására került sor, az esetek zömében a megrendelő számára szolgáltattak igazságot.) Az MSZMP Központi Bizottságának március 11-én megjelentetett közleményében foglaltakkal mélységesen egyetértenek a kisiparosok. Kivált azokkal a passzusokkal, melyek a vállalkozások szabadságának biztosításával, a teljesítményt ösztönző adópolitikával, valamint az önkéntes társa- S dalombiztosítási formák gazdagításával foglalkoznak. Fennen hangoztatják, hogy a jövedelmezőség szerinti szelekció eddig is á kisiparban érvényesült a legkövetkezetesebb módon, hiszen ez a szektor a ráfizetést nem tűri meg — jószerivel még átmenetileg sem. Aki veszteséget termel, az azonnal bukik. Tény az is, hogy a kisiparból az államkasszába kerülő jövedelem nem igényel állami befektetést, támogatást — központi megelőlegezés nélkül, önerőből képződik. Éppen ezért várják, hogy a kinyilatkoztatások mielőbb váljanak mindennapi gyakorlattá. Hiszen lett légyen szó bármilyen vállalkozóról, hajója csak jó hátszéllel képes a hullámokat szelni. Szendi Márta Tapasztaltak és kezelők Mindig is számítottak Fájd Józsefné munkájára a Salgótarjáni Ruhagyárban. Immár .huszonhatodik esztendeje az üzem dolgozója, s az eltelt évek alatt a legprecízebb, legszorgalmasabb szakemberek közé jutott el. A fiatalok képviselője Németh Kinga, aki harmad- évejs tanulóként kapcsolódik be a gyár munkájába. A mintakészitőknél a szakma intim fortélyaiba kap bepillantást, s tehetsége révén a'legjobbak közé kerülhet. _kj—
