Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
1989. ÁPRILIS 1.. SZOMBAT NOGRAD 3 A tölgyesek sem bírják. Hol vannak a milliárdok? IIizünk, levegőnk, ’ életünk — környezetvédelem Beszélgetés Havas Ferenccel, a megyei tanács általános elnökhelyettesével Savas esőktől pusztuló tölgyesen pásztáz a felvevő- kamera. Szörnyű. A film azonban külföldről érkezett. Fojtogató szmog telepszik a városra. Rémes. Londont látjuk. Terméketlen, repedezett talaj. Borzasztó. A felvétel azonban valahol Afrikában készült. És mi? Na igen, hajlamosak vagyunk a szemetelésre, s ez bizony esztétikai hiba, mi több, csúfság. Ennyi valóban? Környezetünk romlása, pusztulása miatt nincs még megijedni valónk? A mások kiáltotta farkas 'bennünket még nem fenyeget? Ezer a jele már, hogy környezetünk védelmében feladatunk nem holnapiak. Maiak, sőt, máris megkésettek. Erről kérdezzük most Havas Ferencet, a megyei ta nács általános elnökhelyettesét. — Mik a legsürgetőbb teendők? — Nógrád megye környezet- és természetvédelmi állapotára az erősen szennyező technológiák nyomják rá bélyegüket. A lakó- és iparterületek összeépülése, a kedvezőtlen vízföldtani adottságok, a termőföldek rossz minősége tovább súlyosbítják a helyzetet. Halaszthatatlan az ipari üzemék levegőszennyezésének mérséklése, a termelési és háztartási hulladékok kezelése, árt aim at lan í tá sa. Min d e'nek - előtt sürgős intézkedésekre szorul szegényes vízkészleteink minőségének megóvása. javítása és a szennyvizek tisztítása. — Éppen a vezetékes vízellátás az, melyre Nógrád megye a hetvenes évektől fogva jelentős összegeket költ. Elmaradásunk mégis alig csökken, sőt, mintha még fokozódna is. Hogy lehet ez? Hol vannak a milliók? — Még csak nem is milliókról, hanem milliárdok- rói van szó ! Közismert, hogy Nógrád vízben szegény megye, adottságaink rendkívül rosszak. A vízkutatás vagy eredménytelen, vagy rendkívül költséges a kutak kiépítése, a kitermelt víz tisztítása. A drága pénzen kiépített vízművek hozama a nyolcvanas években nagymértékben visszaesett. Több, helyi vízbázisra épített községi vízmű hozama csökkent, minősége romlott. Ez a folyamat azóta is tart. A vízminőség rosszabbodása miatt 3980-tól napi hatezer köbméter víztermelő kapacitásról kellett lemondanunk. Tavaly 24 településen kényszerültünk vízkorlátozás elrendelésére. — Ott, ahol nincs, nem lehet vizet fakasztani. De legalább a meglevő készletekre lehetne vigyázni, hogy ihassunk belőle! — Nemcsak lehetne, kell is! A helyzet ugyanis több mint aggasztó. A felszín közeli elnitrátosodott talajvizek mind kevésbé ihatóák, egyre nő a közegészségügyi szempontból veszélyeztetett települések, településrészek száma. 1980-ban 52, ma 65 településen nincs jó minőségű ivóvíz, noha időközben 28 községben épült meg az ivóvízvezeték. A szennyezés elérte a mélyebb vízadórétegeket is, emiatt Ipoly- vece, Jobbágyi és Horpács közüzemi vízbázisa is veszélyeztetetté vált. Balassagyarmat 18 kútjából csak öt működik, a helyi vízmű kapacitása egynegyedére csökkent. — Remélhetően a regionális vízműveket elkerülte ez a veszély... — Csak részben. A nyugat-nógrádi térségi vízmű dejtári kútjainak vízminősége olyannyira romlott az utóbbi időben, hogy ma a kutatáskori értéket sokszorosan meghaladó a nitráttartalma. Az észak-nógrádi regionális vízmű mihálygergei tározóját a bekerült és feldúsult tápanyagok szennyezik. — Mindezért a vegyszere- ző mezőgazdaság a ludas? — Hozzájárul azzal, hogy a műtrágyát, a szerves trágyát szakszerűtlenül tárolja és használja, a. teljes felelősséget mégsem varrhat- juk a nyakába. A vízminőség romlásában az is ludas, hogy megoldatlan a szennyvizek elvezetése, tisztítása. Mindössze 15 településünkön van valamilyen szintű szennyvízelvezetés, de a meglevő tisztítók többsége is túlterhelt. Kifogásolható az ipari üzemek szennyvízkezelése is. — Okkal tartok tőle, levegőnkkel, földjeinkkel is baj van. — Valóban. Több ipari településünk légszennyezése mér oly mértékű, hogy egészségkárosodást is okoz. Az utóbbi pár évben jelentősen megnövekedett a daganatos megbetegedések száma, s nem véletlenül. A megyeszékhely az ipari koncentráció, a sűrű gépjárműforgalom következtében ma is az ország egyik legpiszkosabb levegőjű városa. .A mezőgazdasági területek 70 százaléka erodált, a termőtalaj több mint 80 százaléka elsavanyodott. Az elmúlt négy évben az Ipolyvidéki Erdőgazdaság erdeiben évi 15—17 ezer köbméter — tölgyfavész miatt pusztuló — tölgyet kellett kivágni. A veszélyes hulladékok lerakására és ártalmatlanítására pedig még csak tervek vannak. — Komor a kép, amit festett. Ilyen keveset tettünk eddig környezetünk védelméért, vagy egyszerűen nem tudjuk utolérni magunkat? — Nem tettünk keveset, de több évtizedes lemaradást kell pótolni egyre szűkülő pénzügyi feltételekkel. Vízgazdálkodási célú fejlesztésekre az utóbbi két tervidőszak alatt hárommilLiárd forintot költöttünk. Tíz év alatt 50 ezer állampolgár jutott, s jut napjainkban vezetékes ivóvízhez. Hét év alatt, 1991-ig a megye szennyvíztisztító kapacitása megduplázódik. Még ez évben elkészül dz a program, melynek végrehajtása a megyei vízbázisok védelmét, a vizek minőségének megőrzését, javítását szolgálja. A Rom_ hányi Kerámiagyár, az öblösüveggyár, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, továbbá az ötvözetgyár több százmillió forintot költ a levegő tisztaságának védelmére. Példaértékűnek tekintjük a kohászati üzemek kezdeményezését, már a gyártás folyamatában kívánja a veszélyes hulladék mennyiségét a mostani tizedére csökkenteni. Teljeskörű a megyében az intézményes szemétszállítás. — Néhány üzemet említett az imént. Rövid volt a sor. — Egyelőre nagyon kevés üzem, intézmény, végez a környezet megvédéséért érdemi munkát, így csak részterületeken születnek kedvező változások. Jószerivel csak a bírságok által kikényszerítve hadakozunk az akut problémák félszámolásáért és ritkán jut energia a baj megelőzésére. Az irányítás, a hatósági ellenőrzés fogyatékosságai, a tanácsók, a szakhatóságok intézkedéseinek következetlensége is hozzájárul a felelős cselekvés halogatásához. — Minden gond közül a legaggasztóbb az ivóvíz hiánya. Milyen megoldást remélhetnek a nógrádi emberek? • — Még ez évben megkezdődik és négy éven belüli befejeződik az Ipoly vízkivételi mű rekonstrukciója, bővítése, ami további napi tízezer köbméter ivóvizet jelent. A már említett vízbázisbővítés lehetővé teszi, hogy javuló üzembiztonsággal a megye számos települése jusson egészséges ivóvízhez. A Piliny—Salgótarján távvezeték megépítésére, a karancssági körzet településeinek ellátására a napokban kötöttünk megállapodást az Észak-magyarországi Regionális Vízmű Vállalattal. A kiviteli tervek még ebben az évben elkészülnek. Megállapodtunk a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vezetőivel, hogy közös beruházásban végre megvalósulhat az úgynevezett „dunai kapcsolat”. Eszerint, a jövő év végéig napi ötezer, a következő tervciklusban további ötezer köbméter ivóvizet kapunk a Duna partiszűrésű kútjaiból. — Ez Balassagyarmat krónikus vízgondjainak megszűnését is ígéri? — Igen. Már az első ötezer köbméter víz átvezetése is biztonságossá teszi Balassagyarmat ellátását, de ezért a városnak is bőven van tennivalója. — Mit tudunk mi segíteni abban, hogy enyhüljenek fenyegető gondjaink? — Környezetvédelmi gondjaink megoldása közügy, a csak a lakosság támogatásával mozdul előre. Tarthatatlan, hogy miközben mil- liárdokat költünk a vízbázisok kiépítésére, azok egyhamar hasznavehetetlenné válnak. Nem lehet belenyugodni abba, hogy az ipari és a közlekedési légszennyezők a lakosság, gyermekeink egészségét veszélyeztessék. Tűrhetetlen, hogy a közutak mentén, a közterületeken, az üdülőövezetekben a szemét mérgezi, fertőzi az élővilágot. A szennyezés java része gazdasági gondjainkkal sem magyarázható, hanem az ember gondatlanságára, felelőtlenségére vezethető visz- sza. Ezért fontos, hogy váljék mozgalommá a környezetvédelem! Együtt legyünk szigorúak, kérjük számon a felelőtlen, károkozó magatartást! Jó esélyünk a környezet, a természet épségének megóvására, az egészséges életfeltételekre csak akkor lesz, ha eszerint élünk, s így gondolkodunk. Szendi Márta
