Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-27 / 98. szám
1989. ÁPRILIS ti.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 UTOIU L E Iff O MUNKAERŐ Egy kis hirdetésböngészde • így is t.öbben vagyunk! • Kéne egy fregolicsapat • Segély 142 címre • Hegyék versenye északon — A hirdetéseket mindig érdemes átböngészni — mondta egy ízben kollégám. — Roppant tanulságosak, s bőséges információ forrásai. Kollégám fején találta a szöget, s megjegyzéséhez csupán egyetlen kiegészítés kínálkozik nemcsak az információ buzog bőven a keretesekből és az aprókból, hanem a kérdés is. Böngésszünk hát egy kicsit a NÓGRÁD hirdetési oldalán! Hátha segít eligazodni a dilemmában, miszerint nem igazán világos, van-e Nógrád megyében munkanélküliség, avagy mondvacsinált, felfújt probléma az egész. Kell igazgató, raktáros, sofőr... A mátraverebélyi községi tanács gépírni tudó adminisztrátort keres. A salgótarjáni öblösüveggyárnak géplakatosra, esztergályosra, hegesztőre, szerszámkészítőre, műszerészre, ács-állványozóra, asztalosra, bádogosra, köszörűsre, faesztergályosra, szikraforgácsolóra, villany- szerelőre van szüksége. A Salgótarjáni Városi Tanács kereskedelmi főelőadói állást hirdet. A Metalcoop kft-nak főkönyvelő, kereskedelmi igazgató, kooperációs ügyintéző, raktáros és utazó üzletkötő kell. . A salgótarjáni síküveggyár 8 általános iskolai végzetséggel rendelkező lesze- dőket, pisztolvozókat, cso- magolókat, keretgyártókat, keretfelrakókat, segédgépészeket és automatagépkezelőket venne fel sürgősen. Aztán keresnek műszaki igazgatóhelyettest, értékesítési osztályvezetőt, művezetőt, autóbusz-vezetőt, igazgatót, gépészeti előadót, varrodai ágazatvezetőt, forgalmi értékbecslőt, s ahány lapszám szinte annyiféle embert. Az állást keresők ugyanakkor alig észrevehető számban hívják fel magukra a figyelmet. Egy-egy lapszámban egy, legfeljebb két apróhirdetés. Ezzel aligha vannak kisegítve a munkaerőre éhes cégek. Lehangoló levelezés Még az elmúlt év végén hallottam dr. Szabó Istvántól, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatójától: — Feltupírozott téma mi- nálunk ez a munkanélküliség. Mi magunk is fel tudnánk venni azonnali belépéssel több száz munkást! Most vajon mi a helyzet a SKÜ háza táján? Ma is tárt karokkal fogadnak egy- néhányszáz embert? — Több százat a tavalyi év végén sem vettünk volna fel, vezérigazgatónk kissé nagy számot mondott — válaszol Sólyom István munkaügyi osztályvezető. — De ötvenet, hatvanat valóban tudnánk foglalkoztatni. Dróthúzót, hengerészt, szakmunkást. Egyébként a saját, külön bejáratú véleményem az, hogy alighanem most is többen vagyunk a kelleténél. Csak nem mindenki a megfelelő helyen! Tény azonban, hogy gyakran a technológiai létszámot is nehéz kiállítani a vállalat egy-egy munkahelyén. Ilyenkor tavasztájt kiváltképpen. Sólyom István kissé szarkasztikus megjegyzése erről így szól: — Lehet, hogy a vírusok aktivizálják magukat, lehet, hogy a kertekben szaporodik meg a munka. Döntse el kiki saját belátása szerint, mitől ugrik meg minden tavasszal a táppénzeslétszám. Már csak azért is jó lenne az az említett ötven-hat- van munkáskéz, hogy legyen a gyárban egy olyan mobil gárda, melyet beugróként, afféle fregolicsapat gyanánt irányíthatnának mindig a szükséges helyekre. — Kiváló a kapcsolatunk a munkaerő-közvetítővel — mondja Sólyom István,. — A múlt év végén csináltunk egy közös akciót: ők megküldték a munkát keresők névsorát, mi meg valiameny- nyit értesítettünk, jöhetnek, nekünk szükségünk van rájuk! Az eredmény több mint lehangoló volt. Jó, ha minden tizedik bejött, dte közülük minden második abszolút alkalmatlannak bizonyult. Én úgy látom, a munkanélküliek zömének nem a munka hiányzik igazán, hanem a munkaviszony. De az sem annyira, hogy a velejáró kötelezettségeket vállalnák. Ez utóbbit meg arra mondja az osztályvezető, hogy immár többévi tapasztalát szerint az „utcáról” felvett emberek csaknem mindegyike a háromhavi próbaidőt sem bírja ki. A fele maga kéri ki a munkakönyvét, a másik felének meg a vállalat nyomja a kezébe. Hiszen aki ilyen, rövid időn belül többnapi igazolatlan mulasztást összeszedett, arra alilgha lehet számítani. Váriak az alkalmat A Nógrád Megyei Munkaügyi és Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnek április elején 1548 üres munkahelyet jelentettek be. Ebből 1445 fizikai munkakör, kö- züle is 817 betöltése szakmunkást igényel. De kellenek betanított és segédmunkások is, s ez egyben az elhelyezkedési gyorsaság sorrendje is. Ennyi üres állásra ugyanakkor 423 munkát kereső ember szerepel az intézet nyilvántartásában, de köztük van az a 26 is, mely nevét adta ugyan a kartotékok kitöltéséhez, de még állásban van. Csák éppen változtatná akar, s várja az alkalom kíná'lkozását. És a nyilvántartottak közt. szerepel az a 142 ember is, aki jelenleg Nógrád megyében munkanélküli-segélyt kap. — A kereslet és a kínálat szerkezetileg is, területileg is eltér — mondja Fekete Gyula, az intézet igazgatója. — A vállalatok zömmel kvalifikált szakembereket keresnek, az ajánlkozók viszont szakképzetlenek. Pásztó és környéke roppant szegényes az állásajánlatban, a bejelentett 1548 üres munkahelyből csak 70 jut Pásztora és környékére. Szécsény 93, Balassagyarmat 190 munkahelyet kínál, az összes többi Salgótarjánból és környékéről való. Elkészültek a pályakezdők helyzetét elemző statisztikák is. Az általános iskolákban és a középfokú tanintézeték- ben idén, 5736 fiatal végez. Az előző évi tapasztalatokból kiindulva közülük várhatóan 1700-an keresnek majd a megyében munkát. Részükre 1737 munkahelyet kínál Nógrád, így hát velük szám szerint nem lesz gond. Ha csak annyiban nem, hogy 300 fiatal a szomszéd megyék iskoláiban végez, s zömmel várhatóan hazajönnek majd. Április végére készül el egyébként az a kiadvány, mely az iskolákat befejező fiatalok részére összegyűjtve ajánlja az elhelyezkedési lehetőségeket. Átlapozva e füzetet, s összevetve a benne foglaltakat az egyéni ambíciókkal válik el, vajon hány fiatal talál majd magának kedvére való kenyér- keresetet ? Évi 1 forintot kértek A kereslet és a kínálat tehát elkerüli egymást a munkaerőpiacon. Márpedig ahhoz, hogy közeledjenek egymáshoz, szükség van a munkaerő átképzésére. Az elmúlt év utolsó hónapjaiban több ízben is elhangzott különféle megyei tanácskozásokon : az SZMT salgótarjáni tóstrandii oktatási bázisa kiválóan alkalmasnak tetszik egy munkaerő-átképzési központ kialakítására. Mára azonban úgy tűnik, a tóstrandi épületben egyhamar nem lesz átképzés ! — Valóban szó volt róla — közli Balázs Miklós, az MSZMP megyei bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője. — A Világbank több mint kétmillió dollárral támogatja egy északmagyarországi regionális átképzési központ létrehozását. Megindult az érintett megyék közt a vetélkedés, hol legyen 'hát a központ és hol az alközpontok. Kialakult valamiféle konszenzus is, miszerint Miskolc kapná a központot, Salgótarján, Özd és Nyíregyháza pedig alközpontot működtetne. — Ez így egészen jól hangzik. — Csakhogy mégsem, így lesz. Telefonon kaptam az információt a minap az Ipari Minisztérium Szakmai Továbbképző és Átképző Vállalatától, hogy döntés született. Ügy határoztak, hogy a központ valóban Miskolcon lesz, de csak két alközpont tartozik hozzá, az egyik Özdon, a másik Nyíregyházán. Miskolcon egyébként ugyancsak a szakszervezeti oktatási bázist ajánlották fel hozzá, évi egy forint névleges bérleti díjért. Van vagy nincs? Akikor hát van vagy nincs munkanélküliség Nógrád megyében? A kérdésre nem alkalmas az egyszavas válasz. Vannak, akik állásra várnak, vannak, akik munkanélküli-segélyt kapnak. Az ő személyes sorsuk felől megközelítve a kérdést, ez munkanélküliség. De van csaknem- teljesen mozdulatlan gazdaságszerkezet is, elenyésző sízámú értékes vállalkozással, hiányos, megbízhatatlan ipari háttérrel. Hiába keressük a nagyvállalatokat holdudvarként övező kisüzemeket (melyek léte a fejlett gazdaságokban magától értetődő), ilyenek nincsenek, vagy alig találhatók. Ha beindulna végre az a sűrűn emlegetett, a fejlett világhoz való felzárkózást szolgáló gazdaság szerkezeti modernizáció, mindén bizonnyal több ember maradna munka nélkül. A gazdaságszerkezet korszerűsítésének ára van, s talán elsőként ők fizetik majd meg. Csakhogy az oly régóta sürgetett struktúraváltás megkezdése, felgyorsítása nemcsak az ő számukra jelentene végre el hihető ígéretet. Szendi Márta Lényeges a politikai stabilitás MSZMP—MDF párbeszéd a többpártrendszerről Demus Iván bevezetőjében az MSZMP-t jellemezte. A változás, a párt igazi megújulása, két dátumhoz köthető. Vannak, akik azt mondják: a kezdet 1986 novemberére vezethető visz- sza. Akkor a Központi Bizottság előtt nfár nyilvánvalóvá vált, hogy az ország- . ban jelentős mértékben felgyülemlettek a problémák. Abban az időben a balassagyarmati pártbizottság is foglalkozott a kérdéssel. 2500 párttag véleményét hallgatták meg —rengetek észrevétel összegyűlt. Ézeket a fésületlen véleményeket közvetlenül a Központi Bizottsághoz küldték. Tulajdonképpen a vélemé- % nyék összegzése vezetett 1988. májusához, a pártértekezlethez. A konzekvenciák levonását jelzi az, hogy a lassabban gondolkodók, a változásokat kevésbé akaró vezetők kimaradtak a testületből. Ezek az intézkedések elégedettséget váltottak ki, mintha az országos testület teljes egészében elvégezte volna a munkáját. Nyíltan kell beszélni arról, hogy néhány esetben az elmúlt időszakban zavar keletkezett a gondolkodásban. Ide sorolható a párton belül megjelenő reformerek és fundamentalisták véleménye. Nehéz kérdés ez, mert aki ma reformerként lép fel lehet, hogy holnap fundamentalistaként szónokol. Aki nem él együtt a változásokkal az hátrányba kerül. Az MSZMP nem cél, hanem eszköz. A politikai stabilitás fenntartása nagyon lényeges. Nem mindegy, hogy az alapban vagy a felépítményben történik változás. Ügy tűnik, ma sokkal zajosabb a felépítmény, nagy a retorika, szélsőséges viták is vannak. A gazdaságban sajnos nem történik meg továbbra sem a változás, a szerkezetátalakí- tás beszorult. Demus Iván azt tartja, hogy a két folyamatnak együtt kellene haladni. Az MSZMP belső élete állandó mozgásban’ van, Ma Magyarországon történelmi , léptékű átrendeződés zajlik. Ennek alaptétele; a párt és az állam tevékenységének szétválasztása. Ha a párt egyenlő helyzetet akar teremteni — mert versenyhelyzet csak egyenlő feltételek esetén van —, akkor komolyan kell vennie a többi szervezetet, létrejövő pártot is. Miután egyenlő feltételek teremtődtek, akkor lehet szó . egészséges politikai verseny- * ről. A többpártrendszerbe vaA Magyar Demokrata Fórum balassagyarmati szervezete vitaestet rendezett a közelmúltban Balassagyarmaton a Vasutas Művelődési Házban, 'Párbeszéd a többpártrendszerről címmel. Az eseményre meghívták Demus Ivánt, (az MSZMP Balassagyarmati Várobi Bizottságának titkárát és Bi- lecz Endrét, a,z MDF I országos választmányának tagját. Mindketten kifejtették véleményüket a többpártrendszerrel kapcsolatban, s érintették korunk számtalan izgalmas kérdését is. ló átmenetnél több problémával kell szembenézni. Demus Iván fő kérdésnek tartja, hogy miként lehet megrázkódtatás nélkül megvalósítani az átmenetet a monolitikus kormányzástól a pluralizmus gyakorlati megvalósításáig. A vitákat, a konszenzust, az érvek harcát úgy kell rendezni, hogy abból demokrácia alakuljon ki, A demokrácia és a magyar társadalom aktivizálódásához nem vezet más út, mint a többpártrendszer. Ennek fogadása az MSZMP-n belül sem volt egységes. Annak semmi értelme nincs, hogy eljátsz- szák a társadalom színpadán a többpártrendszer bevezetését. Korrekt politikai viszonyok kellenek. A városi pártbizottság komolyan gondolja az MDF-fel a kapcsolatok felvételét, kiépítését. Nagyon rövid időn belül — május elején — leülnek a balassagyarmati szervezet vezetőivel tárgyalni. Oldani kívánjuk a bizalmatlanságot. Bilecz Endre mondandójának első részében elemezte a magyar társadalom helyzetét. Rendkívül súlyos a helyzet, pengeélen táncolunk. Magyarország 33 éve nem élt át ilyen akut válságot. Nyilvánvaló, az ország lakossága nagyon elbizonytalanodott, jellemző a kiábrándultság, a cinizmus. Ilyen körülmények között teszik fel az emberek a kérdést; minek az öt, a tíz párt, attól nem lesz több a fizetés* nem lesz hatékonyabb a gazdaság. Egyesek felvetik, miinek a túlzott demokrácia. Igenis, ennek az országnak a megújulása, talpraállítása érdekében szükség van demokráciára, több pártra. Magyarországon nem csak azért kell, többpártrendszer, hogy a nyugat támogasson bennünket, hanem azért, mert ez a társadalom legalább száz éve megérett a demokráciára. A helyi társadalomban az önkormányzatok már régen kialakultak, és amikor a helyi uralmi rendszerek ezt nem tudták legyűrni, mindig előjöttek saját valóságukban. Gondoljunk csak a XX. század azon eseményeire, amelyeket a tankönyvek előszeretettel elhallgatnak. A tankönyvek alig szólóak arról1, hogy 1918-ban munkás- és katonatanácsok alakultak. Üzemi, lakóhelyi önkormányzatok jöttek létre. Ugyanez volt 1944—45. fordulóján', de 1956 végén is alakultak munkástanácsok. A magyar nép érett a demokráciára ma is. A többpártrendszert nem tartjuk a Magyar, Demokrata Fórumban, sem a többi demokratikus szerveződésben, csodaszernek. Nem azt mondjuk, hogy ha a többpártrendszer megteremtődik 1988—89- ben, akkor itt lesz a Kánaán. Viszont, meggyőződésünk, hogy nélkülözhetetlen, mert demokráciát nélküle még Európában nem produkált a történelem'. A demokrácia megteremtéséhez a többpártrendszer szükséges, de nem elégséges. Bilecz Endre leginkább az MSZMP reformszárnyát, az SZDSZ-t, és a Magyar Demokrata Fórumot tartja alkalmasnak valódi program adására. A párbeszédet folytató Demus Iván és Bilecz End-* re mondandója több helyütt összecsengett, máshol élesen különbözött. Mindketten egyetértettek abban, hogy a többpártrendszer bevezetése szükségszerű. Támogatják, hogy a lakosság közvetlenül válassza meg a tanácselnököt. Elengedhetetlennek tartják a későbbiekben a folyamatos/ párbeszédet. A vita után, a mintegy 180 jelenlévő közüli kérdéseket tettek fel, melyekre az előadók válaszoltak. Az egyik kérdező élesen vetette fel a pártház költségvetését, a létszám alakulását, illetőleg a káderek elhelyezkedését. Demus Iván tárgyilagos válaszában elmondta, hogy a leépítés folyamatos, és a kikerülő pártvezetők legalább két diplomával rendelkeznek, így nem lehet gond az elhelyezkedés. A városi párt- szervezet elmúlt évi bevétele — tagdíj — 3,4 tized millió, a kiadás 2,2 tized millió forint. Az épületben helyett kapott az úttörőelnökség, a KISZ és a Vöröskereszt. Most költözik be a pénzügyőrség. A kérdések nem szűkültek le a többpártrendszerre, az érdeklődők számtalan témakör iránt érdeklődtek. Adám Tamás Zajcsökkentő ial a vasútállomáson A MÁV székesfehérvári rendező pályaudvarán zajcsökkentő falat építettek a környező házak és lakótelep hangvédelmére. A könnyű szerkezetű, Durisol falakat szükségessé tette |a múlt évben épített automata vágány- fékrendszer zaja. A MÁV tervezőintézete által kidolgozott 'szigetelőfai első szakaszának építése most fejeződött be és . a zajszint a megengedett határ alá került. (Képünk: Zajcsökkentő fallal ellátott pályaudvaron. Fotó: Krista Gábor
