Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

2 NOGRAD 1989. ÁPRILIS 5., SZERDA Gorbacsov Kubában Mihail Gorbacsov és Fi­del Castro havannai tár­gyalásain nincs szó a szov­jet—kubai gazdasági kap­csolatok szintjének csök­kentéséről. Az egyensúly hiányát a kubai áruszállí­tások növelésével fogják felszámolni — hangzott el hétfőn, a csúcstalálkozóról szóló első sajtótájékozta­tón. Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő be­vezetőjében hangsúlyozta, hogy a találkozók légköre „nagyon baráti”. A két ve­zető hétfőn délelőtt kötö.tt napirend nélkül tárgyalt. Gorbacsov megismételte, hogy mély benyomást tett rá a szívélyes fogadtatás. Ezt követően a fő téma Latin-Amerika helyzete volt, ezen belül áz adósságvál­ság és a kábítószer-keres­kedelem, amely egyes orszá­gokban robbanásveszélyes helyzetet teremtett. Gorba­csov és Castro kölcsönösen tájékoztatta egymást orszá­ga belpolitikai fejleményei­ről. A kubai adósságok el­törlése a hétfői megbeszé­lésen nem merült föl — mondta Geraszimov egy kérdésre válaszolva. Az együttműködés katonai as­pektusai a napirenden van­nak. Mihail Gorbacsov hétfőn több protokolljellegű prog­ramon vett részt: megkoszo­rúzta José Marti kubai nemzeti hős emlékművét, valamint Lenin szobrát, és megtekintette az Expocuba kiállítást, amely a forra­dalom három évtizede alatt megtett útról nyújt áttekin­tést. Este Fidel Castro zárt­körű fogadást adott a ven­dégek tiszteletére a forra­dalom palotájában. A két vezetővel párhu­zamosan a küldöttségek is folytatták találkozóikat. Kendőzetlen viták a megyei KlSZ-kiildöttgyűlésen (Folytatás az L oldalról.) játosságokra kevés figyelmet fordító gyakorlata. Ám, rhint folytatta az előadó, az élet hamar helyretette a dol­gokat, a tevékenységet rö­vid útón hozzá kellett, igazí­tani a valóságos folyamatok­hoz. Átszervezték a megyei bizottság munkáját,'minek­utána kiszélesítették a szer­vezeten belüli demokráciát, nagyobb önállóságot kaptak a mozgalmi munka valósá­gos színterei, a városi bi­zottságok, erősítvén ezzel az öntevékenységet, és a való­ban emberközpontú politikai munka megteremtésének le­hetőségét. Igaz, akkoriban,, jó két évvel ezelőtt a nóg­rádi gyakorlat mondhatni eretneknek számított a KISZ-en belül, de az idő vé­gül is igazolta a törekvések helyességét, A továbbiakban — foly­tatta — ezen tendenciák erő­sítésére jcel! még nagyobb hangsúlyt fektetni. Az or­szágos pártértekezlet nyo­mán a belpolitikai életben bekövetkezett változások megerősítették, hogy mun­kájában nyitottabb, a fiatal­ság számára vonzóbb ifjú­sági szervezetre van szükség. Ennek megvalóáítása érde­kében szorosabb kapcsolat­ra kell törekedni a pártnak és a KlSZ-nek, de nem régi formában, hanem valódi stra­tégiai szövetségben, kölcsö­nös érdekek alapján kiala­kított együttműködés jegyé­ben, amelynek során az egyes szervezetek, emberek állnak a munka középpont­jában. Erősíteni kívánják po­zícióikat az üzemekben és az iskolákban. Mert abszurd vélekedés, hogy a KISZ-nek bármikor is más, mint az if­júság legszélesebb rétegeinek megnyerése lenne az érdeke. Majd feltette a kérdést Boldvai László: alulról, vagy fölülről építkező szervezetre van-e szüksége a fiatalok­nak? A kettő szintézisét kell megvalósítani — folytatta —, amelyben a tagság köréből érkező ötletek és kezdemé­nyezések optimális szinten találkoznak a felülről ka­pott ösztönzéssel, fogódzók­kal. Végezetül a közelgő ta­nácsi és országgyűlési vá­lasztásokról szólván, elmon­dotta, sikernek és kudarc­nak egyetlen fokmérője az lesz, hány embert tudnak „befuttatni” a testületekbe. Ezt követően Devcsics Miklós emelkedett szólásra. Többek között szólt a párt jelenlegi helyzetéről, továb­bi szándékairól, elemezte az országban végbemenő politi­kai és gazdasági folyamato­kat, szólt az átalakítást ne­hezítő gazdasági és társadal­mi feszültségekről. Az MSZMP-n belül nagy horderejű változások mennek végbe — mondotta —, de ennek keretében higgadt fő­vel kell mérlegelni, mit szük­séges megtartani a múltból, s miiilyen új elemekkel érde­mes gazdagítani a munkát. Az átalakuló politikai struk­túrában nyilvánvaló, hogy a pártnak is meg kell újulni, ügyintéző pártból politikai párttá kell átalakulnia. S e politizáló pártnak nem ér­deke kivonulni az üzemek­ből, sokkal inkább jelen kí­ván lenni a társadalom'min­den területén., mégpedig a tagságán keresztül. Devcsics Miklós a további-1 akban a gazdasági változások szükségességéről, s azokról az intézkedésekről szólt, ame­lyek a gazdaságot a növeke­dő pályára állítják. Majd rá­térve a párt és a KISZ jö­vőbeli viszonyára, elmondot­ta, hogy az MSZMP tudo­másul veszi a KISZ önálló­ságát, elfogadja a stratégiai szövetséget. Ugyanakkor azt is elvárják, hogy a párt po­litikájának alakításában a KISZ-tagság is alkosson ön­álló véleménjh és segítse a törekvések megvalósítását. Ennyivel azonban ma már ■ nem lehet elintézettnek te­kinteni a párt ifjúságpoli­tikáját. Változtatni kelt a korábbi módszeren, keresni a találkozást olyan fiatalok­kal is. akik nem csatlakoz­tak a KISZ-hez, mert "ezen rétegek támogatását is meg kell nyerni. A megyei ifjúságpolitikai törekvésekről szólva, egyik legfontosabb tennivalóként említette Devcsics Miklós a fiatalok első lakáshoz jutá­sának megoldását. Ma mint­egy 1500-an várnak erre, s ehhez csak töredékösszeget jelent a megyei tanács által elkülönített tízmillió forint. A végleges megoldást a munkahelyi, tanácsi és saját erőforrások koncentrálásá­val kell keresni —, ám eh­hez tisztességesen meg kell fizetni a fiatalokat. Folytatni kell emellett a megkezdett oktatási progra­mot, amelynek keretében tö­rekedni kell az alapfokú ok­tatás visszaállítására minden olyan településen, ahol erre lehetőség van. Olyan ösztön­zési rendszert kell bevezet­ni, amely segíti a tanulás anyagi hátterét. S az iskolá­ban'a legtöbbet produkálók­nak majdan munkába állás­kor a legjobb lehetőségeket kell biztosítani, mert ezt kö­veteli meg a teljesítmény­orientált társadalom. S min­den tekintetben nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a fia­talok helyzetének javítására, mert az ifjúságot nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy kilátástalannak lássa saját jövőjét ebben az országban. Ezt követően öt szekció­ban folytatta munkáját a küldöttgyűlés. A viták során nem tettek lakatot a szájuk­ra a felszólalók, kritikus hangon ostorozták az or­szág bajait, a társadalom je­lenkori visszásságait. Sok szó esett reménytelennek tűnő lakáshelyzetről, a teljesít­ményt visszafogó ' adórend­szerről. Délután plenáris ülésen vitatták meg a választások sikeres „megvívásával” kap­csolatos megyei feladatokat, majd több órán keresztül a dokumentumok szövegében indítványozott módosításokra került sor. Végezetül megvá­lasztották a megyei KISZ- bizottság vezető tisztségvise­lőit. Megerősítették első tit­kári tisztségében Boldvai Lászlót, titkári funkciójában Méhes Andrást, Nagy Lászlót és Puszta Bélát. Balás A küldöttgyűlés résztvevőinek csoportja. Â közélet hírei Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, hétfőn délelőtt részt vett Záhony városavató ün­nepségén, ezután pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak meghívására Kárpátal­jára látogatott. Grósz Károly rövid sétát tett a főtéren, majd részt vett a kibővített városavató ünnepi tanácsülésen, ahol beszédet mondott. Ezután a párt főtitkára átadta az Elnöki Tanács városalapító oklevelét Borbély Károly ta­nácselnöknek, aki a telepü­lés 4500 lakója nevében mon - dott köszönetét a városi rangért. A városavató ünnepi ta­nácsülés után G rósz Károly, az MSZMP főtitkára vonat­ra szállt és a Szovjetunió kárpátontúli területére uta­zott. A külön vonatról Csap vá­rosban leszálló magyar veze­tőt Genrih Bandrovszkij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bizott­ságának első titkára, Valerij Muszatov, az SZKP KB nem­zetközi osztályának helyettes vezetője és Mihail Maleva- nyik, a területi tanács elnö­ke fogadta. Grósz Károly útja először Ungvárra vezetett. A me­gyei pártbizottság székházá­ban a megye vezetői adtak tájékoztatást a kárpátontúli' ak életéről, munkájáról. Grósz Károly köszönetét mondott a meghívásért, majd röviden beszámolt a magyar- országi politikai, társadalmi folyamatokról, az MSZMP törekvéseiről. A program —, amelyben több település is szerepelt — utolsó állomása Beregszász volt. A nagy múltú település központjában több ezer he­lyi lakos várta, köszöntötte Grósz Károlyt, aki ezután Veress Gábornak, a járási pártbizottság első titkárának .tájékoztatóját meghallgatva, ismerkedett a soknemzetisé­gű járás életével, lakóinak helyzetével. Elhangzott, hogy a járás 52 iskolája közül 43- ban magyarul is tanítanak. Az idei tanévben — kísér­letként — már Magyarország történelmét is tanulják a diákok. Szóba került a tájékozta­tón a három évvel ezelőtt megkezdett kórház- és ren­delőintézet-építés is: a vár­hatóan jövő év novemberé­ben elkészülő létesítményt nyíregyházi és salgótarjáni vállalatok munkásai építik. Az értelmiségi iiatalok szövetségének alakuló közgyűlése Ezekben a napokban — a KISZ XII. kongresszusá­ra készülődve — sorra tar­tották alakuló közgyűlései­ket azok a KISZ-en belüli új szerveződések, amelyek a most formálódó, szövet­ségi elven felépülő országos ifjúsági mozgalom tagszer­vezeteiként kívánnak tevé­kenykedni. A Magyar Dol­gozók Ifjúsági Szövetsége, az Unió a Demokratikus Szocializmusért, az agrár­ifjúsági szövetség után va­sárnap az értelmiségi fia­talok szövetsége rendezte meg programalkotó és ve­zetőségválasztó közgyűlését, a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem Nagyvárad téri elméleti tömbjében. Az eddig mintegy 1700 tagot számláló új ifjúsági politikai szervezet tanácsko­zásán felszólalt Pozsgay Imre, az IMSZMP Politikai Bizottságának tagja, állam- miniszter. Ezt követően kezdte meg munkáját a közgyűlés, amelynek feladata a plat­form, a politikai program és az alapszabály véglege­sítése, a vezetőség és a KISZ-kongresszus küldöttei­nek megválasztása volt. A dokumentumokhoz fűzött szóbeli kiegészítésben és a hozzászólásokban is megfo­galmazódott az értelmiség helyzetének tarthatatlansá­ga. Városavató ünnepség Bátonyterenyén (Folytatás a 1. oldalról.) rosi lét kritériumainak mi­nél jobban megfelelhessen Báfonyterenye, mert az em­berekben felfokozott vára­kozás él. Az út kezdetét járjuk. Üjabb nagy erőpró­ba előltt állunk s mindany- nyiunkban tudatosulnia kell ünnepi tanácsülésünk jel­mondatának: Együtt, váro­sunk jövőjéért ! Az Elnöki Tanács és a kormány nevében Derzsi András miniszter köszöntöt­te az új várost. Felszólalá­sában azt fejtegette: sors­döntő milyen társadalmi- gazdasági helyzetet terem­tünk. Olyat-e, amelyik lehe­tővé teszi hazánk felzárkó­zásé t az európai fejlődési folyamathoz vagy olyat-e, amelyik menthetetlenül a leszakadáshoz vezet. Jó program kialakítására csak egy új, a mai kor követel­ményeinek megfelelő köz- megegyezés birtokában van reális esélyünk. Ezen azon­ban dolgozni kell, s e mun­ka áthatja az élet szinte minden területét és minden szintjét. Ehhez kedvező kö­rülmények szükségesek, olyan színtér, amelyik elő­relendíti e folyamatokat. Ilyen színtér a város is, ezért van óriási jelentősége a várossá válásnak. A város keretül szolgál­hat, hogy megtanuljuk és gyakoroljuk — a kisebb kö­zösség jelenét és jövőjét meghatározó kérdésekben — az egyetértésre jutást. Csak így van esélyjünk, hogy a nagyközösség, az or­szág ügyeiben is egyezségre juthassunk. Bátonyterenye a kisvárosok kategóriájába tartozik. Ezt a településtí­pust Erdei Ferenc találóan „elsőfokú” városnak nevez­te. Jelezve nélkülözhetetlen kétirányú szerepét a fal­vak és a középvárosok kö­zött. Az utóbbi években a kisvárosok súlya- és fontos­sága egyr.e növekszik, mu­tatva a helyi erőforrások felértékelődését az önálló­ság fokozottabb érvényesü­lését. Csak így válhat még inkább otthonává Báton yte-i renye is az itt élőknek, s akkor a vendégek jó érzés­sel távoznak innen, a visz- szatérés szándékával. Elérkezett a legünnepé­lyesebb pillanat: jókívánsá­gai közepette átadta Derzsi András a várossá nyilvání­tó oklevelet Szabó Ferenc tanácselnöknek. Az úttörők nevében Ora- vecz Krisztián megígérte, hogy felnőttként is tenni fog azért, hogy lakóhelye kiérdemelje a vastagabb betűt a térképen. C. Becker Judit, Salgótar­ján tanácselnöke a nógrádi városok üdvözletét adta át, majd ecsetelte az együtt­élés előnyeit és hátrányait. Felhívta a figyelmet arra, hogy az urbanizációs ártal­mak ki ne kezdjék a ter­mészeti környezetet. Dr. Körmendy József, a megyei tanács elnöke ki­emelte, hogy ez a nap első­sorban a nagybátony.ak, a kisterenyeiek, a maconkai- ak és a szúpatakiak ünne­pe, de a Mátrától a Karan- csig sokan osztoznak örö­mükben. Az igazi összetar­tozást azonban csak az ér­zi, akinek ismerősen csen­genek az olyan nevek is, amelyek nincsenek a térké­pen (Aranyhegy, Csente, Dó- zsa_telep), s aki tudja, hon­nan hová tartanak a szén útját jelentő drótkötélpá­lyák. Kuszák Károly — aki 60 esztendőt töltött el közigaz­gatási és tanácsi szolgálat­ban — örömmel konstatál­ta: vágyaink végre valóra váltak. Letovai Ildikó, a HNF megyei titkára Radnóti ver­sét idézte: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám...” Otthonról hazajöttem. Gyer­mekeimnek cinkos mosoly- lyal mutatom meg a macon- kai dombokat, a Zagyva­parti kultúrotthont vagy a vasúti sín melletti gyalog­utak Így érkeztünk a múlt­ból a mába. Jaroslav Vredik, Szlová­kia Kommunista Pártja Ri­maszombati Járási Bizottsá­ga vezető titkára szívből gratulált a várossá nyilvá­nító oklevél átadása alkal­mából és az elkövetkezen­dő időszakra újabb munka- sikereket kívánt. Percze Tünde, a mátra- verebélyi tanács vb-titkára tolmácsolta a városkörnyéki településeken élők üdvözle­tét és azt kívánta, hogy az itt élők találják meg a bol­dogulás feltételeit. Végezetül felolvasták a Bátonyterenye Barátainak Köre levelét s záróakkord­ként Szabó Ferenc tanács­elnök átadta a „Bátonytere- nvéért” kitüntetést Valah Lászlónak, a HNF városi bizottsága elnökének, Tő- zsér Gáspár országgyűlési képviselőnek és a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat bátonyterenyei üzemegysége kollektívájá­nak, amelyet Borbás János vett át. A Szózatot követően, al­kalomhoz illő, színvonalas zenei műsor szórakoztatta az ünneplő bá tony ter enyeié- ket. Az avatási szertartás után a vendégeket Szorospatakra invitálták a házigazdák. A baráti hangulatú összejöve­telen Czene József, az MSZMP bátonyterenyei bi­zottságának első titkára vit­te a szót. A jelenlevő Derzsi András minisztert arra kér te: a jövőben jó „kereszt- szülőként” tartsa a szemét rajtuk, és segítse újszülött városukat. A rimaszomba­tiakra pillantva, mosolyog­va jegyezte meg: a számo­tokra nyakatokért „Városi jogú nagyközség” titulusa helyett milyen könnyű lesz ezentúl csak egyszerűen várost mondanotok. — buzafalvi —

Next

/
Thumbnails
Contents