Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-25 / 96. szám
1989. ÁPRILIS 25.. KEDD NOGRAD 3 Nem reményvesztettek a szénbányászok 2. A nulla a bűvös aradmény A pezsgés állapotában van a Nógrádi Szénbányák, egymást érik az átszervezések. A gazdaságosan kibányászható szónvagyon már elfogyott az 1922-ben nyitott és legjobb éveiben 300 ezer tonna szenet termelő szorospataki aknában, ezért bezárják, s január végén Ká- nyásra több mint 200, Mén- kesre közel 130 emberit helyeztek át. Bár a helybeliek minden1 tőlük telhetőt megtettek a kedvelő fogadtatásért, a beilleszkedés változóan sikerült. — Vizes ez a bánya — közli a Kányáson dolgozó Sándor György. — Ráadásul a pénz is kevés. Egyébként rendesek az itteniek. — Nem vettem rossz néven az áthelyezést, ragaszkodom a bányászélethez — mondja a kenyerét Ménke- sen kereső Kotroczó Péter. — Itt is azt csinálom, ami a szakmám, villanyt szerelek. Ugyancsak januárban 110 ember került a nagybátonyd gépüzemből a kisterenyei vállalkozási üzem állományába. Az átcsoportosításra azért volt szükség, hogy az eddiginél jobban hasznosíthassák a gépi forgácsolók, karbantartók, szerkezetgyártók, villamos gépjavítók szakértelmét, termelőkapacitását. — Helyük van ezeknek az embereknek, szükség van rájuk — jelenti ki Kertad József üzemigazgató. — Közreműködésükkel növelhetjük a villamos gépgyártást és az acélszerkezetek előállítását. Idei árbevételünk várhatóan eléri majd a félmilliárd forintot, ebből 300 milliót NDK-beli export révén realizálunk. Tárgyalunk vagoovonitatók kiviteléről is, NDK-beli és csehszlovákiai cég lesz a vásárló. Sajnos, költségeink mintegy 80 millió forinttal ugranak meg tavalyhoz képest, így ez évben csak szerény, 10 milliós nyereségre van kilátásunk. Apropó,. költség ! Az anyagok és a szolgáltatások árának emelése, a társadalombiztosítási járulék növekedése, továbbá a bányakároknak a vállalatokra való áthárítása miatt ez évben várhatóan 150 millió forinttal gyarapodnak a Nógrádi Szénbányák anyagi terhei. Ezek a többletkiadások fokozottan igénylik a különféle kiadások mérséklését, többi között a magas készleteket finanszírozó hitelek csökkentését. Visszatérve az átszervezésekhez: év végére Bátony- terenyére költözik a salgótarjáni igazgatóságon dolgozók túlnyomó többsége. A sízékház III. emeletén marad a szűk vállalati törzskar, a szénbányák megtartja a számítástechnikai részlegét, továbbá a telefonközpontot. — A bányászati tevékenység egy bányaüzemi rendszerbe való koncentrálása a célunk — magyarázza Nagy Róbert, a szervezési és eleien,őrzési osztály vezetője, — A vállalat és a mostani üzemek hasonló funkciójának összevonása lehetővé teszi az ésszerűbb létszámfelhasználást, a szervezés egyszerűsítését, a, szakemberek közelebb kerülnek a termelőterületekhez. Az intézkedésnek egyéb, „nyomós” oka is van. Nevezetesen: pénzhez kell jutnia a vállalatnak. A szanálási megállapodás kimondja, hogy 1988-ban. és 1989-ben együttvéve 800 millió forint állami támogatást kap a Nógrádi Szénbányák. A múlt esztendőben ebből már 675 milliót „elfogyasztott”, erre az évre tehát már csak 125 millió forintot vehet igénybe. Ez pedig édeskevés a veszteség ellensúlyozáséihoz. A gazdálkodó szervezetnek nincs más választása, mint, hogy önerőből teremti elő a bűvös nulla eredmény biztosításához elengedhetetlen milliókat. Ebből a célból muszáj megválnia nélkülözhető ingóságaitól, amelyekért 335 millió forintot szeretne kapni. — A salgótarjáni irodaházra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Nógrád Megyei Igazgatósága a vevő, 100 millió forintért — tudom meg Jákóhailimi Ferenc gazdasági vezérigazgató-helyettestől. — Opciós szerződést kötöttünk a Castrum- tour Idegenforgalmi Kisszövetkezettel a keszthelyi gyermeküdülő kezelői jogának átruházásáról. Szándék- nyilatkozatot írtunk alá, hogy a Nógrédker-rel közösen társasági formában kereskedelmi célra hasznosítjuk majd a salgótarjáni fuvarozási telephelyünket. A bátonyterenyei oktatási központot átadjuk a helybeli tanácsnak, úgyszintén oktatási célra. Egyéb objektumaink eladásáról. is egyezkedünk. Ám a legtöbb pénzt mégiscsak a kitermelt szén eladásával kell előteremteni, hiszen ebből származik az ez évre tervezett bevétel közel 55 százaléka. Eleget tudnak-e tenni a bányák termelési köt elezettségüknek ? — Feltétlenül teljesíteni akarjuk a tervet — feleli Mákos Nándor, a kányási bányaüzem igazgatója. — Termelési pozícióink olyanok lesznek, hogy a lemaradás behozható. Remélem, árbevételünk növekszik majd, ugyanakkor képesek leszünk jelentősen mérsékelni a költségeket. — Ügy gondolom, mi csak a módosított tervnek ltudunk eleget tenni — válaszolja Morvái Ernő, a mén- kesi bányaüzem első számú gazdasági vezetője. — A fejtések előkészítettsége ' viszont úgy alakul, hogy a jövő esztendőben akár 300 ezer tonnát is kibányászhatunk. Az árbevételi és az önköltségi mutatót viszont okvetlenül javítani (szándékozzuk. Szép, szép az előrelátás, ámbár a mén,késieknek nem jövőre, hanem az idén kellene többet termelniük ! Mert korántsem biztos, hogy lesz jövő, amennyiben a vállalat nem tesz eleget a szanálási megállapodás rendkívül szigorú feltételeinek. Szerencsére előrelátó volt. dr. Zsákay János rrtiniszteri biztos. — Szükség esetén bővíthetjük a külfejtések termelését — jegyzi meg. — Több külszíni bánya területe olyan előkészítettségi stádiumban van,, hogy akár 300 ezer tonna szenet is kibányászhatunk az idén ezekről a területekről. Ez is igazolja: érdemes volt létrehozni a távlati kutatási és fejlesztés osztályt. Az idén egyébként jóval a terv fölött, 700—720 ezer tonna szenét termelünk majd. A vállalatnál felgyorsult egyes kisebb részlegeknek az új társasági formában, való működtetésének előkészír tése. A fuvarozási üzemről már szóltunk. A kisterenyiei vállalkozási üzem faipari részlege az Erdért-tel, kíván társulásra lépni. A tervező- iroda dolgozói a NÁÉV és a megyei tanács szakembereivel akarják megalapítani a Palóc Mérnökiroda Kft-ot. — Valamennyi intézkedésünk azt szolgálja, hogy veszteségmentesen zárjuk majd az évet — így a miniszteri biztos. — Előző évről áthúzódó tartozásaink döntő többségét kiegyenlítettük, pénzügyi pozícióink tehát javultak. Hiszem, hogy a 4100 főnyi kollektíva megkapja a sanszot, s jövőre megpróbálhat önállóan, gazdálkodni, egyedül megállni a saját lábán. Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára elismeréssel szólt a nógrádi bányászok erőfeszítéseiről, majd hangsúlyozta : — Szakszervezetünk csomagtervet kíván a kormány elé terjeszteni, s ebben sürgetjük az egységes energia- politika kialakítását. - Felvetjük a bányászok jobb anyagi megbecsülését, a kis jövedelmű bányásznyugdíja- sok nyugdíjának feleimelér sét, s javasoljuk egy központi irányító szerv létrehozását. Ez lehet tröszt, vagy iroda s a szénbányászat gondjainak a megoldása érdekében kell cselekednie. összefogásra van szükség, különben a nehéz helyzetbe került szénbányavállliaiatok egymás után jutnak majd a mecseki, a tatabányai és a nógrádi kollektíva sorsára. (Vége) Kolaj Lás zip Sok olyan frontra volna szükség, mint amilyen a ménkesi akna Alfa mezei 10-es fejtés volt. A külfejtések az idén akár 300 ezer tonna szenet is termelhetnek. M ég nagyon, is KISZ volt a DEMISZ, s javában tartott a XII. kongresszus az 1. országos gyűlés előtt, mikor a vitát követő szünetben vallatóra fogtam a Nógrád megyei küldöttcsoport tagjait, mondván, bár messze még a vég, ám elhangzott már sok minden az ülésteremben, s a szólók közül sokan elég messzire elmentek; ment a duma olykor indulatosan és szélsőségesen, és ebben a prímhegedűs szerepét éppen az első titkár vállalta. Nos, tehát azt kértem a mi küldötteinktől, hogy ugyan szóljanak már valamit, milyen érzésekkel telve hallgatták a kinyilatkoztatásokat, s az újmódi- — nem éppen gáláns — politizálási stílus lehet-e követendő, mint a számukra, s mire lehetne jutni ezzel a hangvétellel Nógrád megyében? Kovács Ferenc, a Nógrádi Szénbányák KlSZ-bizottsá- gának titkára ezt fejtegette, hogy az ifjúság jelen, helyzetében csak szélsőségesen lehet bármiről is szólni, mert már bebizonyosodott, hogy másképp fölső szinten nem nagyon hajlandók a korosztály érdekéit figyelembe venni. S most a gondokkal küszködő szénbányáiknál is nagyon el'kél ez a fajta stílus... Greff Tamás, a rétságiak képviselője úgy vélekedett, miszerint a felszólalások igyekeztek a fiatalság valós érdekeit megfogalmazni, ám, hogy mindez milyen magasra hallatszott fel, arra csak az idő adja meg a választ. A megkritizált szervekről és személyekről neki is megvolt a véleménye: — A döntéseket nem arctalan testületek, hanem nagyon is hús-vér emberék hozzák. Nincs mese, most már vállalni kell a felelősséget a sikertelen —, vagy éppen felelőtlen — húzásokért. Ez az ország egyre kevésbé bírja él a dilettánsok uralmát! Hogy a kongresszus hangvételét mennyire lehet Átmenteni a hétköznapokra? Greff Tamás szerint sehogy. Mert, ha hazamegy, marad úgy is minden a régiben. A megye politikai struktúrája ma még nem elég sokszínű, de az itt élők ma még nem is nagyon igénylik. Hát, ő tudja... ☆ A kongresszuson meglehetősen negatív értelemben került szóba az ÁISH tevékenysége. Nagy Imre, még mint a KISZ KB első titkára, előadói beszédében a következőket is kijelentette: „Az ÁISH létrehozása —, melyet mi is akartunk, mi is képviseltünk — mondjuk ki őszintén, nagy melléfogás volt; működése néhány ember tisztességes szándékától, munkájától, próbálkozásaitól függetlenül úgyszintén. Deák Gábor nem vált az ifjúság ügyeinek igaz képviselőjévé !” Kemény szavak. Mondhatni, nesze neked! Vajon mit lép erre a megyénkből elszármazott államtitkár? — Nem kellett nagy bátorság a ledorongoláshoz — kezdte kérdésünkre Deák Gábor. — Azért nem, mert néhány héttel ezelőtt magam jeleztem a Miniszter- tanácsnak, hogy a hivatal a jelenlegi jogosítványokkal csak a villámhárító szerepét töltheti be és csak pótcselekvésre hivatott. Kértem, hogy a- kormányzati munka átszervezésekor az újonnan alakuló szervnek adjanak több jogosítványt és a helyét a legfelsőbb döntési ponthoz közelebb határozzák meg, önálló államtitkárság vezetőjeként még a kormányüléseken se vehettem részt. Képzelheti, milyen szinten tudjuk így képviselni az ifjúság érdekeit. Ami a személyemet illeti: való igaz, hogy az elmúlt három évben,, mint „sportáT lamtitkár” értem el sikereket. Az ifjúsági terültet viszont meghatározó kudarcélményem volt. Ám ezzel kapcsolatban egy dolog mégis eszembe jut: a lákáls, a foglalkoztatás, a szociálpolitika és az oktatás kérdésében ugyanazokért a célokért harcoltunk a magunk szerény államigazgatási eszközeivel, mint az 500 ezer főt számláló, erős ifjúsági szervezet. Nagyon sajnálom, hogy az egyikétszáz fős hivatal nem tudott nagyobb sikereket elérni, mint az említett hatalmas politikai erő. A lelkiismeretem nyugodt. A hivatal számára biztosított feltételekkel éltünk, az már más kérdés, hogy mindez mennyire volt elegendő. Nagy Imre szándékosan, vagy anélkül túlbecsülte a hivatal kompetenciáját és túlbecsülte egy államtitkári szék lehetőségeit és jelentőségét. Meggyőződésem — bár csak ne lenne igazam —, hogy bárki kapta volna ezt a feladatot ebben a rendkívül szorított gazdasági körülmények között — hasonló helyzetbe keHilt volna... ☆ Az első nap néhány keményebb be- és kiszólását követően kissé ellaposodott a tanácskozás. Kevés lényegi dolog hangzott el, annál több lett viszont a taktikázás, a huzavona, s még több az üresjárat. A küldöttek egymásra morogtak a plénum előtt, komolytalaníttva ezzel is a vitát. A felszólalók a megengedett hét perc alatt nem elsősorban a KISZ-szel, annak programjával és jövőjével foglalkoztak, sokkal inkább megragadtak az országos bajok szajkózásánál1. Poen- tiroztak. Aztán', ahogy letelt a fellépési idő, percekig jfolyt a vita és a szavazósdi arról, hogy az addig beszélő magánál tarthatja-e. a szót. Fogyott a türelem,, lassan már a józanabbja se bírt magával. Az egyik küldött oda is lépett a lelátón elhelyezett mikrofonhoz: „Uraim, a cirkusz másik házban van,”. Sokan otthagyták az üléstermet. Inkább itták a folyosón a 13 forintos kávét... Vajdahunyadi Csaba, a Salgótarjáni Síküveggyár KISZ-bizottságának titkára: — Az országos értekezlet után nagyon elcsendesedtek a dolgok. Most pedig kiderült, hogy a fecsegés már kevés. Mindenki elmondta mindenütt számtalanszor az ország bajait. Most már gyorsan egyezségre ke® jutni és hazamenni,, dolgozni. .Vannak a terülteteken, jő programok, ezeket kell megvalósítani. Ha továbbra is csak vitázunk, azzal újabb időt veszítünk. Balás Róbert II KISZ XII. kongresszusán és a DEMISZ 1. országos gyűlésén hallottuk — Rigó Tibor képriportja —•