Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

% CSALÁD, OTTHON, SZABAD IDŐ * Receptötletek Joghurtból JOGHURTOS TOJÄS Hozzávalók: 4 deci jog­hurt, 5 gerezd fokhagyma, 8 tojás, 10 deka vaj, 10 szelet zsúr- vagy felszele­telt kenyér, só, késhegynyi pirospaprika. Legalább fél nappal a tá­lalás előtt a joghurtot, a finomra tört fokhagymá­val, meg egy kevés sóval simára keverjük, és jégbe hűtjük. Tálalás előtt a vaj­ban a kenyérszeleteket mindkét felükön szép pi­rosra sütjük, és egy forró tálra egymás mellé fektet­jük, melegen tartjuk. A visszamaradt vajban nyolc tükörtojást sütünk, és szű­rőkanállal a kenyerekre emeljük. A serpenyőt a tűz­ről levesszük, és a vajat késhegynyi pirospaprikával ízesítjük. A pirítóson lé­vő tojásokat először a hi­deg fokhagymás jughurttal1, utána a meleg paprikás vajjal meglocsoljük, és azon­nal tálaljuk. JOGHURTOS, GYÖMBÉRES SALÁTAÖNTET Hozzávalók: 2 deci jog­hurt, 1 evőkanál méz, 1 kis tubus majonéz, só, 1 kis- kanál gyömbérpor, 1 mok­káskanál őrölt koriander, 2 kiskanál mustár, csipet­nyi őrölt fahéj. A hozzávalókat a joghurt­tal összekeverjük, és né­hány órára jégbe hűtjük, hogy az ízek jól ösiszeérje- nek. Tálalás előtt öntjük a salátára. JOGHURTPARFÉ Hozzávalók: 1 tojás, 2—3 evőkanál kristálycukor, 4 deci joghurt, só, 20—25 deka gyümölcs. Nyáron a megmosott, friss, télen a befőtt gyümölcsöt keverőtálba tesszük. Kris­tálycukorral megszórjuk, a tojást beleütjük, csipetnyi sót adunk hozzá, és a jog­hurtot- ráöntjük. Habverő­vel sűrű, sima habbá ver­jük, és vízzel kiöblített for­mába, vagy kis dobozokba töltve, a mélyhűtőben meg- fagyasztjuk. P. J Szépnek lenni — szépnek maradni, ez a csábító cél évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Már az ókori Egyiptom, Görögország és Róma asszonyai felhasznál­ták a kozmetika titkait, igaz, hogy ekkor még varázsigék és az isteneknek hozott ál­dozatok kíséretében. Az ember a kozmetika se­gítségével igyekezett és igyekszik megközelíteni a szépségideáit. A görög kosz- meo ige — ebből származik a kozmetika szó — eredeti­leg csupán annyit jelentett: ékesíteni. Valósággal bámu­latos, hogy mennyi és mi­lyen sokféle kozmetikai szert ismertek már az ókori nők. Nem egy receptjüket még ma is használják. Az antik kozmetikáról jól megalapozott ismeretekkel rendelkezünk. Az eddig ta­lált 30 000 múmia, no meg mindaz, amit koporsójukban melléjük helyeztek, pontos képet nyújt az akkori szép­ségápolásról. Csak nemré­giben fedeztek fel Thot fá­raó sírjában egy edényt, te­le kozmetikai szerekkel, amelyeknek illata változat­lanul tiszta és tartós ma­radt. És mindez több mint' háromezer év elteltével... A szépség eléréséhez, il­letve biztosításához termé­szetes és mesterséges szerek álltak rendelkezésre. Ismer­tek krémmaszkokat, aromás Kétezer éves szépségolaj. A Holt-tenger partján talál­ták a pálmalevelekbe zárt tégelyt, amelyben 5—6 köb- centiméter szépségolajat fe­deztek fel. fürdősókat, szőrtelenítőket, és ismerték a hajbodorítás és kisimítás trükkjeit. A póru­sok tisztítására és a szöve­tek vérellátásának javításá­ra kedvelték az arc gőzölé­sét. Nagy gondot fordítottak a kéz és láb körmeinek ápo­lására. Az Izisz istennőt áb­rázoló és a múmiák mellett talált szobrocskáikon a kö­röm csodálatos színezései vagy aranyozásai láthatók. Némelyiken sok színben csillogó, zománcszerű fes­tékréteget fedeztek fel. A kendőzés sem hiányzott, er­ről az orcákra és az állra felvitt festéksávok tanúskod­nak. Művészien színezték a szempillát és a szemöldököt. Krémek, olajok és púderek egészítették ki az arcápoló szereket. A kozmetikai szerek antik fémpalackocskáinak formája megfelelt az alabástromból készült egykorú olajosedé­nyekének. Nem hiányzott még a hosszúkásra kiképzett dugó sem, amely azt a célt szolgálta, hogy úrnője az arcfestékbe mártsa. Az egyiptomiakon kívül az ókorban természetesen a gö­rög és római világban is használták a szépítőszere­ket, nemkülönben a bizánci császárságban. A kor divat­ja a lárvaszerű arcfestés volt. Híres volt Theodora bizánci császárnő szépsége, amelyet így írtak le: „kékes hajának fényét aranyló por tette csillogóbbá, szempilláit festék árnyékolta, lábujjkör­mei rózsaszínűre voltak festve”. A zsidó nép is jól ismerte az arc- és testápolás eszkö­zeit. Ezeket megemlíti a Biblia és a Talmud is. Vol­tak balzsamligeteik, mirha­hegyeik. Ismerték a rózsa­olajat, levendulát, ricinust, gránátalmát. Minden fillért be kell oszta­nia, s bár a tanács (nem győzi megköszönni ezt) rend­szeres szociális segélyt folyó­sít számukra, félretenni nem tud. A mosás, a rendcsiná­lás is sok idejét elveszi, s ami marad, azt a gyerekek­kel tölti. Mónika — aki közben megérkezett az iskolából — az ő jobbkeze: — Ügy nevelem, hogy a kicsiket tudja öltöztetni, etetni, képes legyen bánni velük, mert ha munkába ál­lok, rászorulok. Ügy terve­zem, hogy ő hozza-viszi majd oviba a testvéreit. En­gedelmes, csak hiú kicsit, — cirógatja meg a kislány buk­siját, miközben copfba fonja annak hosszú, fekete haját. — Tudja, csak a magunkféla érezheti át micsoda meg­Készül Mónika copfja Többségükben cigánycsa­ládok lakják a karancskeszi Sipos utca mutatós családi házait, köztük van az Oláh Miklóséék is, amely nemré­giben épült. Az öttagú csa­lád két éve költözött ide, s bár az épület kívülről még vakolatlan, a helyiségek ta­karosak: fehérre meszeltek, festettek, a padló csempével burkolt, a csapon hideg-me­leg víz folyik, s a legszük­ségesebb bútorokat is sike­rült már a szülőknek meg­vásárolni. Bár a háziasszony, Oláh Miklósné, Jolika szabódik a „rendetlenség” miatt, a konyha, a szobák tiszták, nincsenek szétdoteált játé­kok, pedig a másfél éves Bea és a négyéves Miklós ide­bent játszik. Büszkék is a szülők a birodalmukra, mert a ház a két kezük munkája. Hazulról kevés segítséget kaptak, mivel mindketten nagycsaládból jöttek. A férj a bányához szerződött le, s így is több mint 300 ezer forint kölcsönt kellett fel­venniük, hogy belefoghassa­nak az építkezésbe. — Akkor vártam a har­madik gyerekemet — mond­„Két éve költöztünk ide” ja Oláhné. — Sokat kel­lett dolgozni nagyon, de erőt adott a vágy, hogy a csalá­dunk normális körülmények között élhessen. Míg a szü­lőknél laktunk, nem volt csak néhány kanalunk, most pedig van hűtőnk, gáztűzhe­lyünk, fürdőszobánk, té­vénk. Igaz, a szekrénysort a bizományiból vettük, de ne­künk így is örömünk telik benne. Jolika, a gyeden lévő fiatal- asszonyok mindennapos, ám korántsem egyhangú életét éli. Korán kel, a 10 éves Mónikát iskolába készíti, reggelit csinál, majd a két kicsit öltözteti. Ha teheti, két napra főz, ma például a tegnapról maradt salátafőze­lék, pörkölt lesz az ebéd. könnyebbülés, mikor a gye­rek azzal jön haza az isko­lából: „Anyu, képzeld, ve­lem is ugyanúgy bánnak, mint a többivel.” Igyekvő, takarékos embe­rek Oláhék. Veteményest művelnek, s ha a pénzükből futja, a házukra költik. Most vettek csempét hétezerért a fürdőszobába, s — mint a családfő mondja — csak mesterrel rakatják fel, mert szeretnék, ha szép lenne az is. Előbb azonban össze kell gyűjteni a rávalót. — Amit mindig is óhaj­tottunk, elértük: mi már nem sodródunk, hanem lé­pünk — mondja Jolika, s kikísér az udvarra, a tipegő Bea társaságában. — mihalik — Jó ha tudjuk A r * f - r ww I ráépítésről Ki a rosszhiszemű? Hogyan lehet gazdagodni? Kié a löld? Á szépség kultúrtörténete Harmincezer műmia „meséje” „Mi már nem sodródunk..." Divat a ♦ ♦ ♦ nadrág Talán még soha ennyiféle fa­zonú nadrág nem volt divatban, mint mostanában. Sokan és szí­vesen viselik, fiatalok, idősebbek egyaránt. Az ügyesebbek meg is varrják maguknak. Olvasóink gyakran kérdezik, mennyi anyag szükséges egy nadrág elkészíté­séhez. Reméljük, e kis táblázat jő segítséget nyújt az anyagvá­sárláskor: három nadrághosszú­sághoz igazodik. Méret 90 cm szélesből <m) A B c 36 2,20 2,00 1,80 38/40 2,20 2,00 1,80 42 2,20 2,00 1,80 44 2,20 2,00 1,80 Méret 140 cm szélesből <m) A B , c 3C 1,40 1,30 1,20 38/40 1,40 1,30 1,30 42 1,50 1,40 1,35 1,25 44 1,55 1,45 B. K. A nagy építkezési lázban bizony előfordul, hogy nem mindenki tartja be a mezs­gyéjét, és akarva-akaratlan olyan területre rakja a fész­két, ami nem illeti meg. Rá­építésként tartja számon a polgári jog azt az esetet, amikor valaki saját anyagá­val a más tulajdonában lé­vő földterületre épít. (Ez az eset fordítottja a beépítés­nek, amikor valaki idegen anyaggal saját földjére épít.) Izgalmas kérdés, mi törté­nik olyan esetben, amikor a ráépítés megtörtént. Tu­lajdonostársak lesanek-e kényszerűségből a felek, vagy sem. A törvény különb­séget tesz a jóhiszemű és rosszhiszemű ráépítő között, és eszerint határozza! meg a ráépítés jogkövetkezmé­nyeit. Rosszhiszemű a ráépítő, ha tudja, vagy a körülmények­ből tudnia kellett, hogy épít­kezésre nem jogosult: vagy azért, mert a földtulajdonos az építkezésbe nem egyezett bele, vagy a tulajdonos nincs olyan helyzetben, hogy az építkezés ellen til­takozzék. A rosszhiszemű rá­építőévei azonos a helyzete annak is, akinek az épít­kezés ellen a földtulajdonos olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítenek az eredeti állapot visszaállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást. Ezekben az esetekben, a ráépítés folytán létrejött épü­let, vagy épületrész tulaj­donjogát a földtulajdonos (az ingatlan tulajdonosa), szerzi meg, függetlenül at­tól, hogy milyen értékű építkezés történt. A tulaj­donos nem köteles a ráépí­tő teljes kártalanítására, de ő sem gazdagodhat jogalap nélkül, tehát a gazdagodása erejéig kártalanítania kell a ráépítct. Előfordulhat olyan eset, amikor méltánytalanság éri a földtulajdonost, ha bármiféle fizetésre kötelez­nék. Neki az lenne az elő­nyösebb, ha a ráépítő vinné a földet is. Van lehetőség arra, is, hogy a bíróság a ráépítőt a telek megvásár­lására kötelezze. Ha azonban a telektulaj­donos kéri a létrejött épü­let megosztását, és ennek nincs a jogszabályban aka­dálya (például műszaki szempontok szerint), akkor az eset és a felek méltányos érdekeinek mérlegelésével megoszthatják a ráépített ingatlant. Sőt, a földtulaj­donos kérelmére a ráépítő megszerezheti az épület tu­lajdonjogát, és a telken földhasználati jog illeti meg. A kedvezményit a telektu­lajdonos . kérelme alapozza meg valamennyi esetben. A jóhiszemű ráépítő nyil­ván nem tudja, hogy nem jogosult az építkezésre. A tulajdonjog sorsa ilyenkor aszerint alakul; hogy az épület értéke meghaladja-e a telek értékét. Ezt a rá­építés befejezésének idő­pontjában irányadó forgal­mi érték figyelembevételé­vel kell megállapítani, s az érték különbözetneK legalább 20—30 százalékosnak kell lennie. Ha az épület mértéke a föld értékét lényegesen meg­haladja, a föld értékének megtérítésével a ráépítő szerzi meg a föld tulajdon­jogát. A törvény a földtu­lajdonos kérelmére termé­szetesen azt is lehetővé te­szi, hogy a ráépítő csak az általa épített épület tulaj­donjogát szerezze meg. D. K. É-

Next

/
Thumbnails
Contents