Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-21 / 93. szám
% CSALÁD, OTTHON, SZABAD IDŐ * Receptötletek Joghurtból JOGHURTOS TOJÄS Hozzávalók: 4 deci joghurt, 5 gerezd fokhagyma, 8 tojás, 10 deka vaj, 10 szelet zsúr- vagy felszeletelt kenyér, só, késhegynyi pirospaprika. Legalább fél nappal a tálalás előtt a joghurtot, a finomra tört fokhagymával, meg egy kevés sóval simára keverjük, és jégbe hűtjük. Tálalás előtt a vajban a kenyérszeleteket mindkét felükön szép pirosra sütjük, és egy forró tálra egymás mellé fektetjük, melegen tartjuk. A visszamaradt vajban nyolc tükörtojást sütünk, és szűrőkanállal a kenyerekre emeljük. A serpenyőt a tűzről levesszük, és a vajat késhegynyi pirospaprikával ízesítjük. A pirítóson lévő tojásokat először a hideg fokhagymás jughurttal1, utána a meleg paprikás vajjal meglocsoljük, és azonnal tálaljuk. JOGHURTOS, GYÖMBÉRES SALÁTAÖNTET Hozzávalók: 2 deci joghurt, 1 evőkanál méz, 1 kis tubus majonéz, só, 1 kis- kanál gyömbérpor, 1 mokkáskanál őrölt koriander, 2 kiskanál mustár, csipetnyi őrölt fahéj. A hozzávalókat a joghurttal összekeverjük, és néhány órára jégbe hűtjük, hogy az ízek jól ösiszeérje- nek. Tálalás előtt öntjük a salátára. JOGHURTPARFÉ Hozzávalók: 1 tojás, 2—3 evőkanál kristálycukor, 4 deci joghurt, só, 20—25 deka gyümölcs. Nyáron a megmosott, friss, télen a befőtt gyümölcsöt keverőtálba tesszük. Kristálycukorral megszórjuk, a tojást beleütjük, csipetnyi sót adunk hozzá, és a joghurtot- ráöntjük. Habverővel sűrű, sima habbá verjük, és vízzel kiöblített formába, vagy kis dobozokba töltve, a mélyhűtőben meg- fagyasztjuk. P. J Szépnek lenni — szépnek maradni, ez a csábító cél évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Már az ókori Egyiptom, Görögország és Róma asszonyai felhasználták a kozmetika titkait, igaz, hogy ekkor még varázsigék és az isteneknek hozott áldozatok kíséretében. Az ember a kozmetika segítségével igyekezett és igyekszik megközelíteni a szépségideáit. A görög kosz- meo ige — ebből származik a kozmetika szó — eredetileg csupán annyit jelentett: ékesíteni. Valósággal bámulatos, hogy mennyi és milyen sokféle kozmetikai szert ismertek már az ókori nők. Nem egy receptjüket még ma is használják. Az antik kozmetikáról jól megalapozott ismeretekkel rendelkezünk. Az eddig talált 30 000 múmia, no meg mindaz, amit koporsójukban melléjük helyeztek, pontos képet nyújt az akkori szépségápolásról. Csak nemrégiben fedeztek fel Thot fáraó sírjában egy edényt, tele kozmetikai szerekkel, amelyeknek illata változatlanul tiszta és tartós maradt. És mindez több mint' háromezer év elteltével... A szépség eléréséhez, illetve biztosításához természetes és mesterséges szerek álltak rendelkezésre. Ismertek krémmaszkokat, aromás Kétezer éves szépségolaj. A Holt-tenger partján találták a pálmalevelekbe zárt tégelyt, amelyben 5—6 köb- centiméter szépségolajat fedeztek fel. fürdősókat, szőrtelenítőket, és ismerték a hajbodorítás és kisimítás trükkjeit. A pórusok tisztítására és a szövetek vérellátásának javítására kedvelték az arc gőzölését. Nagy gondot fordítottak a kéz és láb körmeinek ápolására. Az Izisz istennőt ábrázoló és a múmiák mellett talált szobrocskáikon a köröm csodálatos színezései vagy aranyozásai láthatók. Némelyiken sok színben csillogó, zománcszerű festékréteget fedeztek fel. A kendőzés sem hiányzott, erről az orcákra és az állra felvitt festéksávok tanúskodnak. Művészien színezték a szempillát és a szemöldököt. Krémek, olajok és púderek egészítették ki az arcápoló szereket. A kozmetikai szerek antik fémpalackocskáinak formája megfelelt az alabástromból készült egykorú olajosedényekének. Nem hiányzott még a hosszúkásra kiképzett dugó sem, amely azt a célt szolgálta, hogy úrnője az arcfestékbe mártsa. Az egyiptomiakon kívül az ókorban természetesen a görög és római világban is használták a szépítőszereket, nemkülönben a bizánci császárságban. A kor divatja a lárvaszerű arcfestés volt. Híres volt Theodora bizánci császárnő szépsége, amelyet így írtak le: „kékes hajának fényét aranyló por tette csillogóbbá, szempilláit festék árnyékolta, lábujjkörmei rózsaszínűre voltak festve”. A zsidó nép is jól ismerte az arc- és testápolás eszközeit. Ezeket megemlíti a Biblia és a Talmud is. Voltak balzsamligeteik, mirhahegyeik. Ismerték a rózsaolajat, levendulát, ricinust, gránátalmát. Minden fillért be kell osztania, s bár a tanács (nem győzi megköszönni ezt) rendszeres szociális segélyt folyósít számukra, félretenni nem tud. A mosás, a rendcsinálás is sok idejét elveszi, s ami marad, azt a gyerekekkel tölti. Mónika — aki közben megérkezett az iskolából — az ő jobbkeze: — Ügy nevelem, hogy a kicsiket tudja öltöztetni, etetni, képes legyen bánni velük, mert ha munkába állok, rászorulok. Ügy tervezem, hogy ő hozza-viszi majd oviba a testvéreit. Engedelmes, csak hiú kicsit, — cirógatja meg a kislány buksiját, miközben copfba fonja annak hosszú, fekete haját. — Tudja, csak a magunkféla érezheti át micsoda megKészül Mónika copfja Többségükben cigánycsaládok lakják a karancskeszi Sipos utca mutatós családi házait, köztük van az Oláh Miklóséék is, amely nemrégiben épült. Az öttagú család két éve költözött ide, s bár az épület kívülről még vakolatlan, a helyiségek takarosak: fehérre meszeltek, festettek, a padló csempével burkolt, a csapon hideg-meleg víz folyik, s a legszükségesebb bútorokat is sikerült már a szülőknek megvásárolni. Bár a háziasszony, Oláh Miklósné, Jolika szabódik a „rendetlenség” miatt, a konyha, a szobák tiszták, nincsenek szétdoteált játékok, pedig a másfél éves Bea és a négyéves Miklós idebent játszik. Büszkék is a szülők a birodalmukra, mert a ház a két kezük munkája. Hazulról kevés segítséget kaptak, mivel mindketten nagycsaládból jöttek. A férj a bányához szerződött le, s így is több mint 300 ezer forint kölcsönt kellett felvenniük, hogy belefoghassanak az építkezésbe. — Akkor vártam a harmadik gyerekemet — mond„Két éve költöztünk ide” ja Oláhné. — Sokat kellett dolgozni nagyon, de erőt adott a vágy, hogy a családunk normális körülmények között élhessen. Míg a szülőknél laktunk, nem volt csak néhány kanalunk, most pedig van hűtőnk, gáztűzhelyünk, fürdőszobánk, tévénk. Igaz, a szekrénysort a bizományiból vettük, de nekünk így is örömünk telik benne. Jolika, a gyeden lévő fiatal- asszonyok mindennapos, ám korántsem egyhangú életét éli. Korán kel, a 10 éves Mónikát iskolába készíti, reggelit csinál, majd a két kicsit öltözteti. Ha teheti, két napra főz, ma például a tegnapról maradt salátafőzelék, pörkölt lesz az ebéd. könnyebbülés, mikor a gyerek azzal jön haza az iskolából: „Anyu, képzeld, velem is ugyanúgy bánnak, mint a többivel.” Igyekvő, takarékos emberek Oláhék. Veteményest művelnek, s ha a pénzükből futja, a házukra költik. Most vettek csempét hétezerért a fürdőszobába, s — mint a családfő mondja — csak mesterrel rakatják fel, mert szeretnék, ha szép lenne az is. Előbb azonban össze kell gyűjteni a rávalót. — Amit mindig is óhajtottunk, elértük: mi már nem sodródunk, hanem lépünk — mondja Jolika, s kikísér az udvarra, a tipegő Bea társaságában. — mihalik — Jó ha tudjuk A r * f - r ww I ráépítésről Ki a rosszhiszemű? Hogyan lehet gazdagodni? Kié a löld? Á szépség kultúrtörténete Harmincezer műmia „meséje” „Mi már nem sodródunk..." Divat a ♦ ♦ ♦ nadrág Talán még soha ennyiféle fazonú nadrág nem volt divatban, mint mostanában. Sokan és szívesen viselik, fiatalok, idősebbek egyaránt. Az ügyesebbek meg is varrják maguknak. Olvasóink gyakran kérdezik, mennyi anyag szükséges egy nadrág elkészítéséhez. Reméljük, e kis táblázat jő segítséget nyújt az anyagvásárláskor: három nadrághosszúsághoz igazodik. Méret 90 cm szélesből <m) A B c 36 2,20 2,00 1,80 38/40 2,20 2,00 1,80 42 2,20 2,00 1,80 44 2,20 2,00 1,80 Méret 140 cm szélesből <m) A B , c 3C 1,40 1,30 1,20 38/40 1,40 1,30 1,30 42 1,50 1,40 1,35 1,25 44 1,55 1,45 B. K. A nagy építkezési lázban bizony előfordul, hogy nem mindenki tartja be a mezsgyéjét, és akarva-akaratlan olyan területre rakja a fészkét, ami nem illeti meg. Ráépítésként tartja számon a polgári jog azt az esetet, amikor valaki saját anyagával a más tulajdonában lévő földterületre épít. (Ez az eset fordítottja a beépítésnek, amikor valaki idegen anyaggal saját földjére épít.) Izgalmas kérdés, mi történik olyan esetben, amikor a ráépítés megtörtént. Tulajdonostársak lesanek-e kényszerűségből a felek, vagy sem. A törvény különbséget tesz a jóhiszemű és rosszhiszemű ráépítő között, és eszerint határozza! meg a ráépítés jogkövetkezményeit. Rosszhiszemű a ráépítő, ha tudja, vagy a körülményekből tudnia kellett, hogy építkezésre nem jogosult: vagy azért, mert a földtulajdonos az építkezésbe nem egyezett bele, vagy a tulajdonos nincs olyan helyzetben, hogy az építkezés ellen tiltakozzék. A rosszhiszemű ráépítőévei azonos a helyzete annak is, akinek az építkezés ellen a földtulajdonos olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítenek az eredeti állapot visszaállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást. Ezekben az esetekben, a ráépítés folytán létrejött épület, vagy épületrész tulajdonjogát a földtulajdonos (az ingatlan tulajdonosa), szerzi meg, függetlenül attól, hogy milyen értékű építkezés történt. A tulajdonos nem köteles a ráépítő teljes kártalanítására, de ő sem gazdagodhat jogalap nélkül, tehát a gazdagodása erejéig kártalanítania kell a ráépítct. Előfordulhat olyan eset, amikor méltánytalanság éri a földtulajdonost, ha bármiféle fizetésre köteleznék. Neki az lenne az előnyösebb, ha a ráépítő vinné a földet is. Van lehetőség arra, is, hogy a bíróság a ráépítőt a telek megvásárlására kötelezze. Ha azonban a telektulajdonos kéri a létrejött épület megosztását, és ennek nincs a jogszabályban akadálya (például műszaki szempontok szerint), akkor az eset és a felek méltányos érdekeinek mérlegelésével megoszthatják a ráépített ingatlant. Sőt, a földtulajdonos kérelmére a ráépítő megszerezheti az épület tulajdonjogát, és a telken földhasználati jog illeti meg. A kedvezményit a telektulajdonos . kérelme alapozza meg valamennyi esetben. A jóhiszemű ráépítő nyilván nem tudja, hogy nem jogosult az építkezésre. A tulajdonjog sorsa ilyenkor aszerint alakul; hogy az épület értéke meghaladja-e a telek értékét. Ezt a ráépítés befejezésének időpontjában irányadó forgalmi érték figyelembevételével kell megállapítani, s az érték különbözetneK legalább 20—30 százalékosnak kell lennie. Ha az épület mértéke a föld értékét lényegesen meghaladja, a föld értékének megtérítésével a ráépítő szerzi meg a föld tulajdonjogát. A törvény a földtulajdonos kérelmére természetesen azt is lehetővé teszi, hogy a ráépítő csak az általa épített épület tulajdonjogát szerezze meg. D. K. É-