Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... (^S^^^EtEXEN ÉRKEZE A szándék határa a pénz A muszáj dirigdl Ha nem mozdul, meghal a szakma •Tiltakszó levelek a miniszternek • Ki ad többet a süteményért? • Ráfizetnek? Jöjjön a cégbiréság! • Olcsóbb lesz, mint a maszek Én szintén szenvedélyes krimiolvasó (is) vagyok, de ezt egyáltalán nem szégyen­lem. Könyvtárunk részére sem „bocsánatos bűnnek” tartjuk a bűnügyi regények, kalandregények beszerzését. Ez esetben is kötelezőnek tartjuk olvasóink valós igé­nyeinek általunk lehetséges kielégítését. Ellenőrizhető tény, hogy szinte valamennyi megjele­nő krimit megveszünk. A beszerzett példányok száma (legkevesebb négy-öt darab) gyakran nagyobb, mint a versesköteteké, a szépirodal­mi, szakirodalmi műveké (átlag egy-három példány). A könyvek és más doku­mentumok beszerzése során két alapvető szempontot ér­vényesítünk: a rendelkezés­re álló költségkeretet és az olvasók ismert érdeklődési körét. Figyelmet fordítunk a sajátos igényekre is: így â kötelező olvasmányok, helyismereti irodalom, han­goskönyvek, könnyűzenei Az értelmi fogyatékos emberek Nógrád megyei ér­dekvédelmi szervezete a kö­zelmúltban tartotta éves közgyűlését Salgótarjánban. A tanácskozáson mintegy százan vettek részt, ott volt az országos szervezet, a Nóg­rád Megyei Tanács egészség- ügyi osztálya, a Hazafias Népfront, valamint a megyé­ben található értelmi fogya­tékos gyermekek és gondozó­otthonok képviselője is. Amint a beszámolókból kide­rült, gondokkal terhes esz­tendőt hagyott maga mögött a szervezet. Nógrád megyé­ben mintegy hatszáz gyer­mek él az otthonokban, ám a foglalkoztatási lehetőségek koránt sincsenek biztosítva valamennyiük számára. Hasznos volna —, s ehhez a megyei tanács , jelenlevő hanglemezek, sei-fi irodalom, egyházi lapok stb. Igen sok­rétű a feladatunk, de még inkább az olvasók igénye, ezeket teljességgel kielégí­teni azonban mi sem tud­juk. A mértéknek és szán­déknak kemény határt szab a pénzügyi lehetőség. Meg kell említenünk még, hogy hiába van állományunkban több százféle krimi, több, mint ezer példányban még­sem elegendő, illetve nehe­zen lehet kivárni a kölcsön­zési alkalmat: ment az ér­deklődés szinte határtalan, aminek az is következmé­nye, hogy igen rövid időn belül „szétolvassák” az egyes könyveket úgy, hogy még .köttetni sem lehetséges min­dig. Biztató és megnyugtató ígéretet sajnos, nem tehe­tünk a krimikedvelőknek, csak megértő türelmüket kérhetjük. Kojnok Nándor igazgató képviselőjének a segítségét is kérték — önálló foglal­koztatóüzem létrehozása. Ez egyrészt hozzájárulna a gyermekek személyiségének fejlődéséhez, másrészt hasz­nos munkát is végezhetné­nek, természetesen olyan mértékben, amennyire képes­ségükből, egészségi ál­lapotukból futja. Szó esett arról is, hogy sok szervezet és magánszemélyek is segí­tik a szervezet tevékenysé­gét. így többek között a Nógrád Volán, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda támogatja a szerveze­tet. Több javaslat hangzott el az otthonban élő gyer­mekek üdültetésével kapcso­latban is. Reng a talaj a vendéglátás talpa alatt. A szakma a meg­lehetősen erős tektonikus mozgások közepette éled új­já. Ezúttal is a muszáj dirigál. A vendéglátást mindig is ér­zékenyen érintették a lakos­ság, a vendégkör jövedelmi viszonyai, s az ez idő tájt még mindig tartó elszegé­nyedési folyamat a legkevés­bé sem kedvez a vendégek pénzéből élő szakmának. Nemrégiben meghirdették a kereskedelem eladásának koncepcióját. A nyilvános­ságra hozott elképzelés — miszerint a fővárosi üzlete­ket tőkeerős nyugati partne­rek vennék meg, a vidékiek­re meg majd a lakossággal alkusznak meg — óriási fel­zúdulást keltett. Tiltakozó le­veleket kapott a kereskedel­mi miniszter, s az érvek voltak annyira nyomósak, hogy mára visszavonták az ötletet. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy minden marad­hat a régiben, hiszen a moz­dulatlanság többé-kevésbé a szakma halálát jelentené. A megújulás halaszthatatlan — de belülről kell megin­dulnia, ahelyett, hogy felül­ről dirigálva ismét egyenru­hát húznának a szakmára, ha átszabottat is. A szervezet korszerűsítése, az átalakulás ütemének meg­szabása tehát a Nógrád Me­gyei Vendéglátó Vállalat ese­tében is a vállalati önkor­mányzat dolga. Sietős dolga méghozzá, hiszen ahol a központ leépítésében, az élet­képes üzlethálózat kialakítá­sában egy-másfél év alatt nem történik érdemi válto­zás '— kényszerintézkedések végrehajtását írják elő a rá­érős cégnek. A vállalatnál máris dolgozik az az ad hoc- bizottság, melynek feladata a helyzetkép megfestésén túl a teendők kijelölése is. Mégiscsak valamiféle rep- rivatizálásról van szó? (Dombi András igazgató: — Nem ezt tartjuk járható út­nak, bár nincs kizárva a le­hetőség. Ha holnap bejön hozzám mondjuk egy szer­ződéses üzletvezető azzal, hogy meg akarja venni az üzletet, mely a vállalat ke­zelésében van, az minden­képpen tárgyalási alap. De nem ez a lényeg, /Előbb a három, legbőségesebben buz­gó veszteségforrástól szabadu­lunk meg. A Cserhát ven­déglőt már eladtuk. Az Ipoly presszóból Dreher söröző lesz, a Salgó étterem haszno­sítására tárgyalunk.) Adva van egy százfős köz­pont, továbbá 130 értékesítő- hely, valamint öt termelő­üzem. Ezek sorsa fölött kell most dönteni. Ügy tűnik, a szerződéses formában műkö­dő üzletek perspektívája hosz- szú távú, ezért — ahelyett, hogy 1 személyes kft-vé ala­kulnának át, mint ezt az el­ső gondolat sugallta — ma­radnak ebben a működési formában. Sőt, idecsoporto­sítják át az eddig vesztesé­ges jövedelemérdekeltségű üzleteket is. A termelőüze­mek (cukrászat, hidegkony­ha) kft-vé alakulnak, nyi­tott értékesítési politikával. Ami annyit tesz, hogy ter­mékeiket annak adják el, aki többet fizet értük. A kft-be bevitt pénzek után legkeve­sebb 12 százalékos osztalékot kell fizetni. S ha nem fial ennyit a forint? (Dombi András: — Akkor csődbe megy a vállalkozás. Ha nem tudja az ingatlant, a vagyont jövedelmező tevé­kenységgel kamatoztatni, a cégbíróság veszi át a tere­pet.) Az üzletek úgy tudnak a maguk lábán megállni, ha a vendégek fejével gondolkoz­nak. A szemléletváltásnak te­hát óhatatlan be kell követ­keznie. De hát ezt már hal­lottuk néhányszor az utób­bi években... (Dombi András: — Csakhogy most egzisztenciára megy a játék. A vásárlóerő korláto­zott. Abban az üzletben köl­tik el, amelyikben fantáziát látnak. A többi szükségkép­pen tönkremegy. Itt vállal­kozásról van szó, s annak tétje van.) S akkor még ott van a központ. A vendéglátó-válla­lati központok sokak véle­ménye szerint vízfejként te­lepszenek rá az üzletekre, s nem hagyják élni őket. Le­het, hogy ebben is van va­lamennyi igazság. Ámbár az is tény, hogy a szállító part­nerek nem hajlandók tár­gyalni az üzletekkel, csak a „vízfejet” tartják tárgyaló- képes félnek. így hát a köz­pont most olyan metamorfó­zison esik át, hogy régi funkciója is megmaradjon, de újakat is kapjon. (Dombi András:—Két kft vagy leányvállalat lesz a központból. Az egyik affé­le kisebb nagykereskedelem lesz, ez intézi az üzletek áru­beszerzését, minden lehetsé­ges árkedvezményt megsze­rezve a szállítóktól. A má­siknak az adatszolgáltatás lesz a dolga: elvégzi az ösz- szes számviteli munkát az üzleteknek. Megbízásos ala­pon, s olcsóbban, mintha ugyanerre a feladatra ma­gánvállalkozót kérne fel az üzlet. Külső megbízások tel­jesítésére is vállalkozik majd, hiszen saját magát kell el­tartania. Ezeken túl a vál­lalati vagyon kezelésére egy mindössze húszfős holding alakul, mely gondoskodik a vállalati jövedelmek újrafel­osztásáról, meghirdeti szer­ződésre az üzleteket.) Vállalkozás, vállalkozás, vállalkozás... Ez a kor pa­rancsa, s halogatásra már nincs idő. A vendéglátó-vál­lalat máris részvényes a Du­na Füszért Rt-ben, továbbá termékfeldolgozásra készít elő újabb vállalkozást. A vendég most egyelőre ott tart, hogy féltve vigyázza pénzét, hiszen kevés van be­lőle. De ha úgy látja majd, hogy kiporciózott forintjáért bőséges kínálatot és igényes kiszolgálást kap, egyszer- másszor áldozni fog a ven­déglátás oltárán. Szendi Márta Közgyűlés Salgótarjánban Évek óta népszerű rendezvény a salgótarjáni Beszterce étteremben megrendezésre kerülő szlovák gasztronó­miai napok programja —kép: kulcsár— A szécsényi városfejlesztők 22 milliós célkitűzése Az elmúlt évben végzett társadalmi munka értékét jól példázta az az össze­fogás, amely csupán Szé- csényben 20,1 millió forint volt. Ez bizonysága annak, hogy a városlakók az üze­mek, intézmények dolgozói, az általános és középisko­lák tanulói mind jobban sajátjuknak érzik a várost. De kifejezi ez azt is, hogy a városi tanács aktív vá­rospolitikát folytat, kapcso­latai, együttműködési kész­sége folyamatosan erősö­dik. Ennek eredménye a helyi erőforrások jobb fel­tárása, felhasználása, amely végső soron a lakosság nö­vekvő igényeit szolgálta. A városlakók, a Szécsény- ben dolgozók kezdeményező­készségére, tevékenységére az elmúlt évinél is nagyobb mértékben alapoznak a kü­lönböző munkaakciók szer­vezői, koordinálói, hiszen az életkörülmények továb­bi javítása, a város kulturál­tabbá, szebbé tétele mind­annyi unk közös érdeke. A napokban készülnek az egyéni és a kollektív társa­dalmi munkafelajánlások. A városi HNF, a KISZ és az MDF hasznos segítői a fo­lyamatnak. Sportolók, mun­kahelyi kollektívák, tanulók tesznek konkrét felajánlá­sokat. Parkosítanak, fásí­tanak. Sor kerül a tavaszi lomtalanító akcióra is, Fenntartási, karbantartási, szállítási munkákat vállal­nak, ahol erre szükség van. A parkok egy részét a ta- núlófiatalok tartják rend­ben. S ott lesznek a szor- goskodók között a múzeum baráti körének tagjai. To­vább szépítik a munkahe­lyek környezetét is. Ékes bizonysága ennek, a BRG- gyáregység és a gyógyszer- tár előtti érség. Szépül a termelőszövetkezet környe­zete is. Külön felajánlást tesznek a kereskedelemben dolgozók. A város szépítését sürge­ti a növekvő idegenforga­lom is. A munkálatok koor­dinálója a városfejlesztési és -gazdálkodási osztály, a részfeladatokat egy külön munkabizottság hangolja össze. Az elmúlt évben jelen­tős mértékű volt a tanácsi költségvetést kímélő tár- sadialmi munka értéke. így több olyan elképzelés is megvalósult, amelyet erede­tileg nem terveztek. Az idén ugyancsak a város kommunális ellátottságát ja­vítja a társadalmi^ munka. Legalább 22 millió forint értékűt szeretnének végez­ni. Rácz András Szécsény Az asszony ingatag Megkezdődött az idei gázprogram kivitelezése Balassagyarmaton Öt kilométerrel több, negyvenmillió áfa nélkül La donna e mobile. Az olasz dalszöveg ismerős. Nos, csak­ugyan ingatag? Erre volt kíván­csi Itáliában az egyik közvé­lemény-kutató intézet (Aied), s megállapította a prózai tényt: három esztendő alatt 79-ról 71 százalékra esett vissza azoknak a hölgyeknek a száma — 15 és a halál között —, akik hűséges­nek mondják magukat. A ten­dencia kedvezőtlen irányba tart, legalábbis statisztikailag. A fér­fiak esetében nincs ilyen lát­ványos .hűtlenkedés. Az ok feltételezett: vagy az AlDS-től tartanak, vagy ha­zudnak, vagy a . feleségük jelen­létében válaszoltak a kérdések­re — szűrték le a tanulságot a kérdezők. Akik, ml tagadás, a részleteket sem hanyagolták el. Például azt, hogy miért lépnek félre a hölgyek? A La Repubb- lica tömören fogalmaz: „Alom­világban élnek. Ki akarnak lép­ni a házastársi kapcsolat unal­mából. Mert nem találták meg az igazit, és azt állítják, hogy még mindig keresik”. A le­hetséges válaszok között azon­ban van egy vallomásértékű is, ez mindkét nem esetében áMja az idők viharát: „Kíváncsiság­ból, hogy milyen az új kapcso­lat?!” S ha már kíváncsiságról esett sző, a hivatásos kérdezők a hűt­lenség helyszínét is tudakolták. A válaszokból kitűnt, hogy a szerelmi találkák 26 százaléka a férfi, 21,5 százaléka pedig a nő lakásán zajlott. A neorealista filmek klasszikus búvóhelyét, az autót az esetek 23 százalékában jelölték a légyott helyszíneként. Minthogy az adatokból az is kitűnik, hogy az olasz nők a hűtlenség útján való magabiz­tos menetelésükben is sokkal féltékenyebbek, mint a férfiak, a már említett újság felveti a kérdést: vajon nem keliene-e megírni az Otelló női változatát? Tavaly is több alkalom­mal tudósítottunk a balassa­gyarmati gázprogram építésé­ről. Beszámoltunk a városiak és az építők kapcsolatáról, a részátadásokról, s ott vol­tunk azon a hideg éjszakán is, amikor a Nyírjeshez kö­zeli fogadóállomáson először lobbant fel a gázfáklya. Az idei program kivitele­zése — így a beruházás má­sodik éve — a napokban kez­dődik. A tervek, a szükséges engedélyek már a kivitelező birtokában vannak, s hét ut­cában már a munka is el­kezdődött. Ott május végére tervezik a nyomáspróbát. Ezek a Gábor Aron, a Ró­zsavölgyi, az Erkel, a Vio­la, a Tompa Mihály, és a Mártírok utcának azon része, amelyekre 1988-ban nem ke­rült sor. A Ráckevei Aranykalász Mgtsz műanyagcső-szerelő melléküzemágának emberei — idén is ők nyerték meg a versenytárgyalást — itt már az aszfalt felvágásával vé­geztek, a törmelék eltakarí­tás után kezdődhet a csőfek­tetés. A következő „utcablokk­ban” — ^ Pgtvarci, az Arany János és a Bérezi Kálmán — az elképzelések szerint két hét múlva kezdhetnek, ak­korra lesznek meg a szüksé­ges engedélyek. Ez már az a gerinc, amely a Nógrádi Sán- dor-lakótelep ellátásáról gon­doskodik. Természetesen a felsorolásban nem szerepel­nek, de itt a Patvarci utcai ré»zen a csatlakozó utcák is érintettek. Kivéve a Szon- tagh, az Achim és a Jókai utcákat. Ezek várhatóan majd az 1990-es programban találhatók. Az említett két szakasz, idén június végére elkészül­het, ha az időjárás is segít. Tavalyi » beszámolóinkban szóltunk róla, hogy 1988-ban csaknem harminc nap ki­esést okozott az eső. Az év másik felében a vá­ros északnyugati része felé haladnak majd, így a Keme­rovo úton, a Batthyány úton, a Honti utcában halad majd a gerinc, s jut el egészen a Lenin-lakótelepig. Ott is (ahogyan az előbb), a csatla­kozó leágazó mellékutcák is érintettek. Ennek a résznek a terveit május végére vár­ják, s november 15-ig kell végezni a kivitelezéssel. — Mennyivel több az idei feladat, s bírni fogják-e erő­vel, gépekkel? — kérdeztük Király Jánost, a kivitelezés vezetőjét. — A tavalyinál öt kilomé­terrel több a gerincvezeték idén; összesen 16 kilométer, ehhez jön még a 12 kilomé­ternyi leágazás. A létszámot bővítettük, az idén 17—20 ember dolgozik majd, s a gépparkunk is bővült. Egy új gép már megérkezett, egyet még várunk. A téesz 3,5 milliót adott fejlesztésre, így az idén használatos szer­számaink vadonatújak — kaptuk a választ. Megtudtuk azt is, hogy az idén kicsit nehezebb lesz a munka, mert több az érin­tett forgalmas út, és sokkal több az aszfaltos út, amit bontani kell. No, és az ár­emelés. .. — Mennyibe kerül az idei program a városnak? — Áfa nélkül pontosan negyvenmillió forint. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a ráckeveiek hat másik pályázó előtt nyerték meg a tárgyalást, a legmaga­sabb ár 72 millió forint volt. (-hr—)

Next

/
Thumbnails
Contents