Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-17 / 89. szám
1989. ÁPRILIS 17., HÉTFŐ NOGRAD 3 Az ingafüzér végén • Pesten még mindig válogatni lehet • Nem pihennek, nincs szabadságok • Vállalják érte a sorsát Levelek a partho Elvtársi kíméletlenséggel Alvófalu? Ha azt vesszük, hogy a háromezer lelkes Buják 1100 lakosának van falun kívül a munkahelye, akkor az. Ha viszont hozzátesszük, hogy közülük többen mégis otthon vannak, mert bedolgozók, talán mégsem. Patkós István tanácselnöknek egyéb érvei is akadnak. — Buják szerencsés falu, mert ideális helyen van — mondja. — Minket a gigan- tomániás időkben sem tudnak odacsapni senkihez, hozzánk se senkit. Itt önálló tanács, termelőszövetkezet van. Saját orvosi rendelőnk, még fogászatunk is! Azt meg már hadd tegye hozzá a szerző, hogy az a vállalkozás, ami Bujákon iskolaépítés címszóval már a szó szoros értelmében tető alatt van, valóban szinte példa nélküli. Nem is iskola ez, inkább tanügyi komplexum, tornateremmel, étteremmel, konyhával, nyelvi laborral. Mindez azonban keveset változtat a falu sorsán, azon, hogy nappalra a felnőttlakosság elhagyja, hogy délutánra, estére újra hazatérjen. Nap mint nap legkevesebb harminc autóbusz motorja bőg fel, hogy az ingafüzér legvégén fekvő Bujákról indulva sorra szedje fel az embereket. És indulnak a Zukok, a Gazok, a személyautók. Itt senki sem vette igazán komolyan, hogy a létszám- leépítésre törekvő fővárosi, városi cégek elsőként majd az ingázóktól szabadulnak meg. Ügy tűnik, az idő őket igazolja. — Én nem tudom, hogy csinálják, de a sokat hangoztatott ésszerűbb létszám- gazdálkodásnak mi itt semmi jelét nem tapasztaljuk — így a fiatal tanácselnök. — Hozzáteszem, szerencsénkre. Jansik Györgynével az utcán találkozunk. Táppénzen van, az autótechnika felé tartó autóbusz most nélküle indul hajnali fél hatkor. Jansik Györgyné: „Igen szép pénzt ígértek.” — Nem küldenek el Pesten senkit — legyint az asz- szony. — Ott még mindig válogatni lehet a helyekben. Én is elmentem majdnem egy kisszövetkezethez, igen szép pénzt ígértek, de mire odaértem, már a gazdasági rendőrség is ott volt. így kötöttem ki az autótechnikánál. Nyolcezer a bruttója. Igaz, mint kontírozó könyvelő ennyiti itthon is megkeresne, de az a pár hely, ami a téesznél és tanácsnál van, Kiss P. János: „Tudják itt az emberek, hogy kéne egészségesen élni.” (Bábel László felvételei) betöltött. Jansikné nem ideges a jövője miatt. — Engem ugyan nem építenek le! — hangoztatja. — Dolgoztam én már több helyütt Pesten, a számviteli munkakörökre mindenütt keresik az embert. Ő amúgy szerencsés. Igaz, elvált, de nagylánya már férjnél van, a kicsi ellátásában meg a nagymama segít. Az ingázással meg úgy van, hogy istenem, hát csinálni kell, itt nincs más. Meg kell szokni. A kereset nagy úr, és senki nem vetheti a bujáki- ak szemére, hogy aszerint döntenek. Itt van ez az iskolaépítés is. A falakon alig néhány helybelit látni, pedig Bujákon, ahogy mondják, még a jóisten is építőmester. De az ácsok, kőművesek Pesten messze többet keresnek ennél, s nem számolják, hogy az a vaskosabb boríték napi 12 órára szól. S nem keresik az összefüggést ingázás és betegség között. Pedig van. — Nézze, itt az emberek gyakorlatilag nem pihennek — magyarázza Kiss P. János körzeti orvos. — Napi 12 órás távoliét után még megdolgozzák a földet, ellátják az állatokat, mennek a szőlőbe. Nincs igazi szabadságuk sem, azt is munkával töltik. Kalákában építkeznek, s beletelik vagy harminc év, míg a munkatartozásokat leróják. Az állásukban is fizikai munkát végeznek, itthon is. Elkopnak, tönkremennek. Mondja, hogy 50—55 évesen szinte bárkit le lehetne százalékolni. A József Attila utcában mindössze két férfi érte meg a nyugdíjat. Hullik az ötvenes korosztály. Sok a baleset, fáradtak, figyelmetlenek az emberek. Aztán úgy tartják, hogy kell az ital annak, aki nehéz munkát végez. Csakhogy a pálinka kikapcsolja az önkontrollt, s túl a kimerültség legtávolabbi határán még egyre csak a munka, a munka... — Tudják itt az emberek, hogy kéne* egészségesen élni, nem azon múlik — legyint keserűen a fiatal doktor. — Csak hát egyszerűen nem tehetik meg. Nem kímélhetik magukat. Főleg az idősebbjének jut ki. Buják ma csaknem akkora forgalmat bonyolít le, mint Pesten a Népstadion úti autóbusz-állomás. Ez volna a falu sorsa? Ezzel kell mindörökre megbékélni? Valamit már az is segítene, ha Buják és Ecseg közt megépülne az a három és fél kilométernyi út, ami fele közelségbe hozná a most csak kerülővel elérhető Pásztói. Igaz, létszámleadó az is, de egyes szakmákban ugyanakkor keresik is az embert az ottani üzemek. — Meg kell azt gondolni nagyon, milyen ipart hozzunk ide — meditál a tanácselnök. — A mások levetette rossz ruha után mi sem kapkodunk. A varrodának sem vagyok híve, mert helytálló a mondás, miszerint „ahová a könnyűipar bemegy, bemegy oda a szegénység is”. A tsz bővíti a fafeldolgozóját, valamit az is segít. Meg aztán folyik a tárgyalás több szálon, de erről most még nem akarnék beszélni. A bujákiak ragaszkodnak falujukhoz. Vállalják érte az ingázók sorsát, hiszen ez ma még Buják sorsa is. De évről évre épülnek az új otthonok, van hová estére hajlón hazatérni. A bujákiak nem veszik igénybe a városi munkás- szállásokat. Szendi Márta (Következik: Ez a gyár eladói) A levél — vélemény. A vélemény mögött pedig mindig megítélés keresendő, amely az élet jelenségeit egyéni módon magyarázza. Nyomasztó jelenségeknél és vészterhes korszakokban gyakran keres fedezéket a véleményalkotó, mondjuk így: célzott kapáslövést ad le névtelen levelével. Milyenek a mostani levelek, amelyek az MSZMP legfelsőbb szervéhez, a Központi Bizottsághoz és a párt vezetőihez íródnak? Erről beszélgettünk Lajtos Istvánnal, a pártpolitikai osztály csoportvezetőjével. — A levelek számát tekintve azt mondhatom, hogy a korábbi évekhez képest nincs jelentős- változás. A tartalom azonban másféle következtetéshez juttat bennünket. Ugyanis erősen csökkent a személyes kéréseket, panaszokat tartalmozó megkeresés. A legjobban a lakástéma igazolhatja ezt. Akár tíz évre visszamenőleg is, mintegy 30 százalékban ez okból1 ragadtak tollat a levélírók. Most a politikáról alkotott vélemények, megjegyzések kerültek előtérbe. Egyáltalán, aki korábban a párthoz fordult, segítséget kért valamihez, külső inspiráció ugyanúgy vezérelhette, mint a meggyőződése afelől, hogy a párt segíteni fog. — Vagyis a párt minden- hatóságának a tudata, a végső fórum lehetősége lebegett a levélírók előtt? — Sajnos, ezt is örököltük. Pontosabban az ötvenes évek pártstílusát ráültettük arra az általános magyar felfogásra, hogy a vezetőnek, a vezető hatalmi szervezetnek kegyosztó szerepe is van, A személyi kultusz idején tehát nem volt nehéz egyesíteni a propagandát és a messianisztikus • elképzeléseket. Az MSZMP mindenképpen szabadulni kívánt ettől a felfogástól, ezért a párt belső határozata megtiltott mindenféle „kijáró szerepet”. A hiány, vagy egyesek jellembeli fogyatékossága volt az erősebb? Tény. hogy mindig lehetett találni valakit, aki „segített”. — Mit tartalmaznak a pártértekezlet óta önökhöz érkezett levelek? Sokasodé névtelen levelek — Mint említettem, a fokozódó politikai érdeklődés a levelekben is tükröződik. Még a pártértekezlet előtt kitűnt a kiábrándultság is. Többen megfogalmazták, hogy a váltás az „utolsó órákban” történt, amely éppen emiatt kárt okozott mind a politikában, mind a vezetésben. A pártértekezlet után a levélírók hangulata bizakodóbbá vált, egyetértéssel fogadták a legfelső tisztségekben történjt változásokat. Ugyanakkor számos levél foglalkozott a megyei pártértekezlet megtartásának jelentőségével, s ehhez a Központi Bizottság határozott beavatkozását kérték. Volt, ahol csak a pártbizottságok újraválasztásához, de volt, ahol egyenesen a vezetők leváltásához. Például Hajdú, Csong- rád, Vas, Zala megyék esetében. A harmadik és a ne1 gvedik negyedévben hangot kapott a csalódottság a társadalmi, politikai és gazdasági gondjaink miatt. Többen annak a véleménynek is hangot adtak, hogy a reménykeltő pártértekezlet óta nem történt eredményes változás. A politikai előrelépés gátját számottevően a párt centralizált struktúrájában látják, mások azt a véleményt fejezték ki, hogy a párt kádermunkája nincs összhangban a változással, továbbra is olyan vezető réteggel kell számolná, amely csak szavakban áll a megújulás mellett, a valóságban gátolja azt. — Ezek a vélemények névvel érkeztek, vagy a kilétüket inkább titkolják a levélírók? — Kétségkívül figyelemre méltó, hogy emelkedik a névtelen levelek száma. A mostani esztendő első három hónapjában például közel annyi anonim levél érkezett a Központi Bizottsághoz, mint tavaly egész évben. A jelenség, szerintem, azért sem mellékes, mert a nyílt viták, a demokrácia szélesedésének időszakát éljük. Azt gondolom, hogy a személyiség titkolása mögött régi félelmek, aggodalmak húzódnak meg. Ezt a feltevést alátámasztja, hogy a szóban forgó levelek szerzőit tulajdonképpen dicsérni kellene, hiszen olyan jelenségekre, hiányosságokra figyelmeztetnek, amelyek az esetek többségében nem is csak egy kisebb közösséget érintenek. — Célba veszik a levélírók a párt volt, vagy a jelenlegi vezetőit? B párt tisztaságának védelmében — Olyan levelet nem tudnék idézni, évekre visszamenőleg sem, amely gyalázkodó hangnemben íródott volna. Viszont egy intő jelenségre fe 1 f i gy elh et t ünk : fokozatosan elmaradtak a „sikerlevelek”. Azokra az írásokra gondolok, .amelyek elsősorban Kádár János személyéhez kapcsolták eredményeinket. Még szó sem volt a párt- értekezletről, amikor már kaptunk olyan névtelenül, majd névvel küldött javaslatokat, hogy megérett az idő a fiatalításra. Tavaly május óta kimutatható az a vonulat is, amely személyes felelősségre vonást is javasol a gazdasági gondok őszinte feltárása mellett. Több levélíró sérelmezi à nyugállományú miniszterek és más, volt magas beosztású vezetők számára biztosított jogokat. Kaptunk ösztönzést korrupciós összeköttetések kivizsgálására, sürgetést a hatalommal való visszaélés felszámolására és igényt arra vonatkozóan, hogy minden leváltott vezető esetében adjunk hiteles tájékoztatást. Azt gondolom, érdemes utalni arra is, hogy a személyi kérdések nyilvánosság elé vitelét azzal indokolják a levélírók, hogy a tévedéseket és a hibákat ne fordíthassák az ellenfelek a párt ellen. — A beszélgetés során szóba kerültek különféle megyei példák. Leszűrhető olyan tapasztalat, hogy a fővárosi és a vidéki levélírók bizonyos kérdésekről eltérően vélekednek? — A Központi Bizottság a megyei pártbizottságokhoz érkező leveleket is ismeri, ennek alapján úgy tűnik, hogy a politikával kapcsolatos észrevételeket inkább a fővárosi levelek tartalmazzák. Mondhatnám azt is, hogy ezek szerint Budapest másképpen politizál, de hát a levélírók önmagukat képviselik és nem a nagyobb közösséget, még akkor sem, ha olykor ennek a nevében fogalmaznak. A különbség magyarázata az lehet, hogy a változások több megyében nem voltak olyan mélyenszántóak, mint a fővárosban. Ismétlem, a levelek nem minősítenek, csupán jeleznek, de minit jelzés nem elhanyagolható, hogy a legtöbb levelet Budapestről kapja a párt, aztán Borsod, Pest, Hajdú, Szabolcs megye következik. Okét, Baranya, Békés, Veszprém, Bács-Kískun megye követi. S aztán a többiek. — A történelem, sajnos több esetben igazolta, hogy a nem egyértelműen tiszta helyzet mindig kedvezett a bejelentőknek, a feljelentőkről nem is beszélve. Nem fenyeget ma az a veszély, hogy azokból lesz levélíró, akik — névvel, vagy anélkül — törleszteni akarnak valamiért? B javaslatok nem vesznek el — Ez a lehetőség nem zárható ki. De nem is jellemző. Kaptunk például olyan tanulmányt, amely a gazdasági helyzet bizonyos részproblémáira javasolt megoldást, amit mi továbbítottunk is az illetékes szakembereknek. Érkeznek olyan bejelentések is, amelyek valamely kisebb közösség körében tapasztalható visszaélésekre hívják fel a figyelmet. Vagyis a mindenütt számon kérhető erkölcsi tisztaság érdekében szólnak. Például, miközben tartott a vizsgálat az egyik megye vezetőinek ügyében, ugyanonnan egy hasonló, ám kisebb jelentőségű esetre is rávilágítottak, azonos szándékkal: a pártnak meg kell szabadulnia minden rendű és rangú korrupciótól. — Nemrég hozták nyilvánosságra a pártból kilépettek számát. lAz önök birtokában lévő levelek tudósítanak az ehhez kapcsolódó hangulatról? — Igen, a kilépés ténye és indoka levelekben is megjelenik. Az okok különbözőek. Van, aki csalódásának ad hangot; nem ért egyet a reformfolyamattal; nem ezt tanulta; nem azt kapta, amit várt — ilyesféle indokok olvashatók. A nyugdíjasok panaszában az érvelés azzal is bővül, hogy a párt nem gondoskodik öreg napjaikról, hogy úgy érzik, visszaéltek a bizalmukkal. Volt, aki a levéllel együtt a kitüntetését is visszaküldte hozzánk. .. — Ami, akárhogy is nézzük, a múlttal való keserű leszámolás. Éppen ezért, mert ezek a levelek nem csak emberi sorsokat, hanem a jövőért érzett aggodalmat is közvetítik, meg kell, hogy kérdezzem, mi a sorsa e véleményeknek, vagy éppen a panaszoknak? — Minden levelet feldolgozunk, a következtetéseket eljuttatjuk a Központi Bizottság tagjaihoz, valamint a párt vezetőihez. Az MSZMP ugyanis a döntéshozatalnál nélkülözhetetlen jelzőrendszernek tekinti a leveleket. — Zárjuk le a beszélgetést azzal, hogy most, 1989 tavaszán milyen politikus téma rajzolódik ki a párthoz küldött levelekből? — Tulajdonképpen két javaslattal jellemezhétő a válasz: össze kell hívni egy újabb országos értekezletet, vagy pártkongresszust kell tartani. Nem a mi feladatunk az indokok mérlegelése, mi csupán továbbítjuk az erősödő véleményeket: határozott programot és határozott vezetést várnak az MSZMP-től, az MSZMP-ben. K. E.
