Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-13 / 61. szám
1969. MÁRCIUS 13., HÉTFŐ NOGRAD 3 Nem utólagos kritikusok, hanem az ágazat formálói akarnak lenni Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület küldöttközgyűlése Tulajdonos kerestetik A magyar bányászok és kohászok szakmai szervezete nem utólagos kritikusa, hanem formálója akar lenni az ágazatának, és ehhez az eddiginél több helyet követel magának a tervek, döntések előkészítésében és azok véleményezésében is. Ez volt a központi gondolata és fő törekvése az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 77. küldött- közgyűlésének, amelyet szombaton tartottak Tapolcán. A most 97 éves múltú szakmai tömörülés 9 ezer tagjának képviseletében több mint háromszázan tanácskoztak a bauxitbányászat fővárosában. Soltész István, az egyesület elnöke és Csi- csay Albin főtitkár egészítették ki a tevékenységüket összegező írásbeli jelentést, majd előterjesztések és hozzászólások alakították a teljes hazai bányászatot, kohászatot és a hozzá kapcsolódó kutatást, oktatást átfogó egyesület közgyűlésének állásfoglalását. A tanácskozás témáját és hangvételét egyaránt meghatározta, hogy az egyesülethez két válságágazat is tartozik, nevezetesen a szénbányászat és a vaskohászat. Megyénk termelőszövetkezeteinek gépjavító és szerelő- műhelyeiben télen iis lendületes munka folyt, hogy mire a tavasz beköszönt, a tdlaj- munkához és a vetéshez szükséges géppark kijavítva, készen álljon rendelkezésre. Kiszántják a búza egy részét A mátraterenyei termelőszövetkezetben olyan ésszerű, költségtakarékos gazdálkodást folytattak az elmúlt évben, mely lehetővé tette, hogy három új, különböző teljesítményű traktort vásárosának. Egyébként az új masinák beszerzésére az utóbbi három évben 8—9 millió forintot költöttek. Ezek az alaptevékenység hatékonyságát segítik és a költségeket mérséklik. A gazdaság ebbéli igyekezetét c-s előrelátását sürgette meglévő gépparkjának gyors ütemű elöregedése is. Ugyanis a régi, talajmegmunlkáló masinák 30—35 százaléka nullára leírt. Ahogy az idő engedi, Hozzákezdenek a vetéshez. Takarmány borsóval kezdik, ötven hektáron ikerül a földbe a magja. Utána a saját termelésű, másods za pori tású tavaszi árpa vetőmagját kívánják öt nap alatt 170 hektáron elvetni. Erre március második felében kerül majd sor. Az őszi-téli csapadékhiány megviselte az őszibúza- vetéseket. A felmérések szerint 100 hektáron igen gyenge a kelés, ezért ezt ki kell szántani. A tavaszi munka programijában szerepel még a 193 hektáron elvetésre kerülő napraforgó. Eső kéne Űj traktorokkal, talajművelő gépekkel' teremtették meg az eredményesebb alap- tevékenység műszaki-tech m- fcai feltételeit & rétsági termelőszövetkezetben. Akárcsak másutt, itt is a kevés csapadék okozzá a gondot. Ügy vélekednék, egy jó kávaiamén,nyd felszólaló egyetértett abban, hogy méltánytalan a megítélés és minden eddiginél alaposabban előkészített műszaki-gazdasági dötésekkel kell helyreállítani a szakma rangját, becsületét. A bányászati szakosztály előterjesztése szerint a bányaipari dolgozók szakszervezetével közösen akcióprogramot dolgoznak ki, amelyet, mint egy kiáltványt, eljuttatnak gazdasági életünk valamennyi érintett vezetőjéhez. Ez a program tartalmazza majd az eddiginél reálisabb helyzetelemzést és a kibontakozási tervet is. A kiáltvány ez év júniusában készül el. Az egyesület kohászati szakosztálya előterjesztésében kifogásolta az Ipari Minisztérium vaskohászat szerkezetátalakítására vonatkozó programját. A gazdaságtalan termelés felszámolásával egyetértenek, de hiányolják a hosszú távú stabilitást és versenyképességet biztosító fejlesztési terveket. A küldöttközgyűlésen mindkét válságágazatot ' felügyelő miniszterhelyettes adós esőzés után jöhetne a mostani kellemes, napsüté" ses időszak. Terveik szerint tavaszi árpából 250 hékáron kerül a földbe a mag. Mustármagot 100 héktéron vetnek. Csillag- fürtből 60 hektárral megtetézik az előző esztendeit, mivel ez ai növény az import- fehér je-kiVáltást is szolgálja. Értékesítési igondok miatt abbahagyják a lencseterme- llést. Utolsó akkordként a napraforgót vetik majd eh melynek területe azonos lesz az előző évivel. Őszi búzából kevesebbet vetették, mert alacsony a jövedelmezősége. A határjárás során megái1 a- pították: az őszi vetések állapota pillanatnyilag azzal biztat, hogy nem kell kiszán- tani egytlen héktárt sem. Több takarmány A kazári termelőszövetkezetben korosaik az alaptevékenységet és a szállítást er látó gépek, ezért üzemképességük biztosítása hosszabb időt és több költséget vesz igénybe. A tavaszi munkákhoz szükséges masinák döntő többsége már kijavítva várja az indulást. Ahogy az időjárás megengedi, 50 hektáron helyezik a földibe ,a borsó magját. Az állattenyésztési telep szót kért: Czipper Gyula és Vörös Árpád hangoztatták, hogy igényt tartanak az egyesület szakmai segítségére, véleményére. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 77. közgyűlésén állásfoglalást fogadtak el. Ezek szerint az egyesület támogatja a bányatörvény újrafogalmazását. Elhatározták, hogy a bányász-kohász hősi halottak emlékének méltó megőrzésére egy emlékmű létesítésére különbizottságot szerveznek. A küldöttközgyűlés egyetértett a szénbányászat és a kohászat iter- mékszerkezet-korszerűsíté- sére, a támogatások csökkentésére vonatkozó programokkal, de szükségesnek tartja e széles körű helyzetfeltáró, -elemző munkát, amelyben részt kíván venni. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület küldöttközgyűlésén Dózsa Lajos, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója az iparág jelenéről és jövőjéről tartott előadást. A közgyűlés kitüntetések átadásával ért véget. tében nő az állatállomány. A megn övékedéit takarmány- igény kielégítése céljából emelik a silókukorica és lucerna vetésterületét. Ez utóbbi takarmányból a régieket új telepítéssel egészítik ki. Áprilisban kerül sor a növénytermelés jövedelem- pozícióját szolgáló 200 hektár napraforgó elvetésére. Megkezdődött az értékpapírtörvény kidolgozása, a munkában az Értékpapír Kereskedelmi Titkárság szakemberei, számos bank képviselője vesz részt. Haçdy Ilona, az Értékpapír Kereskedelmi Titkárság vezetője elmondotta, hogy jelenleg a befektetők, a részvényeket vásárlók jogait, kötelességeit nem szabályozzák magas szintű jogszabályok. Mint ismeretes, január 1-jétől a társasági törvény révén lehetővé vált hogy részvényeket, nemcsak vállalatok, állami befektetők, hanem magánszemélyek is vásároljanak. Már meg Régi az a tapasztalait, hogy ami mindenkié, az senkié, de mindeddig, úgy voltunk vele, mint valami elkerülhetetlen csapással. Némi egyszerűsítéssel arról az ellentmondásról van szó, hogy a gazdálkodó szervezetekben, a dolgozók — az igazgatótól1 a munkásig — nem a vagyon gyarapításában, hanem annak felosztásában, magánjövedelemmé való átalakításában érdekelték. Az első számú vezető már csak azért sem igazi gazda, mert a tőkét úgy kezeli, működteti, hogy a hasznát élvezi, a kárát, a kockázatát pedig a tulajdonos, a társadalom viseli. Nyerhet, de nem veszíthet. A nyugati menedzser vezetőre szántén csak a tőke kezelését, működtetésiét bízzák, de megbízói, elszámoltától valós tulajdonosok. Nem vitás, hogy nálunk a kénye-kedvére utazgató, reprezentáló, nagy pénzért újító vezető kevesebbet kockáztat, eseten kent a vállalat millióit átválthatja néhány száz dollár magánjövedelemre. És megtűrik az olyan vállalatokat, amelyek nem gyarapítják, hanem felélik a vállalati vagyont, eladott ingatlanaikból fizetik tartozásaikat, emelik a béreket. Saját pénzét ■ ■ r ■ _ A következtetés egyértelmű. Tulajdonos, gondos gazda kerestetik, hogy a menedzser nálunk is egzisztenciáját, netán saját tőkéjét is kockáztatva vállalkozzék. Olyan tulajdonos kerestetik, aki a profit növelésében, a vagyon gyarapításában teszi érdekeltté vezetőit. S a vezetők a gazda* gondosságával figyelnek a piac elmozdulásárai, a vevők igényeire, a cég presztízsére. Nemcsak a mának élnek, fellépnek a költekezés, a pazarlás, az egysíkú bérnyomás, a teljesítménytől elszakadt kereset- növelés ellen. Mindez nem új keletű felismerés. A szakirodalom régtől feszegeti a társadalmi tulajdon megújításának igényét, keresi a hatékony tulajdonlás formáit, megoldásait. Ha nem akarunk a perifériára sodródni, ebben sem maradhatunk le a tőkés versenytársaiktól. De téved az, aki a tőkés modéllben, a reprivatizálásban látja a megoldást. A másolás — legyen a minta keleti, vagy nyugati — nem vezet eredményre. Számolni kell a magyar gazdaság történelmi, társadalmi realitásaival. Egyebek között azzal, hogy, ha akarnának, se lenne elég mais kezdődött ilyen értékpapírok kibocsátása. A tatabányai Skála Sztráda Aruház 5 millió forint értékben hozott forgalomba részvényt, ami rövid idő alatt el is fogyott. Emellett más részvénytársaságok is hozzáláttak lakossági részvények kibocsátásának előkészítéséhez. Ugyanakkor a befektetők jogi védelme még nincs megoldva. Hiányzik a megfelelő információs rendszer, s jelenleg senki sem ellenőrzi, hogy egy-egy részvénytársaság önmagáról közölt adatai, mennyiben felelnek meg a valóságnak. Mindenképpen felvásárlásához, kiárusításához. A társadalmi tula jdoni alapján megteremteni a gazda érdekeltségét — ez a fő feladat. Vannak ötletgazdag elképzelések. Az állampolgárokat lássuk el például egyenlő arányban induló alaptőkével, az úgynevezett társadalmi örökségből, hogy ezzel az egyének, a dolgozó csoportok a közös tulajdonban levő eszközökre licitálva, vállalkozhassanak. Újabban javasolják az úgynevezett népi részvények kiadását — az egykori földosztáshoz hasonlóan — az aktív keresők közt. De az eddigi hosszú „kaland” után nem túl bonyolult-e így a visszatérés a piacgazdaság főút jár a? — kérdik a szakemberek, akik eleve rossz hatásfokúnak tekintik a tőkék szétiforgácso- lását. Nem vált be a vállalati tanácsok rendszere A kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy egyelőre nem bizonyultak igazán sikeres kezdeményezésnek az új vállalatirányítási formák. A tulajdonosi jogok egy részének átruházása a vállalati kollektívákra, illetve képviselőikre kétségtelenül csökkentette a gaz- dálikodók hierarchikus függőségét, de egyben konzerválta a túlméretezett szervezeteket, a belső függőséget. A vállalati tanácsok nehezítik a decentralizálást, a meglevő gyárak, telephelyek kiválását, önállósodását. A tanácstagok jobbára nem tulajdonosként lépnek fék hanem rövid távú munkavállalói érdekeiket érvényesítik. Az első számú vezető, az igazgató is mindenekelőtt munkavállaló. Nem várhatjuk tőle például, hogy kezdeményezze vállalatának külföldi többségi tulajdonba adását. Az új tulajdonos valószínűleg új igazgatót keresne, s, ha netán mégis a régit erősítené meg beosztásában, az új, ismeretlen feladat- és kockázatvállalásra kényszerülne. A részvénytársasági átalakulásra viszont az igazgató is bátran tehet javaslatot, ezzel nem veszélyezteti állását, jövedelmét. A külföldi tőkések persze, alig vásárolnak a felkínált részvényekből. Miért is tennék? Nagyobb biztonságra, több osztalékra aligha számíthat- hak nálunk, mint másutt. A tőkés egyébként sem pénzt élhelyezni, hanem vállalkozni alkar. Mint, ahogy a magyar gazdaság sémi pusztán tőkéhez kíván jutni a vegyes vállalatok révén, hanem termelési és vezetési kultúrához is. Az úgynevezett irányító vállalat, a társaságokká szervezett részlegek központja mit sem kockáztat, szükség van tehát a jogi garanciák megteremtésére, s egy olyan állami felügyelet kialakítására, amely biztosítja az értékpapírpiac szabályos, zökkenőmentes működését. Jól halad a jogszabály- tervezet kidolgozása, várhatóan már áprilisban elkészül az első változat, amely a kormány elé kerülhet. Nagy szükség lenne arra, hogy a parlament is minél előbb megtárgyalja, s még az idén megszülethessen az értékpapírtörvény. Igaz jelenleg még kicsi a forgalom. Bár 55 vállalat rendelkezik forgalomképes amíg egy szervezet talpon marad, addig ő megél. Esetleg még utána is, ha például kézben tartja a gyári ingatlan vagyont, ami után bérleti díjat kasszíroz. A társasági törvény persze, nemcsak a formális változást, hanem a tulajdonlás gyökeres átalakítását is lehetővé teszi. A tulajdonformák egyenjogúsításával, a cégtípusok gazdag választékával elhárulnak az akadályok a többszektorú gazdaság fejlődése, az állami, a szövetkezeti, a magántőke sokoldalú együttműködése útjából. Az új társasági formák korszerű, európai színvonalú kereteket teremtenek az állámi vállalatok, a szövetkezeték, a magánszemélyek vállalkozásaihoz. Emóciók és rációk A működési formát választják, az igazgatót kinevezik, tulajdonossá pedig sajátos módon lesz az ember és a szervezet. Külső gazdasági piaci hatások a meghatározók, s nem automatikusan a pénz, az értékpapír, a tőke tesz tulajdonossá. Vegyük például a hazad kistő- kést, a maszekot. Nem éppen ideális tulajdonos. Üzleti hasznát a gazdaságból kivonja, elkölti, feléli, elutazza, vagyontárgyakba fekteti. Híradástechnikai cikkekben, kocsitípusokiban,, lakberendezésben, hétvégi házban, amennyiben teheti, a nyugati mintát követi, de a gazdaság felszeneílitsége messze elmarad a kor színvonalától. A piaci hatásokra maga is érzéketlen, a nagy szervezetekkel többnyire szimbiózisban él. Üzleti kapcsolataiban, minit vevő, leleményes, mint eladó fölényes. Tanült a nagyoktól? Nem, a piaci hatások, a gazdasági feltételek, a bizalom hiánya hasonlóak. A magánvállalkozó — legyen iparos, panziós, butikos, vagy háztáji gazda — egy dologban vérbeli tulaj: fogja a forintot. Igaz, nála nincs is pántlikázva: a termelési pénz és a magánjövedelem egyre megy. A p>énz tőkévé, a személy, a szervezet valós tulajdonossá csak megfelelő társadalmi, gazdasági, piaci feltételek között válik. Az átfogó reformok egyebek között a tulajdonlás kedvező feltételeinek megteremtését szolgálják. A piacgazdaság kiépítése, az import liberalizálása, a versenyfeltételek kialakítása ebbe az irányba mutat. Így tulajdonos és gondos gazda nemcsak kerestetik, hanem a feltételek alakítása révén széles körben, teremtetik is. A magánszemélyék, a vállalati, a szövetkezeti kollektívák, a bankok, a pénzintézetek, a biztosító társaságok körében. részvényekkel, s ezeknek az értékpapíroknak az összege eléri a 70 milliárd forintot, a hetenként megrendezett tőzsdenapokon általában csak néhány 10 millió forint értékben cserélnek gazdát részvényeik.. Elsősorban az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt., a Magyar Hitel Bank Rt. és a NOVOTRADE részvényei forognak a piacon. A jövőben azonban várható, hogy az átalakulási törvény idei megalkotását követően az állami vállatok, szövetkezetek egy része társasággá alakul át. Valószínűleg így az értékpapírpiacon is megnő a részvények kínálata. A folyamatos, zökkenőmentes, üzletmenet aligha biztosítható a hiányzó jogi szabályozás megteremtése nélkül. Tavaszváró hangulatban a mezőgazdák A nagy teljesítményű erőgépek megyeszerte dolgoznak a fölrekonstrukciójániak követkéz: gantoke az állami vállalatok Megkezdődött az értékpapírtörvény kidolgozása
