Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-10 / 59. szám

NOGRAD 1989. MÁRCIUS 10., PÉNTEK Folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) ben ; egy ilyen társadalmat építő, a modellváltást dina­mizáló demokrácia kiépíté­sében; nemzeti érdekeink érvényesítésében, az embe­riség egyetemes érdekeinek védelmében, az egyenrangú és szuverén államok világot átfogó kapcsolatrendszeré­ben; történelmi múltunk, ezeréves államiságunk és az egyetemes magyarság iránt érzett felelősségünk vállalá­sában ; egy olyan politikai rendszer kialakításában, amely megszüntet minden egyeduralmat; a hatalom- gyakorlás minden kizárólagos formáját. Tisztelt képviselők! A pártok és a különböző politikai szerveződések kö­zötti párbeszéd, vita, a po­litikai harcok közegében a kormány kötelessége a kor­mányzati alapfunkciók ren­dezett működtetése köz­ponti szinten és a közigaz­gatás különböző szintjein is. Idetartozik, hogy a kor­mány a hadsereget és a belügyi szervek működését függetleníteni kívánja a na­pi politikai hullámzásoktól. Arra törekszik, hogy ezek tartós, stabil intézmények, s nemzetbiztonság és az álla­mi integráció erői legyenek az alkotmányosság és a tör­vény talaján. Nem vitatható, hogy a nyugati demokráciák hatal­mas tömegű tapasztalatokat halmoztak fel a demokra­tikus alapelvek gyakorlati alkalmazásának történelmi küzdelmeiben. Ez minden­kinek kincsesbánya, aki ta­nulni akar, de szeretné el­kerülni az egyéni tanulás­ban a már elkövetett hibák tévutak csapdáit. Ilyen érte­lemben mi is okkal fordu­lunk a nyugati demokráci­ák felé. De nem azért, hogy másoljunk bármilyen mo­dellt! Igaz, vannak olyanok, akik a megszenvedett, saját megoldás helyett könnyebb­nek látják egy kész recept átvételét. Én azt mondom ők tévednek. Mindig téved­tünk, olykor tragikusan na­gyot, ha szolgai módon má­soltunk egy külső modellt! A Központi Bizottság és a Minisztertanács nevében ezeknek a gondolatoknak a jegyében támogatom a Ma­gyarország alkotmányának szabályozási elveire vonat­kozó javaslatot — mondot­ta végezetül a kormány el­nöke. Ba^cs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója mindenek­előtt elismerését fejezte ki az igazságügyi kormányzat­nak azért a lelkiismeretes munkáért, amellyel az al­kotmány szabályozási kon­cepcióját kidolgozta. A képviselő az alternatí­vák közül a népköztársaság elnevezés mellett tette le votes át. A Kossuth-címer beveze­tését javasolta, mert ez se­gíti leginkább a nemzeti azonosságtudat erősítését. Bölcsey György (Budapest 63. vk.), a XXI. Kerületi Ta­nács elnöke felhívta a fi­gyelmet arra, hogy még két egymástól eltérő alkotmány- koncepció van a birtokában s az először közzétettben szerepel: új, nagy lehetősé­get kap hazánk fővárosa amikor sajátosságainak megfelelő önkormányzati szabályozást alakíthat ki. Szükségesnek látta, hogy ez a lehetőség a második al­kotmánytervezetben is he­lyet kapjon. Dr. Szíjártó Károly leg­főbb ügyész felszólalásában fontosnak tartotta, hogy az ügyészi struktúra eddig be­vált elemeit megőrizzék ugyanakkor korszerűsítsék is. Vitába szállt azokkal a nézetekkel és javaslatokkal amelyek az ügyészség jelen­legi jogállásának megváltoz­tatására törekednék. Sarlós István (országos lista), az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke az alkotmány­koncepció számos belső el­lentmondására hívta fel a figyelmét. Helytelenítette például azt az elgondolást amely szerint a köztársasá­gi elnöknek joga lenne fel­oszlatni a parlamentet. Sar­lós István szerint a köztár­sasági elnök ne legyen a hadsereg főparancsnoka, ne hirdethessen ki rendkívüli állapotot, politikai pártban ne tölthessen be funkciót. Ne legyen képviselő sem, s ne helyettesíthesse őt az Or­szággyűlés elnöke, aki vi­szont képviselő, hanem vá­lasszanak helyettes elnököl is. Sarlós István indítványoz­ta: az alkotmány módosítá­sa csak népszavazással tör-i ténhessék meg. Dr. Garbacz Katalin (Fejér m. 9. vk.), a dunaújvárosi kórház gyermekgyógyász­főorvosa az alkotmánykon­cepció fundamentumát je­lentő emberi és állompolgári jogokkal foglalkozott. Egye­bek között hangsúlyozta: a hazánk által ratifikált em­beri jogok egyetemes nyilat­kozata, a gazdasági, szociá­lis és kulturális jogok nem­zetközi egyezségokmánya, valamint a politikai és pol­gári jogok nemzetközi egyez­ségokmánya olyan alapjogo­kat rögzít, amelyeknek az alkotmány első fejezetét kell képezniük. Korom Mihály, (Bács-Kis- kun m. 8. vk.), házszabályt előkészítő bizottság elnöke ismertette azt a javaslatot, amelyet az Országgyűlés ügyrendjének módosítására dolgozott ki a testület. Eszerint abban az esetben, ha a szavazás kézfelemelés­sel történik, csak akkor számiáltatja meg az Ország- gyűlés elnöke a szavazato­kat, ha az eredménnyel kap­csolatban kétség merül fel, vagy ha bármelyik képviselő kéri ezt. Pásztohy András (Somogy m. 4. vk.), a Szentgáloskéri Béke Mgtsz elnöke szüksé­gesnek tartotta, hogy az al­kotmány bevezető része — a preambulum — szóljon részletesebben az államala­pítástól napjainkig tartó időszak kiemelkedő esemé­nyeiről, rögzítse azt is, hogy - az új alkotmánnyal egy ' minőségében is új társada­lom megteremtése a cél. Kereszti Csaba (Hajdú- Bihar m. 4. vk.), a Hajdú- Bihar Megyei Főügyészség megyei főügyésze a népfelség érvényesülésének legfonto­sabb garanciáját az állam- hatalmi ágak megosztásában látja, ám véleménye szerint az előterjesztésben ez szűk­szavúan, csak felsorolássze­rűen szerepel. Hiányolta azt is, hogy a koncepció nem tartalmazza a hatalmi ágak egyensúlyának elvét. Nézete szerint ugyanis az, hogy a hatalmi ágak kölcsönösen egymás korlátái, még nem feltétlenül jelent egyensúlyi állapotot. Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi taná­ra elvi fontosságúnak nevezte, hogy az alkotmány rögzítse: a gazdaság elsődleges szerep­lőit, az egyéni és közösségi természetes személyeket meg­illeti a tulajdonnal való ren­delkezés joga. Bizonyított ugyanis, hogy a totalitárius szocializmusmodell — amely mára kimerítette minden tartalékát — a legszorosabb oksági kapcsolatban állt az állami tulajdon felsőbbren- dűként való kezelésével. Ajánlotta, hogy az új al­kotmányban nyíltan is fe­jezzék ki az államhatárok in., tegritásának elvét. Szirtesné dr. Tomsits Eri­ka (Bp. 22. vk.), a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem II. számú gyermek- klinikájának tanársegédje egyetértett az előtte szóló Szabó Kálmánnal abban, hogy a közösségi és az egyé­ni tulajdont egyenrangúnak kell tekinteni, de feltétlenül fontosnak tartja, hogy az al­kotmány rögzítse a népfelség elvét. Megítélése szerint a koncepció szűkíti az Or­szággyűlés népképviseleti jogkörét, s javasolta: az Or­szággyűlésnek álljon jogában minden olyan kérdésre vo­natkozóan törvényt alkotnia, amely elé az alkotmány nem állít korlátot, vagyis nem ír elő népszavazást. Varga János (Tolna m. 6. vk.). az Iregszemcsei Egyetértés Termelőszövet­kezet elnöke nem javasol­ta, hogy előzetes népszava­záson döntsenek az állam­formáról és a címerről, mert ez szerinte csak kés­leltetné a jogalkotást. Sebők János vezérőrnagy (Veszprém m. 12. vk.), olyan alkotmányt szorgálmozott, amely garanciát ad arra, hogy egyetlen párt, kor­mány vagy személy sem sajátíthatja ki magának a hatalmat. Száműzni kell az alaptörvényekből az ideo­lógiát, az utópiákat, a ki­nyilatkoztatásokat, sőt a de­magógiát is. Az alkotmány mondja ki. hogy a .műkö­dő pártok egyenlő jogok­kal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Ezután dr. Szilágyi Tibor, az öblösüveggyár igazgató- helyettese, Ncgrád megye 2. sz. választókerületének (Salgótarján déli városré­szének) képviselője kért szót. Dr. Szilagyi Tibor: A késlekedés gátolná a politikai folyamatokat Tisztelt Országgyűlés! Az új alkotmány alapel­veinek tárgyalása és a mos­tani vita kapcsán gyakran felvetődik, hogy időszerű-e jelenleg az alkotmányozás, nem lenne-e célszerű azt egy későbbi időpontra halaszta­ni ? Való igaz, hogy a ma­gyar társadalom a reformok, a forrongás időszakát éli, nincs kellő stabilitása, bel­politikai helyzetünk ellent­mondásokkal terhelt. Mind­ezekből az a következtetés is levonható, hogy ez az idő­pont nem a legideálisabb egy új alkotmány megalkotásá­ra. hiszen az a veszély fe­nyeget, hogy a mai bonyo­lult helyzetben, a reform- folyamatok konfliktusokkal terhes időszakában rendkívül nehéz hosszú távra szóló, időtálló alaptörvényt alkot­ni. Ezek az érvek nagvrészt valósak, mégis az a vélemé­nyem, hogy nem halogathat­juk az alapelv megvitatását, mert ideális állapot a ma­gyar történelemben nem is volt és valószínűleg a jövő­ben sem lesz. Ezért a kivá­rás, a késlekedés még hosz- szabb időre konzerválná a régit, gátolná a felgyorsuló politikai folyamatokat. Az idő egyrç sürgetőbb, s az állampolgárok várják, hogy merre haladjunk, mi­lyen utat kövessünk. A je­lenlegi alkotmány erre már nem tud utat mutatni, eljárt felette az idő, hiszen a ko­rábban vallott szocializmus­képünket a társadalom fej­lődése jóval' meghaladta, bő­vültek az állampolgári jogok, jelentősen módosult a hata­lomról és a hatalomgyakor­lás módjáról vallott felfogá­sunk is. Az időszerűség mellett szól és nem hagyhatjuk figyel­men kívül, hogy a gazdasá­gi-társadalmi viszonyaink változásának felgyorsulása szétfeszíti a régi kereteket, egy sor jelentős törvény és más jogszabály . is új tartal­mat nyer, s az eddig nem szabályozott társadalmi vi­szonyokat is jogi keretekbe kell foglalni. Gondolok itt például a gazdasági társasá­gokról. a gyülekezésről, az egyesülésről már megtárgyalt, vagy a pártokról, a szak- szervezetekről, a sztrájkról szóló, hamarosan vitára bo­csátandó törvényekre — hogy csak néhányat említsek. A jövőben bizonyára nem lenne célszerű, ha az alap­vető jogi kereteket meghatá­rozó, a jogi hierarchia csú­csán álló új alkotmány nél­kül történnének ezek a ma­gas szintű szabályozások. El­hangzanak a vitákban olyan vélemények is. hogy ennek a parlamentnek nincs jogi és erkölcsi alapja ebben a kérdésben dönteni*, ezért azt fel kellene oszlatni, létre kel­lene hozni egy alkotmánvo- zó nemzetgyűlést, az foglal­kozzon az új alkotmánnyal. Véleményem szerint ez a parlament törvényes módon nyert felhatalmazást, jog­kört, s a választópolgárok többes jelölés mellett sza­vaztak bizalmat képviselő­iknek. E tények figyelmen kivül hagyása nélkülözi az objektivitást, s talán a va­lódi célja sem csupán az Or- szággyűlés legitimitásának megkérdőjelezése. Meggyőző­désem. hogy a mai magyar társadalmon belül egyetlen csoportnak sem lehet érde­ke. hogy a jelenlegi felgyor­sult társadalmi folyamatok káoszhoz, anarchiához ve­zessenek. Biztos, hogy nem vagyunk minden zavar nél­kül működő Országgyűlés, de — főleg a gyakorlatlan­ságból eredő hibáinkat leszá­mítva — egyre inkább a realitások figyelembevéte­lével kötünk kompromisz- szumokat, hozzuk meg dön­téseinket az ország problé­máinak megoldására. Amikor az új alkotmány megalkotásának szükséges­sége és időszerűsége mellett vagyok, tudom azt is, hogy az alkotmányozás meglehető­sen időigényes, de ezt a munkát most kell elvégezni. Beláthatatlan következmé­nyekkel járna ugyanakkor az is. ha sietség, kapkodás jellemezné ezt a tevékeny­séget. Tisztelt Országgyűlés! Mondanivalóm másik ré­szében a társadalmi-politikai- gazdasági rendnek az alkot­mányban való meghatározá­sával foglalkozom. Az ál­lamformát illetően továbbra is a népköztársaság megne­vezést javaslom, s nem tar­tom a „nép” çzôt felesleges jelzőnek Ez engem nem za­var. Ez valós értéket fejez ki, s különösen indokölat- la lenne olyan időszakban kiiktatni, amikor minden re­form johbítási szándékkal, a néppel és a népért történik, s amikor a népszuverenitást hangsúlyozzuk, a népfelség elvét kívánjuk rangjára emelni. Ugyanakkor illúz'ó lenne olyan új jelzek elhe­lyezése is a köztársaság fo­galma elé, mint „demokra­tikus”, „népi demokratikus”, vagy „szocialista” köztársa­ság, ezek ugyanis nem fe­dik pontosan társadalmunk jelenlegi, valóságos állapo­tát. Támogatom azt az elkép­zelést. hogy alkotmányunk­ból egyértelműen tűnjék ki társadalmi berendezkedésünk szoc;alista perspektívája. Ta­gadhatatlan ugyanis, hogy országunkban — a mostaná­ban jobban hangsúlyozott hi­bák mellett — jelentős ered­mények is voltak, elvetésük múltunk megtagadását is je­lentené. Ez még akkor is igaz, ha most alapjában új, illúzióktól és dogmáktól men­tes szocializmus-képre lenne szükség, mert célok, távlatok nélkül elbizonytalanodás, erős társadalmi megosztott­ság jönne létre. Ugyanakkor nem helyeselném az alkot­mányt jelszavakkal teletűz­delni. sematikussá tenni, a szocialista fejlődés igenlésé­nek elsősorban a tételes rendelkezések tartalmában kell megjelennie. Tiszteit Országgyűlés! A gazdaság alkotmányos­ságát illetően számolnunk kell azzal, hogy a tulajdon- viszonyok meghatározó je­lentőségűek. A tulajdon for­mái eléggé vázlatosan fogal­mazódnak meg a szabályo­zási elvekben. Az alkotmány szövegtervezetének elkészí­tése során nagy gondot kell fordítani e kérdések kidol­gozására. Egyetértek azzal az állásponttal, hogy az al­kotmánynak ki kell monda­ni a tulajdonformák egyen­rangúságát. Ezzel lehetősé­get teremtünk arra, hogy a tulajdonviszonyok megítélé­se tekintetében is olyan fej­lődést érjünk el, amely egy piacgazdaságban nélkülöz­hetetlen. Ugyanakkor szük­ségesnek tartom a közösségi tulajdonon belül jelentősé­gére tekintettel nevesíteni az állami. szövetkezeti és új elemként az önkormányzati tulajdont. Végezetül dr. Szilágyi Ti­bor a hatalommegosztásról szólt, ezen belül is három témát ‘emelt ki, amelyek a köztársasági elnök, a Minisz­tertanács és az ügyészség jogállására vonatkoztak és az úí országcímerre is ja­vaslatot tett. (Folytatás a 3. oldalon) Pozsgay Imre sajtóbeszélgetése Nógrád megye képviselői az ülésszak szünetében Még javában tartott az alkotmány szabályozási kon­cepciója feletti vita, ami­kor Pozsgay Imre állam­miniszter, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja a Parlamentben találkozott külföldi újságírókkal) egy­ben eleget téve számos in­terjúkérésnek is. Az államminiszter sok kérdést kapott a többpárt­rendszerrel, a kiépüléséig tartó átmeneti időszakkal kapcsolatban. Ezzel össze­függésben leszögezte: a többpárti berendezkedés híve, ugyanis az eddigi poli­tikai gyakorlat tapasztalatai szerint az egypártrendszer körülményei között nem le­hetett létrehozni az egyen­súlyt Magyarországon. A társadalmi közmegegye­zés fontossága mellett szólt, de kijelentette, hogy ezt nem az MSZMP hatalmának át­mentése érdekében szor­galmazza, hanem azért: ne jöjjön létre hazánkban olyan vákuum, amelyben kormá- nvozhatatlanná válik az or­szág. Az átmenet legnagyobb nehézségeként az elmúlt 40 év társadalmi, lélektani struktúráját nevezte meg, hozzátéve azt is, hogy az MSZMP 35 éve szakadatlanul küzd a sztálinista struktúra meghaladásáért. Érintette azt a témakört is, hogy az MSZMP és annak vezetői kialakíthatnak ugyan vala­miféle követelményt a több­pártrendszer funkcionálásá­ra nézve, de elképzeléseik érvényre juttatására a poli­tikaiakon kívül más eszkö­zük nem lesz. Az államminiszter beszá­molt arról is, hogy a kor­mány foglalkozik az új pár­tok infrastruktúrája kialakí­tásának kérdéseivel, szám­ba veszik: a párttörvény élet­belépése után a költségve­tésből milyen normák sze­rint — kiváltságok nélkül — részesülhessenek a politikai pártok. Pozsgay Imre természete­sen sók, a kedvezőtlen gaz­dasági helyzettel, a mun­kanélküliség veszélyével, s a bős—nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos kér­dést is megválaszolt. Ez utóbbiról szólva kijelentette: azok közé a kormánytagok közé tartozik, akik e tárgy­körben a népszavazás lehe­tőségét szorgalmazták. A munkanélküliséggel össze­függésben kijelentette, nézete szerint ez nem lesz nagymér­tékű, bár a korábbi helyzet­hez képest jelentős számban veszíthetik el munkahelyü­ket a dolgozók. Pozsgay Imre az MTI kér­désére válaszolva elmondta: március 15-ét Győrben fogja ünnepelni, a nagygyűlés rész- vevőjeként. Ebben a város­ban megállapodásra jutott valamennyi politikai szerve­zet az ünnepi szónok sze­mélyét, s a demonstráción megjelenő nemzeti szimbólu­mokat illetően is.

Next

/
Thumbnails
Contents