Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-09 / 58. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON.. telexen érkezett. Napi postánkból Közös összefogással Kisebb falvak, nagyobb odafigyelés — a saját jövőjük érdekében. Ez országosnak is mondható jelenség, amely folyamat nagyban beilleszkedik a kibontakozási programba, valamint a Hazafias Népfront programjába is. A mátraszőlősi HNF vezetősége február 28_án ülésezett, ahol az első napirend három új vezetőségi tag megválasztása volt. Feladatként jelöltük meg a mozgalom számára, hogy a jövő munkáját minden eszközzel a mátraszőlősi lakosság és a falu fejlődése érdekében kell végezni. A legfontosabb az általános iskola bővítésének mielőbbi határidős megkezdése. Ezt a programot a pásztói tanács elfogadta. Elképzelések születtek arra is, hogy a falu felső részén, az úgynevezett zsidókertet — alakítsuk ki játszótérré, mivel ezen a falurészen nincs hely a gyermekek egészséges mozgására, szórakozására. Átgondolva döntöttünk arról, hogy a Rónyai-kastélyt — meghatározott időre — bérbeadással a tanács hasznosítsa. Véleményem szerint a felsorolt elképzelések megszüntetnék az esetenkénti feszült helyzeteket és ezen keresztül is segítenék Pásztó és környéke szebbé tételét, amely természetesen a közhangulatát is befolyásolja. Megvalósításukban nagyon bízunk a mátraszőlősi lakosság támogatásában, hiszen az településünk érdekében történik. Oroszi József Mátraszőlős Szabad áras a Volán? A Nagybátony ISZI és kisterenyei posta megállóhelyek között közlekedek nap mint nap. Ez egy 4—5 kilométeres szakasz. A menetjegy ára az autóbuszon a Mátra Volánnál 12, a Nógrád Volánnál 10 forint, de csak a távolsági járatokon, mert a helyi járaton itt is 12 forintot fizetünk. A kisterenyei vásártér alig három kilométer, a menetjegy ára e rövid útszakaszra is 12 forintba kerül. Február 19-én, a reggeli gyöngyösi járaton vettem észre a sofőr mögött a kis táblát, az új árakkal: 0'tól 5 kilométer között 6 forint, 1-től 10 kilométerig 10 forint. Kérdésemre a. sofőr elmondta, hogy ezek az új árak, csak a két Volán nem tudott egymás között megegyezni abban, hogy ezen a kis szakaszon hány forint iegyen a jegy. Hozzáteszem. némelyik sofőrnél csak 6 forint a buszjegy ára. Felszálláskor ' nem tudjuk mennyi pénzt készítsünk elő. Mindezt azzal magyarázzák, hogy mivel a helyi járat átjár Kisterenyé" re, ezért magasabb az ár. Húsz forintért Salgótarjánba is elmehetek, és nem lehet, hogy 8 forint a különbözet a két út között. Jusztin Katalin Bátonyterenye, Népközt, út 66. Tortatortúra A napokban 20 szeletes, csokoládés születésnapi tortát rendeltem Salgótarjánban. a Nógrád Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 165. számú ABC-jében, a következő felirattal: „Norbi 15 éves”. Amikor a torta átvételére megjelentem, s meglepődve tapasztaltam, hogy az eddig megszokott kördíszítő, s közepén cukorból kialakított díszítőfelirat „Névnapodra” szólt. Ráadásul filctollal írva. Természetesen nem vettem át a tortát. Az üzletben másnapra ígérték, hogy kicserélik. Ez meg is történt. A cukorlapon a kért felirat szerepelt golyóstollal, kezdetleges írással, belevésve „Norbi 15 éves”. Ismét reklamáltam, hiszen az ünnepelt elsőként természetes, hogy vagy a marcipánfigurát, vagy — a jelen esetben — a cukorlapocskát fogyasztja el. A probléma a születésnapi ünnepségen tetőzött, amikor unokám levette a táblácskát és így szóit: „Papa, ennek a hátára az van írva : „Névnapodra”?! — Jól átvertek. A történtek után telefonáltam a kisterenyei üzembe, ahol elmondták, hogy a „Születésnapodra” tábla az elfogadott, és mivel ezeket Budapesten készítik, így náluk kénytelenek a „Névnapodra” cukortáblákat használni. Nem én vagyok egyedül ezzel a problémával. De ha már beletörődtünk abba. hogy felment a cukor, a vaj és egyéb nyersanyagok ára 30—40 százalékkal, és a 186 forint helyett ez a torta 245 forintba kerül, joggal várhatjuk a szolgáltatás színvonalának emelését is. Mucsi Lajos Salgótarján Tessék, ezt vegyék! Fimon, illatos a húsvéti rozmaring. Ízléses csomagolásban, négy darab félök- lömnyi alma, melyek közül legalább egyen ötvenfil- léres nagyságú rohadt folt. Mindez 10, 10.90, és 11 forintos áron Salgótarjánban, a Pécskő csemegében, ahol a napokban vásároltam. Köztudott, hogy az egészséges táplálkozás egyik feltétele a gyümölcsfogyasztás. Ha úgy gondoljuk, hogy egy négytagú családnak vacsora után elég fejenként egy alma, vásárolunk egy ilyen csomagot. Hazaérve máris megbukott az elképzelésünk. A rohadt gyümölcsöt el kell dobnunk. Számolgatjuk: A négy alma súlya kb. 30 deka, plusz a csomagolás. Ha csak az alma súlyára számítanánk át a kilónkénti gyeségárat, kb. 35 forintba kerülne. Ha hozzászámítjuk az egy eldobandó gyümölcs árát csomagonként, így a 3—4 szem alma kilónkénti ára bőven 40 forint felé emelkedik. Ez elég borsos ár. Szegény őstermelő szüretkor nem tudja hová tenni az almáját, mert csak áron alul tudja értékesíteni, és szegény háziasszony bizony meggondolja, hogy családját gyümölccsel is táplálja főleg akkor, ha az nemcsak, hogy drága, de beszerzése még bosszúságot is okoz. Ha van olyan illetékes, aki ismeri az értéktörvényt, kérjük alkalmazza azt. Plantek Lászlóné Falusi kisvállalkozók Á szabadságnak ára van Ugye ismerik azt az érzést, ami akkor fogja el az embert, mikor magához hasonló észjárású beszélgetőpartnere akad, aki kimondja azokat a gondolatokat, amelyeket mi magunk már régóta fogalmazgatunk. Így jártam én a karancskeszi Baksa Csabánéval, akivei arról beszélgettünk, mi a nő dolga, hol a helye a világban. A fiatalasszony beszéde műveltségről, olvasottságról árulkodott. s biztos nem csupán ia véletlen müve, hogy a könyvek birodalmából jött, mint ahogy az sem: más, hasznos elfoglaltságot keresett a könyvtári munka helyett. Egyéni gazdálkodó lett, az élete átalakult. A változtatást — családja közreműködésével — ö maga vitte végbe, elszántsággal, bizakodón. Ismerkedjenek meg vele és szimpatikus történetével. * — A gyerek miatt, a gyerekért vállaltam mindent. Valójában már régóta érlelődött a dolog s mindennap közelebb vitt az elhatározáshoz: itthon kell dolgoznom, ha meg akarok felelni saját elvárásaimnak. A Balassi Bálint megyei könyvtárban dolgoztam, nem is oly régen, s éltem a mai nők futkosó életét, küszködtem az állandó időszűikével. A kislányunk akkor még a tarjá- ni óvodába járt, őt is mindennap cipeltük magunkkal. Fél 5, öt óra volt rendszerint mikor a napjuk véget ért a munkahelyükön, akkor kezdődhetett csak a családi élet, amj — bárhogy is igyekezett — sehogyan sem sikerült olyanra, mint szerette volna. Az esték? Nem, nem voltak azok unalmaisak, hisz vacsorát kellett készíteni, Melindát fürdetni, lefektetni, ami ugye egy 3 éves gyereknél nem egykét perc, mert a kicsj olyankor véget, nem érő kérdésekkel ostromolja reggel óta nem látott szüleit. — A hét végeken nagyrészt a házzal foglalkoztunk (szép házat építettek a ..falu kapujában”), meg aztán a szokásos nagytakarításokkal, mosással, miegyébbel. Lényeg az. hogy egymásra nem maradt időnk s eközben állandóan furdalt a lelkiismeret. Mt azt sem akartuk, hogy a nagyszülők hozzák, vigyék a kicsit az oviba; a gyerek a miénk, nekünk kell felnevelnünk. gondoskodnunk róla. — így érlelődött lassan elhatározássá az ötlet: a gombatermesztés, amibe besegít a férjem családja is. Az üzlet beindult, nem is rosszul, pillanatnyilag nagyobb a kereslet, mint a- kínálat. Az ízletes, pincében termelt csiperkére vevő a volt munkahelyi kollektíva, s természetesen még sokan mások. — Olyankor is keresik, mikor nem tudunk adni, mert épp két szedés között vagyunk, mint most is: legközelebb csak májusban tudok adni. Tervezzük a pince bővítését, de hát ez nem lesz mindjárt. A ház mögötti langyos, kellemesen párás félhomályos helyiségben több mint 100 zsákban növekednek a csiperkecsokrok. Mint Jutka, a háziasszony mondja, nincs sok baj velük, egyébként a tudnivalókra szakkönyvekből, TIT-tarufolyamról tett szert. Szép, tiszta, igazi női munka ez — nevet elégedetten. — Mikor a volt - munkatársaimmal beszélgettünk, csodálkoztak: hogy tudom ezt is olyan lelkesen csinálni? Mire azt feleltem: már hogyne, hiszen látom, hogy eredményes a munkám, van sikerélményem. S ez lelkesíti, bátorítja. Élvezi, hogy a maga ura, akkor takarít, mos és bevásárol, mikor mást, amit fontosabbnak tart, már elvégezte. Megszabadult az állandó belső sürgetéstől: menni, menni, hogy kész legyen minden, hogy ragyogjon a lakás. akkor is, hacsak esténként jönnek haza. Nyugod- tabban látja el a tennivalóit, van meleg étel, s a gyermekének van anyja. Az 5 éves Melinda (most épp itthon van) ki is használja ezt, hacsak teheti rajta csüng. — Az együttlét már nemcsak az ő fizikai rendbetételével telik, jut idő sok-sok mesélésre, játékra, beszélgetésre. Ügy vélem: ha csak annyi hasznom lesz a gombából, hogy itthon megkeresem azt a pénzt, amit a munkahelyemen régen, már megérte vállalkozni. Azt még nem mondtam el: van egy kis örökölt földünk, a falu határában, s tavaly megpróbálkoztunk az uborkatermesztéssel is. Jól sikerült, így az idén folytatjuk. Annái is inkább, mivel egyelőre úgy tűnik, győzöm a munkát. Mint amatőr nőpolitikusok még elbeszélgetünk egy darabig, a mai nők modern rabszolgaságáról, a nőszövetség ígéretesen hangzó terveiről, s megállapítjuk: a családnak. a gyereknek fontos az anya és viszont. Ott akadunk el: úgy tanultuk, a társadalomnak pediilg a család... Mégis olyan messze vagyunk még lattól, hogy az anyák négy vagy hat órát dolgozzanak, azért is, mert mindkét ‘ szülő keresetére szükség van. S ha történetesen elégedetlenek vagyunk, akkor vállalkoznunk, kockáztatnunk kell. — Mint Jutkának, aki félig tréfásan, félig komolyan jegyzi meg: — Nem kevés SZTK-f fizetek, de hát a szabadságnak ára van. Hogy jussunk célba n „igazsággal”? Egy balassagyarmati lakos (Matuz Gábor) két részletben közölt írást az Élet és Irodalom ez évi február 24- és március 3-i számában Földi mennyországba jöttek címmel. A rendkívüli terjedelem sem volt elég azonban ahhoz, hogy ő maga másként vélekedjék a második rész vége felé ,,Ahogy, teltek a napok, s egyre több olyan emberrel beszélgettem, akiknek igy vagy úgy köze volt (van) az ügyhöz, az eredeti cél, hogy kiderítsem az igazságot. mind messzebbre került.” Az ügyek (személyeskedések, régi ellentétek. mai rosszhiszemű bajkeverések stb.) s főként az a két eset, amelyet egy bizonyos városi réteg előszeretettel összekevert, azonosítani igyekezett — rendzavarásért megbilincseltek egy román állampolgárt, jóval később egy erdélyi család némi feltűnést keltve lakást kapott hirtelen — végül is az ÉS cikkeiben újra összekapcsolódtak. A tendenciát leleplező, az ügy (ek) ben tisztázó cikk (cikkünk), vagyis hát valamennyi értelmes erőfeszítés ellenére! Erdélyi (mende)- mondák Balassagyarmaton címmel írtunk ugyanis elvá- lasztólag rendőrségi akták alapján az esetekről a nógrád január 19-i számában. A Matuz-cikk bennünket ezért „természetesen” elmarasztal. Nincs tér Matuz Gábor tendenciózus, másokat ferdítéssel vádoló terjengős írásának elemzésére. Egyetlen részlet is bizonyítja. azonban, hogy müven eszközökkel (nem) találta meg a hőn áhított (?) igazságot a városiban és mindenütt: a hatalom? a rendőrség? s persze a sajtó? berkeiben visszaélést sejtő és igazságért bátran harcoló cikkíró. Az erdélyi asszony (Valicsekné) Matuz Gábor leírása szerint felkereste balassagyarmati szerkesztőségünket, „megkérdeztem az újságírót, aki ezt a Szemét cikket írta. hogy ki bízta meg vele. Azt felelte, a rendőrség”. Vali esek né valóban benn járt a szerkesztőségben. Megkérdezte, ki adott utasítást cikkünk megírására. A kolléga (három tanú van erre!) azt felelte, hogy a szerkesztői. Valicsekné erre megkérdezte, honnan vette hozzá az adatokat. Mire a kollégára rendőrségi aktákból. Mire Valicsekné: „jó, csak ezt szerettem volna megtudni”. (El). Ehhez képest valóban? közel került ,,információival” az igazsághoz Matuz Gábor Balassagyarmaton. „Egy idő után már csak azért dolgoztam. hogy minél több információt tárhassak a nyilvánosság elé, hátha valakinek sikerül (így!) a célba .jutnia”. A különbség szerényen számítva pernagyságú. Itt valaki nem mond igazat. Vagy Valicsekné vagy Matuz Gábor. S ha valaki célba jutott, az láthatóan nem az igazság, hanem Matuz az ÉS- ben, egy konjunktúra keltette hullámon. T. Pataki László Mihalik Júlia Impozáns külsőt mutatnak a bátonyterenyei Mátra lakóte- lep korszerű otthonai, amelyek szomszédságában a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei újabb épületek kivitelezését kezdték el.- kj Ez is hagyaték... IJitkán látni olyan sza- batos, precíz hagyatéki leltárt, körültekintően szerkesztett s fogalmazott hagyatéki végzést, mint amilyet a közelmúltban a szerkesztőségben tett elém M. M. Nem is tudtam erre semmi mást mondani, mint azt, hogy így aztán nem lehet gond az öröklés körül. M. M.-et azonban nem győzte meg a hibátlan hivatalos papíros, bár elismerte. nincs hiba, abban amit az irat kimond. A gyakorlat mégis „se pénz, se posztó”-alapon áll. Mert igaz, hogy papíron szépen ..elosztódott” az örökség, de a „lepecsételt” ajtajú házba még nem jutottak be az örökösök, hiszen más kezében van a kulcs. No, és a postai takarék- betétkönyvben kezelt pénz is, ki tudja, mikor lesz megfogható ! Arra ugyan olyan elengedhetetlenül nagy szükség nem lenne, de hát ha ebből akarják .az elhunytnak megcsináltatni a síremléket, és csak jó len/ne ahhoz hozzájutni. S ha még ez várhatna r is, a magára maradt öreg falusi portával már kéne kezdeni valamit, mert ha háborítatlanul múlik az idő, egerek tanyája lenne az öreg ház. Hiába mondom M. M.-nek, jogerős végzéssel a kezében már bátran bemehet a házba, s ha a kulcsot nem kapja meg, cserélje le a zárat. Megteheti, tulajdonos lett. Nemigen hallgat rám. Visszatartja valami kimondatlan törvény, szokás. Azt mondja, ódzkodik a behatolástól. Nemcsak M. M. esetében tapasztaltam, hogy az emberek - valamilyen abszolút tiszta helyzetet várnak a hatóságoktól, már megszerzett jogaik gyakorlásához. Pedig ilyen helyzet nincs, nem is lehet. Hogy hogyan élnek és érvényesülnek a jogok a gyakorlatban, az szinte mindig feltételezi az öná’ló és felelős emberi magatartást. M. M. sem akar ölre menni. Hagyatéki ügyekben ez különösen visszatetsző lenne. Viszont a jogok önálló érvényesítését még nem tanulta meg. Nem is tanulhatta, mert az abszolút tekintélyű állam illetékes szerveitől várta az abszolút tiszta helyzetet. S hogy most bonyodalmai vannak? Ez is hagyaték. — zsély —
