Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-06 / 55. szám
1989. MÁRCIUS 6.. HÉTFŐ NOGRAD 3 Kié az állami vállalat? B ombaként robbant a hír a gazdasági életben: ötven hazai vállalatot ajánlott fel a kormányzat a külföldi tőkének részben vagy egészben eladásra. Az eladó magyar vállalatok adatait az év elején betáplálták a Deutsche Bank számítógépébe, ahol mintegy húszezer tőketársulásra ajánlkozó cég adatait őrzik. A lista máris megtette hatását. értesülések szerint naponta 4—5 cég kér további információt a bonni magyar nagykövetségen. A meghirdetett ötven vállalatból húsz iránt már komoly érdeklődés mutatkozik. Eközben a kezdeményezés hazai fogadtatása láttán egyes szakértők azt a mali- ciózus megjegyzést teszik — s nem alaptalanul — hogy ennek a vállalatkiajánlási akciónak az a legnagyobb kockázata, hogy sikeres lesz.. . Nálunk ugyanis elvben teljes a nézetazonosság abban, hogv a magyar gazdaság kátyúba került szekerét a nyugati működötöké közreműködése nélkül aligha sikerül kimozdítani, ám már a megvalósítás első lépései is áthághatatlannak látszó akadályokba ütköznek. A potenciális külföldi befektetők első konkrét kérdésére ugyanis, hogy kitől lehet részben, vagy egészben megvásárolni egy magyar állami vállalatot, nincs egyértelmű válasz. Egyelőre vita folyik minisztériumok és főhatóságok között arról, hogy ki a kezelője az állami vagyonnak; egyáltalán meg lehet-e vásárolni egy állami vállalatot, mik a jogosítványai ebben a kérdésben a vállalati tanácsoknak. Igazából azt sem lehet tudni, ki jogosult a vevőkkel tárgyalni, a vállalati tanácsoknak ugyanis elvben nagy a szabadságuk, ám a valóságban ma is működik a főhatósági felügyelet, amelyet ..illik'’ egy ilyen horderejű kérdésben tájékoztatni. Az ipari miniszter a napokban ezzel kapcsolatban egy interjúban kifejtette: amíg nincs tisztázva, hogy az állami vállalatok tulajdonosi joga konkrétan kit illet meg. minden olyan szervnek egyet kell értenie a vállalat eladásával, amelynek az ügyben valamilyen érdekeltsége, szerepe van. Tehát a funkcionális és ágazati miniszternek. a bankoknak és magának a vállalatnak is. Az ő egyeztetett véleményük alapján végül a Minisét;; tanácsnak vagy a miniszterelnöknek kell döntenie. Márpedig a befektetőnek könnyen elmehet a kedve, ha megtudja milyen hosszú utat kell végigjárnia ahhoz, hogy egyáltalán tárgyalhasson. A kereskedelmi miniszter, aki NSZK-beli útján a közelmúltban találkozott a * befektetőkkel, arról számolt be, hogy a nyugatnémet üzletembereket sokkal kevésbé zavarja az, ha az eladásra felkínált magyar gyár jelenleg veszteséges, mint a tulajdonlás tisztázatlansága. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy míg a magyar ajánlatban csupán hat esetben szerepel a többségi részesedés lehetősége, az eddig érdeklődő nyugatnémet befektetők kizárólagos tulajdonként akarják megvásárolni a magyar vállalatokat. A máris kibontakozott heves sajtópolé- miában miniszterek, vállalatigazgatók, szakszervezeti vezetek, jogi szakértők, országgyűlési képviselők voksolnak a vállalateladások mellett — elvben, és ugyanők sorolják a gyakorlati lépések számtalan gátját. Túlságosan leegyszerűsítenénk azonban a kérdést, ha az itt tornyosuló akadályokat kizárólag a bürokratikus állam- igazgatás, az indokolatlanul túlszabályzott gazdaságirányítás számlájára írnánk. Valószínűleg sokkal mélyebbre nyúlnak a gyö- - kerek, a szocialista gazdaság működésének alapproblémáihoz. A z állami vállalatok tulajdonlásának jelenlegi gyakorlatát ugyanis egyszerűen nem lehet megmagyarázni a valódi áruviszonyokhoz szokott külföldi vállalkozóknak. Mindenekelőtt azért, mert a mostani zűrzavaros helyzet ahhoz a számukra felfoghatatlan végeredményhez vezet, hogy a magyar állami vállalatok vezetni sok mindenben érdekeltek, ám legkevésbé a vállalati vagyon gyarapításában. Márpedig hosszad távon kizárólag ez az érdekeltség garantálhatja az eredményes, ha-tékonv gazdálkodást. Miképpen az is mind nyilvánvalóbb, hogy a hazai szimulált piac nem képes valódi piaci hatásokra, a szimulált árak nem a hatékonyabb termelésre, hanem az áremelésre ösztönöznek, a vállalati vagyon tényleges nagysága pedig csak a valódi tőzsdén derülne ki. P. É. „Öt eii múluea 300-ig érhetünk ! ” Mivel pályázik a VASKÚT? flz MDF salgótarjáni szervezetének programja Kerüljenek felszínre a társadalmi érdekek „A lehető legszélesebb társadalmi hátteret maga mögött tudva, annak érdekeit képviselve, hozzájáruljon városunk és környéke társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedéséhez.” — Az idézet a Magyar Demokrata í'ónim salgótarjáni szervezetének programjából való. Erről, s a legfontosabb célkitűzésekről váltottunk szót dr. Szabó Sándorral, a salgótarjáni II, számú ÜMK ügyvedjével és Sípos Bajossal. a Nógrádi Szénbányák tervezőjével, az MDF salgótarjáni szervezetének képviselőivel. A szerkesztőségi beszélgetésre — amely nem nélkülözte a vitát sem — készséggel vállalkoztak. Sípos Fajos szükségesnek tar. tóttá kifejteni: nem ért egyet azzal, hogy más nógrádi szervezeteik képviselői ninesenck jelen, nekik is meg kellene adni a lehetőséget. Ezúttal a megyeszékhely MDF-szervezotének kívántunk szót adni, a valós képhez pedig hozzátartozik, hogy arra is volt példa: hasonló kísérletünk eredménytelen maradt. Példának okáért: az MDF balasagyarmati szervezetének képviselői az előzetesen megbeszélt találkozóról távol maradtak. — Nos. kérdezzen bátran — foglal helyet a számítógép mellett dr. Dianovszkv Gyula, a VASKÚT salgótarjáni fémötvözetgy árának igazgatója. — Netán kíváncsi az iskolai végzettség szerinti összetételre? íme! Peregnek az oldalak, majd néhány perc múlva kitűnik, hogy a dolgozók 30 s ázaléka végzett csupán általános iskolát, 40 százaléka szakmunkás, további 30 százalékuk pedig érettségizett, illetve felsőfokú iskolát végzett. Hazai viszonylatban nem rossz arány ! — Ez a „kisgép” mindent tud. amire szükségünk lehet. Akarja tudni, mikor érkezik meg New Jersey bői (USA) a tavaly megrendelt indukciós kemencénk? Ez a grafikonsor mutatja a határidőket. a gyártástól a beüzemelésig —- húzza végig az ujját a megjelenítőernyőn. — Eszerint most készül a berendezés. május 8-án érkezik a gyártelepre és június 18- án „begyújtunk". Az adattárból természetesen másodpercek alatt előhívható a tavalyi termelési helyzetjelentés, az egyes gyártmányok nyereségtartalma, anyaghányada és így tovább. A fejlődés szinte hihetetlen, ismerve a telephely történetét: 145 milliós tervüket így is „megfejelték”, s a végösszeg 150 millióra rúgott. Nyereségük 12 millió forint feletti, ami azt jelenti, hogy egv dolgozójuk megközelítőleg 160 ezer forint hozadékot termelt ! — Hogyan jutottak el idáil? — Prózai dolgokkal kezdődött — ragad meg. egy ceruzát s egy papírlapot. — Mikor idekerültem, körülményes volt a munkába járás, nsm jött ki idáig a busz. Nem volt kulturált szociális blokk: fürdő, öltöző, étkezde. Első teendőim közé tartozott mindezek megnyugtató megoldása. párhuzamosan az iméntiek- kel elkezdődött a tevékenységi körök rendezése, s mára elmondhatom, hogy kész az alakító-hőkezelő üzemünk, a VASKÚT profiljából eredő fejlesztő-kísérleti műhely is többé-kevésbé kialakult. Immár van raktárunk és vendégházunk is: utóbbi rendkívül fontos az üzleti kapcsolatok miatt. Majd megtudom, hogy a múlt évben bővült a Székes- fehérvári Könnyűfémműnek és a Lenin Kohászati Műveknek szállított termékek köre, új piacként lépett ba a FORCON, a FERROGLO- BUS, a Soroksári Vasöntöde, a Csepel Vas- és Acélöntöde, a vízmű és a MÁV. Az elmúlt évben több mint 50 vevőnek az igényét elégítették ki, s ami talán ennél is jobban jelzi a fejlődés útját: 32 portékájukból 14 új termék gyártását vezették be 1988‘ban. Lapozgatva a terméklistát, feltűnik, hogy ety sor ötvözet neve kezdődik ,.Di”-vel. Arra utal, hogy a íémvegyü- let előállítását találmányként kezelik, s jelentős részének kiötlője dr. Dianovszkv Gvu- la. — Akarja tudni a jövőt? — kattognak ismét a gombok a számítógépen. — No persze egy feltételezett jövőről alkottam valamiféle képet, de érzésem szerint jól közelíti a valóságot. Két verzióban dolgoztam ki, milyen célt tűzhetünk magunk elé öt év múlva. Az egyik egy feszített terv, s a végeredmény: árbevételünket tekintve öt év múlva 300-ig érhetünk! Az adat természetesen millió forintban értendő. Elemezve a jól áttekinthető ábrát kitűnik, hogy a felfutás valamennyi évében közel azonos nyereség várható, ami — ha figyelembe vesszük az időközben belépő banki törlesztéseket is —, akár, mesébe illő szám. A másik variáció — épp a visszafizetés miatt — 1992-ben veszteséggel számol, ezért ez az alternatíva jól felfogott érdekükben nem járható— Hogy mit fizetünk visz- sza? — előzi meg a kérdésemet. — Számomra mindig is első számú feladat volt a folyamatos fejlesztés. Enélkül nincs talpon maradás, nincs semmi! Nézze! Idén mintegy 40 milliót fordítunk arra. hogy a közeljövőben megfeleljünk a piaci elvárásnak. Egyszerű példát mondok: a fémötvözetek széntartalmának a csökkentése révén tízszeres, százszoros haszon érhető el. Ehhez pedig berendezés kell. A Szovjetunióból rendeltünk meg egy ehhez szükséges plazmaindukciós kemencét, amelyet először a kísérleti gyártásba vonunk be, szovjet szakemberek közreműködésével, majd miután sikerrel vettük az akadályt, új termékekkel törhetünk be a piacra. A plaz- matechnolcgia Svédországban már nem újdonság, ezért természetes volt számomra, hogy részt vegyek egy ott rendezett konferencián... Űjabb tárolólemezek kerülnek a számítógépbe, s szinte megelevenedik a gyár a képernyőn. Szép sikereket őriznek ezek a fekete lemezek. Nem véletlen, hogy először "a gvár történetében megpályázzák a VASKÚT Kiváló főmérnöksége címet. Dr. Túri Aladár vezérigazgató-helyettes két hete tanulmányozhatja az ábrákkal jócskán kiegészített szöveget. Lényegre törő, áttekinthető grafikonok ezek, melyeket a gép egy gombnyomásra készít —- ma már. Ám amíg ez a programcsomag elkészült, jó néhány hét végéjébe került az alkotónak: dr. Dianovszkv Gyulának... T. Németh László Div Szabó Sándort és Sipos Lajost mindenekelőtt arról kérdeztük: kik az MDF tagjai Salgótarjánban. A válasz így foglalható össze: a november 26-án, egy magán, lakásban, tizenkét fővel megalakult szervezetinek beszélgetésünk pillanatában, harminchárom tagja van. Mun. kas, mérnök, jogász mellett legtöbb a tanár, s a tagság hatvan százaléka értelmiségi. Az MDF képviselői kifejezték azt a véleményüket is, hogy igen nehéz a szervezőmunka. A .megye sajátosságaira való utalást követően, az egyik megállapítás így hangzott: — Az MDF falakba ütközik. a legnagyobb veszély az. hogy a kiábrándultság meg. akadályozza, az emberek hozzánk is eljöjjenek. A belépéssel szimpatizáló is el. zárkózik, mert létezik a félelem. A kommunista környezetben azt hiszik az emberek, hogy valami földalatti szervezet vagyunk, s .azonosítanak a hiedelemben valamiféle anarchikus ellenzékkel. így ;nem csoda, hogy még fenyegető leveleket is kaptunk. A belépőkkel szemben alkalmazott retorzióról azonban nem tudunk. A városi területi, önkormányzat szerepének hang- súlyozása, s ennek kapcsán ay, „ezzel összeegyezitetthetet. len jelenlegi vármegyei rendszer” bírálata mellett a vélemény nyilvánításban természetesen központi helyet kapott az MDF programja. Dr. Szabó Sándor így vélekedett : — Szándékaink ott vannak a szerkesztőséghez is eljuttatott dokumentumban'. Ehhez nem sokat lehet hozzátenni. Működésünk alapelvei : a nyílt őszinteség, a nyilvánosság és a demokrácia. Célunk megvalósítása érdekében, kezünket nyújtjuk minden jó szándékú em. bernek.. csoportnak, hivatalos és nem hivatalos szervezetnek — egymás elvei tiszteletben tartása mellett. A megfogalmazott feladatok közölt társadalompolitikai kérdésekkel kapcsolatos fórumok szervezése, oktatói, nevelői érdekvédelmi bizottság létrehozása szerepel. Szükségesnek tartják a húzóiparágak létrehozását, a szociális jellegű intézmények fejlesztését, a hátrányos helyzetűek fokozottabb védelmét, a:z alkoholizmus és kábítószer-élvezet intézményes keretek közötti v i s siza s z or í tá s át. Szór gail. mázzák a településfejlesztési hozzájárulás megszüntetését, a városfejlesztési elvek, nagyberuházások társadalmi elbírálását, jelentés közreadását a város kör. nyezetszennyezettségéről. A sor folytatható az 1848—49- es szabadságharc, a II. világháború és az 1956. december 8-i események áldozataira emlékező emléktábla felállításával, s az 1956-os helyi eseményekre vonatkozó kutatómunka igényié, sével. Ami pedig a különböző lapokban megjelent visszásságokat illeti : nyilvános tisztázó fórumot vár az MDF. A programnak a vitathatók mellett, vannak megszokott elemei is, a megjegyzésre Sipos Lajos így reagált : — Számos cél párhuzamo. san szerepel öt-tíz-húsz éve különböző testületek előtt. De megvalósult,ak-e, köz- megelégedésre? Mi most lépünk színre és foglalkozni kívánunk mindazzal, ami még aktuális, A településfejlesztési hozzájárulás már nem aktuális. Salgótarjánban eltörölték. A tényeket ezzel kapcsolatban nagyon korrekt módon ke. zeli az MDF: — Nem arról van szó, hogy ez a mi sikerünk. Inkább azt jelzi, hogy a programunk folyamatosan változik, tekintette: a valóságra. Régen használt kifejezés a „húzóiparág” is. Mi lehet a realitása annak, hogy megteremtését felvállalhatja a demokrata fórum? — A realitása? Az MDF nem fogja megoldani ezt a problémát. Szervezetünk tevékenységét — nevünkből eredően — fórumok lebonyolítása jellemzi, amelyek során a helyi társadalmi ér. dekák felszínre kerülnek, a vélemények kölcsönös meg. ismerésével pedig a köz érdekét szolgáló eredmények születnek. S ha ebbe az irányba történik valami, akkor az MDF már elérte a célját. — Javaslataik között szerepel városi újság mielőbbi létrehozása is. — Igen, az üzemi lapok ugyanis a város érdekeit nem fejezik ki — reagált dr. Szabó Sándor. — Az a kívánatos, hogy a helyi sokszínűség felszínre kerüljön, s abban hangot, szót, képviseletet kapjon mindenki, összhangban a gazdasági és politikai önkormányzattal. Nem titkolt célunk, hogy a város valamennyi szervezete képviseletet kapjon a majdani s ze rk e s z t őb izott ságto a n. Nem kerülhető meg, a kér. dés: kikkel, és hogyan tudja elképzelni az MDF az együttműködést? Sipos Lajos elismeréssel szólt a Hazafias Népfront városi bizottságától kapott segítségről, nagyra értékelte azt is, ahogyan a városi tanács elnöke reagált a kinyilvánított együttműködési készségre. Dr. Sza.. bó Sándor pedig így fogal- mazott : — Felelhetek úgy, hogy kikkel nem látom megvalósíthatónak az együttműködést? A másképp „gondolkozókkal”. Azokkal, akik szép program mellett a régi rendet kívánják megőrizni. Kizárt az együttműködés a ti t kos, amt i d emekrati ku s szervezetekkel is. Végezetül a beszélgetés még egy tanulsága, közikézen forgó rophatok kapcsán. Úgy tűnik, hogy az MDF salgótarjáni szervezete — élveiből eredően — nem híve a szélsőségeknek, a go. romba és kultúrálatlan' poli, tizálásnak, a vagdalkozás- nak, bármely oldalról induljon is ki. S ha mások megnyilatkozásai az MDF-t ilyen színben tüntetik'fel, elhatárolásra is sor kerülhet. K. G. Csőkarimák a Digépnek A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyárrészlegénck süllyesztékesüzemében tizenhétezer darab toldatos csőkarimát készítenek — négyféle méretben — a Diósgyőri Gépgyár részére, ahol meghibásodott az e terméket gyártó LKZ MAXIMA sajtoló-, gép. Mivel a tarjáni nagyüzemben rendelkezésre álltak a szükséges szerszámok és kapacitásban sem volt hiány, „segítségképpen" vállalták a csőkarimák legyártását.
