Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
1989. MÁRCIUS 4.. SZOMBAT 3 NÖGRÁD — lavaszvárás » Ifear A megye mezőgazdasági üzemei változatos tevékenységgel kapcsolódnak az élelmiszer-termelésbe. A Mátraaljai Állami Gazdaság országos hírre tett szert gyógy- és fűszernövényeivel. Az erő- és munkagépek startra készen várják a tavaszi dandármunkákat. A bogyós gyümölcsök termesztése egyaránt jövedelmező nagyüzemi és háztáji gazdaságainkban. A növényvédelmi teendők ellátására, a talajerő-visszapótlásra helikoptert is alkalmazunk. Mind több termelőszövetkezetünkben foglalkoznak eredményesen a juhtenyésztéssel. U| agrarpolitíka küszöbén Zárszámadások után A májusi pártértekezlet óta eltelt időszakban a politikai élet, a gazdaság, a társadalmi. haladás legfontosabb kér. déseiről komoly elemző viták kezdődtek el. Ebben a helyzetben minden korábbinál nagyobb érdeklődés nyilvánul meg az agrárszektor eredményei és feszültségei iránt. A társadalmi méretű figyelem, a határozott véleményalkotás a megújulási törekvések segítője kell legyen, mivel a mezőgazdaságot sem kerülheti el a reformfolyamat. A változó viszonyok új kérdéseket szülnek. Ezekre pontos, érvényes válaszokat kell keresni, hiszen a mező- gazdaság hagyományos szerepe, az ágazaton belüli, élesen felszínre kerülő feszültségek — egyes tevékenységek, üzemek és térségek ellehetetlenülése — indokolják az agrárpolitika újragondolását, korszerűsítését. Vélemények és a valóság A párt Központi Bizottsága kialakította és vitára bocsátotta agrártéziseit. Stratégiai célként megfogalmazta a mezőgazdaság, a magyar falu felemelkedését. Kapcsolódva az agrármegújuláshoz, a termelőszövetkezetek érdekképviselete országos értekezleten foglalt állást a szövetkezeti mozgalom lehetséges és szükséges továbbfejlődéséről. Az agrárágazatról mindemellett különböző szervek és szervezetek, szakmai és szakmán kívüli körök is véleményt mondanak. A minősítésekben, a teljesítmények értékelésében, a jövő fejlesztési, fejlődési kérdéseiben jelentős eltérések vannak. Egyesek szkeptikusan vitatják a mezőgazdaság teljesítményét, kívülről megkérdőjelezik a nagyüzemek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek életképességét. kemény kritikával bírálják az ágazat szervezeti, üzemi struktúráját is. Szélsőséges vélemények fogalmazódnak meg az előrehaladás lehetséges irányairól. Alkalmamként indokoltak az új kérdésfeltevések, míg számos szakmai gondunk mélyebb értékelést igényel. A zárszámadások megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben is befejeződtek. Aktuális és általánosítható tényeket szolgáltat az ágazat tel- » jesitményének értékeléséhez, a kollektívák véleményének összegzéséhez. Az aszály, a pénzügyi intézkedések sora, az import költségkihatásai, a műszaki-technikai ellátottság feszültségei köztudottan igen nehéz helyzet elé állították az üzemeket. Tovább nyílt az agrárolló, ellensúlyozása újszerű magatartásformát igényelt az üzemektől. Az értékelést szolgáló adatok vizsgálatánál figyelembe kell venni az 1987. évi jó színvonalú, eredményes teljesítést. Tavaly a nagyüzemek termelése ehhez képest kismértékben, de tovább emelkedett. Objektív tényezők, jól látható szakmai, anyagi-műszaki hiányosságok egyaránt mérsékelték az alaptevékenység eredményességét, ezt azonban a kiegészítő tevékenység többletteljesítése ellensúlyozta. A termelési szerkezetet a szabályozás, a piaci lehetőségek, és az üzemi érdekek kisebb átrendeződésre késztették. A gabonaágazat eredményes évet zárt. A teljesítés alapja az őszi búza 5128 kg ha-os hozama, mely minden idők második legmagasabb termése. Jó teljesítésnek számít a tavaszi árpa 4279 kg-os hektáronkénti átlaga is. A napraforgónál és a cukorrépánál jelentős kiesést okozott az aszály. Az állattenyésztés korábbi gondjai nem oldódtak, csökkent az állomány, mérséklődött a termelés. A tehenenként] 4830 literes tejtermelés közel 1,5 százalékkal kevesebb az előző évinél. A kiegészítő tevékenységben figyelemreméltó az alaptevékenység termékeinek feldolgozásából származó termelésnövekedés. Fokozódott az ipari tevékenység szerepe a foglalkoztatásban, a falvak népességmegtartásában. * A termelőszövetkezetek eredménye majdnem 300 millió forint, 14 százalékkal több, mint amit terveztek. Ugyanakkor az is igaz, hogy 100 forint költségre mindössze 5,2 forint eredmény jut, és ez a mutató jelzi az alacsony hatékonyságot. Alakulását nagymértékben befolyásolta a külső tényezőkből, illetve a belső szervezési, szakmai hiányosságokból is adódó folyamatos költség- növekedés. Ezeknek tulajdonítható, hogy a hasonló adottságú üzemek között indokolatlan differenciálódás van. Az is valóságos képhez tartozik, hogy romló pénzügyi helyzet mellett, a szövetkezetek mintegy kétharmada önerőből az egyszerű újratermelés szintjén sem tud gazdálkodni. •A nagyüzemek tehát az őket ért kihívásoknak ösz- szességében megfeleltek. Alapvetően teljesítették azt a feladatot, amit a tagság, a helyi kollektíva, valamint a népgazdaság igényelt és elvárt tőlük. A zárszámadásokon felelősen, kritikusan szóltak mindezekről. Ez volt tapasztalható annál a 12 tsz-nél is, ahol a tervezett nyereséget nem érték el, de abban a két szövetkezetben is, ahol veszteséggel zárták az évet. Mindezek ismeretében nem tudunk egyetérteni olyan kérdésfelvetésekkel, melyek globálisan vitatják a szövetkezeti forma életképességét. Tagadják és megkérdőjelezik nyilvánvaló értékeinket, a mezőgazdaság jövőjét új földosztásban, farmergazdaságok megszervezésében látják. A nagyüzemi háttér Való igaz —. és erre a párt új agrárpolitikai tézisei nagy hangsúlyt helyeznek — a mai szervezeti kerétek merevségén, rugalmatlanságán változtatni kell. Valós piaci viszonyok mellett szektor- és versenysemlegességet szükséges kialakítani. Ha a gazdasági versenyben hatékony, akkor lényegesen bővülhet a kistermelés, a magángazdaságok súlya. A tu- lajdonviszonyók változásával az agrártermelésben is színes, változatos formákra számíthatunk, de mindehhez elengedhetetlen az életképes, szilárd, gazdaságii alapon álló nagyüzemi háttér. Viszonylag hosszabb időszak alatt, például 1980-hoz viszonyítva, a megye nagyüzemeinek nettó árbevétele (1988-ban 7,8 milliárd forint) közel két és félszeresére emelkedett. A megtermelt összes jövedelem ugyanezen terminusban hasonló mértékű növekedést mutat. A feszültséget a jövedelem ösz- szetételének változása jelzi. Miközben a mérleg szerinti nyereség nem. vagy csak alig emelkedett a bruttó jövedelem megduplázódott, 1988-ban elérte az 1.6 milliárd forintot. Ugyanakkor az elvonások növekedtek, elérik a kétmilliárd forintot. Ez is a megtermelt jövedelem része! Ebből is látszik, hogy a nagyüzemek jövedelemtermelése nem csökkent, hanem a jövedelemelosztás módja, szerkezete változott. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a megye nagyüzemi, szövetkezeti mezőgazdasága a körülményeknek megfelelően, képes volt az alkalmazkodásra, a megújulásra. Ebben segítette a gazdaságokat az 1957. évi agrárpolitika, mely a mezőgazdasági ágazat szerepét, helyét és jövőjét alapvetően helyesen fogalmazta meg. Növénytermesztésben, az állattenyésztésben nagymértékű termelés- és hozam- növekedés következett be. A nemzetközileg elismert teljesítményeknek a megye nagyüzemei is részesei. Megtehették, mert a folyamatban a gazdaságpolitika lehetővé tette az ipari szolgáltató és kereskedelmi tevékenység megteremtését, fejlesztését. Előnyeit jó érzékkel, időben felismerték az üzemek. Enél- kül a mai pénzpolitikai szerkezetben a gazdaságok zöme életképtelen lenne, hiszen ez a tevékenység adja az árbevétel több mint 60, a jövedelem 80 százalékát. Ennek köszönhető, hogy az egy főre jutó munkabér 1988-ban megközelítette a 85 ezer forintot. Ezen belül a személyi jövedelemben a részesedés egyre kisebb szerepet kapott, a bérjellegű biztos jövedelem mellett, a háztáji, a kisüzemi termelés mind je'entősebb, biztonságot teremtő tényező lett. Ez a tevékenység szervezettebbé vált, beilleszkedett a nagyüzemi szerkezetbe, erős vertikális kapcsolatrendszer épült ki. Súlyát és jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, miszerint a megye mezőgazdasági termelésének 38 százalékát a kistermelés adja és ez csaknem 45 000 család életkörülményeit javítja. Nem hibája, sokkal inkább erénye, .erőssége ez a szövetkezeti mozgalomnak. Az előbbiekkel együtt a szakmai társulások, az együttműködések, a különféle belső érdekeltségi, szervezeti formák is igazolják az alkalmazkodási folyamat eredményességét. Veszélyben a közeljövő is Ma, a nagyüzemekben az egyik legnagyobb feszültséget az okozza, hogy a megtermelt jövedelemből egyre kisebb rész jut a fejlesztésre, az anyagi, technikai, műszaki feltételek megalapozására. Kialakulásában a jövedelemelosztás rendszere mellett olyan sürgető és rendezésre váró kérdések a meghatározók, mint a mezőgazdasági árak átlagostól lényegesen alacsonyabb jövedelemtartalma, az ipari, mezőgazdasági termékek mezőgazdaságot sújtó drágulása. Mindezek többszörösen hátrányos helyzetet váltanak ki, felerősítik a negatív tényezők hatását, fékezik az előrehaladást szolgáló előrevivő elemek érvényesítését. Az előbbiek miatt volt olyan év, amikór -a nyereségből megvalósítható fejlesztési lehetőség alig haladta meg a 40—45 millió forintot. Még szerencse, hogy ebben az időszakban is az üzemek több csatornán jelentős külső forrásokban részesülhettek. Az innen érkező összegek felhasználásával 1987-ben 618 millió forint értékű beruházás valósult meg, 1988-ban a teljesítés mintegy 640 millió forint. A beruházások összetétele azonban rámutat, hogy romlik a gépi, technikai háttér, nagymérvű az elhasználó- dottság, a tőkehiány miatt nem kielégítő a korszerűsítés üteme. Tetézi a gondokat, hogy egyes ágazatok, területek válságba kerültek, s ebben döntően a szabályozás, az érdekeltség hiánya a meghatározó. E kategorikus minősítés bizonyára csak differenciált tartalommal igaz. Van szövetkezet, ahol az alaptevékenységből is tisztességesen megéltek, figyelemre méltó eredményt értek el, több éve stabilan gazdálkodnak. Ezzel szemben mások, a kiegészítő tevékenység nagyobb aránya ellenére is messze elmaradnak az átlagtól, állandósulnak a gondok. Az okok feltárása, elemzése velejárója a tartalékok megismerésének is. Úgy véljük, hogy nagyobb piacérzékenységgel, igényes szakmai munkával, új érdekeltségi rendszerekkel, a kezdeményezés és vállalkozás fokozásával lehet csak előbbre lépni. De legalább ilyen tartalék a szövetkezeti demokrácia, mely az utóbbi időben vesztett hajtóerejéből. Megújítása, új tartalommal való megtöltése, a tulajdonosi jogok és kötelezettségek következetesebb érvényesítése, az érdekek felerősödése az ágazat újraformálódásának egyik legfontosabb motiválója lehet. Ez viszont másfajta vezetést, irányítást igényel, mind szemléletben, mind gyakorlatban. Vagyis, a megcsontosodott szervezeti kereteket és struktúrát a nagyüzemeknek önmaguknak kell megújítaniuk és megtalálniuk a versenyképesség lehetőségét. Ehhez a jogszabályi keretek ma már megvannak, továbbfejlesztésük is várható. Szervesen beilleszkednek a piacgazdaság új feltételeibe, megteremtik a legmegfelelőbb nagyüzemi formát az önállósághoz, a vállalkozáshoz, a nyitottsághoz. A lalüval együtt Az ágazat és ezzel együtt a falvak fejlődése a külső feltételek változása nélkül nem képzelhető el. Olyan intézkedésekre van szükség, melynek hatására megteremtődik a mezőgazdasági termelők önállósága. Ennek az alapja a gazdasági önállóság. Egyik feltétele, hogy a megtermelt jövedelem — beleértve a kistermelőt is — maradjon az ágazatban. Ehhez olyan értékarányos ár-, illetve azt kiegészítő adó- és támogatási rendszerre van szükség, amely a megtermelt értékből biztosítja az ágazatot megillető részt. Ily módon életteret ad a mezőgazdasági tevékenység bővített újratermeléséhez. Az előbbiek hiánya, kedvezőtlen hatása miként tükröződik a nagyüzemek 1989. évi terveiben? A tervinformációs jelentések szerint a termelés, az árbevétel 0,5—1 százalékkal csökken, mely kisebb a nép- gazdasági átlagnál, szerkezetében viszont változik. Az alaptevékenységben csaknem 4 százalékos termelésnövekedést terveztek, a kiegészítő tevékenységben jelentkező visszalépést a három és fél- százalékos csökkenés jelzi. Beruházásra 16 százalékkal kevesebb jut, mint az előző évben. A mérleg szerinti eredmény pedig 12 százalékkal mérséklődik. Termelési feladataikat a nagyüzemek változatlan nagyságú költségfelhasználással kívánják megvalósítani, ezen belül munkabéremelésre 4,5 százalékot kívánnak fordítani. Az előbbi tendencia is azt erősíti, hogy az új agrárpolitikának, új irányvonalat, követendő és végrehajtható célokat indokolt kitűzni. Ennek kialakításában, jövőjük biztonságosabb megalapozásában megyénk termelőszövetkezeti vezetőinek és dolgozóinak saját jól felfogott érdekükben aktívan közre kell működniük. Dr. Halaj Ignác Dr. Bablena Ferenc
