Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-31 / 76. szám

1989. MÁRCIUS 31., PÉNTEK NOGRAD . 3 Gondolatok a veszteséges Amiről a fáma nem szól vállalatok leállításáról A KÖLTSÉGVETÉSI egyensúly megterem­tése érdekében évek óta túlhangsúlyozzák a veszteséges vállalatok támogatásának csök­kentésében rejlő lehetőségéket. Ez önmagá­ban nem volna akkora baj, hogy szólni kel­lene ellene, hiszen erre is szükség van, de nagyon veszélyessíé teszi, hogy a tényleges feladatokról eltereli a figyelmet. Már 1953'ban azt kellett tapasztalnunk, hogy a vállalati kapacitások leállítása' nem javított, hanem rontott a költségvetési egyen­súlyon. Kiderült, hogy nagyon rövidlátó szemlélet az, amelyik csak a veszteségek megszűnésével számol akkor, amikor leállí­tásra kerül egy vállalat, vagy annak akár csak egy részlege. Akkor nem volt és való­színűleg ma sincs olyan vállalat, amelynek leállítása javítania' a költségvetési egyensú­lyon, Bizonyításként nézzük meg, mi áll az elmaradó veszteséggel szemben: a) Elmaradnak a vállalat költségvetési be­fizetései. Mindenekelőtt a bérjárulékok és a dolgozók személyi jövedelemadója. b) A vállalatnál jelentkező amortizáció szintén elvesz. c) Amennyiben a leállítás munkanélküli­séggel jár, a munkanélküli-segély összege is költségvetési többletkiadás. Én< még nem találtam olyan vállalatot, amelynek vesztesége a fenti három veszteség összegét elérné. Tehát elenyésző ki­vételtől eltekintve a veszteséges vállalatok leállítása növeli a költségvetési hiányt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan tevékenységek, amelyeket jó volna leállítani, de ezeket azon az alapon nem lehet megállapítani, hogy a vállalat vesz­teséges vagy sem. Fel kell hagyni minden •olyan gazdasági tevékenységgel, melyet jö­vedelmezőbbel lehet helyettesíteni. Ilyen pe­dig nem ritkább a nyereséges vállalatoknál, mint a veszteségeseknél. Az első tanulság tehát: nem leállítani kell, hanem struktúrát módosítani. Még kevesebb szó esik arról, hogy a veszteséges vállalatok leállítása' szin­te mindig a kínálat szűkítését, vagyis a hi­ánygazdálkodás erősítését jelenti. Sajnos a reformpolitikusok sem tartják szem előtt, hogy egyensúlyt csak kivételes esetekben le­het keresetcsökkentéssel, a kínálat dinamikus növelése nélkül biztosítani. Arra is gondolni kellene, hogy a vállalat leállítása általában koncentráltan jelentkező munkanélküliséget, tehát az érintett lét­számhoz viszonyítva nagy szociális feszült­séget okoznak. Ez pedig önmagában több gazdasági és erkölcsi kárral mint megtakarí­tással járhat. Mindebből ném az következik, hogy ellen­zem a felesleges munkaerő leépítését. Ellen­kezőleg. annak módját szeretném megvilágí­taná: sürgősen le kell építeni minden olyan munkaerőt, amely nem végez hasznos mun­kát. Ezek 9° százaléka azonban nem a vesz­teséges vállalatoknál található, hanem szin­te mindenütt. Amíg nem szabadulunk meg a kapun belüli munkanélküliségtől és a bü­rokráciában dolgozóiktól, addig nem volna szalbad egyetlen termelőmunkában részt ve­vőt sem elbocsátani. Nincs olyan iparág vagy vállalat, ahol a társadalom számára nagyobb veszteséggel iárna a munkások dol­goztatása, mint a felesleges létszám egy jö­vedelmező vállalatnál. Nemcsak az felesle­gest, akinek a munkájára nincs szükség, de az is, akinek a hatósági előírások találnak ki haszontalan munkát. A bányászok joggal háborodhatnak fel azon, hogy a kormányzat őket tartja felesle­gesnek és nem azokat a tisztviselőket, akik azzal foglalkoznak, hogy a kormányzatnak, a hatóságnak értelmetlen adatok tengerét szolgáltatják, vagy olyan hatósági előírások követelik meg a munkakörük 'betöltését, amelyre sokkal kevesebb szükség van, mint a szénre. A példánál maradva: A bányászok szellemi tőkéje, vagyis szaktudása, képzett­sége másutt aligha hasznosítható, tehát le­építésük esetében jórészt kihasználatlan ma­rad. Ezzel szemben a jelenlegi munkakörük­ben felesleges tisztviselők sok helyütt al­kalmazhatók, ha nem is mindig tisztviselő­ként, hát a szakmájukban. Ahogy én ta­pasztalom, a bürokráciában foglalkoztatot­tak jelentős részének jó szakmája van, de kényelmesebbnek találta az íróasztalt. Van a leépítésnek egy másik módja is, amiről alig esik szó. A diplomások munka­idejének jelentős részét a bürokratikus kö­telezettségek emésztik fel. Hasznos vol­na például az orvosok válláról levenni az időtrabló adminisztrációt. A másutt feles­leges adminisztrátor itt hasznos lenne. Gondoljuk meg, hogy mennyi mérnök, or­vos, pedagógus fecsérli el idejét adatszol­gáltatással, holott azt nála olcsóbban, gyor­sabban elvégezhetné egy adminisztrátor. VÉGÜL AZT KÍVÁNOM hangsúlyozni, bogy a munkanélküliség drágítja a terme­lést, ezáltal csökkenti a munkaerő keresle- ' tét, tehát öngyorsító folyamatot vált ki. Ez­zel szemben a kapun belüli munkanélküli­ség felszámolása csökkenti a termelési költségeket, növeli a versenyképességet, ez­által munkanélküliség'teremtő hatású. A veszteséges vállalatok leállítása helyett sok­kal fontosabb volna a figyelmet egy másik kérdésre koncentrálni: a foglalkoztatásért való felelősséget le kell venni a vállalatok és a szövetkezetek válláról, ők ezzel nem törődve igyekezzenek minél kisebb létszám­mal, minél többet termelni, a munkanélkü­liség legyen a társadalom gondja. Ha ehhez tartjuk magunkat, nem kell félnünk a mun­kanélküliségtől. Akkor nőni fog az áruk kí­nálata és a munkaerő kereslete, és csökken a költségvetési hiány. Igaz, ehhez másként kell gondolkodnunk, mint eddig. K. S. Deprez-műszerek ösz- szeszerelését kezdték meg a múlt év végén a Pentamer Lakatos és Sze­relőipari Kisszövetkezetben. Huszonkét asszony és lány végzi ezt az aprólékos, nagy pontosságot igénylő mun­kát, s az alkatrészeket a megrendelő, a Nagymarosi Vas- és Villamosipari Kis­szövetkezet szállítja. Az idei terv 110 ezer — töb­bek között áramerősség mé­résére szolgáló — műszer összeszerelését irányozza elő, s ezáltal 5 millió fo­rint árbevételhez jut a bá- tonyterenyei gazdálkodó szervezet. Bábel László képriportja Műszerek Bátonyterenyéről Hallgattassek meg a másik fél is... Salgótarjánban, a nyugati városrészen lé' tesített második toronyház. Számtalan • eset példáz­za*. hogy nem mindig van an­nak igaza, aki érdekeinek ál­lítólagos vé­delme, esetleg munkája gyen­geségeinek pa- íástolása érdé' kében leghan­gosabban mondja a ma­gáét. Jeleneset­ben arról a hi­vatalos ok­iratokban' sze­replő megfo­galmazásokról van szó, mely szerint a Nóg- rád Megyei Ál­lami Építőipa­ri Vállalat drá­gán építi a la­kásokat. Ez így igaz! Ám mi­hez képest és miért ? Nem vagyunk moeepoHielyzelben A vállalat tavaly 200 la­kást adott át a megye vá­rosaiban, városi jogú nagy­községeiben és megyén kí­vül. Ha csupán ebből a te­vékenységből kellett volna megélnie, akkor már régen felkopott volna az állla a kollektívának. Egyébként a lakásépítkezésben, jelenleg is a szakadék szélén táncol­nak. Az elmúlt évben az innen származó árbevétel általában nulla nyereséget hozott, miköz­ben a kapacitás 45 százalé­kát lekötötte. Amíg Debre­cenben az ottani házgyár se­gítségével panelból egyforma sorozatú házakat építenek és az ipari termelésben kép­zett árakat ' szabadon alkal­mazzák, addig nálunk ahány épület, annyi egyedi terve­zés és megoldás. Emellett a terepviszonyokról sem sza­bad megfeledkezni. Ezt figyelembe véve, ta­valy Balassagyarmaton 13, Bátonyterenyén 15, Salgótar­jánban pedig 17 ezer forin­tot számolt el a vállalat az épített lakások négyzetmé­teréért. Vagyis átlagban 700 fo­rinttal volt több az orszá­gos átlagnál. Ezzel szemben az alapozás költsége négy­zetméterenként az előbb em­lített okok miatt 1000 forint­tal haladja meg az ország kedvezőbb területein létre­hozott lakóépületeket. — Folytassuk azzal, a rossz felhangokat is magába fog­laló megjegyzéssel,, miszerint, önök monopolhelyzetben van­nak és ezért diktálhatják az árakat. — Nem vagyunk monopol­helyzetben — állítja határo­zottan Timmer Zoltán, a vál­lalat igazgatója. — A me­gyében minden építőipari szervezet tud lakást építeni, ha akar. A beruházók min­dent elkövettek, hogy a me­gyén kívüli vállalatokat bíz­zanak meg ezzel a feladat­tal. Nem jöttek ide! A mi­értre nem tudok válaszol­ni. Érthetetlen számomra, miért nem írnak ki ver­senytárgyalást a megbízók e tevékenységre. Ügy látom, néhány helyen nem tudnak elrugaszkodni a régi szóla­moktól1, miszerint csak a ki­vitelező dolgozik drágán. — Kérem, győzzenek meg arról, hogy a drágaság nem kizárólag önökön múlik! — A lakás árát lényegesen befolyásolja a terv, amely előírja a lakó- és az egyéb területek közötti arányokat — kapcsolódik a beszélgetés­be Tordai György, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese. — A bátonyterenyei 8-as, 9-es jelű lakásépületben 62, illetve 73 százalékot képvi­sel a hasznos lakásrész. Sal­gótarjánban a nyugati város­rész C—II/A épületénél en­nél jóval rosszabb a helyzet, 55 százalék. Hangsúlyozom: a kihasználatlan területek építési költségének nagy részét a lakónak kell megfi­zetnie. Nagysága létesítmé­nyenként változik. A balas­sagyarmati 56—57-es lakó­épületekben 840 négyzetmé­ter a szerelőtér. Bátonytere­nyén a 8-as, 9-es jelű laká­soknál 1250 négyzetméter a nem hasznos terület. A sal­gótarjáni nyugati városrész A jelű épületénél 65, az I/B-nél 62 százalékos a hasznos te­rület aránya. A bekerülési árakból egyértelműen lát­szik, hogy minél nagyobb a hasznos terület, annál keve­sebbet kell fizetni a laká­sért. Ki gerjeszti az inflációt ? — A beruházó szabja meg a tervezőnek, mennyit fogad el hasznos és kihasználatlan területként. Ösztönözze a tervezőt nemcsak szép, ha­nem racionálisabb épületek tervezésére. Az ilyen meg­oldás arra is kényszeríti az építőket, hogy olcsóbban, luu- tékonyabban, termeléke­nyebben dolgozzanak. Amennyiben ezt nem tudják vállalni, hagyják abba ezt a tevékenységet — folytatja a műszaki igazgatóhelyettes. A dráguló lakások kiváltó Okain ak felsorakoztatásában nem állhatunk meg, mert fo­lyamatról van szó, amelyben sokan működnek közre. A kivitelező több ezer olyan terméket használ fel, épít be, amit a háttéripar gyárt, amelyeknek az ára rendsze­resen emelkedik, minőségük pedig csökken. A NÁÉV vállalási áraiban átlag 8—10 százalékos évi árnövekedéssel — inflációval — számol a szerződések megkötésekor. A valóság jó­val meghaladja ezt az elkép­zelt számot. Tavaly például megközelítette a 30 százalé­kot. A RAVILL 1988. júniu­sától december végéig négy­szer emelt árat. A Pannon- plast nemrég közölte, hogy április elsejével a pvc-sző- nyegek árát 20—30 százalék­kal emeli. Február 1-től 4 százalékkal többet fizetnek a cement mázsájáért, mint korábban, Drágítja a lakás költségeit a tetemes szállítá­si kiadás, mivel nincs a me­gyében sem sóderbánya, sem jó minőséget adó, jelentős mennyiséget biztosító tégla­gyár, vagy ajtókat, ablako­kat sorozatban gyártó asz­talosüzem. Van-e koncepció? — Egyesek kétségbe von­ják, hogy a vállalatnak van hosszabb távú termelési és gazdálkodási, fejlesztési kon­cepciója. — Volt és van koncepci­ónk, amely megjelenik a gaz­dálkodás eddigi eredményei­ben, szerény anyagi lehető­ségeinkhez igazodó fejleszté­seikben. Ide sorolom a Peva- építéstechnoiógia javításá­ra tett intézkedést, a vas- beton-előregyártás korsze­rűsítését, az új termékek — faházaik, sátorralktár stb. be­vezetését, a tanulóképzés színvonalának emelését szol­gáló új salgótarjáni tanmű­helyt, a balassagyarmati kor­szerűsítését, hogy csak néhány példát említsek a középtávú tervünkben szerepelt fejlesz­tésekből — hangsúlyozza Timmer Zoltán, — Elképzeléseink eddig is is voltak és vannak, ezek , azonban sorra kudarcra vol­tak ítélve az állandóan nö­vekvő állami elvonások mi­att. Tetézi gondjainkat, hogy a beruházási lehetőségeik má­ról holnapra igen jelentős mértékben változnak. Az inflációs folyamat visszaszo­rításáról, esetleg mérséklé­séről senki sem tud konkré­tat és meggyőzőt mondani. Ilyen körülmények között a vállalat koncepciója, jövőbe­ni elképzelése a megye ipa­ri településfejlesztési, közép­távú tennivalóihoz kötődik, s erre épül a saját, szerény távlati terve is, amelyet az időközben bekövetkezett előnytelen változások alapo­san átrendeztek. Egy tava­lyi pártbizottsági állásfogla­lás nyomatékosan felhívta a gazdaságvezetés figyelmét, hogy ne növelje a lakásépí­tés arányát, mert az itt el­maradó nyereség, illetve veszteség nehéz helyzetbe hozza a kollektívát. Mivel a lakásépítés is gazdasági kér­dés, ezért a vállalat, a válla­lati tanács, a párt- és szak­szervezeti fórumok állásfog­lalásainak megfelelően csak akkor vállalkozik erre, ha tisztességes nyereséget hoz — vélekedik az igazgató. — Olvasóink joggal elma­rasztalnának, ha csak az előbb felsorolt okokról szól­nánk, és elhallgatnánk a vállalat termelésének, gaz­dálkodásának irányításában fellelhető mulasztásokat. — Nem tagadjuk, hogy megbízóinknak vannak jogos kívánságaik a minőséggel kapcsolatban. Előfordulnak indokolatlan határidőcsú­szások, egyéb munkaszerve­zési és irányítási rendelle­nességek. Az eddig megtett és folyamatban levő intézke­déseinkkel saját portánkon teremtünk elsősorban rendet. Változtatunk meglevő szer­vezeti felállásunkon, Növel­jük a termelő szervezetek önállóságát, felelősségét, ma­gasabbra emeljük a mércét a fel. nem osztott költségek csökkentésében, az anyagi érdekeltségben újabb köve­telményt állítunk a vezetők­kel szemben — sorolja a je­lenlegi és közeljövő eredmé­nyesebb gazdálkodást segítő főbb momentumait Timmer Zoltán igazgató. Venesz Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents