Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-24 / 71. szám
1989. MÁRCIUS 24., PÉNTEK NOGRAD 3 Befejezte munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) Kovács János (Szabolcs* Szatmár m., 20. vk.). a MÁV záhonyi vontatás.] főnökségének művezetője elsősorban aggályainak adott hangot. Hajós Ferenc, (Szolnok m., 8. vk.). a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója bosszantónak tartotta, hogy sókéig alig lehetett konkrét információkhoz jutni arról : hol tart a világ- kiállítás előkészítése. Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a növénytermesztési és minősítő intézet pölösikei íajtakísérleti állomásának vezetője leszögezte: az ed' ‘dig rendelkezésre álló információk alapján egyelőre nem tehet javaslatot a kormánynak a világkiállítás megrendezésére. Lásztity Radomir (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára felszólalásában előrebocsátotta, hogy támogatja a világkiállítás megrendezésének ügyét, ugyanakkor aggályainak is hangot adott. Hellner Károly (Budapest. 32. vk.), a MERKUR vezér- igazgatója olyan külső erőforrásihoz hasonlította a világkiállítást, amely egy önmagát továbbgerjesztő folyamat elindítását segíti. Szántó Sándor (Szabolcs- Szatmár m., 12. vk.), a Nagyecsedi Rákóczi Mgtsz kertészeti ágazatvezetője választói állásfoglalását összegezve, támogatásáról biztosította a Budapest—Bécs világkiállítás megrendezését. Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.), a Budapest Galéria főigazgatója nehezményezte azt a kész helyzetet teremtő módszert, ami miiatt a bizottságok és a képviselők csak a legutóbbi -három hónapban kapták tájékoztatást. Filló Pál (Budapest. 18. vk.), az Athenaeum Nyomda korrektor-főrevizora hangsúlyozta: annak ellenére, hogy budapesti képviselő, mégsem fám-ogatja minden kétely nélkül a világkiállítás megrendezését. Boros László (Budapest, 26. vk.), a posta kísérleti intézetének műszaki ügyintézője tanácstalanságának hangot adva, kijelentette: a világkiállítás előkészítésének helyzetéről elhangzott tájékoztatóval nem tud azonosulni. Kosár István (Tolna m., 3. vk.), a Bátaszéki Búzakalász Mgtsz gépszerelője szerint a világkiállítás a XXI. századba vezető út egyik állomása. miközben az ország jó néhány területe, így a képviselő választókerülete is elmaradott, s még az e századi civilizációs vívmányokkal sem rendelkezik. A vitát követően Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszolt a felvetett kérdésekre, észrevételekre. A Budapesten kívüli térségek fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban hangsúlyozta : mindent meg kell tenni azért, hogy a vidék minél nagyobb arányban részesüljön a világkiállítás hasznából. Ma még nincsenek kész tervek erre, de a kormány minden megvalósítható javaslatot figyelembe vesz. Sokszor került szóba a vita során a kiállítás vállalkozói alapon történő megrendezése. Ez megvalósítható elképzelés — mondta Beck Tamás — hozzátéve, hogy 1972- től, amióta lehetőség van a vegyes vállalatok alapítására alig 300 millió dollárnyi működő tőkét sikerült bevonni gazdaságunk vérkeringésébe. Ezzel szemben sok más európai ország csak az elmúlt egy esztendőben több milliárd dolláros működő tőkét vont be gazda-, ságába. Ha sikerült rendezni a tulajdonviszonyokat, ha vonzóvá tesszük Magyarországot a működő tőke számára, akkor nem irreális elképzelés vállalkozási alapon megrendezni a világ- kiállítást. * Az utóhasznosítással kapcsolatban Beck Tamás rámutatott: mindenképpen szükség van arra, hogy a világkiállításra épített létesítményeket minél" gazdaságosabban kihasználjuk a későbbiek során. Szellemi erőfeszítéseket kell tenni a legjobb megoldások megtalálására, kész javaslatok ma még nincsenek. Végül Beck Tamás egyetértését fejezte ki azokkal a képviselőkkel, akik véleménye szerint csak a teljes nyilvánosság és a beleszólási lehetőség teheti eredményessé és hazánk számára hasznossá a világkiállítás rendezvényét. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés 15 ellenszavazattal, 71 tartózkodás mellett tudomásul vette a kereskedelmi miniszter tájékoztatóját az 1995-ben megrendezendő Budapest—-Bécs világkiállítás előkészületeiről. A határozatban a képviselők felhívták a figyelmet arra, hogy az előkészületi munkák helyzetéről ismételten kapjon tájékoztatást az Országgyűlés. Ezután az interpellációk sora következett. Elsőként dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) ráckevei körzeti állatorvos interpellált a ráckevei (soroksári) Duna-üdü- lőkörzet fejlesztési támogatását kérve. Antal Imre (Pesit m„ 19. vk.), a Mezőgép érdi gyáregységének igazgatója a parlament novemberi ülésszakán interpellált a kereskedelmi miniszterhez a szeszes italok reggel 9 óra előtti árusítási tilalmának megszüntetése tárgy átban. Beck Tamás tájékoztatta a képviselőket, hogy széles körű megbeszélést folytattak az interpellációról, s a vélemények megoszlottak. Az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Gazdasági Kamara, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, a fővárosi és a megyei tanácsok egyet, értésével találkozott az adminisztratív korlátozás megszüntetése. A parlament szociális és egészségügyi bizottsága viszont — tekintettel az Országos Egészségvédelmi Tanács állásfoglalására — az égetett szeszes italok árusítási tilalmának csupán részleges feloldását javasolta. Ezt támogatta a Szó. oiális és Egészségügyi Minisztérium is. Miután a véleménykülönbségek ellenére azzal mindenki egyetértett, hogy az alkoholizmust adminisztratív eszközökkel még sehol a világon nem.sL került megszüntetni, ezért a témakört az Országos Egészségvédelmi Tanács még az idén teljeskörűen megvizsgálja. A miniszter bejelentette, hogy a keréskedelmi tanács korábbi álláspontja szerint kezdeményezi a rendelet érintett paragrafusánál hatályon kívül helyezését. Az interpelláló képviselő és az Országgyűlés a miniszter válaszát elfogadta. Ezután a kérdések következtek. Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m., 5. vk.), az igazságügy minisztertől kérdezte: hol vannak a koncep. ciós perek iratai, mit tesznek azért, hogy előkerülje- nék a szégyenteljes ügyek dokumentumai. A koholt vádak alapján meghurcolt emberek között ma is vannak olyanok — folytatta a kérdező —. akik még nem kaptak teljes jogi elégléteit. Mikor és hogyan kívánják ezt pótolni ? A Recskre és más táborokba internáltak ügyével kapcsolatban a miniszter azt mondta, hogy március 31-ig a Belügyminisztérium összeállítja az internáltak névsorát, s ezt követően — május közepéig — az ügyek megfelelő elintézésére a belügyminiszter, a társadalombiztosítási főigazgatóság vezetője és az igazságügyminiszter együttesen tesz javaslatot a Minisztertanácsnak. Kovács László (Pest m., 20. vk.) az igazságügy miniszterhez intézett kérdésében azt tudakolta, hogy az igazságügyi kormányzat szándékozik-e javasolni a Sztálin emlékét megörökítő, 1953. évi I. törvény hatályon kívül helyezését. A kérdésre Kulcsár Kálmán röviden válaszolt: készül a hatályon kívül helyezésről szóló törvénytervezet. A ház elnöke a kérdésekre adott válaszok után bezárta a parlament márciusi ülésszakát —, amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt —, egyben tájékoztatta a törvényhozókat, hogy a következő ülésszak előreláthatóan április végén lesz. (MTI) Beck Tamás kereskedelmi miniszter még el sem mondta jelentését a Parlamentben a Budapest—Bécs világkiállítás lehetőségeiről, a rendezés esetleges jogáról, igen élénk véleménycseré folyt. A nógrádi képviselők az ülésszak szünetében arról is meditáltak : talán levélben kellene tudatniuk a Magyar Rádióval álláspontjukat a világkiállításról. A ferdítő híradás ugyanis úgy hangzott el a rádióban : a világkiállítás a nógrádiak szerint „olyan tehén, amely Budapesten legel és Bécsben fejik.” Légből kapott az ilyen állásfoglalás sugallata. A valóságot sokkal hívebben tükrözik az alábbi vélemények. Dr. Miklós Zoltán, Salgótarján városkornyékének országgyűlési képviselője: — Én mindenképpen támogatom ezt a kezdeményezést. Ha csak ejgy kis esély is van arra, hogy ez a vállalkozás belefér a lehetőségeinkbe, akkor azt ki kell használni. A világkiállítás révén jelentős térségek emelkedhetnek fel, s az a véleményem, hogy amennyiben bizalom lesz, akkor ehhez a forrás is előkerül. A bizalom egyébként is létkérdésünk. S, hogy ezt a külföld részéről is elnyerjük, ahhoz az kell : ne egy széteső ihtézmény- rendszert lásson nálunk a vállalkozó. — Sokan azzal érvelnek: az ország keléti és nyugati része igen aránytalanul részesedne a fejlesztésből. — A keleti országrész is előbbre léphet, hiszen a vállalkozó külföldi tőke tehermentesítő hatása révén több juthat ide — érvel ,a képviselő. —• Egyébként is az a véleményem, hogy amikor az egész ország érdekéről van szó, akkor azt nem szoríthatja háttérbe egy részérdek. Olyan pici ez az ország, kiváltképpen a kritikus, rendkívüli időben éljünk a lehetőséggel. Sokan összefüggésbe hozzák egymással a vízlépcső és a világkiállítás ügyét. Velük mások ügy vitatkoznak: kár lenne a kettőt összekeverni. Dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet balassagyarmati képviselő is azok közé tartozik, aki inkább a világkiállítás lehetőségeinek elismerése felé hajlik. — Abból indulok ki, hogy a világkiállítás gyorsabban megtérülő befektetés. Két igen nagy vállalkozásról van szó.' Elképzelhetőnek tartom azt is, ha Nagymaroson a továbbfejlesztés lehetőségét megtartva — konzerválva — leáll a be- îÿjházás és a világkiállításra összpontosítunk. Egyszerűen azért, mert a haszna kézenfekvőbb. | Vastag Ottilia a rétsági székhelyű választókerület képviselője. Megnyilatkozása érzékelteti, hogy a gazdasági életben dolgozó képviselőként foglalkozik a világ- kiállítás ügyével. — Ha jól sikerül, akkor igen sok hasznot hozhat. Hozzáteszem, hogy egyetértek a gazdasági kamarával: a rangos esemény ne legyen Budapest privilégiuma, lehetőségeiből és hasznából részesedjenek más területek is. Hogyan és miként — erre a kérdésre most n,em tudok válaszolni, alapos meditációban ezt ezután kell kitalálni. Vastag Ottilia egyértelműen gazdasági haszon lehetőségét látja a világkiállításban. Optimistán teszi hozzá: „remélem, hogy élni is tudunk vele”. — Még valamit nem szabad elfelejteni — figyelmeztet a képviselő. — A világ- kiállítás a sajátos rendezés révén „két tábor” vállalkozása lenne. Az esély pedig igen najgy arra, hogy ez minden korábbinál közelebb hozhat bennünket egymáshoz. Az ülésszak „első felvonásának” harmadik napján — március 10-én —, Tóth István, a Pásztói Városi Tanács osztályvezetője egy levéllel érkezett az Országházba. Sándor Gábor képviselőnek gyorspostáskénit kézbesítette a mátrake- resztesi városrész kívánságát: a botrányosan rossz televíziós vételi lehetőségek miatt interpelláljon a t. házban.. Az interpellációs lehetőségeket körültekintően szabályozza az ügyrend, némiképp hosszadalmassá teszi az eljárást, az előzetes bejelentéssel. Sándor Gábor éppen ezért más lehetőséget választott. — A levelet azon nyomban átadtam Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszternek. Hozzáteszem: nekem az is megfelelő, ha így eljárhatok a választóim érdekében, hiszen jelentősebb, fajsúlyosabb ügyekre is kevés idő jut a tanácskozáson. A miniszter gyors vizsgálódást, március 22-i választ ígért. A tegnapi munka első szünetében Sándor Gábor képviselővel együtt indultunk a miniszterhez: jutott-e idő a tájékozódásra? Derzsi András miniszter vaskos iratgyűjteményéből kikereste a Magyar Posta elnök-vezérigazgatója hozzá küldött, tegnapi dátummal keltezett levelét. Köteles Zoltán nem sok jót ígér. Tudatja a miniszterrel, hogy a posta ismeri a mát- rakeresztesiek gondját, a „minden irányból árnyékolt völgyben” fekvő 628 fős település problémájánál azonban vannak nagyobbak is. Az utolsó sorok * így hangzanak: „Ezért nem tartanánk helyesnek, ha a mátrakeresztesi panaszügy a több lakost érintő, véleményünk szerint fontosabb vételpanaszok megoldásának hátrányéra kerülne orvoslásra.” Az információ nem valami felemelő. Kiváltképpen akkor, amikor Derzsi András miniszter hozzáteszi: — Kétszer tízmillió forintos beruházásra lenne szükség, hogy a teljesen leárnyékolt völgyben megszűnjenek a vételi gondok. A miniszter azonban a tények rögzítésénél messzebbre néz, megoldási ötletet is keres. Sándor Gábor képviselővel együtt örömmel halljuk: — Húszmillió forint erre nincs, van azonban más, olcsóbb megoldás. Az az út látszik járhatónak, ha létesítenek egy központi vevőberendezést és kábelezéssel oldják meg a lakásokban a műsor vételét. Ennek részleteit, költségeivel együtt, természetesen ki kell munkálni. A miniszter segítséget is ígér ehhez, miként a képviselő is vállalkozik az érdekek egyeztetésére, valamint a tisztázásra: kire mi jutna a megvalósításból. Egyelőre ennyit mondhatunk Mátrake- resztesnek. Az eset azonban azt is pél-* dázza: a képviselő nemcsak akkor képvisel, amikor a nyilvánosság előtt mikrofont kér. Igaz, az utóbbi látványosabb. Kelemen Gábor PARLAMENTI JEGYZETEK Maximális, érdeklődés — miniszoknyában. Nyers Rezső és Medryessy Péler.