Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
1989. MÁRCIUS 23., CSÜTÖROK NOGRAD 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) lói jogot. Olyan józan és ésszerű korlátokat tartalmaz csupán, amelyek a társadalom védelmére elengedhetetlenül szükségesek. — Felelősséggel állítom, hogy a tervezet egyetlen mondata sem ellentétes a különböző nemzetközi egyezményekben és ajánlásokban megfogalmazottakkal. Az előkészítő vitákban állandóan jelen volt a kétség: nem tárjuk-e túlságosan szélesre a kapukat egy liberális sztrájktörvény megalkotásával? A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni. Hogy ez az ár milyen súlyos lesz, nem ezen a törvényen múlik. Embereken múlik, akik kiváltják és, akik gyakorolják a sztrájkot. Szigethy Dezső (Győr- Sopron m., 14. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében elmondta: a testület egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy szükség van a sztrájk törvényi szintű szabályozására. Annak ellenére határoztak így, hogy az elmúlt időszakban számos jogalkalmazótól hallhatta a nagyközönség: „Minden szabad, ami nem tilos”. A bizottság ezzel együtt élt a gyanúperrel — amit egyébként nemzetközi példák is igazolnak —, hogy aminek gyakorlására nincsenek törvényi garanciák, az jogon kívüli mérlegeléssel, esetleg politikai indoklással tilossá tehető, netán büntetést vonhat maga után. A törvényalkotók célja azonban nem lehet más, mint, hogy a jogaik, érdekeik védelmében fellépő munkavállalók jogbiztonságban érezhessék magukat. Ezzel összefüggésben a törvény társadalmi feladatát Szigéthy Dezső abban jelölte meg, hogy biztosítson olyan jogi lehetőséget, amellyel, mint végső eszközzel élhetnek a munkavállalók. Ugyanakkor tartalmazza mindazon korlátokat, amelyek beiktatásával a társadalom normális működése biztosítható. A bizottsági előadó felszólalását követően megkezdődött az általános vita. Dudla József (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 5. vk.), az MSZMP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottságának első titkára szerint a sztrájk jogi szabályozása nem fogja gerjeszteni a munkabeszüntetést. Mint mondta, nem szabad lebecsülni a társadalom érettségét, felelősségérzetét, bizalmát a megújulásban. Nagy Sándor (országos lista) a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára elöljáróban arról szólt, hogy a sztrájktörvény, a tervezet néhány további kiegészítéssel, változtatással tárgyalható, megfelel a legfontosabb kritériumoknak, azaz annak, hogy a sztrájk- törvény ne legyen korlátozó, és ne tartalmazzon körülményes szabályokat. A szakszervezetiek abból .indulták ki, hogy a sztrájk szabályozása a szakszervezeti törvényben kapjon helyet. Ez a kiinduló helyzet megváltozott, mivel a kormány sürgetőbbnek érezte a sztrájkjog szabályozását, mint a szakszervezetek. 1©? .eredetileg a Munka törvénykönyve módosításával ösz- székötve, annak részeként .kívánta elvégeztetni a szabályozást. Ezt az elképzelést a szakszervezetók nem fogadták el. Így született az a kompromisszumos megállapodás, hogy önálló sztrájk- törvény készüljön. Végezetül hangsúlyozta, hogy a sztrájkot a SZOT is végső eszköznek, olyan csőre töltött fegyvernek tekinti, amelyet lehetőség szerint nem szabad elsütni. Nem fogadja el azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a sztrájk vagy annak lehetősége rontja gazdasági esélyeinket, visszatartja a külföldi tőkét. Szarvas Atidrásné (Békés m., 1. vk.), a békéscsabai UNICON Ruhagyár meó- csoport vezetője szerint a nagyüzemi munkásság körében nem tapasztalható a sztrájkjog iránt akkora lelkesedés, minit amilyen érdeklődés mutatkozik a tömegkommunikáció és a felső vezetés körében. Boros András (Szolnok m., 1. vk.), a MÁV szolnoki járműjavító üzemiének hegesztője leszögezte, a sztrájkot az érdekegyeztető vita legvégső állomásának tartják munkahelyén, ugyanakkor társainak általános véleménye, hógy a törvénytervezet végrehajtása számos ponton tisztázandó kérdéseket hoz felszínre. Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.), az Ifjúságii Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó-asztalosa hangsúlyozta, hogy elsősorban nem sztrájkolni akarnak, hanem jól szervezett munkahelyeken dolgozni, és így szeretnék megkeresni az erejük, tudásuk újratermeléséhez szükséges munkabért. Csókási Zoltánná (Csong- rád m. 2. vk.), a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát szakmunkása emlékeztetett az elmúlt hónapok előkészítő munkája során kialakult szokatlanul éles vitára. Szerinte sokan- még ma is megkérdőjelezik egy ilyen törvény indokoltságát, s a kormány támogatóinak köre e kérdésben szűkebbnek látszik, mint akár a Személyi jövedelemadó körüli vitában. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Budapesti 71. Sz. Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa több szövegmódosító javaslatot tett. Nyers Rezső államminiszter elmondta, hogy a kormány módosította álláspontját, s elfogadja a Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes által beterjesztett módosító javaslatokat. Véleménye szerint a vita hozzájárult •ahhoz, hogy kedvezően változzon a jogszabálytervezet. A kormány a munkavállalói és a munkáltatói szempontok érvényesítését a törvény-előkészítés során egyaránt indokoltnak tartotta. Ugyanakkor a társadalomban mindenképpen kiegyensúlyozottságra kell törekedni — hangsúlyozta —, elejét véve a gazdasági erő bármely oldalon történő túlzott koncentrációjának. Ennek szellemében a kormány álláspontja lényegesen változott a sztrákjogot érintő korlátozásokat illetően. Így a kormány véleménye most már találkozik az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának, a szakszervezeteknek, valamint számos alternatív szervezetnek a véleményével. A sztrájktörvénynek — a kormány megítélése szerint — meg kell felelnie az általános emberi jogok követelményeinek, a most formálódó alkotmányban megfogalmazódó szabadságjogoknak, valamint az ENSZ által elfogadott nemzetközi egyezségokmánynak. El kell ismerni — mondotta Nyers Rezső —, hogy az eredeti törvénytervezet még vitára adott okot, az új változat azonban már megfelel az említett követelményeknek. A munkavállalók érdekérvényesítésének végső eszköze a törvény által nem korlátozható nagyobb mértékben, mint amit a társadalom érdekei indokolnak. Ennek az elvnek felel meg az, ha a sztrájk alapvető dolgozói joggá válik, s ugyancsak indokolt, hogy a szakszervezetek lehetőséget kapjanak a szolidaritást kifejező munkabeszüntetésekre. Pál József (Győr-Sopron m. 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár fémipari alkatrész-gyáregységének lakatosa úgy vélekedett: ebben a társadalomban legalább még egy emberöltőn keresztül azon kellene fáradozni, hogy célszerű, jól szervezett tevékenység, gazdaságos termelés folyjon. Halmos Csaba vitazárójában először arra a kérdésre válaszolt, hogy szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az államtitkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktív deklaráció, a sztrájk csakis ezzel a törvénnyel válik igazán joggá. Az államtitkár külön is kitért az érdekegyeztetés és a sztrájktörvény kapcsolatára, amit az alternatív szervezetek és a független szakszervezetek is gyakran felvétettek. Halmos Csaba szólt arról is, hogy mielőbb helyre kell állítani a kollektív szerződésiek becsületét. Alapvető jelentőségűnek mondta, hogy amiben a munkavállaló és a munkáltató a szerződésben megállapodott, azzal kapcsolatban sztrájkot kezdeményezni csak a szerződés felbontásával lehessen. Ennek feltételei a Munka törvénykönyvének módosításával egyszerűsödtek. Az államtitkár utalt arra, hogy a vita során számos kritikai észrevétel hangzott el az előkészítő munkára vonatkozóan. Többen a kapkodást, a sietséget tették szóvá. és felvetették, miért oly sürgős a sztrájktörvény megalkotása. Halmos Csaha elmondta, hoigy a szákmai munka már csáknem másfél éve megkezdődött a kormány, a kamara és a SZOT körében, s az elképzelések fél éve »nyilvánossá váltak. Ezt követően ötletgazdáig szakmai vita alakult ki, bár a polémiában részt vevők véleménye gyakran változott. Ahányszor összeült az egyeztető testület, mindig új és új javaslatok hangzottak el. A SZOT is eljuttatta a bizalmiakhoz azt a tervezetet, amelyben nagyjából konszenzusra jutott a kormány" nyal, azt megvitatták a munkahelyeken, és számos új javaslat született. Tallóssy Frigyes indítványáról külön is szólt, megemlítve, hogy a kép>viselő aktívan részt vett a sztrájktörvény kidolgozásában. Halmos Csaba válaszát követően, a sztrájktörvény tervezetének általános vitáját lezárták és az elnök részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. Ebben azonban már senki sem kívánt felszólalni, így még az általános vitában beterjeszoeit módosító javaslatok bizottsági véleményezésének idejére az elnök az ülést felfüggesztette. A szünetet követően Szigethy Dezső, a törvényjavaslat bizottsági előadója ismertette a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság véleményét a benyújtott képviselői javaslatokról. A 9 önálló módosító javaslat közül a bizottság ötöt támogatott, négyet nem. Az öt közül egyben' vita maradt az államtitkár és a javaslattevőik közöt, s a bizottság is az utóbbiakat támogatta. Az Országgyűlés egyenként szavazott a kilenc módosításról, amelyek közül Nagy Sándor, valamint Tallóssy Frigyes és tizenegy képviselőtársuk őt javaslatát — nagy többséggel — elfogadták, ugyanakkor Farkas Lajos három é- Csókási Zoltánná egy javaslatát elvetették. A sztrájktörvény tervezetét az elfogadott módosításokkal kiegészítve, az Országgyűlés 17 ellenszavazattal. 27 tartózkodás mellet'., törvényerőre emelte'. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy dr. Vida Miklós (Budapest, 23. vk ) képviselő benyújtotta lemondását képviselői mandátumáról, s ezzel együtt az Országgyűlés alelnöki tisztségétől is megválik. A képviselők a bejelentést tudomásul vették. Az elnök az Országgyűlés nevében megköszönte dr. Vida Miklós tevékenységét. Mivel a házszabály azonos módon rendelkezik az Országgyűlés elnökének és alelnökének megválasztásáról, Horváth Lajos azt javasolta — ezt a képviselők elfogadták —, hógy a Stadin- ger István lemondás^, miatt már korábban létrehozott jelölőbizottságot bízzák meg ismét: a képviselőkkel folytatott konzultációk eredményeként tegyen javaslatokat az új alelnök személyére az áprilisi ülésszakon. Az elnök bejelentette, hogy az országos választási e•* nökség javaslatot nyújtott be Misikó István képviselő elhunyta és Gajdos Ferenc képviselő lemondása miatt megüresedett képviselői helyek betöltésére. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a választási jegyzőkönyvek alapján megvizsgálta a javaslatban szereplő Varga Sándor (Bács-Kiskun m., ti. vk.) és Sápi Ferenc (Budapest, 43. vk.) pótképviselők megbízólevelét, s igazolásukat ajánlotta. Az Országgyűlés tudomásul vette és igazolta Varga Sándor és Sápi Ferenc képviselői megbízatását. Az elnök köszöntötte ez új képviselőiket. Budapest—Bécs világkiállítás Ezután a napirendnek megfelelően, Beck Tamás kereskedelmi miniszter tájékoztatta az Országgyűlést a Budapest—Bécs világkiállítás előkészítésének helyzetéről. Mindenekelőtt hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a kormány a tervezett főbb lépésekről folyamatosan informálja az Ország- gyűlést és az egész magyar társadalmat. A mindenki által kívánt gazdasági-társadalmi felemelkedést hasznosan előmozdító akciót csakis akkor lehet sikerre vinni, ha ebben közmegegyezés alakul ki. Ennek egyik meghatározó eleme az Országgyűlés támogató figyelme, a döntések meghozatalára jogosult kormányzati szervek folyamatos ellenőrzése. Ezt a célt szolgálta mór eddig is — folytatta —, hogy több országgyűlési bizottság írásbeli és szóbeli tájékoztatók alapján tárgyalt a világkiállításról, s az esemény előkészítésére vonatkozó összefoglaló írásbeli tájékoztatót a mostani ülésszakot megelőzően valamennyi képviselő megkapta. A kérdéssel több megyei képviselőcsoport is foglalkozott. A Minisztertanács a közelmúltban úgy határozott, hogy a világkiállítás megrendezése esetén szükséges időben előrehozni az egyébként is indokolt infrastrukturális beruházásokat, amelyek főleg a közlekedés, a távközlés és kisebb részben az idegenforgalmi fogadóképiesség fejlesztését célozzák. Beck Tamás elmondta, hogy az eddigi előzetes számítások, a külföldi szakértő cégek tanulmányai, a nemzetközi tapasztalatok és az osztrák szervekkel folytatott előzetes tárgyalások alapján a Minisztertanács ■—az osztrák kormánnyal egyetértésben — megalapozottnak, a gazdaság, a társadalom egésze érdekében állónak tartja a világkiállítás megrendezését. Ezt mindenekelőtt az támasztja alá, hogy egy ilyen nagyszabású esemény a rendező városra, országra irányítja a nemzetközi figyelmet, ami pagy erkölcsi és presztízsnyereséggel, számottevő anyagi haszonnal is jár. Az eddigi külföldi visszhangokból kitűnik, hogy ez a különleges kelet—nyugati „párbaállás” máris felkeltette a nemzetközi érdeklődést. A kiállítás mottója — „Hidak a jövőbe” —. az ország világgazdasági nyitási törekvéseit is szimbolizálja. A kormány úgy látja, hogy a világkiállítás megrendezése több szempontból a gazdasági megélénkülés erőteljes, mással nem pótolható és hosszú távra kiható ösztönzője lehet. Egy másik példáiként a vasutat említette Beck Tamás, utalva arra, hogy 50 évvel ezelőtt a Budapest—• Bécs között közlekedő Árpád sínautó menetideje 2 óra 57 perc volt, s ma ugyanezt a távolságot az .Orient expressz 3 óra 49 perc alatt teszi meg. A vasútkorszerűsítés iránt is érdeklődött már külföldi vállalkozó. A világkiállítás idegen- forgalmi jelentőségével kap>- csolátban a miniszter rámutatott: külön a rendezvény- sorozat céljaira szállodát nem építenek. A ■ turizmus növekedése természetesen folyamatosan igényli a szálláshelyek bővítését Budapesten éppúgy, mint az ország számos részében. A fővárosban már megkezdődött — vagy rövidesen megkezdődik — vegyes vállalkozások formájában több új, összesen 8 ezer férőhelyet nyújtó szállodák építése. A kormány az Országgyűlés májusra tervezett ülésszakán kívánja benyújtani a Budapest—Bécs világkiállítás megrendezéséről az előterjesztését. Ezt az is indokolja, hogy a párizsi székhelyű nemzetközi kiállítási iroda május végi közgyűlésén dönt a rendezési jog odaítéléséről. Végül Beck Tamás kérte az Országgyűlést, hogy fogadja el tájékoztatóját. Szentágothai János (országos lista) akadémikus, az MTA tudományos tanácsadója arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy a világkiállítás megrendezése nem kevés kockázattal jár. Dr. Horváth Ferenc (Somogy m., 10. vk.), csurgói körzeti főállatorvos elismerte ugyan, hogy a világ- kiállítás csábító esemény, nagyon sokat remélünk mindannyian az expótól, de vajon mit jelent, ha azt magyar módra szervezzük meg. Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), a Cement- és Mész Művek vezérigazgatója kiemelte, hogy a tervezett világikiállítás hatalmas gazdasági vállalkozás. Mivel a világkiállítás hatalmas infrastrukturális beruházást igényel, ezért is támogatja annak megrendezését. E felszólalással az Országgyűlés este hat óra után néhány perccel befejezte szerdai munkanapját. A vi- 1 ágki ál lj tás el őkészí tésének helyzetéről ma reggel folytatódik a parlamenti vita. (MTI) Derűs pillanatok az ülésteremben Figyelem feszül az arcokon
