Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

1989. MÁRCIUS 18.. SZOMBAT

NOGRAD

3

T

ősgyökeres bányász- családból származik. Mindkét nagyapja bányászként kereste a kenyerét. Édesapja több minit három évtizedet dolgozott a föld alatt, s Hányásról ment nyugdíjba.

Mondom neki: ezék után számára magáitól értetődő lehetett, hogy a bányászattál kötelezte el magát. Választása egyenes folytatása a családi hagyományoknak.

— Eszembe sem jutott, hogy más tó lehetnék, mint bányász — feleLi a középmagas, zömök, jókedélyű fiatalember. — A Nógrádi Szénbányák ' ösztöndíjasaként végeztem el a miskolci egyetemet. A külfejtési üzemben kezdtem, fél év után átkerültem Tiribesre. Röpke egy hónap elteltével áthelyezitek a kányás-i áknára. Vagyis öt éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, leszámítva a katonaidőt.

Vagyis kisebb kitérőik után- révbe ért — vetem közbe.

—■ így is mondhatjuk — nevet. — Megtaláltam a helyemet, jó kollektívába kerültem* Fiatal az ákna, az üzem vezetése. Először technológus voltam, majd egy évig az egyik betegeskedő körletvezetőt helyettesítettem. Nyolcvanhét januárjától vagyok körlelt- vezető. Kezdetben frontfejtés tartozott hozzám jelenleg élővájó csapatok munkájáért felelek. Az akna sorsát dünltően meghatározó IV-es ereszkei bányarészben hajtjuk a vágatokat. A kiszolgálókkal együtt százötven ember tartozik hozzám.

Manapság nem lehet öröm nógrádi bányásznak lenini — szakítom félbe. A vállalatot szanálták, bizonyítanám a jövő. Nem tart altitól, hogy egyszercsak nem lesz nógrádi szénbányászait?

— Ettől nem félek, mert a szénre, az energiára miirr dig szükség lesz. A vállalati léte viszont valóban

kockán forog. Tőlem, telhetőén mindent megteszek, azért, hogy jobban termeljünk, igyekszünk mielőbb fejlesztésre előkészíteni az új lejtős aknához közeli széramezöt. Ámbár nincs könnyű dolgunk, mert aika- dozik az anyagellátás, a gépek állapota is sok kí- vámmiivailót hagy maiga után. A vizes területen, a laza talajban gyakran elsüllyednek a behemót masinák,

Neves B. Nagy Zoltán Életkora

Zíl éves.

Iskolai végzettsége- bányamérnök* egyetem.

Munkahelye: Hányásakna.

& Beosztása: köri elvezető.

fi j

L fjl

olykor hagyományos módszerrel gyorsabban haladunk élőre.

Témát váltunk, s mondom neki: a mostani nehéz helyzetben nem lehelt köny- n.yű vezetni. Silkerül-e megtalálnia a közös hangot az emberekkel?

— Ahány ember annyiféle közeledést* hangnemeit kíván. Van, akivel szépen kell beszélni, de akadnak, akiknél csak a keményebb hang használ. Jómagam a szép szónak vagyok a híve. Gond, hogy felhígult a létszám, hiányzik a középgeneráció. Az idősebbek nyugdíjba mennek, maradnak a kevésbé képzett fiatalok, akikre ugyancsak oda kell figyékii a munkavégzés és a biztonság érdekében. egyaránt. Sajnos, az emberékkel való bánást nem tan.itják az egyetemem, azt csak a mindennapok során lehet elsajátítani. Örülök neki, hogy közvetlenül a termelésben veszek részt, itt lehet igazán értékes tapasztalaitokat szerezni.

Apropó, biztonság! Ja' nuár elején három ember életét követelő tragédia történt éppen egy kányási élővájáson. Milyen utóhatásai vannak a történteknek?

— Szigorításokat léptettek életbe — válaszolja elJ gondolkodva. — Utólag elrendelték a- pótbizitosítást. A lencsehegyi tragédia kapcsán azit is elrendelték, hogy robbantani csak a diszpécser engedélyével szabad. Magnóra rögzítik a beszélgetés.^, baj esetén megállapítható volna a felelősség. Azt kívánom, soha ne kerüljön sor a bizonyításra! Jómagam is levontam a töry téntek tanulságát; messzemenően. be kell tartani az előírásokat. Még akkor is, ha ezáltal lassabb az előrehaladás. .

Mondom neki : példája igazolja, hogy megbecsülik a fiatal műszakiakat a vállalatnál.

— Igen, jók a lehetőségeink — bólint rá. — Persze, tudni kell élni a lehetőséggel. Ami engem illet: èlégediatt vagyok. Hazavi- szem havonta a tizenkét- tizenihárom ezer forintot, ilgaz, négy hét végi túlműszaklkaii. Mint említettem, örülök neki, hogy a termelésben, dolgozom, de utasítások végrehajlatój a vagyok, ami nem mérnöki muníka, erre egy technikus is megfelelne. A tervezés, a szervezés testhezállóbb feladat lenne számomra.

Tudóm róla: tagja az akna KISZ-vezetőségének. A miértre a válasza: tartozni keli valahová. Ennek ellenére mémök-üzemgazdász- niak tanul. Kérdezem tőle: csak nem akar hátat fordítani a szénbányászatnak ?

— Erről szó sincs, mindössze •-érdekel a közgazdaságtani. Bányász vagyok, bányász is akarok maradni. Méghozzá itt, a nógrádi szénmedencéb en,..

Kolaj László

A síküveggyár letörőszintjén

9,8 millió négyzetméter1 üveg ez évben

Képek: Bencze Péter*

A rendőrség a változó világban

A NÓGRÁD kérdéseire válaszol Skoda Ferenc megyei főkapitány

A rendőröket — természetesen — nem szeretik azok, akik a társadalmi együttélés szabályai ellen vétettek: legyen | pz egy „egyszerű” közlekedési vétség, avagy hivatalos nyelven szólva életellenes bűncselekmény. S a rendőröket természetesen szeretik, jelenlétüket, hatékony munkájukat igénylik azok, akiket sérelem ért, va— Túlzás nélkül állíthatom, hogy az állam- és köz- rendvédelem is új szituációba került —r hangzott a válasz. — Általános tapasztalat, hogy romlik az állampolgári fegyelem, rosz- szabb a törvények betartását szolgáló készség.

— A fentiekre is tekintettel, hogyan értékelhető a rendőrség szempontjából 1988?

— Egyértelműen azt Válaszolhatom, hogy a nehézségekkel, esetenként válságtünetekkel, sokszor feszültséggel terhelt évben sem került sor a társadalom, az emberek biztonságát lényegesen befolyásoló cselekedetekre. Sikerült megőrizni a törvényességnek azt a szint- ' jét, hogy nem romlott a közrend és a közbiztonság. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy közben a főkapitányság nyitottabb munkára, jobb együttműködésre törekedett. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az említett eredményt úgy értük el: a rendőrség személyi és tárgyi feltételei sem bővültek.

A közbiztonságról szólva Nógrádban a korábbinál rosszabb a helyzet. Ha meglepő is, azt kell mondanom, hogy számításaink szerint az ismertté vált bűncselekmények a tényleges törvény- sértéseknek csak mintegy a negyedét érik el, a többi rejtve marad. Az ismertté váltakat nagy részben a rendőrt felderítés hozza felszínre, nőtt az állampolgári bejelentések száma is. Ezzel kapcsolatban azért hadd figyelmeztessek arra, hogy az állampolgári aktivitás még mindig nem elégséges. Tapasztaljuk, hogy sikk a törvénysértések fölötti szem- húnyás. Amikor a közvélemény nem ítéli el kellő eréllyel a közösséget károsító, az együttélési szabályokat sértő cselekedeteket. Példaként elegendő azt említeni, amikor nem tesznek különbséget az ügyes meg az ügyeskedő kereskedő között, s nem differenciálnak a munkával és a munka nélkül szerzett jövedelem között. Ily módon a társadalom és a közbiztonság érdekeit sértő felelőtlen magatartások nem is jönnek felszínre. Ráadásul mindehhez az is párosul, hogy, aki a közérdektől vezérélve szól, annak a magatartását valamiféle népszerűtlen, antihú- mánus lépésként állítják be.

— Szóljunk talán az előforduló bűncselekmények főbb jellemzőiről, tendenciáiról.- Azt mondtam, hogy rosszabbodott a helyzet, s ez akkor is igaz, ha közlöm : 1988-ban számszerűségében 9,6 százalékkal csökkentek Nógrád megyében az ismertté vált bűncselekmények. A látszólagos ellentmondás ott van a vázlatos részletekben is. Az említett csökkenésnek köszönhetően egyébként Nógrád megyében jut a legkevesebb bűncselekmény tízezer lakosra. Az ismertté vált bűncselekmények közül legjelentősebbek a tulajdon elleniek. Ez az összes bűncselekmény kétharmada, s ezek egyharmada irányul a társadalmi tulajdon ellen. Szeretném megjegyezni, hogy világraszóló nagy dolgok nem történtek. Figyelmeztető azonban, hogy növekszik a társadalmi tulajdon megsértése és jelentkezik a szervezettség is. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy mindehhez többnyire a gazdaság változása jelent táptalajt. Ügy vélem, nem lehet kétséges,

gyonukat károsították, A rendőrnek e két ellentétes előjelű igazság megnyilvánulása mellett kell munkáját végeznie. Milyen eredményességgel dolgoznak Nógrád megye rendőrei — erről beszélgettünk Skoda Ferenc rendőr ezredessel; megyei főkapitánnyal. Első kérdésünk így hangzott: a nyíltabb és nyitottabb társadalom hatással van-e a rendőrség mindennapjaira?

— úgy hiszem, hogy teljes joggal — a helyi felelősség érvényesítéséért. Leegyszerűsítve : a megelőzésnek egyik sarkalatos pontja, hogy erősödjön a társadalmi felelősségérzet, mindenki tegye a maga dolgát. Fölöttébb furcsa lenne, ha — példáiul

— egy üzemen, belül a rendőrségnek kellene rendet teremtenie.

— Mi vár akkor a rendőrségre?

— Nagyon röviden: a rendőrség küldetése az, hogy feladatait szakszerűen, a törvényes rendelkezések be-<

tartásával végezze el. Kellő

kulturáltsággal, s ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy megítélésünk szerint e téren még bőven van javítanivaló. Növelni kell

ugyanakkor társadalmi kapcsolatainkat, bár eddig is sokat segített az 1900 önkéntes rendőr, az összes társadalmi segítőt pedig — beleértve a társ fegyveres tes-. tüleiekét iSj^ s a közlekedés biztonságáért munkálkodókat is — csaknem öt és fél ezerre becsülhetjük.

— Eddig a múltról, az elmúlt évről beszéltünk. Nemigen lehet azonban megkerülni, hogy a rendőrségnek olyan feladatra is fel kell készülni, amiben eddig nemigen volt tapasztalata. Sztrájkra, tüntetésre gondolok például.

— Igaza van. Meg kell tanulni, hogy miként viselkedjen egy ilyen adott esetben'ff téhdfff, Tntt képviseljen. Azt hiszem, az alapállás az, hogy a — gazdaságban sokat emlegetett — „szektorsemlegességből” kell kiindulni. Az alkotmány védelme, a közbiztonság megőrzése érdekében a megfelelő törvényes keretek között a rendre kell felügyelni.

— Néhány ]>erccel ezelőtt a kulturált intézkedés követelményét említette. Hadd kérdezzem meg; milyen gyakran panaszolják meg a rendőri eljárást?

— A. rendőrség megítélését, sajnálatos módon, befolyásolja néhány goromba, szakszerűtlen intézkedés is, mindezt a változtatás igényével nem véletlenül említettem a korábbiakban is. Az arány azonban rendkívül elenyésző, százalékban talán ki sem tudnám fejezni, Nekem', persze, az a személyes véleményem, hogy ilyen eset több van, mint amennyiről tudomást szerzünk. Éppen ezért •— közös érdekeinkre hivatkozva — a hasonló jelenségek felfedésére szeretném ösztönözni az állampolgárokat.

— Azt hiszem, éppen itt helyénvaló megkérdezni és nyilvánvaló az összefüggés: túlóráznak-e Nógrád megyében a rendőrök?

—- Bűnügyi helyzetünk említett képe csakis jelentős túlmunkával volt elérhető, társadalmunk és gazdaságunk jelenlegi helyzetében sem anyagi, , serti pénzügyi vonatkozásban nem élvez kivételezett körülményeket a rendőrség. A túlzott igény- bevétel pedig épp úgy érinti a közterületi szolgálatot — különösen a körzeti meg- bízattakat, akik állandó szolgálatban vannak —, mint a nyomozói állomány. Az utóbbira egy példát mondva: a NÓGRÁD-ban is közzétett vagonfosztogatás ügyében Somoskőtő! Zalaegerszegig kellett nyomozni, s nem lehetett szünetet tartani. Körülményeinkre tekintettel minden korábbinál nagyobb jelentősége lesz az emberi tényezőknek, s a társadalom segítő magatartásának.

— Főkapitány elvtárs, kőszö nőm a beszélgetést.

Kelemen Gäbe

hogy támogatni kell a vállalkozást, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az áfé- szek részéről is, ugyanakkor nem elfogadható, ha nem tapasztalunk elégséges védelmet a társadalmi tulajdon iránt a gazdálkodók részéről.

— Az az érzésem, nem jobb a helyzet akkor sem, amikor az embernek saját tulajdonát kell megvédenie.

— Egyetértek. És ezt úgy mondanám, hogy az önmegvédő képességben nehezen lehet előrelépni. Ae állampolgárok jelentős értékeikre sem Vigyáznak, őrizetlenül van komoly érték lakásban, gépkocsiban, garázsban, pincében — könnyű prédájaként a bűnözésre hajlamos egyéneknek.

— S ha elviszik, akkor a rendőrségtől várják a segítséget.

— Éppen Itt helyénvaló megemlíteni, hogy ön az évet értékelő értekezleten is szólt arról; az úgynevezett nyomozáseredményesség mutatója 3,6 százalékkal csökkent. Nem kellemetlenkedni, inkább magyarázatot keresni akarok: mi lehet ennek az oka?

— Rendkívül összetett dologról van szó. A bűnelkövetők fondorlatosabbak,

nemegyszer jól felszerelitek, esetenként rádió-összeköttetéssel rendelkeznek, a technikájuk pedig csaknem felülmúlja a rendőrségét. Gyakoribbá vált az utazó bűnözés.' Azt pedig aligha kell magyarázni, mennyivel nehezebb-'® felderítést ha — példának említem — valaki a Dunántúlról indul útnak, hogy Szabolcsban, vagy Nógrádban kövessen el valami törvénybe ütköző cselekedetet.

— Ügy hírlik, a bűnözőknél nemcsak a technika, hanem a módszer is változott.

— Sajnálatos, hogy igaz ez a megállapítás. A pár forint megszerzését szolgáló rablások is egyre drasztiku- sabbak. A valóságos képhez persze az is hozzátartozik, hogy az erőszakos és a garázda jellegű bűncselekmények csökkentek a .megyében. S ez épp Úgy ‘köszönhető a társadalmi összefogásnak, mint a szervezettebb rendőri szolgálatteljesítésnek.

— Ha erőszak, akkor gyilkosság — sokan vélekednek így. Hány halottal kell „elszámolni” egy évben Nógrádban?

— Válaszolhatok úgy,' hogy az életellenes cselekedetek száma a duplájára nőtt. Az abszolút számok azonban kissé csalókák, hiszen arról van szó, hogy a korábbi hét helyett tizennégy esetben kellett emberölés és kísérlete ügyében eljárást folytatnunk. S ha ismét a számoknál tartunk: a megyére jellemző bűncselekmények között a harmadik helyen tarthatjuk számon a .közlekedési morált, szabályokat sértő eseteket. Az ittas vezetés még mindig igen sok gondot okoz.

— Néhány jellemző tendencia felvillantása után önként adódik a kérdés.: hogyan tovább?

— A jövőben is a megelőzésre kell igen nagy figyelmet fordítani. Ennek egyik útja, hogy az ismertté vált bűncselekmények elkövetői elnyerjék méltó büntetésüket, hiszen ez kellő visszatartó erőt jelenthet. A rendőrség munkájában

ugyanakkor fokozni kell a szakszerűséget, a gyorsaságot, s ezt az egész tevékenységet nyitottabbá, nyilvánosabbá kell tenni. Általános tapasztalat, hogy az a község, munkahely, amelyet a rendezetlenség és a szervezetlenség ural, az melegágya, a bűnözésnek. Éppen ezért mi mindent elkövetünk