Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-17 / 65. szám

* NYUGDÍJASOKRÓL - NYUGDÍJASOKNAK * Igazi klub Áhoi jól érzik magukat Napjainkra lassan több, mint nyomasztó társadalmi visszásság lett az időskorú­ak elmagányosodása, talaj­vesztése. Vajon miként le­hetne védekezni, s egyálta­lán,, a környezet hogyan tud­hatná feloldani ezt a kör­münkre égő problémát? Mát- raverebélyben is erre ke­restük a választ, de mint ha­mar kiderült, ott legalábbis nyitott kapukat döngetünk. Hiszen a faluban immár tu­catnyi év óta egy nagysze­rű nyugdíjasklub igyekszik összetartani, felrázni és a közéletbe bekapcsolni ezt a már kevésbé aktív korosz­tályt. S mint hírlik, nem is akármilyen eredménnyel... Tizenkét éve alakult — Még 1977. szeptember 10-én alakultunk meg — vágja kapásból Verebélyi András klubtitkár, nyugal­mazott iskolaigazgató, s máris rakja elém a napló­ját, a klubélet minden rész­letére kiterjedő dokumentu­mát. Az idős pedagógust — mindenki Andor bácsiját — egyébként nagy tisztelet öve­zi a faluban, a helyi közélet egyik vezére, alakítója. Most éppen írja a község történe­tét, kutatja és feldolgozza a környékbeli népszokásokat. Érkezésemkor pedig éppen teszvesz a kertjében, de, mint mondja, jöjjek csak nyugodtan, nem zavarom. — Tudja, szeretem mű- velgetni ezt a piciny rö­göt, csak úgy érzem, napról napra nő ez. a fránya kert. Sajnos, ahogy száll az idő, az erő is úgy lesz fogytán... A klubnak egyébként je­lenleg 44 tagja vám, s asze­rint dolgodnak, mint bár­mely más egyesület. Van alapszabályuk, házirendjük, évente munkai érvét készíte­nek és közgyűlést tartanak. Tagsági díjuk kezdettől fog­va évi 10 forint. Nagy a tekintélyük a faluban, mond­hatni, amolyan „vének ta­nácsa”. A furcsaság csupán annyi, hogy egyenjogúság, meg ilyesmi ide, vagy oda, náluk bizony csak fé.fitagok vannak. De vajon mi ez, ha nem hátrányos meg,külön­az idősek böztetés? S mit szóinak hoz­zá az asszonyok? — Nem hallani tőlük sem­mi rosszat. Nálunk itt falu­helyen különben is ősi szo­kás, 'hogy a férfiak jobbam összejámak. Amíg nem volt ez a klub, csak csellengett a férfiember jobbra-balra, most meg tudják otthoni, hogy jó helyen van. De a hölgyeket se kell félteni, ők is meg­találják egymást, épp a mi­nap alakítottak maguknak asszonykört. Minden vasárnap össze­jönnek az ősz férfiúk, szo­kott helyükön,, a párthelyi­ségben. Bár politizálnak is — megvan a véleményük a mai sok összevissza beszéd­ről —, fontosabbnak tartják az emberi fő csiszolását. — Előadásokat tartunk történelemről, földrajzról, irodalomról, csillagászatról, képzőművészetekről, kerté­szeti és honismereti dolgok­ról, s ügyelünk, mindig köz­napi, közérdekű téma kerül­jön az asztalra. Hogy mitől van éjszaka, miért 24 óra a nap hossza, végigkísérjük a művészeti stílusokat, és irányzatokat, s ezeket szí­nes diával illusztráljuk. Be­szélünk nagy magyar írók­ról, költőkről, utazókról, ál­lamférfiakról, általában év­fordulókhoz kapcsolódóan. Tagsági gyűlések és a többi... Mint mondja, kellenek ezek az előadások, nem elég a napi pletykákról beszélni. Mert így van csak igazán értelme összejönni. A tag­sági gyűléseket — ők maguk így nevezik — összekötik asztal-összejövetellel, kultúr­műsorral, vetélkedővel, s megnézik, kinek, hogy szol­gál a szerencséje a tombo­lahúzáskor. Van aztán, újság, meg tévé, dominó, meg sakk, s ultiznak rendületlenül — igaz, szigorúan csak tízfil­léres alapon. — Kedveltek a találós kérdések. Egyszer kíváncsi voltam, emlékeznek-e még, hány lépcső vezetett fel a régi magtárba. Negyvenket­tő! — vágta rá az egyik öreg. Tudom én ám, gyerek­koromban sokat hordtam fel rajta a búzát! Minden évben vállalnak társadalmi munkát, s min­denki elmegy, aki moccan­ni bír. Beálltak az iskolai kőfal javításába, szorgos­kodtak a templom és a te­mető rendbetételénél, s az idén a halottasház kerül sor­ra. De dukál minden évben a két országjáró kirándulás is. Jó a kapcsolatuk a NÁÉV-vel — sok a nyugdí­jas ács és kőműves a falu­ban —, olcsón odaadják a buszt. Országjáráson Nagy sláger Eger, mert jó a víz és ott a sók szép mű­emlék. , De bebarangoltuk már az egész Dunátúlt, jár­tunk Opusztaiszeren, Buga- con, a Hortobágyon, s lá­tott szájjal néztük Ózdon a vascsapolást. S közbeni „meg- színeztük”: a debreceni kol­légiumban például elmond­tam a Kossuth-beszédet. Voltunk Pesten, a cirkusz­ban, de előtte még megnéz­tük a szent jobbot. A sze­gedi szabadtéri játékokon láttuk a János vitézt, bár modernizálva adták elő, mégis tetszett, mert az alap­vető dallamok, jelenetek ott is a helyén voltak. De hiá­ba minden utazás, meg ösz- szejövetel, első azért mégis­csak a család! És sorolja tovább, leál-lít- hatatlanui. S közben, akárha egy régivágású kultúrkörben, járnánk. Olyanban, amelyet, ma annyira visszasírunk, s boldogok lennénk, ha újból virágozna. — Tudja, kérem, az most a baj, hogy az emberek nem érzik megtiszteltetés­nek, ha munkához jutnak. Hajdanán különleges megbe­csülésnek számított, ha be­választottak valakit egy tár­sadalmi szervezetbe. Ma a többség megelégszik szűkös kis világával, elvan a saját munkaterületén, s nem na­gyon törekszik arra, hogy közkinccsé tegye tudását. En­nek okai, azt hiszem, közis­mertek. De ideje lenne las­san megoldást is -találni... Balás Róbert Megyénkben az országos átlagnál alacsonyabb a cu­korbetegek száma, akik­nek gondozása állandó or­vosi ellenőrzése, folyama­tos feladata az egészség­ügynek. A gyógyszeres ke­zelés mellett, igen nagy fi­gyelmet kell' fordítaniuk az étrendjük összeállítására, mivel szénhidrátból keve­sebbet fogyaszthatnak, mint az egészségesek. A cukorbetegnek —, minit más folyamatos kezelést igénylő betegségben szen­vedőnek — meg kell tanul­nia együtt élnie betegségé­vel, ami kezdetben csak szakember segítségével si­kerül. Ezért is naigyköny nyebbség számukra, hogy élelmiszeriparunk mór szá­mos olyan készítményt for­galmaz, amelynek összeté­telét jól láthatóan feltün­tetik, s amit ők is fo­gyaszthatnak. Milyen diabetikus cikke­ket találnak a vásárlók Salgótarjánban, a nagy élelmiszerüzletek polcain, s melyek a legkeresettebbek? — ennieik jártunk utána fo­tós kollégámmal a minap. Az ÉVI ABC-ben érdek­lődésünkre azt a választ kaptuk: kevés fogy a csök­kentett sz én h i drá titánt al m ú szárazsütemény,ékből, kom­pótokból, cső'koládéból, nem a kínálat szegénysége, ha­nem a magas árak miatt. Ottjártuntkkor kapható volt egyebek közt diétás száraz- tészta, különféle kekszek (a tarantellát 24, az im­port Marie-t 42 forintért kínálták), cseresznye-, szil­va-*, almakompót, szörpök, kajszi-, málnaízesítéssel Csokoládéból kétfélét ta­láltunk, az NSZK-ból im­portáltnak 58, a hazainak 14,10 az ára. Ami a keresletet illeti : a legkelendőbbek a különfé­le ízesítőszerek, a bűzakor- pás kenyér és az üdítők. Ebben bizonyára szerepet játszik az is, hogy ezeknek az ára viszonylag elfogad­ható, s a fogyókúrázók is szívesen fogyasztják. A külföldi csokoládékat azon­ban igen sokszor le kell árazni ahhoz, hogy el tud­ják adni. A Pécskő-csemegében a diabetikus készítmények­ből szélesebb a választék. A hűtőpulton például sze­met-szájat ingerlő süte­ményeket találtunk ízlése­sen csomagolva. A 200 grammos Párizsi henger 49,50, a mintegy 28 dkg-os diós .bejgli 122(1) forintért kapható. De lehet venni kókuszcsókot, diótortát, puncsszereletet és marci­pán rúd at is. A másik, dugig tele pol­con a fagylaltportól a men­tolos málnás édességen, át, a teapiskótákig sok min­dent kínálnak — meglehe­tősen drágán.. Megszokott látvány, moz­dulat a boltokban,, az árcé­dulák böngészése, az utób­bi időben szinte minidany- nyiunfcnak szokásává vált. Különösen elmondhatják ezt a kispénzű nyugdíja­sok, akiknek a pénztárcá­ját külön, megterheli, ha állandó gyógyszeres keze­lés alatt állnak. S lassan a cukorbetegekre is érvé­nyes a mondás vásárlás­kor: mindent a szemnek... Fogalmazhatunk úgy is : olyan segítséget nyújtanak számukra, amit nem tud­nak megfizetni. M. J. Fotó: Bábel ______________________________I Bő választék, de borsos árakon Mindent a szemnek... írja : az olvasó Nyugdíj és nyugdíjasgondok Nagyon tévednek ;azok, akik úgy vélik, hogy a nyugdíjasok csak megélhetési gondjaikkal foglalkoznak. Kétségtelen, hogy a nyugdíjasok száma évről évre -nő és megélni sem minden­kinek egyszerű. Azok ia tíz évvel ezelőtti, úgynevezett köze­pes nyugdíjjal — 5—6 ezer forint — besorolt,emberek, mind­inkább „lecsúsznak” kz jalacsony nyugdíjas kategóriába. Hi­szen a 8—10 évvel ezelőtti közepes nyugdíj ielfogadható élet- színvonalat biztosított. Azóta az lárak nőttek, olyannyira, hogy a nyugdíjak növekedése jelentősen elmaradt ettől. Ahogy ,a nyugdíjasok egymás közt mondják: megkezdődött a nyugdíjasok abszolút elnyomorodása. Igazsagtalannak tartják, hogy nincs tmeghatározva az el­érhető legmagasabb nyugdíjplafon. Így a \magas keresettel rendelkezők 'nyugdíjhatára — ahogy mondják — a csillagos ég. Helyes volt az a korábbi állásfoglalás, mely szerint 10 ezer forint volt a legmagasabb nyugdíjalap. Úgy tudom, hogy !minden szocialista országban van úgynevezett alsó és felső nyugdíjhatár, mely nivellálja a tűrhetetlen eltéréseket. A nyugdíjasok úgy tartiák, hogy a jelenlegi nyugdíjtör­vény azok törvénye, akik nagy jövedelemmel rendelkeznek, s így természetesen magas nyugdíjakat érhetnek el. A gazdasági gondokat most politikai nyugtalanság is te­tézi. Hiszen la mai nyugdíjasok átvészelték a második világ­háborút, a világtörténelem legnagyobb inflációját, az ország romokból való felépítését, az 1956-os eseményeket. Megérték az 1970-es években kezdődő nemzetközi eladósodást. Azt gondolom, hogy ez, az ország nagymérvű eladósodása nyug­talanítja leginkább a nyugdíjasokat. Féltik a szocialista tár­sadalmat, a jövőt. Ez mindinkább megjelenik megnyilatkozá­saikban a különböző rendezvényeken. Jelenleg talán nincs is olyan társadalmi iréteg. ahol olyan aktívan politizálnának tömegeikben, knint a nyugdíjasoknál. Szavaikban ott buj­kál á bizalom is: a Párt a kritikusabb helyzetben is úrrá tudott lenni a nehézségeken. Mucsi Lajos Százharmincegy évet mond­hat magáénak Nevlud Davi- tadze grúz férfi. Goreketi — magasan fekvő hegyi falu — egyik legidősebb lakójának nem kevesebb, mint 167 unokája van. Hazánkban kétszáznál va­lamivel több száz éven fe­lüli idős ember él: többsé­gük, kétharmaduk nő. Bár az ország több mint tízmil­liós népességéhez viszonyít­va ez nem nagy szám, arra azonban alkalmas, hogy bi­zonyítsa: az emberi élet meghosszabbításának felté­telei az elmúlt negyed szá­zad alatt javultak nálunk annak ellenére is, hogy köz­ismert: a munkaképes korú férfiak halálozási arány­Gerontológiai kutatások Ha az ember százéves száma az utóbbi években- évtizedben romlott, és en­nek következtében a férfi­ak születéskor várható át­lagos életkora közel egy esz­tendőt csökkent: ma 66 év körül mozog. Ezt a látszólagos ellent­mondást az magyarázza, högy az 1960. évi felmérés során még csak 34 száz­éves vagy annál idősebb honpolgárt tudtak számba venni; létszámuk tehát az­óta meghatszorozódott. Ugyanakkor sokkal jobban differenciálódott az élettar­tam amiatt, hogy viszonylag többen élnek egészségtelen életet, válnak súlyos alko­holistákká, — sokszor mér­téktelenül — dohányoznak, nem fordítanak — (esetleg kényszerűségből) — elegen­dő időt a pihenésre, a re­generálásra, egészségtelenül étkeznek stb. A ma elfogadott tudomá­nyos vélemények szerint kö­rülbelül 114—120 év lenne az az életkor, amit az em­berek elérhetnének. Igaz, sokszor olvasni-hallani en­nél jóval hosszabb életről szóló — többnyire kauká­zusi, vagy más hegyvidéki területekről származó — híréket. S a felröppenő hír­adósokat, amelyek nemegy­szer 130, sőt 150 éves em­berekről szólnak, meglehe­tős fenntartással kell fo­gadni. Arról van szó, hogy ezeken a vidékeken száz, sőt annál is több évvel ez­előtt az anyakönyvezés egy­általában nem volt megbíz­ható. A gerontológia hazánk­ban fejlődő tudományág : tárgyköre sokkal szélesebb, mint a geriátriáé, amely csak a beteg, idős embe­rek gyógyítását öleli fel. A gerontológia az öregkor teljes életkórtanával fog­lalkozik, széles körű társ- tudományok — történeti, szociológiai stb. — vonat­kozásaival egyetemben. Ma már mindenki előtt nyilván­való, hogy amint a gyermek nem kezelhető úgy, mint egy „kis felnőtt” hasonlóképpen az idős ember sem egysze­rűen „öreg felnőtt”, hanem eltérő élettani sajátossá­gai vannak. Ezt ismerte el \ az egészségügyi kormány­zat akkor, amikor lehetővé tette, hogy ebből a szak­ágazatból is szakorvosi ké­pesítést lehet szegezni. Ennek az intézkedésnek, jelentősége túlmutat a je­lenlegi időskorúak közvet­len érdekein. Az időskori élettani viszonyok és az az­zal összefüggő tudomány- területek kutatása ugyanis jól hasznosítható ismeretek­hez juttatja a gerontoló­gusokat. Ezeket a felisme­réseket és összefüggéseket, jól tudják majd hasznosí­tani azon korosztályok ér­dekében, amelyek még csak ezután érik majd el azt a kort, amikor a gerontoló­gusok hatáskörébe kerülnek. Ha ugyanis sikerül a száz­évesnél idősebbek életére, életviszonyaira jellemző is­mérvéket feltérképezni, akár az életvitelük, benne je­lenlegi és korábbi szokása­ik, munkájuk, táplálko­zásuk, akár emberi-társa­dalmi kapcsolataik tekinte­tében, akkor nagy valószí­nűséggel olyan következte­tések vonhatók le, amelye­ket általánosan is fel lehet használni. A társadalmi egészségmegőrzési program során ez a legnagyobb je­lentősége a gerontológiai kutatóközpontok tevékeny­ségének. I Dr. K. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents