Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

2 NOGRAD 1989. FEBRUAR 8., SZERDA Grósz Károly a Szovjetunióba utazik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára a korábbi megálla­podásnak megfelelően márci­us második felében Moszk­vában megbeszélést folytat Mihail GorbacsovVal, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkárával, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnökével. (MTI) lUlunkősgyiiles a llllülf Északi Járműjavító Üzemében Paraguay—USA A Fehér Ház nem foglal állást Andrés Rodriguez tábor­nok, Paraguay államcsíny útján hatalomra jutott új ve. zetője, hétfőn sajtóértekez­leten válaszolt az újságírók kérdéseire. Közölte, hogy nem tartja diktátornak a menesztett Strcessnert, hiszen „demokratikus szavazáson választották volt meg az or­szág elnökévé”. Ismételt rá­kérdezésre is „demokrati­kusnak'' minősítette a Stroess- ner-rezsim alatt tartott választásokat. — A paraguayi egyház „óvatos bizakodással” szem­léli az országban végbemenő változásokat — mondta Is. mael Rolon. Asuncion érse­ke. A püspök méltatta az új ideiglenes elnök szerepét az állam és az egvház viszo­nyának javításában, s azt mondta: nem Rodriguez múltja a lényeges. hanem Paraguay jövője. Ez feltehe­tően arra vonatkozik, hoev Charles Redman. a Fehér Ház szóvivője hétfőn nem foglalt nyíltan állást abban a kérdésben, hogy Andrés Rodriguez foglalkozott-e a kábítószer-kereskedelemmel. Területrendezés — helyi szinten Romániában a területren­dezés a néptanácsok — a helyi államhatalmi szervek — szintjén hivatalosan is napirendre került. Ez derül ki azokból a megyei sajtó­jelentésekből, amelyek sze­rint a megyei néptanácsok megtartották az idei első ta­nácskozásukat s ezeken a te­rületrendezés napirendi pont­ként szerepelt. ’ (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) élénkítésére, ezáltal is lehe­tővé teszi a gazdasági növe­kedést. Kezdeményezik, hogy az adóreform és az ártámogatások leépítése után napirendre kerüljön a bér­reform és a szociálpolitika átfogó megújítása is. Az emberek nagy több­sége dolgozni akar — és nagyon is sokat dolgozik — hangsúlyozta a továbbiak­ban. Nagyobb erőfeszítéseik ellenére azonban a népgaz­daság stagnál. Ezért közös erővel olyan helyzetet kell teremteni, hogy a jól szer­vezett munkahelyeken, be­csületes munkával tisztessé­ges megélhetést lehessen mindenkinek biztosítani. A főtitkár a továbbiakban arról beszélt, hogy sokáig a politikai intézményrendszer reformjától várták a gazda­ság helyzetének javítását. Be kellett azonban látni, hogy ez rövid távon illúzió. Az átgondolt, a közmegegyezé_ sen alapuló célokhoz igazo­dó politikai reform helyett a folyamatok most egyes pontokon elszabadulni lát­szanak. Egyre több a rög­tönzés, az egymásnak ellent­mondó szó és tett. A gazda­ság gondjainak megoldása háttérbe szorult, s fennáll annak a veszélye, hogy a politikai reformdemagógia elnyomja azoknak a hangját, akik napi megélhetési gon­dokkal küzdenek. A szakszervezeteket ko­moly aggodalommal tölti el az js, hogy válságjelenségek tapasztalhatók a vezetésben, nincs egység a reformkon­cepció értelmezésében, a szükséges lépések meghatá­rozásában, kiéleződtek az el­lentétek a hatalom megosz­tásának, gyakorlásának kér­déseiben, és az ország törté­nelmi közelmúltjának meg­ítélésében leegyszerűsítő, szélsőséges vélemények ke­rülnek egymással szembe. A szakszervezetek nem ellenzik a tisztázó vitákat, de féltik a kibontakozott demokráciát a szélsőségektől, a káosztól, illetve a visszarendeződés­től. A politikai vezetés problémái rontják a gazda­sági kibontakozás esélyeit. A főtitkár a továbbiakban szólt a szakszervezeti moz­galom megújulásáról, felada­tairól, az egység fenntartá­sának szükségességéről. El_ ítélően beszélt arról a poli­tikai demagógiáról, amely kihasználva a tagság türel­metlenségét és kiábrándult­ságát, a SZOT.hoz tartozó szakszervezetek szétverése, szétszedése révén ígér job­bat, többet a szövetségben elérhetőnél. Ez nagyon ve­szélyes játék — figyelmezte­tett. A kormány vagy a munkáltatók képviselői alig­ha tárgyalnának több száz szakszervezettel, a szétforgá­csolt érdekvédelmi szerveze­tek pedig nem lennének ké­pesek komoly megállapodá­sokra jutni. Az érdekvédelem nemcsak a SZOT és az ágazati szak- szervezetek feladata, hanem a munkahelyi alapszerveze­teké i$. A konfliktusokat min­den szinten vállalni kell. A szakszervezeti mozgalom csak akkor fog erőre kapni, ha a munkahelyeken is vál­lalják a rossz döntések nyílt bírálatát, illetve ha a dolgo­zók maguk is hozzájárulnak javaslataikkal, segítőkész támogatásukkal a gazdálko­dás javításához — mondta végezetül a SZOT főtitkára. A különféle szakmák kép­viseletében az ország min­den tájáról összegyűlt dol­gozók végezetül felhívást fo­gadtak el az ország gazda­sági és politikai vezetőihez. Ebben felhívják a figyelmet arra, hogy a fiatalok és a munkában megfáradt idős emberek, a gyermekeket ne­velő családok megélhetési gondokkal küzdenek, a sze­génység egyre szélesedő ré­tegek számára n3pi valóság. Ugyanakkor kifejezik azt, hogy igazi demokráciára, nem pedig álvitákra, dema­gógiára van szükség. így ke­rülhető el a széthúzás, a szétesés, az anarchia, s biz­tosítható a legalapvetőbb nemzeti érdekeken és össze, fogáson alapuló cselekvés. Ezt támogatják, s ebben kí­vánnak részt venni a szak- szervezetek, a szervezett dol­gozók milliói. A munkásgvűlés kezdeté­nek időpontjában megszólalt valamennyi úton lévő moz­dony sípja, annak jeléül, hogy a szolgálatuk miatt tá­vol levő mozdonyvezetek szolidárisak dolgozó társa­ikkal. (MTI) Magyar—osztrák kapcsolatok „Különleges”, ,,modellér­tékű”. „nemzetközi jelentő­ségű” — a kapcsolatok ér­tékelésének politikai szótá­rából Keleten és Nyugaton egyaránt e három minősí­tést használják a leggyak­rabban a magyar—osztrák viszony jellemzésére. A két világrendszer határvonalán elhelyezkedő országok évti­zedes jószomszédságukkal példázzák: a társadalmi fej­lődés eltérő útját járó álla­mok a békés egymás mel­lett éléstől közös akarattal eljuthatnak a békés együtt­működésig. A kapcsolatok szorosra fű­zésének hosszú évei alatt Magyarország és Ausztria a kontaktusok változatos for­máit alakította ki, s az együttműködés, a párbeszéd, az érintkezés a két ország között ma már a politikai, a gázdasági és a társadalmi- humanitárius szféra minden szintjét átfogja. Továbbfej­lesztésüknek, elmélyítésük­nek biztosítéka a kapcsolat- rendszer megújulásra kész folyamatossága. Alig negyedéve, hogy a két ország legfelsőbb szintű vezetői — az akkor még miniszterelnöki tisztében Becsbe látogató Grósz Ká­roly és vendéglátója Franz Vranitzky kancellár — az együttműködés új lehetősé­geiről tárgyaltak, s máris küszöbönéi] az újabb ma­gas szintű találkozó: Né­meth Miklós miniszterelnök és Vranitzky kormányfő ta­lálkozója. A február köze­pére tervezett megbeszélés határ menti munkatalálko­zó lesz, amely a magyar— osztrák viszony alakulását figyelemmel kísérők számá­ra már jól ismert fogalom. A két ország érintkezésében ez a forma honosodo*t meg a protokolláris kötő rgek­től mentes, intenzív, árgy- szerű eszmecserék lebonyo­lítására. Ennek megfelelően a találkozó két tervezett színhelyén — a reformkor nagyjának, Széchenyi Ist­vánnak a szellemét idéző Nagycenken és a magyar vonatkozásáról is ismert, festői burgenlandi kisváros­ban, Rusztban — a két kor­mányfő szűk körű kíséret­tel ül a tárgyalóasztalhoz. Bár a találkozó folytatása, szerves része a magyar— osztrák megbeszélések hosz- szú sorának, a maga nemé­ben egyben az első is, hi­szen Németh Miklós kor­mányfőként most első ízben látogat külföldre. A találkozó munkajellegé­ből adódóan, várhatóan minden olyan kérdés terí­tékre kerül, amely a két or­szág kapcsolatait valami­lyen formában érinti. Ezzel együtt mind magyar, mind osztrák részről kiemelt fi­gyelmet szentelnek a gazda­sági kontakfusók alakulásá­nak, mivel a két ország je­lentős helyet foglal el part­nerének gazdasági viszony- rendszerében. A kereskedelmi forgalom nagyságát, illetve a koope­rációk és a vegyes vállala­tok számát tekintve hazánk tőkéspartnerei között az Osztrák Köztársaság a má­sodik a rangsorban. Ugyan­akkor Magyarország szere­pe sem elhanyagolható az osztrák gazdaságban; ha­zánk a szocialista orszá­gok közül jelenleg a Szov­jetunió után nyugati szom­szédunk második legfon­tosabb partnere. Folyama­tos figyelmet követel azon­ban mindkét féltől, hogy az árucsere-forgalom értéke az utóbbi két évben jelentő­sen csökkent. 1985-ben 17,7 milliárd schillinggel tetőzött a kereskedelmi forgalom, majd hanyatlás következett. A kereskedelmi rekordot kö­vető évben 18,2 százalékkal, a rákövetkező esztendőben pedig további 11,4 százalék­kal mérséklődött a forga­lom. A csökkenés okaihoz tartozott, hogy 1985-ben ha­zánk kimerítette a 300 mil­lió dolláros osztrák ide­genforgalmi hitelkeretet; éreztette hatását a magyar gazdaságpolitikában mind­inkább előtérbe kerülő im- porttákarékosság, de világ­piaci árváltozásoknak — így például a kőolaj leértékelő­désének — is jelentős ha­tása volt a mérleg kedve­zőtlen alakulására. A ma­gyar kiviteli szerkezet „kon­junktúraérzékenységére” utal, hogy az Ausztriába szállított hazai áruk mint­egy 85 százaléka alacsony feldolgozottsági fokú ter­mékekből áll össze. Túlnyo­mó többségüket energiahor­dozók, félkész termékek, nyersanyagok, mezőgazdasá­gi, élelmiszer-ipari termékek teszik ki. Ugyanakkor ma­gyar részről a csökkenést elemezve azt is hozzáteszik, hogy a magyar áruk piac­hoz jutását, versenyképes­ségét hátráltatják az oszt­rák kereskedelempolitikai akadályok : a vámhátrányok, az úgynevezett láttamozási eljárás, a mezőgazdasági protekcionizmus, a munka­vállalási engedélyek meg­szerzésének nehézkessége. Megjegyzendő azonban, hogy az osztrák fél 1988-ban ru­galmasságot tanúsított a magyar észrevételekkel kap­csolatban. Jelentős lépés volt, hogy az osztrák par­lament döntése alapján ta­valy július elsejével Ma­gyarországra is kiterjesztet­ték az általános vámprefe­rencia-rendszer — GSP — Ausztria által alkalmazott kedvezményeit. A kedvez­mény jóvoltából a forgalom' 1987-es adatait alapul véve az idén mintegy 130 mil­lió schillinges magyar több­letre lehet számítani. A kedvező intézkedések sorá­ban az ősszel felére csökken­tették a láttamozási eljárás alá eső cikkek körét. A gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésében irányt szabnak a novemberi legfel­sőbb szintű találkozó meg­állapításai. Grósz Károly és Franz Vranitzky kölcsönö­sen állást foglalt amellett, hogy a jövőben a dinamiz­mus alapját a piaci viszo­nyok kiszélesítésével, a vál­lalkozás feltételeinek javítá­sával, a működőtöké foko­zottabb bevonásával, korsze­rű együttműködési formák kialakításával lehet meg­vetni. Ehhez várhatóan új im­pulzust ad az év elején élet­be lépett magyar társasági törvény. A magyar—osztrák kap­csolatok jövőbeli alakulásá­nak egyik meghatározó kér­dése Ausztria közeledése a teljes belső integráció felé haladó Európai Gazdasági Közösséghez. így előrelátha­tóan ezt a problémáért is érintik a határ menti mun­katalálkozón. Magyarország megértéssel tekint az ilyen jellegű osztrák törekvések­re, álláspontja szerint azon­ban ez nem hátráltathatja példás kapcsolatrendszerünk továbbfejlesztését. Szakér­tők szerint egyébként Auszt­ria csatlakozása az európai közösségekhez jóval túlnyúl­hat a 90-es évek közepén, egyes becslések szerint a ha­táridő akár az ezredforduló­ig is kitolódhat. Az NSZK sajtója Magyarországról Magyarország a Varsói Szerződés első olyan állama, amely készségesen számokat hozott nyilvánosságra hon­védelmi iparáról. A keleti katonai szövetségben az or­szág nem tartozott a jelen­tékeny fegyverszállítók kö­zé. — Ezt hangsúlyozza ked­di számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilap. , Az újság gazdasági rova­tában megjelent budapesti keltezésű tudósítás emlékez­tet rá: a honvédelmi ada­tok közzététele olyan idő­pontra /esik, amikor Magyar- ország számára fontos nyu­gati hitelezőinek jóindulata. A kormány reméli, hogy az iparszerkezeti átalakításhoz kölcsönt kaphat a Világ­banktól. — Ezzel összefüg­gésben a lap ismerteti azo­kat a nehézségeket, amelyek­kel a Varsói Szerződés or­szágainak — közöttük ki­sebb mértékben Magyaror­szágnak is — szembe kell nézniük a leszerelési intéz­kedések végrehajtása során. E problémákat elemezve a Frankfurter Allgemeine Zeitung bemutatja a székes- fehérvári Videotont, nemkü­lönben a Gödöllői és a Di­ósgyőri Gépgyárat, s fel­hívja a figyelmet a szüksé­gessé váló munkaerő-leépí­tésekre. A Videoton eseté­ben megemlíti, hogy átala­kulóban van önálló válla­latokká, amelyek számára külföldi vevőket vagy tár­sakat keresnek. A nagyvál­lalat már közös vállalkozást alakított ki a francia „Thom­son” és a holland „Lakó” céggel. A Frankfurter Allgemeine Zeitung — az utóbbi napok budapesti beszámolóihoz ha­sonlóan — kedden is rész­letesen taglalja azt a társa­dalmi-tudományos tevékeny­séget, amely Magyarország belső politikai megújulásá­val párhuzamosan halad a felszabadulás óta eltelt idő­szak és a közelmúlt törté­nelmi eseményeinek értéke­lésében. így beszámol arról az is­mertetésről, amelyet Berend T. Iván, az MTA elnöke, az 1956-os események tudomá­nyosan megalapozott elem­zésére hivatott illetékes bi­zottság vezetője a Magyar Televízióban adott a bizott­ság eddigi munkájáról, a nyilvánosságra hozandó je­lentés jellegéről. A lap Be­rend T. Iván közléséből ki­domborítja a jelentésben előforduló népfelkelés meg­határozás árnyalt, eltérő vé­leményeket áthidaló értel­mezéséről elhangzottakat, il­letőleg azt, hogy mindent nem lehet egy szóban sű­ríteni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung a történelmi elem­zés, illetőleg a történelmi igazság szempontjából fon­tosnak tartja, hogy az Aka­démia elnöke szerint a bi­zottság figyelembe vett új tényanyagot, ezek között például Nyikita Hruscsov volt szovjet párt- és állami vezetőnek a Szovjetunióban is immár hiteles forrásként elfogadott emlékiratait. — Megfelelő kórismére van szükségünk, hogy hatásos gyógymódot találjunk — idé­zi a tekintélyes újság Be­rend T. Ivánnak a magyar- országi történeti kutatás cél­járól a tévében elhangzott szavait. Az NSZK sajtója kedden egyidejűleg beszámolt arról is, hogy a Magyar Televízió A hét című műsorában in­terjú hangzott el Nagy-Vé­szi Erzsébettel, Nagy Imre volt miniszterelnök leányá­val. A vele folytatott tévé- beszélgetésről részletes be­számolót közöl a Frankfurter Allgemeine Zeitung, és szin­tén tájékoztat róla a Die Welt, a Süddeutsche Zeitung, valamint a Német Szociál­demokrata Párthoz (SPD) közel álló Frankfurter Rundschau. A Rheinischer Merkur- Christ und Welt című te­kintélyes nyugatnémet heti­lap beszélgetést közöl Be- recz Jánossal, az MSZMP KB titkárával időszerű bel­politikai kérdésekről. Vanik a szovjet kereskedelemről Szükségesek a normális feltételek Charles Vanik volt kép­viselő javasolta, hogy füg­gesszék fel a javaslatára 1974-ben hozott törvényt, amely a kivándorlás korlá­tozása miatt kereskedelmi megkülönböztetésekkel sújt­ja a Szovjetuniót. A The Washington Post keddi je­lentése szerint Vanik a rend­szabály egyelőre legalább 18 hónapról szóló felfüg­gesztését javasolta amerikai zsidó szervezeteknek. Az amerikai zsidó kongresszus egyetért a javaslattal. Az úgynevezett Jackson— Vanik törvénymódosítás ér­telmében a Szovjetunió és más szocialista országok nem kaphatják meg a leg­nagyobb kedvezményes el­járást (azaz a normális ke­reskedelmi feltételeket), ha az amerikai törvényhozás úgy ítéli meg, hogy korlá­tozzák állampolgáraik ki­vándorlását. Hazánk 1978- ban megkapta ezt az elbí­rálást, de azt változatlanul évente hosszabbítják meg. Románia a kedvezményt tavaly elvesztette — formai­lag önként mondott le róla, miután úgysem kapta volna meg. James Baker amerikai külügyminiszter e heti nyi­latkozatában azt mondotta, hogy további szovjet enged­ményekre van szükség, mi­előtt az afganisztáni vonat­kozású korlátozásokat fel­oldják. (MTI) Leszerelési konferencia Genfben Genfben, a Nemzetek Pa­lotájában kedden megkez­dődött a leszerelési konferen­cia ez évi ülésszaka. A 40 állam képviselőit tömörítő tanácskozás idei legfonto­sabb feladata a vegyi fegy­verek átfogó betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény kidolgozása — hangoztatta a tanácskozás részvevőihez intézett üzenetében Pérez de Cuellar, ENSZ-főtitkár. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a vegyi fegy­ver eltiltásáról januárban tartott párizsi konferencián a 149 részt vevő ország egyöntetűen kifejezésre jut­tatta véleményét, hogy a lehető legrövidebb időn be­lül meg kell kötni az egyez­ményt. Az 1962 óta ülésező gen­fi leszerelési értekezlet na­pirendjén 13 éve szerepel a vegyi fegyverek betiltását elrendelő egyezmény, a va­lódi előrelépéshez azonban csak két éve nyílt meg az út, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok külön- külön előterjesztette a szer­ződés tervezetét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents