Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

1989. FEBRUÁR 14., KEDD NOGRAD 3 Duplázott a csomagológép­gyártó üzem Nem illúzió a vegyes vállalat Módszeres marketing, ügyesen űzött üzletpolitika, folyamatos fejlesztés: e jel­lemzők révén a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Mező­gazdasági Termelőszövetke­zet csomagológép-gyártó üzeme tavaly megkétszerez­te árbevételét az előző év­hez képest. Üj berendezé­sek jelen'ek meg kínálati palettáján, melyek nemcsak tetszetősebbek elődeiknél, de színvonalasabbak is. Hosszú út vezetett odáig, amíg a százfős kollektíva 1987-ben megteremthette jó néhány évre szóló üzleti stratégiáját, s ennek hoza­ma elsőként a múlt eszten­dőben jelentkezett. Hogy számokkal is érzé­kel' essük a változást: míg 1987-ben 78, addig 1988-ban 137 millió forint árbevételt értek el. s nyereségük — bár végleges adat még nem állt Morvái Béla üzemigaz­gató rendelkezésére —, 20 millió forint* körül alakul. Termékeik 70 százalékát ér­tékesítették külpiacokon, el­sősorban a Szovjetunióban. Megrendelőik között azon­ban található bolgár, NDK- beli, csehszlovák és egyipto­mi partner is. A siker ke­vésbé ismert(etett) alapja, hogy az üzem tsg.ia a HUNPACKMAS Gazdasági Társaságnak, amely a honi csomagológép-gyártókat tö­möríti, s a fejlesztéseket rendszerelvűen koordinál­ja. Mint megtudtuk, tavalyi „repertoárjukban’’ új ké­szülékek is megjelentek, így a: SOS 25 III. jelzésű töm­lőtasakos granulátumtöltő gép, melyből 15 hagyta el gyártótelepüket az elmúlt évben. Idén már exportra is szánnak belőle, emellett A Szécsényi II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezet csomagológép-gyártó üzemé­ben az idén tizenöt darab granulátumtöltő gépet szerei­nek össze amelyeket gabo­naipari vállalatoknak szál­lítanak. —RT— a hazai gabona- és malom­ipar, valamint vetőmag- termesztéssel foglalkozó vál­lalatok is érdeklődnek irán­ta. Ugyancsak tavalyi fej­lesztésük eredménye a SCS 700 24, valamint a SCS 500 22 jelzésű nagy teljesít­ményű automata övezőzsu­gorfóliázó berendezés. Kiszállí­tott kisebb tételeik közül figyelemre méltó az élelmi­szeriparnak szánt dátumo­zó, a hegesztőpofák hősza­bályozására alkalmas ter­mosztát és a merev ciklusos vezérlésű gépekhez alkal­mas ütemadó berendezés. Termékeik részt- vettek a moszkvai, plovdivi, kairói és utrechti kiállításokon, vevőiknek pedig partneri napon mutatták meg gyár­tósoraikat, fejtették ki né­zeteiket üzletpolitikájukról. Hazai legnagyobb megmé­rettetésük a BUDATRANS- PACK címet viselő kiállí­tás volt, Budapesten. Az újítómozgalcmban elért eredményeik révén elnyer­ték a TOT tavalyi külön- díját. Idén ismét rájuk irá­nyul a figyelem, hiszen ve- gyesvállalat-alaipítá'si el­képzelésük hamarosan meg­valósul. Sőt, két irányban is, hiszen keleti é;. nyugati partneri e egyarán t számí­tanak. További szocialista' exportjukat — kontingen­sen felüi — ibartell,megál­lapodás keretében bővítik. Nyugati cégek közül a fran­ciák és nyugatnémetek ko­pogtattak mostanában­Az új termékekről bölcsen hallgatnak még. Sebaj, an­nál nagyobb lesz a megle­petés júniusi partneri nap­jukon, ahol fellebben a fá­tyol, a féltve őrzött beren­dezésekről. Mivel gyártott gépeik szá­ma immár meghaladja a 150-et, indokolt, hogy szer­vizbázisukat is fejlesszék. Erre nem elsősorban a ja­vítások miatt van szükség, hanem a nagyszámú beüze­melés, a korábban gyártot­tak feljavítása, a pótalkat- részgyártás miatt. A hagyo­mányos partneri nap mel­lett a májusi BNV-n is megtekintheti termékeiket bárki, s azt követően igazol­hatja: e sorok egyáltalán nem túloztak! (németh) Az „Egészséges városok” pécsi bizottságának tiltakozása Az egészségmegőrzés sú­lyos gondjait feltáró nyilat­kozatot adott ki az „Egész­séges városok” elnevezésű nemzetközi mozgalom pécsi operatív bizottsága. A doku­mentum mondandójának lé­nyege: mélységes ellentmon­dás alakult ki a kormány által korábban meghirdetett egészségmegőrzési nemzeti program és a kormány leg­utóbbi élelmiszerár-emelési intézkedése között. Ezért til­takozik a bizottság minden olyan döntés ellen, amely fi­gyelmen kívül hagyja az in­tézkedés hatásait a lakosság életfeltételeire, egészségi ál­lapotára. Pécs — mint ismeretes — a magyar városok közül el­sőként csatlakozott 1986-ban az egészségügyi világszerve­zet (WHO) áltál kezdemé­nyezett és támogatott „Egész­séges városok” mozgalmá­hoz. A mintegy négyszáz sza­vas nyilatkozat hangsúlyoz­za: a biizottság fokozódó ag­godalommal regisztrál ja, hogy az egészségmegőrzés gazdasági, társadalmi és po­litikai feltételei országos szinten romlanak, s a gaz­dasági döntéseknél ezt nem veszik figyelembe, így az egészségmegőrzési kormány­program megvalósulását sú­lyos veszély fenyegeti. Kü­lönösen szembeszökő ez, ha a teljesítendő feladatok egyik igen lényeges, súlyponti kér­dését, az egészséges táplál­kozás feltételrendszerének alakulását elemezzük. Az 1989. január 9-i árváltozá­sok egyáltalán nem tükrözik a kormánynak a lakosság egészségi állapota javításá­ért vállalt elkötelezettségét és növelik a lakosság bizal­matlanságát. A legminimálisabb igény az egészséges táplálkozás és az alapvető élelmiszerekhez való hozzájutás, ami a mai bér-ár viszonyok Vnellett a lakosság igen széles rétege számára szinte reménytelen­né vált. Lehet, hogy a meg­tett intézkedések szüksége­sek voltak, de az egészség­megőrzés szempontjából nem voltak sem következeltesek. sem átgondoltak. Ezért az „Egészséges váro­sok” pécsi operatív bizottsá­ga az egészségmegőrzés tár­sadalmi programja iránti el­kötelezettségtől is áthatva tiltakozik minden olyan köz­ponti lépés ellen, amely nem veszi figyelembe az egész­ségmegőrzési kormányprog­ram célkitűzéseit; figyelmen kívül hagyja, vagy nem kel­lően mérlegeli a tervezett intézkedések hatásait a la­kosság életfeltételeire, egész­ségi állapotára. A Senior Váci Kőtöti- árugyár pásztói gyár­egységében az év első negyedében 89 millió forintos árbevételt ter­veznek. Termékeik je­lentős részét az NSZK* ha és Hollandiába ex­portálják. ezek mellett, a hazai piacra állítanak elő divatos szabadidő­ruhákat. Az első fél év­ben 23 ezer öltöny tré­ningruhát varrnak az ADIDAS részére, ezer­ötszáz pólót a skandináv megrendelőnek és 78 ezer garnitúra jogingot belföldi megrendelők­nek szállítanak. Felvéte­leinken a varrodában dolgozó asszonyok mun­káiból adunk ízelítőt. Rigó Tibor felvételei Megkontrázott kontraszelekció avagy a valóság ellenáll a summázatoknak A Nógrád Megyei Tanács kezdeményezésére és tá­mogatásával megjelent mellékletünk, a Nógrádi Tü­kör Feszültségek az oktatásban című kerekasztal-be- széigetésének egyik passzusa különösen nagy vihart kavart pedagóguskörökben. Idézzük: „...szerintem az oktatási feszültségek nagy részének okozója —, hogy az oktatás képviselői semmilyen szinten nem képe­sek az érdekérvényesítési mechanizmusokat átadni, megtanítani a tanulóknak. A pedagógus nemcsak a szakmát oktatja, nevel is. S a nevelésre — Beke Ka­ta szerint — azok a pályán maradt, kontraszelektált pedagógusok vállalkoznak, akik a társadalmi érdekér­vényesítésre egyébként is kevésbé alkalmasak. Az ebból a szempontból tehetségesebbeket a társadalom ma pillanatok alatt kiemeli a pedagóguslétből, von­zóbb erkölcsi és anyagi elismerést kínál nekik. Ép­pen ezért én az egyik legfontosabb tennivalónak a 1-ontraszeiekció megszüntetését tartom.” Nagy László, a megyei KISZ-bizottság titkára ma­ga sem gondolta, hogy el­marasztaló, ám semmikép­pen sem rosszindulatú véle­ménye ilyen viharos fogad­tatásra talál. Csörögtek a telefonok, válaszírások fo­galmazódtak, javarészben — ahogyan már lenni szokott, az igazi vitákhoz nem szo­kott társadalmakban! — in­dulatoktól fűtötíten, nemegy­szer a személyeskedés ingo­ványos, veszélyeket rejtő ta­lajára tévedve. Minthogy azonban nagyon fontos kér­déskörről van szó, tisztázó beszélgetésre hívtunk néhá- nyakat. Smiró Miklós, a salgótar­jáni Stromfeld Aurél Szak- középiskola magyar—orosz szakos tanára: Nekem az a véleményem, hogy a peda­góguspályán eltöltött kurta másfél év — Nagy László, mint mérnöktanár iskolánk­ban tanított — az olvasott summás vélemény megfogal­mazására nem ad lehetősé­get. Én ugyan nem vagyok felhatalmazva arra, hogy megvédjem a pedagógusokat, de az a több évtizedes ta­pasztalatom, hogy azokért az emberekért, akik elmen­nek a pedagóguspályáról, lé­nyegében nem kár, általában nem voltak pedagógiai szem­pontból olyan munkaerők, akiket az iskola visszavár­na. Mindig az a hajdani kollégám jut az eszembe, aki azt vallotta —, mert sze­rette, hivatásának érezte a tanári munkát —, neki nem tudnak olyan keveset fizet­ni, hogy elmenne a pályá­ról. Horváth Anlalnc, a peda­gógus szakszervezet Nógrád megyei bizottságának politi­kai munkatársa: A pályael­hagyásnak van egy, a kép­zési rendszerben rejlő alap­ja is. Meggyőződésem, ha a képzési rendszerünk nem lenne annyira általános, ne­vezetesen : ha a pedagógus­diploma nem adna olyan sok más pályán is jól hasz­nosítható ismeretet, akkor a pedagógusok pályaelhagyá­sa sem tartana a mostani fokon. Smiró Miklós: A Beke Ka­tóra való hivatkozás nem tükrözi pontosan ennek a gyakorló pedagógusnak a té­mával kapcsolatos vélemé­nyét. Beke Katát sokkal oko­sabbnak tartom, minthogy, olyat mondjon, amit Nagy László tulajdonít neki, tehát rendkívül komplexen vizs­gálja írásában a kontrasze­lekciót. Ez társadalmi jelen­ség, érvényes például a KISZ-ben is. Gondoljunk csak arra, mennyi kitünte­tést kaptak a munkájukért, és most hol tartanak. Ne ál­talánosságokkal dobálódza- nak, ne nagy terveket fogal­mazzanak meg. hanem egy­szerűen csak tegyék a dol­gukat!... Czene Gyula, a salgótarjá­ni Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója: Nálunk bizonyos körökben szokás fontos témákról tudományos ízű szólamokat hangoztatni, mindenféle vizsgálódás, ta­pasztalati tény ismerete nél­kül, ráadásul egy-egy tekin­télyes személyiségtől citált idézetekkel a hatást fokozni. Persze, nem tagadható a kontraszelekció, ám tudni kell, hogy .az értel-miségypá- lvák többségénél jelentkezik. Beke Katát lehet idézni, de nem szabad összefüggései­ből kiragadni. Voltaképpen — a tudás leértékelődésének a következtében — az egész társadalom kontra,szelekció­sán rendezkedett be. Sok igazság van a szegedi KISZ- bizottság nemrégiben önként lemondott titkárának: szá­mos olyan ember került a függetlenített apparátusok­ba, aki nem szerette a szak­máját, nem volt felkészült, csupán érvényesülni akart, és erre a KISZ jó dobbantó hely volt. Nagy László, a Nógrád me­gyei KISZ-bizottság titkára: kifogásolt nyilatkozatomban szándékom szerint gyakorló pedagógusaink anyagi és er­kölcsi megbecsültségének alacsony szintjét fogalmaz­tam meg, mint az oktatás gyökérproblémáját. Ennek megoldását a legfontosabb teendőnek tartom most is. Számomra, a magát pálya­kezdőnek nevezni is alig merő és a pályát ideiglene­sen elhagyó pedagógus szá­mára egyéni véleményem megerősítését jelentette egy olyan pedagógus könyve, a Jelentés a kontraszelekció­ról, aki az „érted harag­szom, nem ellened” megkö­zelítéssel írt oktatásunk je­lenlegi helyzetéről. Termé­szetesen, ugyanakkor elfoga­dom: más nézőpontból, más tartalmakat is hordozhat ugyanez a könyv. Biztos, sok­féle ok miatt hagyja el egy pedagógus a pályát, ezek között azonban a legjellem­zőbb az egyéni élethelyzeté­vel való elégedetlenség. Emiatt fogalmaztam meg azt, hogy azok válnak pá­lyaelhagyóvá, akik egyéni érdekeik érvényesítésére leginkább törekszenek. Czene Gyula: Nem min­denki hagyja el a pedagó­gusi pályát, aki úgy véli, érdekeit máshol jobban tud­ja érvényesíteni. Másrészt több példát lehet arra is em­líteni, hogy tapasztalható a pályára való visszaáramlás is. Csakhogy ezt — mint, ahogyan a pályaalkalmassá­got sem — nem vizsgálta tu­dományos alapossággal és eg­zaktsággal senki... Véle­ményem szerint az érdekek érvényesítésében nem az egyéné a döntő szerep, nem róla kell megállapítanunk az alkalmasságot, vagy annak hiányát. Az érdekérvényesí­tésben maga a mechanizmus az alkalmatlan, az fogta- íogja vissza a pedagógust, csorbította-csorbítja lépten- nvomon az oktatási törvény­ben megfogalmazott önál­lóságot. Mondják, csinálj önálló iskolát, igen ám, csakhogy ennek feltételei egyelőre nincsenek meg. Én azt hiszem, ex cathedra nem lehet kijelenteni semmit, hi­szen minden megállapítás hordoz szubjektív elemeket. Elsősorban ezért irritált ben­nünket a pedagógusok kont­raszelekciójáról és az érdek­érvényesítésről megfogalma­zott KlSZ-titkári vélemény. . Horváth Antalné: Melles­leg, ha a pedagógusok kont­raszelekcióját a végletekig végiggondolom, akkor egy gyógyíthatatlanul beteg tár­sadalomhoz jutnánk el, amit azért állítani — enyhén szól­va — mégiscsak valótlan lenne. Nagy László: Belátom, az érdekérvényesítéssel kap­csolatos véleményem túlságo­san leegyszerűsített formája valóban nem tükrözi a va­lóságos helyzetet. Történeti­ségében nézve, árnyaltabb kép bontakozik ki előttem is az érdekérvényesítési fo­lyamatról. Hangsúlyozom azonban, hogy a sarkított véleménnyel a társadalom mai helyzetéből adódó, a pe­dagógusok egy részében ki­alakuló belső ellentmondás megszüntetésének szüksé­gességére szerettem volna a figyelmet felhívni. Hiszen, akik az iskolákból nem men­tek át más területre dolgoz­ni, azok biztosítják az újabb generációk tudását, és szak­maszeretetből, emberségből jelesre vizsgáznak. Megér­demlik a nagyobb elismerést, és megbecsülést. Ezzel a vitát a magunk részéről lezártnak tekintjük. Sulyok László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents