Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-07 / 32. szám
1989. FEBRUAR !.. KEDD NOGRAD 3 Hozzászólások vitacikkünkhöz Falusi kisválla Hogyan korszerűsítsük a pártmunkát megyénkben? Tőke, merészség és álmatlan éjszakák... Mint emlékezetes, lapunk hasábjain A pártmunka korszerűsítése Nógrádban címmel, január 17—20. között négyrészes cikksorozat jelent meg Tanka László, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese tollából arról, hogy milyen elképzelések vannak a párttagság körében a mozgalmi, szervezeti élet megújítására- A cikk vitairatnak készült, amelyhez eddig is több hozzászólás érkezett — ezeket a rendelkezésre álló terjedelmekre tekintettel — folyamatosan közreadjuk. Egy párt-alapszervezeti titkár szerint Sokan ellenzik a reformfolyamatokai... A mai pártmunka gyakorlatában szerintem a tanács~ talanság, a határtalanság a jellemző. Ezért üdvözlöm a NOGRAD hasábjain nemrég megjelent cikksorozatot, amely égy sor olyan kérdés megválaszolására tett kísérletet, amelyek intenzíven foglalkoztatják a párttagságot. A szerző első helyen fogalmazza meg, hogy a párt képes-e a most zajló folyamatok élére állni ? Kicsit ellentmondásosnak érzem a kérdést, hiszen az MSZMP országos szintű vezetői naponta tesznek olyan kijelentéseket, hogy ami ebben az országban történik az a párt kezdeményezésére, nem pedig ellenére történik. Ebben nem lehet kételkedni, mert mindannyian tudjuk, hogy a májusi pártértekezlet végérvényesen pálcát tört a reformok és a megújulás mellett. Mégis döntő kérdésnek tartom, mert a pártmunka sikere ezen múlik! Nagyon jól tudja valamennyi pártaktivista, hogy a tagság véleménye ma nem egészen ezt tükrözi. Vagy ha egyértelműbb akarok lenni, kifejezetten ellenzi a jelenleg zajló politikai folyamatokat. Ezeket a párttagokat nem könnyű a reformok élére állítani. Az alapszervezeteknek haladék nélkü] tisztázni kellene, hogy kikkel kíván ezen az úton együtt haladni, mert sértő és a programunk sikerére nézve veszélyes, hogy a tagság egy jelentős hányada távol tartja magát a pártélettől. Vagy azért mert nem akar, vagy azért mert nem képes politizálni. Mindkettő rontja a párt hitelét és tekintélyét. A politizálás színvonalának egyik fontos feltétele, hogy milyen szervezeti keretek között megy végbe, de nem ezt tartom meghatározó kérdésnek. A közéletiség ugyanis nem azon múlik, hogy ki hol fizeti a tagsági Érdeklődéssel olvastam a vitaindító cikksorozatot. Az ott leírtakból a munkahelyi, alapszervezeti tevékenységhez, valamint a munkahelyi és a lakóterületi politikai munka kapcsolódási lehetőségeihez szeretnék pár gondolatot fűzni. Munkahelyi pedagógus-alapszervezet vagyunk. Ügy véljük, és ezt tapasztalataink is megerősítik, alapvető feladat egy intézményi pártszervezetnél a hatáskör tisztázása. Kire, mi tartozik, mibe szólhat bele díjat, hanem azon, hogy akar-e a közösségért tenni. Ma is vannak kiválóan tevékenykedő „eljáró párttagok” és vannak a közéletben teljesen ismeretlen helyi párttagok is. Az üzemben dolgozó elvtársunk, aki eddig a gazdasági érdekek szemszögéből „politizált” nem valószínű, hogy egy átigazolási aktussal megváltoztatja eddigi nézetrendszerét. A politizáló párttá válás alapvető feltétele, hogy a vezetés minden szinten partnerként kezelje a tagságot, politikai inpulzusokat adva napjainkban zajló vitákhoz. A tagság szabad akaratára kell bízni, hogy hol kíván párttag lenni. Jó elgondolásnak tartom a községek esetében az ún. vegyes profilú alapszervezetek létrehozását, így a párt- alapszervezet valójában a község politikai centrumává válhat! Itt ugyanis politikai síkon találkozhatnak egyes érdekterületek, melyek közeledésére igen nagy szükségük van a falusi közösségeknek. Korábbi — dogmaként kezelt — eszmerendszerünk nem állta kj az élet próbáját, így a politizáló párttá váláshoz kevés muníciója és lehetősége van a tagságnak. Hozzá kell még azt is tennem, hogy egy olyan tagságnak kell a politikai konkurenciaharcban „helytállnia”, akik évtizedeken keresztül nem voltak hozzászokva a fesztelen vitához. Nem kívánjuk azt, hogy újra minden kérdésben aprólékos határozatok szülessenek, azt azonban igényli a párt tagsága, hogy lényegi kérdések tisztázódjanak, azaz mit kellene tennünk a jövőben, fennmaradásunkért. Meggyőződésem, hogy a szóban forgó cikksorozat jó szolgálatot tett ennek érdekében. Laczkó Bertalan, a varsányi tsz-községi pártalapszervezet titkára az alapszervezet és mibe nem, mit kell kötelezően felvállalnia, képviselnie, és mi az a határ, amin túl már csak felesleges erődemonstráció és pozícióharc folyik. Ebben a kérdésben sok tisztázatlan dolog van jelen a munkahelyi politizálásban. Vélt, és n®m írott jogkörök, hatáskörök keveredése, üzemi, intézményi sokszögek... Ha ezek nem tisztázottak, akkor érdemi munka politikai téren nem igazán lehetséges. Nem támadó, számon- kérő, kivizsgáló, utasító alap. szervezetek kellenek ma a munkahelyeken, hanem segíteni akaró és tudó, a problémákat időben észrevevő. elemző és azt jelző politikai közösségek. Két éve jött létre a tematikus munkaprogramunk, amely már nem általánosságban fogalmazta meg feladatainkat, céljainkat, hanem tételesen, módszert ajánlva, egyénekre szabva, konkrétan. Mert fontos, hogy tudjuk honnan és hová, meddig akarunk jutni? Tudom, ez nem mérhető grafikonon, táblázatokon, de kell valami tampon'1, amin le tudjuk mérni meddig js jutottunk. Ma már azt kérdezzük: meddig mehetünk el a változtatva változásban? Mik azok a szervezeti-működési keretek, amik behatárolják tevékenységünket ? Merthogy ezeknek a „minőségi” változásoknak a leg. alsóbb. de a legfontosabb szintről kell jönnie — az alapszervezettől. Tudom, hogy sok azon alapszervezetek száma, akik valóban érzik a lehetőséget, érzik az új mozgalmi munka szükségességét. Hiszen a gyakorlat nagy tanítómester. Nem íróasztaloknál fedezhetők fel igazán a funkcionális és tartalmi zavarok, hanem a taggyűléseken, a kérdéseknél, a válaszoknál, a vélemények ütköztetésénél. A közvetlen politikai környezettel való kapcsolattartás nem könnyű. Mi úgv gondoljuk, hogy a legnyitottabb politikai erővé kell válnunk szűke,bb és tágabb környezetünkben. És itt vannak a találkozási pontok is a lakóterületi alapszerveze- tekkel és azok munkájával. A párttag tanácstagjaink, a különböző szervezetekben működő aktivistáink, a propagandistáink, a községek kulturális életében aktív tagjaink adnak garanciát a lakóterület segítésére. Hiszen a körzetünkben lévő lakóhelyi — Cered. Szilaspogony, Zabar — alapszervezetek is elindultak az igazi, a valódi politizálás felé. ök is már 3—4 éve indították el azokat a formákat, amelyekben megújulhat a mozgalmi munkájuk. A lakóterület helyi képviselete, a település- fejlesztés figyelemmel kísérése. a konkrét politikai munka, a különböző munkákban ' végzett segítség- nyújtás, a tanácsadás — ezt a célt szolgálja. A mindennapi kis ütközetek idejét éljük, amelyek azonban el- dönthetnek nagy csatákat. Olyan élő munkakapcsolat kialakítására van szükség az irányitó testületek és az alapszervezetek között, amelyben igazi „elvtársként” kezelik egymást. Mert ez a másik garancia az eredményes munkára. Ügy vélem ez irányba indult meg megyénkben és területünkön is a nyitás. Mert ahol a tömegek valóban részesei a döntéseknek, azok a döntések közelebb állnak a tömegekhez. — Korunk — mondják — a vállalkozások kora. Mindenki vállalkozik, szerveződik. Egyesületek, fórumok, ligák kelnek életre nap miint nap. Mi js vállalkozunk, ösz- szefogva mindenkivel, aki ezért az országért akar cselekedni, tenni. A szerződés- kötéskor éppen megújuló, korszerűsödő munkánkból eredően nem mondunk le a „primus inter pares” elvéről. Vagyis úgy politizáljunk, hogy elsők legyünk az egyenlők között. Varga László, a eeredi pedagógus- alapszervezet titkára Szemesnek áll a világ — tartja a régi, örök érvényű közmondás, bár ma sokakat a megélhetés gondja kényszerít arra, hogy vállalkozzanak. Szűcs János portája Nóg- rádmegyerben, nem sokban különbözik más falusi családok háza tájától. Az udvaron autó áll, a ház végében pórázától szabadulni akaró házőrző matat, a nyitott bejárati ajtón kiárad a készülő ebéd illata. Csupán a melléképület közelében egy alumíniumhulladék kupac az ide nem illő részlete a szokott képnek. A házigazdától kapom erre a magyarázatot: KEZDETBEN VOLT A MELLÉKFOGLALKOZÁS — Pár éve, hogy elkezdtem a ponyvalyukszegély- készítést, mint magánkisiparos. Az udvarban van a műhely, ahol a társaimmal dolgozom — mondja. Az előzmény, az első óvatosabb próbálkozás: különböző tömítőgyűrűk készítése volt, még 84-ben. Akkor ezzel a mellékfoglalkozással tett szert egy kis pluszjövedelemre. Aztán, hogy bizonyos fokú jártasságot szerzett az üzleti világban, kiváltotta az ipart, és megpróbálkozott a ponyvalyuk- szegél'lyel. Vezető politikusok és tudósok szerint Kínát a túlnépesedés veszélye fenyegeti. Tavaly július 1-jén 0 órakor 1 milliárd 72 millió lakosa volt az országnak, egy perccel később 37 újszülöttei gyarapodott a lélek- szám. Ha a kínaiak, mondjuk, négyes sarokban akarnának átsétálni Pekingben a Mennyei Béke Kapujának terén, ehhez nem kevesebb mint tíz évre lenne szükségük. ☆ A német eredetű pellengér szó jelentése: szégyenKülönféle egyetemek diák. jai részére népművelési gyakorlatot szerveztek szerte az országban az Eötvös Loránd Tudományegyetem közreműködésével. A korábbi hónapokban elméleti felkészítőn vettek részt az érdeklődők, február első napjaiban pedig félszáznyi honi településen a gyakorlatban isÉN IS ODAÁLLOK.. . — Gépeket vettünk, és persze csináltunk is, mert a pénzünket elvitte a befektetés. — Volt úgy, hogy 1500 forintból kellett kihúzni egy hónapban. — fűzi hozzá a feleség, aki palacsintasütéstől kipirult arccal ül le közénk. — Pedig ha az időm engedi, — másfél éves fiammal gyesen vagyok — én is odaállok a gépekhez. Szűcsék megbízója, a Ka- ramcslapujtői Karancs Termelőszövetkezet vásárolja az alapanyagot, bár ezt és a készterméket is ők szállítják. Az előbbit Székesfehérvárról és Inotáról hozzák, a készárut pedig többek között a Salgótarjáni Ruhagyárba, Balassagyarmatra, Budapestre viszik. AZ ÖTLET NEM ELÉG — Tudja, ebben a mai világban nem látom a biztosítékát annak, hogy befektetés és kockázat nélkül megszerezze az ember azt, amire szüksége van. Például egy házat, otthont, elemi dolgokat. . . Hát így lesz valaki vállalkozó. Az is igaz, hogy csak ötlettel, tőke és merészség nélkül egy lépést sem érdemes tenni. Ismerek én is olyat, aki nálam jobban tudná fa, szégyenoszlop. A középkorban a város piacterén vagy más nyilvános helyen a bűnöst megszégyenítésül egy oszlophoz kötözték, kitéve őt a járókelők csúfolódásának. Nemritkán előfordult, hogy a felháborodott tömeg leköpdöste, bántalmazta is a szégyenfához kötött bűnösöket. E középkori intézményről több kifejezést őriz nyelvünk. Átvitt értelemben ma is lehet pellengérre állítani, kipellengérezni valakit, azaz a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, leleplezni a vétkest. merkednek a lakók életkörülményeivel a fiatalok, ötfős csapat tartózkodik tíz napon keresztül Karancsla- pujtőn és körzetében, a különféle főiskolákról, egyetemékről érkezett lányok-fiúk szociálpolitikai vizsgálódásokat tartanak, érdeklődnek az életviszonyokról, a cigánykérdés megoldásáról, jncsinálrii ezt a munkát, mégsem teszi, mert fél. Hadd tegyem hozzá: tudni kell veszíteni is, vagy ráérezni arra a pillanatra, amikor eljött a profilváltoztatás ideje. Sajnos, lassan mi is ott tartunk. NEM NYUGDÍJAS SZAKMA Ugyanis — mint mondja — ha a honvédségi megrendeléseket leapasztják, csökken a kereslet, s akkor sürgősen valami máshoz kell fogniuk. Mondta is a társainak: vegyék azt is számításba, hogy ez nem nyugdíjas szakma. — Könnyű az iparosnak — jegyzik meg néha-néha a falubeliek, pedig ez sokszor csak a látszat. Belevágni és jól vinni a dolgokat — mindez ugyancsak meg- izzasztja az embert. Vettünk egy házat nemrég itt a faluban — amiben itt lakunk az az édesanyámé — sok pénzt kell rá költeni, amíg kicsinosítjuk. Azért annyit segített nekem ez a „bolt”, hogy nyugodtabb lélekkel vettem fel a 200 ezer forint kölcsönt. Nem panaszkodom, de annyi adósságom, és annyi álmatlan éjszakám még nem volt az életben, mint az elmúlt pár év alatt... Meglepő, hogy a kereken 245 millió lakost számláló USA-ban 3 millió állampolgárnak nincs otthona. Ennek híján csavarognak, a nagyvárosok utcáin „laknak”, csöveznek. Az utcalakók száma New Yorkban a legmagasabb: 60—80 ezer ember él otthontalanul a hatalmas világvárosban. Hetven százalékuk 40 év alatti, minden negyedik katonaviselt, és minden ötödik lakásnélküli főiskolát végzett. Végképp amerikai jellegzetesség: csak tíz százalékuk fehér bőrű, túlnyomó többség néger vagy latin eredetű. terjúvoló módszerrel kérdezik ki a lakókat például a megújulásra, reformtörekvésekre vonatkozó gondolataikról. Képünkön a 79 esztendős Lavai Jánost, karancslapujtői bányásznyugdíjast faggatják a fiatalok. —kulcsár— A ceredi pedagógusok véleménye: Kis ütközetekkel lehet nagy csatát nyerni! — Mihalik — Érdekességek a nagyvilágból Egyetemi diákok Karancslapujtőn
