Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

fx nAnT •£ QDHDT / SPORT % SPORT ^ DrUn 1 Oláh Géza teremlabdarúgó-torna Színpompás foci az e Így februárhoz érve izga- itotf lesz az ember, nem bír magával, várja, jöjjön már egy karakán futballista, vág­ja sutba végre a súlyzót, az expandert, a medicinlabdát, s a többi közérzetromboló segédeszközt, hagyja már a fenébe azt a fránya Cooper- itesztet, álljon a sarkára és igenis, kérje csak ki a szer­tárostól a lasztit, s mutassa meg nekünk, simul-e még a lábfejéhez az a csodálatos 'bőrgolyó! lgv kérünk: kezdjétek végre el. Mert éppen ideje már, hogy hozzáfogjatok, Hisz ti is tudjátok: ere meg ilyesmi ide vagy oda. for­mába kell lendülni de gyor­san, mert közeleg a bajnok­ság, s a meccsen mégiscsak azt díjazzák, aki többször tudja bevenni az ellenfél hálóját! Tegnap Salgótarjánban is bevégezte téli álmát a „ki­rály”, az igazi kedvenc, a foci, s szólította népét, va­gyis híveit, a szurkolóhadat, gyűljenek össze, s adózza­nak egykori kedvencük, az aranycsapat hálóját is őr­ző legendás tarján, kapus, Oláh Géza emlékének egy igazi teremfoci erejéig, ame­lyet klubjai, az SKSE és az SBTC ezentúl minden évben megrendez a városi sport- csarnokban. S a nép, tudván, hogy a nyolc résztvevőtől végre va­lami színpompást lát majd, szép számban megjelent a lelátón. S aki ott volt, az nem csalódott, gólokban gaz­dag, helyenként mutatós megoldásokkal színezett, iga­zi örömfocit láthatott az el­ső napon. Láthatta, miként henge­rel az SKSE, rontva a pász­tóiak további esélyeit, fi­gyelhette, miként produkál manapság egv NB II-es csa­pat (a Jászberényi Lehel nem is hagyott kétséget ké­pességei felől), ízelítőt ka­pott a mindig kemény, cél­tudatos csehszlovák fociból, s a végén a legnagyobb ked­venc. a Stécé játékára vet­hették vigyázó szemeiket. Focifarsang Szécsényben A Szécsényi Városi Tanács, valamint a helyi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ, ma és holnap rendezi meg foci farsang elnevezésű te­re mélab da rú gó-1 o rné ját, az általános iskola tornatermé­ben. A viadalra tizenkét csapat jelentkezett, ezeket három csoportba sorolták. Az első­be a BRG, a TSZ IL, a Szé­csényi öregfiúk, és az Uni­versitas (művelődési köz­pont) került. A második cso­port beosztása: ÉMÁSZ I., S O R O Le Havre-ban a nemzet­közi női sakktorna második fordulójában Mádl Ildikó világossal győzött a francia Julia Label-Arias ellen, míg Verőci Zsuzsa ugyancsak vi­lágossal remizett a bolgár Margaret Voiszkával. További eredmények : Tag- non (francia)—Flear (fran­cia) 0—1 ; Gaprindasvili (szovjet)—Mansi 11a-Mari- nello (chilei) 1—0; Maries (jugoszláv)—Arahami ja (szovjet) döntetlen, Ar- kel] (brit)—Makszimovics (ju­goszláv) 1—0. Az állás: Arkell, Flear 2—2 pont. Gaprindasvili, Mádi 1,5—1,5, Arahamija, Maries, Verőci 1—1, Makszimovics, Mansilla-Marinello, Voiszka 0,5—0,5, Lebel'Arias, Tagnon 0—0. ☆ A Bolgár Vöröskereszt he- gyimentő-szolgálata pénte­ken a sajtóban hívta fel a turisták figyelmét arra, hogy az ország legismertebb téli üdülőhelyein — Borovecben, Pamporovóban, a Vitosán — veszélyessé váltak a sípá­Hungária Biztosító, Posta, Afész. A harmadiké: ÉMÁSZ II., Liget SC, Keverőüzem, TSZ I. A csoportmérkőzések után az 1—2. helyezettek jutnak a hatos döntőbe, összecsa­pásukból a három találkozó győztese kerül be a hármas döntőbe, ahol körmérkőzé­ses rendszerben játszanak a t o r nagy őzei em ért. Szombaton 10 órakor kez­dődnek a selejtezők, vasár­nap pedig 9 órától kerül sor a döntőkre. K B A N lyák. Egyrészt csaknem mindegyik megkeményedett, eljegesedett, másrészt a hó­réteg elvékonyodott, egyes foltokban le is kopott a kö­ves-sziklás talajról, miután gyakorlatilag egész decem­berben és januárban nem esett. Mindezek miatt meg­szaporodtak a síelők balese­tei, amelyek között súlyo­sak, mint arról beszámol­tunk. olykor halálosak is előfordulnak. ☆ Quebecben a kanadai Kevin Spraggett és a szov­jet Artur Juszupov közötti férfi-sakkvilágtoajnoki ne­gyeddöntő 8. játszmája az 51. lépésben döntetlennel zá­rult. így az állás: Sprag­gett—Juszupov 4—4. Mivel a hosszabbítás sem hozott döntést, a két nagy­mester szombaton újra asz­talhoz ül, de akkor már rö­vidített játékidejű (60, 30, 15 perc) partikat váltanak, mindaddig amíg, valamelyi­kük nem nyer. Az első, egyórás játszmá­ban Spraggett vezeti a vilá­gos bábukat. Az örhalmi Hazafias Népfront Mgtsz BURGONYAVÁSÁRT HIRDET az őszi értékesítési árból 2 Ft kg engedményt adunk a február hónapban megvásárolt és elszállított vető­burgonya árából, amíg a készlet tart. Fajták: — korai érésű Cleopátra — középkései érésű Désiré és Rornanó — sárga héjú Bintje. Nagyobb tételű vásárlásnál gépkocsit biztosítunk. Az árengedmény csak a február hónapban megvásá­rolt és elszállított tételekre vonatkozik. napon Vagyis végre hosszú idő után isméi dörzsölhette a tenyerét a lelátó népe. És még két nap hátravan !... Eredmények: SKSE— Pásztó 11—2 (5—2). V.: Marcsok. Gl. : Németh Cs. 3, Tőzsér F. 2, Tóth Zs. 2, Bó- di, Turányi, Rigó, Simon ill. Csépe, Tari S. Jászberényi Lehel—Balas­sagyarmat 10—I (5—1). V.: Marti.nkó. Gl.: Váczi 3, Ba­logh 2. Bukhár 2. Kereszte­si 2, Pásztor ill. Mátyás. Rimaszombat—Recsk 6—2 (3—0). V.: Marcsok. GL: R. Kudlik 2, Ruzsnovy 2, M. Kudlik, Piszár jll. Nagy­laki, Bencsik. SBTC—Salgótarján t’ál. 7—4 (3—3). V.: Gáspár. Gl.: Csikós 2, Veres 2, Tamási, Kölln, Paksi ill. Miklós F., Szabó B., Drajkó, Csongrádi. (Ma reggel 8.30-kor foly­tatódik a program, s tart egészen 19- óráig. Vasárnap 14 órákor kezdődnek a helyosztók.) — Balás — Budapest Sportjáért díszplakett a Polgár szülőknek A „bennfentesek”, a csa­lád ismerősei, barátai szá­maira nyilvánvaló, hogy a Polgár lányok — Zsuzsa. Zsófia és Judit — immár évek óta tartó sikersorozata elképzelhetetlen lenne az ideális családi háttér, a pél­dás szülői gondoskodás nél­kül. A Fővárosi Tanács vezetői úgy gondolták, a „sakkszü­lők” is megérdemlik, hogy jusson nekik is valami abból a reflektorfényből, amely lá­nyaikra hull. Ezért a „Buda­pest Sportjáért” díszpláket- tet adományozták Polgár Lászlónak és feleségének, amelyet pénteken Leh.oczky István, Budapest Főváros Tanácsának elnökhelyettese nyújtott át. Röplabdázó-reménységek Romhcmyból Kilenc kérdés, huszonhét válasz A Romhányi Kerámia NB II-es csapatának összeállítá­sából régóta nem hiányzik három fiatalember neve. A bajnoki és kupamérkőzések­ről szóló tudósításokban rendszeresen olvashatjuk Tajti Gábor (23 éves. 195 cm magas). Stvorecz Tamás (19, 183) és Pasztorális Attila (19, 185) nevét. Ök hárman a romhányi röplabdázás fel­fedezettjei, akik megfelelő hozáállással, szorgalommal és kitartással még sokra vi­hetik. A fiatalemberekkel pálya­futásukról, terveikről be­szélgettünk. Kérdéseink mindegyikük esetében azo­nosak voltak. És a válaszok? A „vallatásból” kiderül. — Mikor és hol ismerke­dett meg a sportággal? Tajti: — Salgótarjánban, a Budapesti Üti Általános Iskolában. 12 éves korom­ban, Bátyám is röplabdá- zott, így ő is segített, hogy közelebb kerüljek a sport­ághoz. Stvorecz: — 14 éves ko­romban Romhányban sajá­títottam el a sportág alap­jait, de igazán középiskolás éveim alatt, a szécsényi Nógrádi Sándor Mezőgazda- sági Szakközépiskola diák­jaként szerettem meg. Pasztorális: — 12 évesként, amikor Romhányban meg­kezdődött az utánpótlásko­rú akkal való rendszeres fog­lalkozás. — Ki volt az az edző, aki megismertette a sportág alapjaival? Tajti: — Monori István. Stvorecz: -t- Kovács Ba­lázs. Pasztorális: — Kovács Ba­lázs. — Pályafutásának eddigi állomásai? Tajti: Salgótarjáni TC, Salgó Öblös SC, Romhány. Stvorecz: — Szécsény, Romhány. Pasztorális: — Romhány­ban kezdtem, azóta is itt sportolok. — Van-e példaképe a sport világából, milyen poszton szeret játszani? Tajti: — Buzek a példa­kép és minden ponton szíve­sen szerepelek, csak a cse­repadot ne kelljen koptatni. Stvorecz: — Elsősorban a védekezés területén szeretek játszani. Olyanon, hogy pél­dakép, még nem gondolkod­tam. Pasztorális: — Szeretnék olyan nyugodt lenni, mint a Forma—1-es autóversenyző, Alain Prost. Egyébként ked­venc helvem a hátsó közép­játékos posztja. — Melyek az erényei a röplabdában, miben kellene még sokat fejlődnie? Tajti: — Magas termetem nagy pozitívum. Ütőtechni­kában és súlypontemelke­désben van a legtöbb javíta­nivalóm. Stvorecz: — öndicséret nélkül mondom, hogy a küz­deni tudás, az akarat a legnagyobb erényem. Hiá­nyosságok? Pontatlan üté­sék, labdabiztonság... Pasztorális: — A mezőny­munkából megfelelően ki­veszem a részem. Javulnom kell a helyzetfelismerésben és a helyezkedésben. — Legkedvesebb emléke pályafutásából? Tajti: — Az 1984-ben Gyöngyösön rendezett tor­nán a legjobb feladó címet nyertem. Stvorecz: — 1988 tavaszán a MAFC elleni bajnoki meccsen minden megoldásom bejött ésez felejthetetlen. Pasztorális: — Az 1983-as debreceni országos úttörő- olimpián való részvétel a ' legemlékezetesebb. — Legjobb barátja a csapaton belül? Tajti: — Stvorecz Tamás. Stvorecz: — Fodor Ákos. Pasztorális: — Tajti Gábor. — Tervei? Tajti: — A magánéletben fontos állomás előtt állok. Nyáron nősülök. A sportban szeretnék eljutni az NB I-be. Stvorecz: — NB Les já­tékos akarók lenni. Előtte azonban a sorkatonai szol­gálatot kel] letöltenem. Pasztorális: — Azt várom magamtól, hogy megbecsült ember legyek egy-egy közös­ségben, később majd jó családapa, no és ami fon­tos: a csapat biztos tagja. — Mit vár csapatától, a Romhányi Kerámiától a ta­vaszi szezonba? Tajti: — Dobogóra kell jutni. Stvorecz: — Második, vagy harmadik helyre tak­sálom a gárdát. Pasztorális: — A tudá­sunknak megfelelő helyet foglaljuk el ! Reznicsek László Háttér Rendhagyó beszélgetések Egyesületi vezetőkkel, edzőkkel, sportolókkal való beszél­getéseken egyre gyakoribb téma a pénz. E jelenségen — ha egyáltalán annak nevezhető — nincs csodálkozni való. A pénz, a fizetések nagysága nem csupán a sportban je­lent napi vitákat, eszmecseréket. Amíg azonban az utcán, a boltban, a piacon stb. az állampolgár a növekvő árak miatt bosszankodik, addig a sport pénzügyeinek tárgyalá­sakor a támogatások összege, az egyesületek finanszírozá­si rendszere,, a központi javadalmakból való részesedés, a 'éma. És ez nem baj! Mégis, személyes tapasztalataim, a min­dennapi munka — a sok találkozás, beszélgetés szakembe­rekkel, sportolókkal — „valami” hibára mutat. No nem a pénzügyek terén, mégcsak nem is a pénzek elosztásában. Néhány edző, sportvezető szemléletében. Nem szerencsés az általánosítás, a jelenség megértéséhez mégis erre van szükség- A személyek, a véleménynyilvá­nítók neve most nem fontos. Amúgy is sértődékenyek ma­napság az emberek, miért feszítsük hát tovább a húrt? Egyébként is, a jelenség a lényeg. Nem múlik el hét anélkül, hogy ne hallanám: „Hát nem borzasztó! Minden pénzt a kézilabdázókra fordítanak, mi pedig aránytalanul kevés támogatást kapunk!” Ezt mond(hat)ja például egy kajak-kenu edző. Az asztalite­niszezők mestere meg a focistáktól sajnálja a pénzt, mond­ván, igazságtalan a támogatások összegének elosztása. Szép sorban szinte minden — a megyénkben űzött — sportágat felsorolhatnánk. „Saját” területéről mindenki­nek elismerő a véleménye, a többi sportág ellenben — és ez újfent sajátos felfogás — többnyire mit sem ér! A be­szélgetések aztán odáig jutnak, hogy már-mór döntőbírói szerepet kellene átvenni az újságírónak. Ezt viszont nem teheti: manapság nem a lapkiadó-vállalatok és a szerkesz­tőségek osztják el a sportra fordított támogatásokat és nem is ők minősítik a szakosztályokban folyó munkát. Legutóbb, az eredményeket és pénzeket firtatva egy atlétaedzővel beszélgettem. A diskurzus rendhagyó módon kezdődött. Egy korábbi írásomért megkaptam a magamét- Jutott is gyorsan eszembe Petőfi Sándor egy versének gondolata: „Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz.” Gyorsan elfelejtve az edző közel sem dicsérő szavait, hallgattam tovább eszmefuttatását. Nem hiányzott az ő mondandójából sem más szakág, sportág bírálata- Most csupán azért szükséges a konkretizálás, mert a sporthoz ér­tő ember valószínűleg elhiszi: összehasonlítása nem az „igazi.” A salgótarjáni sífutók eredményeit, „népszerűsítését” vette górcső alá. Azét a sportágét, melynek három nógrádi képviselője a jövő heti biatlon-világbajnokságon is részt vesz. Persze nem éremszerzési eséllyel, de ott lesznek a sportág idei legnagyobb világtalálkozóján! És milyen vé­leményt kapott a sífutás az atlétaedzőtől ? Röviden annyit, hogy vajmi keveset ér, s biztos abban, ha atlétái lábára sí­futólécet csatolna, és összemérnék erejüket a sífutókkal egy percig sem lenne vitás, ki, kik nyernének! Az összehasonlítás meglepő. Olyan versenyről ugyanis még nem hallottam, melyen asztaliteniszezők vívók ellen játszanak kupameccset, vagy netán tekézők úszókkal har­colnak bajnoki pontokért. Persze előfordulhat, hogy kis megyénk úttörő szerepet vállal az ilyen összecsapások meg­szervezésében, s hamarosan sor kerül az atléták és sífutók közötti biatlonversenyre. A baj ott van, hogy ezáltal sem az imént említett két, de a megyénkben „honos” többi sportág eredményessége sem változik. És ezáltal a támogatások összege sem! De ha mégis így történne, alaposan átgondolnám Petőfi mér idézett szavait... Vaskor IftVáa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents