Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

Tisztelet Szalay Lajosnak Nyolcvanéves a több évtizedes külhoni bo­lyongás után tavaly Miskolcra hazatért Szalay Lajos, a modern 'magyar grafika világhírű mes­tere. Csak a szerencse hiányzott ahhoz, hogy nevét ma kontinensek visszhangozzák, mint kegyesebb csillagzat alatt született kortársaiét, Picassóét Daliét. Szalay Lajos szárnyalását azonban megszabta indíttatása, az állandó harc a sorsszabta hatalmas erők ellen. Elhagyta a hazát fiatalon, tehetsége teljében, de a kül­honi állapotokba beleilleszkedni nem tudott. A sehol se otthon keserű érzése, az állandó ké­szenlét az erőszak elleni tiltakozásra, az együtt­érzés, a szolidaritás 'az éhezőkkel, a meggyö- törtekkel, az üldözöttekkel, mely már itthoni mű­veiben is jelentkezett, évtizedek során az expressziv parokszizmusig fokozódott, világhirűvé tette grafikáit. 1909. február 26“án szüle­tett a Zemplén megyei Űrme­zőn. 1927-től 1935‘iq a buda­pesti képzőművészeti főisko­lán végezte tanulmányait. 1941-ben kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban. Ekkor je­lentkezett nagy hatású könyv­illusztrációval, amelyek egy csapásra ismertté tették nevét egyebek közt a Villon-kötet, Cervantes Don Quihote, Dosz­tojevszkij Karamazov testvé­rek című alkotása. A fiatal ti­tán forradalmasította a magyar grafikát, munkái oly elemi ha­tással voltak kortársaira, mint Kondor Béláéi a hatvanas években. Örök témája az ember volt, az ember küzdelme a sors ellen, önmaga ellen. A fekete-fehér grafikára specializálta magát, annak egész eszköztárát mesterfo­kon műveli. Kifejezőeszköze a toll és a tus. Monumentális kompozícióira legjellemzőbbek a szélsőséges, bravúros rövi­dülésekben ábrázolt expesszív figurák, amelyek már helyze­tükkel is kifejezik a mondani­való drámaiságát, ritkán sze­mérmes líráját. Egész életében szigorú etiká­val csak olyan feladatot vól­: i f : í: , Részlet a művész Dózsa-sorozotából Iáit, mellyel azonosítani tudta magát, csak szabad grafikát készít, ami lehetőségeit nagy­mértékben behatárolta minde­nütt. A nélkülözés és küzde­lem fiatal kora óta sorstársa lett. A hír, a külhoni dicsőség Szalay Lajos portréja sem boldogította, ő mindig ha­za tekintett, bármerre járt. A II. világháború után Pá­rizsban találjuk, majd viszon­tagságokban bővelkedő út­ja Argentínába vezetett, ahol 1949-től a tucumani művészeti akadémia, 1958-tól pedig a Buenos Aires-i képzőművészeti főiskola tanára volt. 1960- ban New Yorkba költözött. Stílusa már a negyvenes évek­ben kialakult, az elmúlt évti­zedekben csak mondanivalója mélyült el, a kifejezésmód lé­nyegesen nem változott. Pi- cassón kívül más művész nem is hatott rá, ha csak Goyát nem érezzük hasonlónak hoz­zá a mondanivaló mélységei­ben, a rajzokból kiáradó in­dulatok szenvedélyességében. Ő kortársainak, leginkább pedig a magyaroknak akart fáklyája lenni. Budapesten csak 1972-ben nyílt fergeteges sikerű gyűjteményes rajzkiállí- tósa a Magyar Nemzeti Galé­riában. Ezt követően adta ki a Magyar Helikon Kiadó 1976- ban New Yorkban megjelent főművét, a Genezist. Brestyánszky Ilona Hírünk a világban Drégely emlékezete „Szép helyen áll. Jobbra az'egvmást sűrűn váltogató hegv-völgy képezte hullámok fölött látni a Nógrád csúcsát, a Dunára dűlő hegyeket, Na­szály széles bérceit, a kör­nyék menkőfogóját. Szandát, a bujáki magaslatokat s a sötét Mátrát. Innen balra kéklenek a besztercei he­gyek, melyek félkörben ka­nyarodnak le a csábrági hegycsoport délkeleti sarká­ig." A hangulatos,, szép le­írás Drégely várára vonat kozik. Szerzője, a vidék iga­zi, avatott ismerője — Mik­száth Kálmán. Drégely Árpád-korabeli te­lepülés, várát már a XIV. században említi egv okle­vél. Az erősség a XVI. szá­zad közepén kap staratégiai fontosságot: a három részre szakadt ország végvárrend­szerének kicsiny, de fontos láncszeme. Kapitánya Szondi György, aki 1552-ben halált- megvető bátorsággal néz szembe az elsöprő túlerőben lévő, török támadó haderő­vel. Maroknyi serege élén, utolsó leheletéig védi a rá­bízott erődítményt. Helytállásának Arany Já­nos állította a legszebb em­léket, Szondi két apródja cí­mű költeményével, s — a kortárs — Tinódi Lantos Se­bestyén mellett — megéne­kelte tettét Kölcsey Ferenc és Czuczor Gergely is. De nemcsak az irodalom nagy­jai helyezték el képzeletbeli koszorúikat a drégelyi hős emlékezete előtt. .. Budapesten 1912-ben, a Teréz körúton nyílt meg a Britannia (ma Béke) Szálló. Alagsorában a harmincas évek elején alakították ki a hangulatos Szondi Sörözőt, amelyet Haranghy Jenő szí­nes üvegablakai és történel­mi tárgyú festményei díszí­tették. Amikor 1985-ben tel­jes felújítás mellett, részben át is építették a hotelt, új helyre került az étterem. Az emeletre került vendéglő fa­lát két nagyméretű Ha­ranghv-festmény díszíti. A kisebbiken Szondi búcsúzik vitézeitől a kitörés előtt, míg a másik az oroszi pap és a várkapitány Arany János által megénekelt találkozá­sát örökíti meg. De nemcsak festmények ékesítették a szállót. Az épü­let sarkán 1939-ben szobor­fülkét alakítottak ki, és eb­be Bory Jenő Szondit s két apródját ábrázoló szobor- csoportját helyezték. Bizony, nem volt valami sikerült al­kotás: inkább kéf, szomorú gyerektől kísért, fáradt, öreg apókát ábrázolt, mintsem haláltmegvető bátorságú had­vezért. .. A II. világháború apoka­lipszise Budapestet sem kí­mélte. Mire elült a fegyver- dörgés; romokban hevert a főváros. Megannyi művésze­ti emlékkel együtt, odave­szett Bory munkája is. Ám Drégely emléke nem merült feledésbe. Az elpusztult szo­borcsoport helyére, gyönyö­rű, színes mozaikot terve­zett a szálloda „házi művé­sze”, Haranghy Jenő. A ház sarkán, Szondi életrfagyságú alakja, mellette a vár ostro­mát őrző jelenetek és Arany János verssorai idézik a tántoríthatatlan helytállás példáját. A kapitány páncé­los alakja alatt, a következő sorokat olvashatjuk: Szondy György 1552'ben életét áldozta ja hazáért. Drégely várát védte az ostromló török ellen. Csodálatra méltó hősies­sége visszaadta a nem­zetnek hitét önmagában. mI Az ő hősi emlékének állítottunk e helyen 1939- ben szobrot, amely 1945 ben, az ostrom 1 idején elpusztult. Isten óvja ez emlék müvet és e fiázat. Britannia Szálló és Szon­dy Söröző. 1947. A szép mozaik — amely ma is teljes szépségében pom pázik a Béke Szálló falán Rácz Márton építész kivite­lezésében készült. Szondi emlékét kutatva, a Kodály körönd felé visz az ütünk. Egy hatalmas platán fa árnyékában, három más hadvezér társaságában, itt állították fel Marton László bronzszobrát. „Kemény ki­állásában, felvetett fejében tekintetében pátosz van mely / ugyanúgy következik az alak emberi karakteré­ből, mint formálásából” — írja az 1958-ból készült al­kotásról Heitler László mű­vészettörténész. A bátorság, a helytállás sohasem hiábavaló. Drégely ez a kicsiny, nógrádi vár örökre beírta nevét a ma gyár történelem dicsőség­könyvébe. Ne feledkezzünk meg róla ma sem. Prohászka László SZENTM1HÁLYJ SZABÓ PÉTER: ESTE Este van, tudom. Este {van, érzem. A világ estéje, és toz enyém. Tudom, máshol nappal van éppen, de most \én ülök a csend fenekén. A kép majdnem idilli: könyvek sora p polcon, lábamnál a {kutyám, egész nap ragozhattam a birtokos személyragotf gyermekem, feleségem, házam, a hazám. Hálás Vagyok érte. Csak a sorsnak, hogy engedélyez néha szünetet: évente lecsendesedik a világ, amikor 0 egyszer megszületett. De Imost szenet kell rakni a tűzre, nem összkomfortos még ez a csend, robbantgatják a jövőbe vezető utakat, szabotálják a rendet idebent. Am <ez az este meghatároz. Érzem. Más leszek tőle megint. Lenézek a Város fényeire. Országos iköd készül odakint. \ KISS BENEDEK: DISZNÓÖLÉS A tél torkából iszakad a hó, köhögés rázza: fagyos légáramlatok sivitanak, mintha elaggott, beteg itüdöből tör )föl a végzet köszörűjén fent vérpárás sipákolás, mintha ledöntött, lábával eget karmolászó hatalmas ártány fúj bugyborgó vérhabot,' mikor már hurkás Itokája táját meglyuggatta a kés. Déli meg nyugati ciklonok kése leszúrja mihamar az agyaras tél-kantl Érzem már: nagy pörkölésre készül március: ^mandulák öngyújtói tüzet csempésznek majd minden fára', kigyúlnak rétek, lar bozótok, csonkolt gyümölcsösök, s az ég hasát nyaldosó virágtűz-lobog&i leperzsel napjainkról minden jégszilánk-serté:. CSANÄDY JANOS: KORRÓZIÓ 1980 Tágra­meredten figyeli: hogy irtják belőle a természetet. Savas esők marta, kivörösült fenyő­fának érzi magát egy léten- inneni Icsodálatos parkban. Ki látott ilyet — ilyet ki látott? Almában valahol a szigligeti kastély belső homlokzatával szembenéző roppant vörösfenyö leszáradt árnya < kísérti... Ki érti? Ki érti? Ki érti? ETES1 DEÁK LASZLO: ESTÉZÉS Téli estéken, amikor leszállt a nap, az asszonyok tengerit morzsoltak, s a férfiak bort iszogattak, és pipázgattak. Az asszonyok körülülték a csikókályhát, a férfiak elfoglalták az asztal mellett a lócát. Amit a férfiak meséltek, már sokszor elmondták. Minden télen újra kitalálták. Kanadát megjárt öregek elmondták, milyen a honvágy. Tőlük hallottam először tengerről, hajókról, kalandról. Az asszonyok pusmogtak rontásról, gyógyításról.

Next

/
Thumbnails
Contents