Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-24 / 47. szám
2 NOGRAD 1989*. FEBRUAR 24.. PÉNTEK Grósz Károly fogadta Laurent Fabiust Vállalni a politizálás kockázatát Ágh Attila politológus a «foltozásokról (Folytatás az 1. oldalról.) kony szocialista társadalom megteremtését szolgálja. Az MSZMP ebben, 'a munkában számít a társadalom minden rétegének alkotó részvételére, a közös gondolkodásra és cselekvésre. Laurent Fabius elmondta, hogy Franciaországban nagy érdeklődéssel és rokon, .szenvvel figyelik a történelmi léptékű magyarországi változásokat. Sok sikert kívánt az MSZMP főtitkárának a politikai és gazdasági reform egymással ossz. hangban levő, következetes (Folytatás a 1. oldalról.) összefüggéseiről. Mint mondotta, a pártszervezeteknek azzal kell számolniok, hogy az országos döntések, folyamatok hatásai a megyében is jelen vannak. A politikai munka ma változatos terepen folyik. Biztonsággal kell járni mindegyiken. Minél jobban alkalmazkodunk a körülményekhez, minél biztonságosabb a járásunk, annál gyorsabban haladunk előre. A tömegtájékoztatásnak jelentős szerepe van ebben a folyamatban. A tömegkommunikációs eszközök azonban nem helyettesíthetik az okos szavaikat, az érvelő és meggyőző vitát, a rendszeres eszmecserét a párttagsággal, a lakossággal. Ez ugyanis mindig nagy hatással volt az emberekre. Ezt kell hát újrateremteni, mert az MSZMP így őrizheti meg hegemón szerepét a létrejövő pártok sokasága közepette is. A vitában Czinke Ferenc, a Salgótarjánban élő Mun- kácsy-díjas, érdemes művész azt hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság ma a párt legfontosabb ügye, a megújulás nélkülözhetetlen feltétele. A nyíltan politizáló párt* tudja ugyanis megnyerni a tömegeket reformpolitikája mellé. Ehhez világos program kell, megalapozott döntések, hogy az emberek értsék, mit akar a párt. Somo- di György, a Vegyépszer salgótarjáni gyárának technológusa a kábeltelevízió és a regionális stúdió kialakításának lehetőségeit tudakolta. Vincze János, a Szak- szervezetek Nógrád Megyei Tanácsának titkára pedig arról szólt, hogy a politikai intézményrendszer reformjának, a szocialista demokráciának természetes velejárója a nyilvánosság. Változtatni kell azon a gyakorlaton — mondotta, — hogy a döntések többségében a lakosság, a párttagság kész tényekkel találja magát szembe. Ezért javítani szükséges a döntés előtti nyilvánosságot. A csernobili atomerőművet is felkereste ukrajnai látogatásának negyedik napján Mihail Gorbacsov -—jelentette a moszkvai rádió. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke a három évvel ezelőtti katasztrófa színhelyén, az egyik működő ener. giablokk szakembereivel beszélgetett. Az erőműből a szovjet vezető ellátogatott abba az új városba, amelyben energetikusok alkotják a lakosság zömét. A város ma még nem szerepel a térképeken. Mihail Gorbacsov a város lakosaival beszélgetve, a csernobili katasztrófa számos tanulsága közül különösen fontosnak tartotta a jövőre nézve, hogy az enerfolytatásához, a magyar gazdaság teljesítményének növeléséhez. A mai Magyarország stabil, demokratikus fejlődése a francia és a magyar népnek egyaránt érdeke — hangsúlyozta a politikus. Grósz Károly és Laurent Fabius fontosnak ítélte a magyar—francia kapcsola-, tok sokrétű fejlesztését, ami új hagyomány alapját vetheti meg mindkét ország külpolitikájában. Grósz Károly megerősítette: korábbi me g h ív ásu nkn ak megfelel ő - en, szívesen látjuk hazánkKaszás Istvánná, a Mátra- verebély.i Általános Iskola igazgatója azokról a gyors változásokról szólt, amelyek a politikai, társadalmi életben zajlanak, amelyek jó részével értetlenül állnak szemben a nagy mozgalmi tapasztalattal rendelkező párttagok is. A közösségekben élénkült a vita, amely nem mentes az indulatoktól sem. Fostosnak tartotta, a tömegpoilitikai munka javítását, az alapszervezetek folyamatos informálását. Le- tovai Ildikó, a Hazafias Népfront Nógrád Megye; Bizottságának titkára a párttagok nyílt, őszinte tájékoztatását, a velük való rendszeres véleménycsere szükségességét hangsúlyozta. Felhívta a figyelmet a területi munka növekvő jelentőségére. s ebben a tömegkommunikációs eszközök, közte a ynegyei lap rendszeresebb jelenlétére. Juscsák György, a Központi Bizottság tagja, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója többek között elmondotta, a párt szempontjából fontos, hogy részt vegyen minden olyan döntésben, amely a társadalom különböző területeit, csoportjait érinti. Ilyen összefüggésben szólt a Központi Bizottság, a megyei pártbizottság és az alapszervezetek tevékenységéről, a pártvezetés és a párttagság közötti bizalom erősítéséről, a párt készülő programjáról, s a bizalomról. hogy a feladatokat ki-ki a maga helyén jól oldja meg. Dr. Bandur Károly a nyilvánosságot történetiségében, a múlt, a jelen és a jövő vonatkozásában vizsgálta. Kiemelte, hogy a nyilvánosság a demokrácia létformája. A teljes mértékű információcseréért szállt síkre, hiszen — mint mondotta — a részleges tájékozottság és tájékoztatás nem teszi lehetővé a szemlélet, a gyakorlat változását. Dr. Horváth István, a Nógrád megyei múzeumi szervezet igazgatója arról szólt, hogy a getika, különösen az atomenergetika 'fejlesztésében szoros és szerves együttműködés jellemezze az erőművi szakemberek, tüdősök, más illetékesek munkáját, döntéseikben legyenek te. kintettel a komplex követelményekre, az üzembiztonságra, környezetvédelemre. Csütörtök délután Mihail Gorbacsov Kijev egyik kul- túrközpontjiában a város és a terület munkásainak, parasztjainak, párt- és tanácsi aktívájának képviselőivel, közéleti, tudományos és mű- ■ vészeti személyiségekkel, veteránokkal, fiatalokkal és katonákkal találkozott, A találkozón Gorbacsov beszédet mondott. ban Francois Mitterrand elnököt. Laurent Fabius üdvözölte és támogatásáról biztosította a magyar fél ja. vaslatai.t a gazdasági kapcsolatok új lehetőségeinek feltárására, a magyar és francia vállalatok érdekeltségének elmélyítésére, az emberi kapcsolatok bővítésére, a kultúra, a nyelvoktatás terén való együttműködés fejlesztésére. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Christiane Malitchenkq, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövete. nyilvánosság középpontjában a politizáló ember kell hogy álljon. Tájékozottságuk, felkészültségük alapvetően. meghatározza, hogy ismerjék, elfogadják a politikai döntéseket, azonosuljanak azokkal, közreműködjenek végrehajtásukban. A nyilvánosság gyakorlatához kérni kell a tudomány, mindenekelőtt a társadalomtudomány, a történelemtudomány segítségét. Jászai- Nagyné Hajducsek Izabella a bátonyterenyei városgazdálkodási vállalat párttitkára a nyilvánosság és a társadalmi csoportok összefüggéseiről, így a munkás- osztály helyéről, szerepéről szólt a társadalom életében. Mint mondotta, erre a jövőben nagyobb figyelmet szükséges fordítani. A megyei pártbizottság — az összefoglalót követően — az állásfoglalás-tervezetet, a szóbeli előterjesztést egyhangúlag jóváhagyta. Ezután határozatot hozott a megyei pártbizottság és szervei feladatköréről, szervezeti felépítéséről és munkarendjéről, módosította hatásköri listáját, kialakította és elfogadta 1989. évi üléstervét. Mindezekhez Szalai László, a Nógrád megyei pártbizottság titkára mondott szóbeli indoklást. Majd Devcsics Miklós, a Nógrád megyei párt- bizottság első titkára a Központi Bizottság február 20— 21-i üléséről tájékoztatta a résztvevőket. Ezt követően került sor a megyei pártbizottság tanácsadó testületének megválasztására. A testület vezetőjének Juscsák Györgyöt, helyettesének pedig Horváth Istvánt választották. A tanácsadó testület további tagjai: Demus István, dr. Gyöngyösi István, Herczeg- né Varga Ilona, Kalocsai Attila, Klug Nándor, Krätsch- mer Lajos, Kollár József, Radván Mihály, dr. Rózsa György, Szabados István és Zsédely Lajos. Mint ismeretes, a kormány szóvivője szerdán bejelentette; a március 1-jére tervezett víz- és csatornadíjemelést elhalasztották. Ennek hátteréről kérdezte meg az MTI munkatársa Szikszay Béla államtitkárt, az Országos Árhivatal elnökét. — A kérdés nem vesztett aktualitásából, a kormány továbbra is úgy tartja, hogy az új víz- és csatornadíjak bevezetése elengedhetetlen, mondta az államtitkár. Mindenekelőtt azért, mert a fogyasztók jelenleg a tényleges önköltségi árnak körülbelül csak 15—20 százalékát fizetik meg. Az új tarifák a takarékosabb felhasználásra ösztönöznének. Ugyanakkor a megemelt tarifák beveze— ön a Valóság című folyóirat 1988. szeptemberi számában megjelent, Az új múlt című tanulmányában a neosztálinizmus természetrajzát vizsgálja. Véleménye szerint a társadalomtudományok mennyiben ludasak abban, hogy régiónk nem tud kilépni a szocializmus sztálini koncepciójából? — Az bizonyos, hogy leegyszerűsítés lenne azt mondani: az egyik oldalon ott van a vétkes hatalom, a másik oldalon pedig a szűz tudomány vagy a szűz művészet. Válsághelyzetben a sztálinista politikai hatalmi döntési központ elég durván és elég közvetlenül rendeli maga alá a társadalmi rend többi tagját. Válságmenites időszakokban pedig a társadalmi életnek ezek a területei hasonulnak a politikai hatalom döntési szférájához: ugyanolyan belső struktúrákat alakítanak ki, ugyanúgy egy elitjel- legű képződmény jön bennük létre, ugyanúgy elszakad a tudomány és a művészet civil társadalma a tudomány és a művészet hatalmától. Magyarán kettős hierarchia alakul ki az élet minden területén. A hatalom nemcsak a gazdaságban, szereti a minél nagyobb, annál szocialistább elvet, hanem a társadalmi élet minden területén nagy alakzatok kialakítására törekszik, mert ilyen módon kevés ember által nagy tömegek ellenőrizhetők. A jól ismert filozófiai kifejezéssel élve ugyanolyan elidegenedés megy végbe a tudomány és a művészetek művelői és vezetői között, mint az egész életben a civil társadalom és a politikai hatalom között. A szocializmus lenini formájában és annak végérvényesen deformálódott sztálini formájában a forradalmi pillanat a társadalom strukturális, meghatározottságává vált, aztán saját logikájánál fogva tovább pörgött. Tehát amit Lenin még bürokratikus kinövésnek tartott, az vált a rendszer lényegévé. Ma már látszik, hogy ez egy olyan társadalmi rendszert alakított ki, amiről csak egyet lehet mondani: n.em működőképes. Tehát annak a ha- talomgyakorlási formának, amely a hatalmi viszonyok közös nevezőjére von minden társadalmi szférát és így homogenizálja őket — ezt próbáltam extenzív hatalomgyakorlási módnak elnevezni —, nem egyszerűen politikai, gazdasági vagy morális kritikáját kell adnunk, hanem rá kell mu- atnun.k, hogy egészében tésével pontosan mérni kell, ki mennyit fogyaszt. Amikor körülbelül fél évvel ezelőtt az új tarifákról szóló döntés megszületett, az érintett tárcák és hatóságok vezetői megvitatták az emelés várható hatásait, technikai feltételeit, úgy tűnt, műszakilag is megoldható a lakásonkénti igazságos mérés. Most mégis kiderült, nem mérték fel kelíően a helyzetet, mert a körülbelül 4 millió magyarországi lakás egynegyedénél — elsősorban az új házgyári telepeken — több százezer bérlakásban nem lehet megoldani a pontos mérést. — A Minisztertanács a halasztással egyidejűleg úgy határozott, hogy ezentúl az képtelen a társadalmi folyamatok normális és észszerű szabályozására. — Miben látja annak okát, hogy az ’56—57-es fordulat nem volt képes átlépni a sztálinizmuson? — Elsősorban abban, hogy csak a hatalomgyakorlás formai mozzanatai változtak meg. Az 56/57-es fordulat felszínen maradó jellegére utal az is. hogy a felső vezetés tulajdonképpen érintetlen maradt. Egy maroknyi ember ugyan kikerült a hatalomból, némileg átszerveződtek az erőviszonyok, és változott a stílus is. Ez természetesen nagy megkönnyebbülést jelentett az ország lakosságának. Űj mozzanat volt a magyar politikában, hogy a párt vezetése a hatvanas évek tapasztalatai alapján megpróbált kiépíteni egy olyan érdekbeszámítási rendszert, amely az egyes társadalmi rétegek érdekeit szimulálta. Bár ez a mechanizmus egy működőképesebb rendszert tett lehetővé, mivel valamennyire átlátszottak a valóságos értékmozgá. sok, a hangok ,.fölhallatszottak”, volt visszacsatolási rendszer. Ez a mechanizmus azonban mindazok hangjának felerősödésével, akik a munkás- osztály nevében, de annak valóságos érdekeivel ellentétben a múltat akarták megörökíteni, a hetvenes évek folyamán megkövesedett, működésképtelenné vált. — ön azt írta említett tanulmányában, hogy „csak új arcok képesek hitelesen és érdemben képviselni az új politikát”. Miért tartja a politikai megújulás egyik kulcskérdésének az. új típusú politikusok megjelenését? — Mert ma olyan politikusokra lenne szüksége a pártnak, akik nem járták ki a konzervativizmus vezérkari akadémiáját, akik innovatív módon képesek reagálni a problémákra, akik önálló személyiséggel — önálló arccal — rendelkeznek, amelybe a személyes felelősség mozzanata is beépül. A Havasi-jelenséget ebből a szempontból nagyon jellemzőnek tartom. Havasi Ferenc emlékezetes rádióinterjújában nem azt fájlalta, hagy kiszavazták a Központi Bizottságból, hanem azt. hogy azokkal együtt, akik ellen harcolt. Ez csattanós bizonyítéka annak, hogy amíg nem ismerjük politikai vezetőink arculatát, addig — a legfelsőbb pártvezetés szűk újonnan épülő házakban meg kell teremteni a lakásonkénti mérés feltételeit, továbbá azokon a területeken is, ahol rehabilitációk, rekonstrukciók folynak. A halasztás ebben az évben körülbelül 3—3,5 milliárd forint kiesést jelent a költségvetésnek. A kormányzati szervek éppen ezért keresik annak módját, miként ellentételezhetik ezt a hiányt, hiszen a tétel eddig költségvetési bevételként szerepelt. Arra a kérdésre, hogy mikor vezetik be az új tarifákat, Szikszay Béla úgy válaszolt; annak időpontja ma még bizonytalan. (MTI) körét leszámítva — eligazodni sem nagyon tudunk a párt ügyeiben, mert elmosódik a választóvonal a reformpártiak és a reformellenesek között. — Amit ön most elmondott, az felveti a párton belüli platformszabadság kérdését. Ezzel szemben —, bár a KB mellett működő politikai munkabizottság a plalformszabadságot elfogadhatónak tartja és vitaanyagot készít a működése feltételeiről — mintha újra az egységet követelő hangok erősödnének. — Ahhoz, hogy platform szülessék, egy koherens gondolatrendszerre van szükség. Politikusaink ehhez nem szoktak hozzá. Ezért én most nem arra helyezném a hangsúlyt, hogy a párton belüli eltérő platformoknak nincs elég nyilvánossága, bár ez is igaz, hanem azt mondanám, hogy vezetőink kellően tág nyilvánosság esetében sem lennének képesek kész platformokkal előállni. A két dolog szorosan összetartozik, hiszen eltérő platformok, markáns elképzelések nem szoktak csak úgy kipattanni az emberek fejéből. hanem kizárólag nyilvános vitákban alakulhatnak ki: ne feledjük, a platform sohasem egyes szám. A vita negyedik-ötödik lépcsőjében egy-egy politiai vezető körül markánsan kirajzolódna egv- egy platform, s ezzel megszűnnék az az áldatlan állapot, hogy az egyéni vélemény megbélyegez, feketebáránnyá tesz. Ezt persze megnehezíti az, hogy a párttagság jelentős része meg van zavarodva, és azt várja, hogy mondják meg neki. mi a párt véleménye, tehát a pártnak és a vezetésnek olyan fajta egységét követeli, am; visszahúzó egység lenne. — Nem jogos-e a félelem, hogy ez a fajta platformszabadság a párt, pártokra hullásának veszélyét is magában rejti? — A történelem során már sokan elmondták, teháinem én találtam ki, hogy minden valódi politikai tevékenység kockázattal jár. Az elmúlt harminc évben fokozatosan felszínre került a rendszer működésképtelensége, és lassan elfogyasztotta a tartalékokat. Most érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy legjobban a jelen rendszer fenntartása és újratermelése destabilizál, tehát csak a radikális megújulás stabilizálhat. (Természetesen nem azokra a gyorsan alkalmazkodókra gondolok, akik látványos felszíni változtatásokkal akarják elhitetni, hogy a gyökeres átalakulás hívei annak a metternichi jelszónak a jegyében, miszerint: ahhoz, hogy minden a régiben maradhasson, nagyon sok mindent meg kell változtatni.) Ez olyan dolog, amit a pártban még mindig sokan nem hajlandók elfogadni, és kapálóznak ellene. Tehát nemcsak új típusú pártvezetőkre van szükség, hanem politizáló pártra is, és minden párttagnak tudatosítania kellene, hogy aki nem akarja vállalni ezt a reformok jegyében politizáló pártot, annak le kell vonnia a következtetéseket. Tudniillik képtelenség, hogy bizonyos embereket, akik állítólag előreszaladtak a reformban, csendesen vagy nem is olyan csendesen kihagyunk a pártból, miközben azokat, akik az istennek sem hajlandók elmozdulni a változás irányába, de állandóan ismételgetik a párthűséget és ragaszkodnak az állampárthoz, kölöncként cipeljük magunkkal. Ez nem folytatható a végtelenségig. V. T. K. Ülést tartott az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága Gorbacsov Csernobilban Miért halasztották el a víz- és csatornadíjak emelését? Szikszay Béla nyilatkozata