Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. Szobor is kellene A NÓGRÁD február KM számában megjelent „Lesz köztéri óra Salgótarjánban'’ cikkel egyetértve szabad le­gyen konkrét javaslatot is tenni március 15-e ügyében. Azon a bizonyos közgyűlésen magam is részt vettem. Itt volt egy olyan felvetés is, hogy az ünnepségeket szer­vező operatív bizottságban még véletlenül sem delegál­ták a Salgótarjáni Városvé- dő'Szépítő Egyesületet, pedig ez az egyesület jogilag léte­zik és él. Más dolog az. hogy az egyesület vezetői és tag­jai nem érzik a város dön­tési szerveinek elismerését, illetve a döntési szinteken nem kérik ki az egyesület véleményét. A közgyűlésen konkrétan is felvetődött, hogy vagy a nyugati városrészen, vagy a Beszterce-lakótelepen le­hetne Március 15-e tér, s ide jó lenne egv emlékmű is. Az is elhangzott, hogy a r írásunk Lapunk január 12-én Ba­logh Sándor által írt pana­szára. — mely a televízió 2-es csatornája vételének nehéz­ségeiről szól — Jánosházi Dénes, a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgató­ság országos mérőellenőrző és zavarelhárító felügyelő­sége miskolci üzemének ve­zetője a következőkben vá­laszolt: „Az ügyet kivizsgáltuk, s a február 14-én tartott vizs­gálaton a következőket álla­pítottuk meg: A község a völgyben fekszik, a jelenleg üzemelő tv-adóktól árnyé­koltam Mindkét hazai mű­sor tekintetében ellátatlan. A vétel minősége javítható nagyobb nyereségű előfizetői antennák használatával. Megoldást jelenthet, ha la­kossági és tanácsi ősze fogás­sal a legjobb vételi helyen létesítenek közösségi vevő antennarendszert, és arról kábelen ellátják az előfize­tőket. Tapasztalat szerint ennek az egv háztartásra eső költ­sége az egyéni antennákhoz viszonyítva kedvezőbb. Meg­városnak jelenleg nem len­ne pénzügyi fedezete egy művészi alkotású szobor fel­állítására. A Március 15-e tér, vagy utca elnevezés nem kerül költségbe, csupán egy dön­tésbe. Véleményem szerint a Beszterce-lakótelep közpon­ti tere megkaphatná ezt a „nevet". Ide viszont illene egy Petőfi köztéri szobor an­nál is inkább, mert megyénk­ben egyetlen Petőíi-szobor található, a balassagyarmati Palóc-ligetben. Igaz, hogy Petőfi a szabadságharcot megelőzően járt a mi vidé­künkön, de alkotásaiban ma­radandót hagyott. A szobor felállítását legalább a költő születésének 170. évforduló­jára lehetne tervezni. Addig van még jó pár év, s az anya­gi fedezetet össze lehetne gyűjteni. Dudás Pál Salgótarján nyomán felelő kivitelezés és karban­tartás esetén állandó jó vé­tel lehetséges. Egy ilyen rendszer más közösségi tájé­koztatási , célra is alkalmas. Postai átjátszóadó telepí­téséről, ezzel kapcsolatos ter­vekről információm nincs, nyilatkozni nem áll módom­ban. Időközben, február 14-én hasonló témájú írás jelent meg. »Miért nem fizetik á tv-díjat Mátrakereszte­sen?« címmel. Ez az írás. amelyben téves az előző cikk dátumának megjelölése (jan. 12. helyett jan. 14.), té­májában hasonló de más községről lévén szó, a vé­teli viszonyok alapvetően kü­lönbözhetnek. Ezért a hely­színen kell a vizsgálatot megtartani. Hasonló ügyben célszerű­nek tartanám, ha a bejelen­tők észrevételeiket közvetle­nül üzemünkhöz juttatnák el. Az intézés és a tájékoztatás gyorsasága és szakszerűsége ezzel javítható. Az egyéni­leg küldött bejelentésre is mindenkinek készséggel ál­lunk rendelkezésére. Tisza ll.-öntözőrendszer Áldásos és riasztó jelenségek A másfél évtizede tartó öntözéses gazdálkodás kö­vetkeztében a víz áldásos hatása mellett riasztó je­lenségeket is tapasztalnak a Tisza II.-vízlépcső öntöző- rendszerének ‘ térségében : megemelkedett a talajszint, fenyeget a termőföld szike- sedésének a veszélye, s olyan területeken is megje­lent a belvíz, ahol erre ko­rábban nem volt példa. A Szolnok Megyei Tanács ezért kezdeményezte egy mérő", ér­tékelő- és irányítószervezet létrehozását. Ez megtörtént, s kidolgozták a vizsgálati programot. A program célja, hogy idő­ben kimutassák a talajban jelentkező kémiai, fizikai vál­tozásokat, kidolgozzák az öntözés károsító hatásainak megelőzését, illetve elhárítá­sát szolgáló meliorációs és agrotechnikai eljárásokat, s a teendőket a térségek, a gazdaságok szintjére bontva jelezzék. A körültekintő ellenőrzést az is indokolja, hogy a 2000- ig szóló megyei öntözésfej­lesztési program a mostani 70 ezer hektárral szemben 123 ezer hektár föld mester­séges csapadékpótlását irá­nyozza elő, a jelenleginél te­hát lényegesen nagyobb te­rületet fenyeget a termőföld károsodásának veszélye. A '•íz hasznosítása a térségben viszont nélkülözhetetlen, mi­vel évek óta ismétlődik az aszály. Magyar búza — román vagon A gabonatrösz korszerű vasúti kocsikkal szállíthatja az árukat: a MÁV 200 négy­tengelyes, 60 tonna teherbí­rású vagont vásárolt Romá­niából, államközi megállapo­dás alapján. A vasút jelen­leg futó kocsiparkjában ed­dig nem volt gabonafélék továbbítására alkalmas ko­csitípus. Az új vagonok job­ban kielégítik a gabonaszál­lítók igényeit, azért is, mert íeltöltésük, ürítésük gyors, és ezekkel az apró szemű ter­mény kisebb szóródási vesz­teséggel továbbítható. A gabonaipar vállalatai évente 2,6—2,8 millió ton­na terményt szálíttatnak a MÁV-val. A most üzembe állított vagonokban jut majd el az exportra küldött búza a szovjet határig; esetenként a nyugat-erurópai gabona- szállításoknál is szerepet kap­nak. A jugoszláv kikötőkből szintén az új járművekkel hozzák az importszója egy részét. Szomjazó fák Az idősebb generáció megfigyelése szerint pálforduláskor nem látta meg magát a medve, így nem fordult (vissza bar­langjába aludni. Ki tudja, jól jártunk-e? Tüzelő szempont­jából igen. Csapadék szempontjából viszont elkelne még egy jó vastag hótakaró, ami aztán szép lassan elolvadna. Tavaly a nyár közepén vízhiány miatt hullatta az akácfa a leveleit, főleg ott, ahol körül van betonozva. Nincs egy kis hely, ahol a víz megállhatott volna, hogy elnyelje a föld. Tenni kellene valamit, hogy hosszabb életűek legyenek ezek a fák, hiszen egészségünket védik. Bogácsi Istvánné Pásztó Nincs titok Inkább nagyobbak a lehetőségek A NÓGRÁD 1989. február 7-i számában Titkos bérle­tek, titkos menetrendek címmel megjelent, Osgyáni György által írt cikkre az alábbiakat viaszoljuk: A közlekedési díjak eme­lése az elmúlt év novembe­rétől napirenden volt. Az első információ szerint a be­vezetés időpontja január l"je lett volna, december végén azonban február 1-jére mó­dosították. Ezért kellett úgy intézkednünk, hogy 1989. el­ső három hónapjára negyed­éves bérlet ne kerüljön ki­adásra. A negyedéves bérlet ára ugyanis a mindenkori havi bérlet díjának a há­romszorosa, s mivel január hónapban még a régi bér­letárak voltak érvényben, februártól pedig az újak — amelyekhez még belső dotá- cióváltozások is tartoznak —, a negyedéves bérleteket nem adtuk ki. Utasunk kérdésére tehát az a válasz, hogy az első negyedévre negyedéves bér­let sem a régi, sem az új áron nem kapható, helyette havi bérletek válthatók. Eb­ből az utasoknak többlet- kiadásuk nincs, csak többlet- idő-ráfordításuk, amelyért el­nézésüket kérjük. A második negyedévre természetesen már ismét vásárolható a ne­gyedéves bérlet is. Utasunk szóvá teszi azt is, hogy a 6'os és a 11-es vo­nalakon több megállóban hi­ányzik a menetrend. Ebben igaza van. Annak ellenére így van ez, hogy a különbö­ző módon megrongált me­netrendeket folyamatosan igyekszünk DÓtolni. A hét végén valóban rit­kábban közlekednek a jára­tok, mint munkanapokon. Ennek az az alapvető oka, hogy jóval kisebb az utas­forgalom is. A Beszterce-telepi „mos­toha állapotokra” vonatkozó megállapításával viszont nem értünk egyet, mert a vona­lon közlekedő járatok száma semmivel sem lett kevesebb, mint korábban, sőt egyes időszakokban még növeke­dett is. Jelenleg is megvan az óránkénti három járat, amelyet a 6, 36, 63_as jelzé­sű járatok együttesen bizto­sítanak. Ez utóbbi járatok­kal az utazási lehetőségek még javultak is, mert átszál­lás nélkül lehet eljutni a város egész déli területére, míg a korábbi rendszerben átszállás nélkül csak a vá­ros központjába lehetett utazni. Ezek mellett válto­zatlan menetrend szerint közlekednek a ll’es vonal járatai is. Miklós Ernő üzemigazgató A hónap elején adták át Szandaváralján az új vegyesboltot, melyet a magyarnán- dori áfész üzemeltet. A négyszázezer forintos árukészlettel rendelkező új üzletben Mezővári Antalné — képünkön — kínálja az árucikkeket. —RT— Á „sárrázó" nem elég Becsapva érzik magukat a lakók Bosszankodva takarítom otthon egy hosszú nap es­téjén sártól elnehezült láb­belimet, s hogy a kellemet­len kötelesség jobban ne szegje kedvem, támadással védekezem: úgy kell annak, aki nem visz magával nej­lonzacskót. mikor tudván tudja, hogy sártengert kell megjárnia. Az az igazság, hogy a praktikus megoldást csak aznap délután hallottam an­nak az utcának a lakóitól, akiket a szükség tett ilyen leleményessé. Az ominózus településrész Bátonyterenye\ úgynevezett csemtei területén található, s utcának azért merészség nevezni, mert nem egyéb autók által fel­szántott fekete földnél. Pe­dig szépen megkeresztelték, a Csokonai nevet kapta. „Térdig járunk a sárban” — írták szerkesztőségünknek címzett levelükben utcájuk­ról az ott lakók. — Már egy kis eső is járhatatlanná teszi. Lakóhelyünktől távol van a vasút- és a buszköz­lekedés is, de munkaesz­közként használt gépkocsija­inkkal egyszerűen lehetetlen itt járni. A téli tüzelőszál­lítást egyetlen sofőr sem vál­lalja, még dupla bérért sem, mivel tengelyig süllyednének. Ráadásul sötétben vagyunk kénytelenek botorkálni, mi­vel világítás sincs. Elgondol­ni is rossz, mi lenne, ha mentőt, orvost kellene hív­ni !” — Idejöttünk, leteleped­tünk, mert ígérték lesz út, villany, mindem — méltat­lankodik Berki Aladárné, aki épp most jött meg munká­ból. Már az ő türelmük is fogytán1, pedig a többi család régebben él már itt. Szép, új házukba tavaly, augusz­tusban költöztek be. 1 ^ Bár sokat kilincselt — Sokat mentünk mi már emiatt a tanácsra, de nem biztattak — mondja Ber- kiné. — Nincs pénz, ez a válasz a kérdésünkre, s azt sem lehet tudni, mikor lesz. Salakot adnának, azzal tisz­tában vagyunk, de ezen a lejtőn nem ér az semmit. Az első esőzés lehordaná. Szavairól magam is meg­bizonyosodhatom, mikor ki­lépünk a házból. A „maszek­útón” szerzett salakból már alig maradt valami, lassan teljesen eltünteti a sár. Azért itt mintha nem süppedne annyira — jegyzem meg, miközben Berkinével kettes­ben átegyensúlyozunk a szemben lakó szomszédok­hoz. Sűrű lábveregetés, tör­lés, csizmalevetés — csak ezek Után van szívünk be­lépni! Csonka Józsefék csa­ládi házába, ahol több nem­zedék él egy fedél alatt. Anna, a fiatalasszony lányuk van otthon kilenc hónapos kisfiával. — Ez az út egyenesen élet- veszélyes — erősíti meg is­merősei szavait. — Terhessé­gem alatt, csak kísérővel mertem elindulni. Arról nem is beszélve, mikor a fiam megszületett, kénytelenek voltunk a nagyanyámnál szállást kérni egy időre, hoz­zánk ugyanis képtelenség volt kihozni a tüzelőt, a lakás pedig nem volt elég meleg egy kisbabának. Jogos a panasz — Sokat tudnának monda­ni a felső szomszédaink is — veti közbe, Berki Aladárné — csak âz a baj, hogy már belefáradtak. Különösen el­mondhatná ezt Koós László, aki már nagyon sokat kilin­cselt.' Ha jól tudom, még a megyei pártbizottságra is el­jutott, az ügy, ahol azt taná­csolták : próbáljunk egyez­ségre jutni a tanáccsal. Az utca végén megépült „sárrázó” csak olaj a tűzre: a lakók szerint azért csinál­ták, mert ott a tsz-elnök háza áll. Kovács János tanácstag ebben a körzetben, ő azt mondja: — Pár napja tanácstagi beszámolón volt szó az utak állapotáról. A választóim kérdőre vontak, hogy miért építették meg ezt a mintegy ötvenméteres burkolt sza­kaszt. Csak azt tudtam fe­lelni: már elkezdték, amikor tudomásomra jutott. Egyéb­ként ma is azt állítom, hogy ez nem sárrázó. Nézzen csak oda — mutat az Ybl Miklós út beásott termés­kövektől göröngyös bevezető szakaszára. Ez sárrázó, amaz nem. A lakók még az,t is szóvá tették: miért .nem lehet be­tartani a sorrendet. A most beépült utaktól vannak itt régebbiek is, azokat illene előbb rendbe hozni. Hallgattassék meg a má­sik fél is, bár Morvái József, a bátonyterenyei tanács vá­rosfejlesztési és -gazdálkodá­si osztályának vezetője nem sok biztatót mondhat. Azt viszont leszögezi: — Jogos a lakók panasza. Viszont ebben az évben —, s úgy néz ki a helyzet, hogy jö­vőre sem — nem tudjuk orvo­solni; mert nincs rá pén­zünk. Talán könnyebb elfo­gadtatni a tényt, ha az érde­keltek is .tudják: a nagy­községben nyolcvanszázalé­kos az utak kiépítettsége, húsz kilométer vár még por­talanításra. A hasonló nagy­ságú települések között ezen a téren az elsők között va­gyunk. Még hozzáteszi : a sárrá­zót pedig meg kellett épí­teni, s a tsz-elnöknek ehhez semmi köze. A József Attila út védelmét szolgálja a szi­lárd szakasz. Idén. a tavaly megkezdett Klapka út befe­jezésére futja. Pályázni sem tudnak, mi­vel annak feltétele, hogy rendelkezzenek egy bizonyos összeggel. Becsapva érzik magukat Mi, hát a megoldás? A nejlonzacskó? Vagy a ' tár­sadalmi munka? Az utóbbi­val kapcsolatosan Berki Ala­dárné annyit mondott: A sa­lak nem jó, de, ha követ ad­nának, lehet, mi ,is megcsi­nálnánk. — A hajlandóság­gal tehát nemigen, lenne baj, csak nem állják, ha azt hallják: „nincs”, „nincs”. Ar­ról nyomban a dühük jut eszükbe, az pedig rossz tanácsadó. Olyankor legszí­vesebben nagy sárosán a tanácsházára mennének... Fiatalok, becsületesen dolgoz­nak, s most becsapva érzik magukat. Mihalik Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents