Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

2 NOGRAD 1989. FEBRUAR 20.. HÉTFŐ Az MSZMP Központi Bizottsága elé kerülő írásos előterjesztések (ismertető) A Központi Bizottság tagjai előzetesen megkapták a ma kezdődő testületi ülés napi­rendjének írásos anyagait. A Központi Bizottság irodája eljuttatta hozzájuk az alkotmány szabályozási koncepcióját, az agrárpolitika téziseit, valamint a megyei és városi [pártértekez- letek tapasztalatairól szóló jelentést. Alábbiakban ismertetjük a kiküldött Írásos anyagok tartalmát. Az alkotmányszabályozási koncepció Magyarország alkotmá­nyának szabályozási kon­cepciója legfontosabb .kérdé­sei között említi, hogy 1949 óta alapvetően megváltozott a hatalomról és a hatalom gyakorlási módijáról, a szo­cializmusról, valamint az emberi jogokról vallott, felfo­gásunk. Emellett mélyreható változások történtek a társa­dalom szerkezetében, a gaz­daságban, a tulajdonviszo­nyokban és a politikai intéz­ményrendszerben. További jelentős változások most vannak kibontakozóban. Az 1988 májusában tartott párt­értekezlet óta kialakult fo­lyamatok politikailag is egy­értelműen új alkotmány elő­készítését igénylik. Az új al­kotmánynak a jövőbemutató folyamatok elemzésére kell épülnie, úgy, hogy időtálló legyen. Teret kell engednie a tulajdoni viszonyok, a gaz­dasági és a politikai rend­szer — az alkotmányban rögzített, társadalmi célja­inkká] összhangban álló — spontán fejlődésének, hogy a gazdasági és politikai fo­lyamatokat c-sak olyan mér­tékben korlátozza, amilyen mértékben az alkotmányos rend védelme ezt elengedhe­tetlenné teszi. A bevezetőnek (preambu- lummak) úi felfogásban kell közelítenie államiságunk fejlődését, hogy az alkotmány erősítse a nemzeti összefo­gást, a magyarság identitás- tudatát; ezért — múltunkat meg nem tagadva, korábbi értékeinkről le nem mondva, ezeréves államiságunk fo­lyamatosságát megőrizve — jussunk el mai társadalmi rendszerünk és állami cél­jaink meghatározásáig. A preambulum rögzítse, hogy Magyarország szabad, demok­ratikus és szocialista állam; mutasson rá a munkásmoz­galom törekvésein alapuló új társadalmi rendünk te­remtette értékeinkre. A szabályozási koncepció ezt követően részletezi, mi­lyennek gondolja Magyaror­szág társadalmi-politikai- gazdasági rendjének alapel­veit, s ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tör­vényalkotás az alaptörvény­nél nem törekedhet a társa­dalmi. politikai és gazdasá­gi rend átfogó szabályozásá­ra. Ehelyett meg kell határoz­nia Magyarország állam­formáját, majd azokat az alapelveket, amelyek az ál­lamhatalom gyakorlásának módját, az állami és a tár­sadalmi viszonyokat, vala­mint a politikai rendszert jellemzik. A koncepció jel­zi, hogy Magyarország ál­lamformájával kapcsolatban többféle javaslat merült fel, de a tudományos-szakmai álláspont szerint a népköz­társaság elnevezés megvál­toztatása nem tűnik indokolt­nak. Az MSZMP agrárpolitiká­jának alapjait az 1957 júliu, sában elfogadott agrárpoli­tikai tézisek rakták le. Az eltelt három évtized leg­főbb tapasztalatainak ösz- szegzése egyértelműen po­zitív képet mutât. A raa­Az állam és a társadalom kapcsolatáról egyebek mel­lett megállapítja, hogy alap­vető elvként íréül szabályoz­ni a társadalom tagjainak az önkormányzat .alakítá­sához való jogát. Az állam, illetve a társadalom jelen­legi szervezetének vagy tag­jának a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizá­rólagos, illetve erőszakos úton történő megszerzésére vagy birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben min­denki jogosult és köteles fellépni. Alkotmányos elvként in­dokolt rögzíteni: a társa­dalom célja és az állam feladata, hogy az állam­polgárok számára biztosítsa az esélyegyenlőtlenség mér­séklését. Az esélyegyenlőség megvalósításénak feltétele a szocialista biztonság állam- polgári jogon való biztosítá­sa. A koncepció részletezi Magyarország külpolitiká­jának alapelveit, kiemeli, hogy az állam és a társada­lom szervezetei, továbbá tag­jai kötelesek tiszteletben tartani a különféle nemzet­közi szerződéseket, az ENSZ alapokmányában foglalt el­veket és szabályokat, vala­mint hazánknak az állam­közi szerződésekben foglalt szövetséges! elkötelezettsé­gét. A politikai rendszer alkot­mányos kidolgozásával kap­csolatban a koncepció meg­állapítja : társadalmunk marxista—leninista pártja nem attól a társadalom ve­zető ereje, hogy ezt az al­kotmány deklarálja, ha­nem attól, hogy mindin­kább politizáló párttá válik, amely nem csupán a nép érdekében, hanem a néppel politizál, s meggyőzi poli­tikai céljai helyességéről az állampolgárokat. Ennek megfelelően a párt nem tör jogilag garantált hegemén helyzetre. A koncepció szá­mol a többpártrendszer ki­alakulásával, ugyanakkor igényli, hogy alkotmányos garanciát kell állítani az alaptörvényben rögzített, a társadalmi, politikai beren­dezkedést sértő politikai tö­mörülésekkel szemben. A tulajdonviszonyok alap- elveivel kapcsolatban rögzí­ti: az alkotmányban ki kell- mondani, hogy Magyarorszá­gon elismert és egyenrangú tulajdonforma a közösségi és az egyéni tulajdon. Jelentőségére tekintettel azonban külön megemlíthe­tő az állami és szövetkezeti tulajdon. Az állam közhatal­mi és tulajdonosi minőségét egymástól következetesen el kell különíteni. A nem állami közösség tulajdona és az egyéni tulajdon kizárólag közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és kártalanítás ellenében sajá­títható ki. gyár mezőgazdaság, amely a felszabadulás előtt sok te­kintetben Európa egyik leg­elmaradottabb mezőgazda­sága volt, napjaink nemzet­közileg elismert, az európai középvonalba tartozó mező- gazdasággá vált. A koncepció részletezi az emberi és az állampolgári jogok, valamint az alapvető kötelességek című fejezetben a szabályozás kívánatos el­veit. Ugyancsak tételesen fogalmazza meg az úgyneve­zett szabadságjogokat, ame­lyek között elismeri minden ember jogát — egyebek mel­lett — a békés gyülekezés­hez, a gondolat-, a lelkiis­mereti, a vallás- és a sajtó- szabadsághoz és a vélemény- nyilvánítás szabadságához. Jogokat biztosít a munká­hoz, továbbá öregség, beteg­ség, munkaképtelenség és munkanélküliség esetén az állami ellátáshoz, valamint az emberhez méltó környe­zethez, az oktatáshoz és a művelődéshez. Részletesen foglalkozik a koncepció a nemzetiségi jogokkal, majd az állampolgári kötelessé­gekkel. Behatóan foglalkozik a sza­bályozási koncepció az or­szággyűlési választásokkal, az Országgyűlés hatásköré­vel és működésével, állást foglal a köztársasági elnöki intézmény bevezetése mel­lett, s ennek megfelelően tárgyalja annak feladat- és hatáskörét, a képviselők jelölésének és megválasztá­sának elveit, felelősségüket. A következő fejezet az al­kotmánybíróságról, mint új intézményről szól. Ugyan­csak új intézményrendszer­nek ígérkezik az állami számvevőszék. A koncepció útmutatást ad a miniszterelnök és az or­szágos hatáskörű szervek fel­adatrendszerének alkotmá­nyos kimunkálásához, majd ezt követően az igazságszol­gáltatás szerkezetét taglal­ja. Ennek kapcsán megem­líti, hogy az új jogorvoslati rendszerben eggyel több bí­rósági szervezetre lenne szük­ség, ez kétfokú jogorvoslatot tenne lehetővé. A koncepció­ban szerepel másik megol­dásként a jelenlegi bírósági szervezet, amelynél azonban a Legfelsőbb Bíróság törvé­nyességi óvási jogát meg kel­lene szüntetni. A koncepció foglalkozik a bíráskodás alapelveivel és az ügyészi szervezettel is. Ez utóbbinál több megoldási módot kínál. A koncepció­ban szerepel arra is javas­lat, hogy hozzák létre az ál­lampolgári jogok szószólójá­nak tisztét. Az alkotmánykoncepció felvázolja a tanácsrendszert, a népképviseleti, valamint a kormányzati szervek és a ta­nácsok kapcsolatát, az ön­kormányzati jogok bírósági védelmét, továbbá a válasz­tójog, illetve a választás alapelveit. Foglalkozik az ország nemzeti jelképeivel, az ország címerével, zászla­jával, fővárosával, s mind­azokkal, ami a nemzet ma­gyarságtudatát fejezi ki. A magyar élelmiszer-gaz­daságnak azonban a jövő­ben telített bel- és külpiac­cal kell1 szembenéznie. Jö­vőjét alapvetően az befo­lyásolja, hogy mennyire tud­ja nemzetközi versenyké­pességét javítaná. Ezért a következő évek agrárpoliti­kájának középpontjába a piachoz való alkalmazkodást kell állítani. Ehhez struktu­rálás változtatásokra van szükség. Mindenekelőtt a föld forgalomképességét kell megteremteni, hogy az vagyonként működhessen, vásárolható, eladható és bérelhető legyen. A termelés ott növelhető, ahol azt a piac elismeri, megfizeti. Ez az értékképző folyamatok bővítését, afel- dolgozottabb, értékesebb, választékosabb termékeket helyezi előtérbe, ami a jö­vedelmezőség javításának új lehetőségeit hozza magá­val. Egyes termékek terme­lésében ez stagnálással vagy visszaeséssel jár, másoknál pedig jelentősebb bővítésre ad lehetőséget. — Fontos, hogy a mező- gazdaság fejlesztése több szektorra támaszkodjék: a megújuló és változatos for­mákat öltő szövetkezetekre, az állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre és egyes _ területeken a családi gazdaságokra. Ezért támo­gatni kell a szocialista nagy­üzemek olyan belső szerve­zeti és érdekeltségi megúju­lását. amellyel gyorsan és rugalmasan képesek alkal­mazkodni a változó környe­zethez. — A mezőgazdasági ter­melésben a szövetkezésnek továbbra is meghatározó sze­repe lesz. Ehhez azonban a szövetkezeti életben is meg­újulásra van szükség. Le­gyen lehetőség a legcélsze­rűbb szövetkezeti forma megválasztására, a más tí­A jelentés bevezető része a többi között megállapítja: az országos pártértekezletet követően a megyei és váro­si pártbizottságok nagy ré­sze nem tartotta indokolt­nak pártértekezlet összehí­vását. Menet közben azon­ban nyilvánvalóvá1 vált, hogy több városban és megyében a párttagság egy része nem osztja az irányítóbizottsá­gok önértékelését, s a bi­zottságok és tisztségviselők teljes körű megújítását tart­ja szükségesnek a párt irán­ti bizalom helyreállításához. A kibontakozó politikai küzdelem mind több pártbi­zottságot késztetett korábbi álláspontjának felülvizsgá­lására. 1989 januárjáig hét me­gyében, 49 városban, kerü­letiben — köztük tíz megye- székhelyen — hívtak össze pártértekezletet, s jelenleg is folyamatban van több vá­rosi és egy megyei pártérte- kezlet előkészítése. Több he­lyütt még nem zárult le az e körüli vita. A jelentés további része az eddigi pártértekezletek elókészítésénék és megren­dezésének legfőbb tapaszta­latait összegzi. Megállapítja, hogy e folyamatokat a tel­jes nyütság és új, demokra­tikus eljárási megoldások létrejötte jellemezte. A pártbizottsági ülések és a pártértekezletek politikai vitáiban helyenként élesen ütköztek egymással a meg­újulásért radikális lépéseket szorgalmazók és azok, akik a múlt értékeit részesítik előnyben, s inkább veszélyt pusú szövetkezetté való át­alakulásra, a tagok vagyoni kapcsolatának, anyagi ér­dekeltségének korszerűsíté­sére, szélesebb lehetőséget kell nyitni a szövetkezeten belüli vállalkozói jellegű be­fektetéseknek, a tagok tu­lajdonosi jogai gyakorlásá­nak. Lehetőséget és esélyegyen­lőséget kel] adni újabb szervezeti és működési for­máknak, magán- és társas­vállalkozásoknak, amelyek be kívánnak kapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe. A tartósan nem gazdaságo­san működő nagyüzemek esetében szorgalmazni kell új, racionálisabb szervezeti formává történő 'átalakulásu­kat, vagy lehetővé kell ten­ni, hogy területükön hosszú távú bérleten egyéni tulaj­donon alapuló magángazdál­kodást folytassanak. To­vábbra is ösztönözni kell a gazdálkodást biztonságossá tevő, a foglalkoztatás és jö­vedelemszerzés lehetőségeit bővítő ipari, • kereskedelmi és szolgáltatótevékenységek fejlesztését. Az élelmiszer-termelés ver­senyképessége mindinkább a feldolgozás során dől el, ezért az élelmiszer-ipari te­vékenység kiemelt figyelmet igényel. Az élelmiszer-ter­melésben részt vevők mind­egyike számára azonos köve­telményeket kell meghatá­rozni az élelmiszertörvény előírásainak megtartásában és versenyegyenlőséget kell biztosítani a működési fel­tételekben. Igen lényeges, hogy az agrártermékek ke­reskedelmében is bontakoz­zanak ki a piaci viszonyok. látnak a politikai és gazdasá­gi reformokban. A hozzászó­lások nagy -többsége az elő­ző időszak kritikáját tartal­mazta, jóval kevesebben szóltak a teendőkről, s vá­zoltak érthető,, áttekinthető helyi programokat. A kül­döttek túlnyomó többsége az országban kialakult, válsá­gos állapotokért elsősorban a párt korábbi országos és helyi vezető testületéit tette felelőssé. Hangsúlyozták : a párttagság mind nehezebben viseli el a rá nehezedő nyo. mást; a kialakult helyzetért felelősséget nem érez, mert a korábbi döntésekben nem volt érdemi szerepe, A vitákból kitetszett, hogy a gazdasági reformok szük­ségességét a döntő többség támogatja, a megvalósítást illetően azonban lényegesek a nézetkülönbségiek. A poli­tikai , reformok szükségessé­gének általános helyeslése is különböző elgondolásokat ta­kar: A jelentés a továbbiak­ban megállapít ja: a veze­tő testületek megújítása, a tisztségviselők megválasztá­sa valamennyi fórumon az érdeklődés homlokterébe ke­rült. A párttagság személyi garanciákat kívánt terem­teni a szükséges politikai változásokhoz, valamint ah­hoz, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy a hatal­mukat saját hasznukra for­dító vezetők kompromittál­ják a pártot. Lényegesen megváltozott a testületek összetétele : a pártértekez­leteken a régi vezető tes­tületek tagjainak harmada kerül csak be a pártbizott­ságokba, végrehajtó bizott­ságokba. A külkereskedelmi tevékeny­ségre alakuljon ki offenzív külpiaci stratégia, és az ezt megvalósítani képes szerve­zeti, érdekeltség] rendszer. E területen a monopolisz- tifeus pozíciókkal szemben célszerű erőteljesebben tá­mogatni a többcsatornás ér­tékesítési rendszerek kiépü­lését, ezért a külkereskedel­mi tevékenységet az előállí­tott termékek döntő részé­ben a termelők alanyi jogá­vá kell tenni. Az élelmiszer-termelés pénzügyi szabályozása le­gyen kiszámítható, illeszked­jék be az általános rend­szerbe, de az adó mértéké­nek, a hitelezés feltételeinek kialakításánál továbbra is vegye figyelembe a mező­gazdasági és élelmiszer-ipari termelés sajátosságait. Az árrendszer továbbfej­lesztése során a hatósági árak szerepe csökkenjen. Az árak közvetítsék a piaci vi­szonyokat, és vegyék figye­lembe a valós termelési költségeket, beleértve a tá­mogatások lehetséges leépí­tését is. A kedvezőtlen adott­ságú térségek termelőinek és egyes, lassan megtérülő be­ruházásoknak a támogatásá­val azonban hosszabb távon is élni kell. Az eddig kialakult szövet- k ezeti -iszak sz er vezeti -kama­rai érdekképvisélet megúju­lása illeszkedjen a politikai intézményrendszer korsze­rűsödéséhez. Célszerű támo­gatni egy mezőigazdasági ka­mara, továbbá olyan szákmai, térségi szövetségek, egyesü­lések önszerveződését, ame­lyek gazdagíthatják az in­tézményrendszert. A pártfórumok egyik lé­nyeges politikai tapasztalata, hogy a pártértekezlet állás- foglalásában tükröződő, fon­tos kompromisszumok egy része nem alkalmas a pár­ton belül a politikai egy­ség megőrzésére. Több kér­désben — különösen a pár­tok és az új társadalmi-po­litikai szervezetek, a párt jellege, szervezeti felépítése és irányítása kérdésében — az álláspontok nem az ak­kori kompromisszumokhoz közeledtek, hanem attól tá­volodtak. Ez ma akadálya a politikai egységnek, és veszélyezteti a cselekvési egységet is. Ezért a lehető­ség szerint gyorsítani kell a műhelymunkát, és a vi­tát, az új álláspontok ki­munkálását. Az utóbbi kilenc hónap­ban igazi demokratikus ér­tékekkel gazdagodott a moz­galom — hangsúlyozza a jelentés, majd rámutat: tény, hogy ezzel párhuzamosain a szervezeti lazulás jelei is jól érzékelhetők. Ennek cél­szerű gátat vetni oly mó­don, hogy a tagság által ki­alakított, széles körű egyet­értést kiváltó szervezeti és eljárási megoldásokat mielőbb szabállyá emeljük, a szervezeti szabályzat — kongresszusig tartó — ideig­lenes módosításával. Végezetül a jelentés meg­állapítja: helyes volt a Köz­ponti Bizottság azon döntése, amely nem írta elő terü­leti és helyi pártértekezlie- tek összehívását, hanem ezt önálló mérlegelés tárgyává tette. Mindez pezsgést, új kezdeményezéseket, politi­záló aktivitást szült. (MTI) Új agrárpolitikai tézisek Az eddigi pártértekezletek tapasztalatairól

Next

/
Thumbnails
Contents