Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-16 / 40. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. . . 7 telexen Érkezett... Olvasóink véleménye Hol vagytok, régi cimborák? Kedves barátom, siettem, amikor megszólítottál, és kérdezted, mi lesz velünk, mindenki mást beszél. Alig tettem azonban pár lépést, máris egy újabb barát, azonos kérdés, tetézve az- zal, hogy szégyenérzetünk van. Futtában válaszoltam, nekem nincs, és tovább siettem. A kérdések azonban nyugtalanítottak, s nyugtalanítanak, mert nemcsak ismerősök kérdezik, hogy nekünk politikai munkásoknak van- e szégyenérzetünk. Néha, a sajtó, a rádió is azt táplálja, amit tettünk, mind hiábavaló. Mind hiábavaló volt hát, hogy Nógrád megyében ötezer írni-olvasni nem tudó embert megtanítottunk a betűvetésre áz ifjúsági szövetség keretei között ? Hiábavaló volt, hogy évente több ezer ember a különböző kulturális szemlékre nevezett, Petőfit, Adyt, József Attilát szavalt? Dalokat tanult, népitáncot járt és több más, hasznos elfoglaltságot talált önmagának, és szórakoztatta társait? Hiábavaló volt az, hogy egészségügyi előadásokat hallgattunk, kitekintést adtunk a világra, együttélési szabályokról beszélgettünk? Emberi, erkölcsi normákat értelmeztünk? Hiábavaló volt a vetélkedők tömkelegé? Elfelejtettük már, hogy társadalmi összefogásban, kalákában épültek a lakások Salgótarjánban és Balassagyarmaton. hogy fürdőszoba legyen ott is, ahol évekkel ezelőtt a víz is ritkaság volt? Tudom, ma már ez mind természetes, tudom, hogy ez az érték már másképp jelentkezik. Tudom, hogy sok embernek megélhetési gondja van. Változott a világ, munkánk révén más lett. De nincs, nem is lehet .szégyenérzete annak, aki 'becsülettel a köz javára évtizedeket áldozott az életéből, és nem a víkend'ház, nem a személyi boldogulása volt az elsődleges, hanem a tennj- akarás, hogy több jegyen másnak is. Azt gondoltuk, hogy az 1980-as évekre minden más lesz. A vélt igazságokat is igazságnak tekintettük Mindez az idő múlásával bizonyság lett. De hit, a párt iránti elkötelezettség nélkül nem alakult, formálódott volna az, ami. ma természetes, ami aztán már bírálható is? Tudom, utánam szóltál, hogy beszéljenek nyíltabban. Én azt várom és szívből kívánom, hogy érthető legyen az, amit mondanak. Ne változtassanak arcot egyik óráról a másikra. Te pedig, kedves pajtás, cimbora, ne szégyeld azt, amit tettél, ha becsülettel tetted, ha a mások boldogulását is kerested ! Féljenek, szégyelljék magukat azok. akik — amíg te egy népet szolgáltál — az egyéni várukat építették. Sokan játsszák azt a szerepet, hogy csak kritizálni tudnak, ellene Szólnak 'a tettnek. Pedig tenni is kell! Elnézésed kérem, hogy utcai beszélgetésünk félmondataira így válaszoltam, és erre a nyilvánosságot használtam fel. Kálovits Géza Alternatív bizalmatlanság A NOGRAD február 6'i számában megjelent Vita vagy vagdalkozás című cikkel kapcsolatban juttatta el szerkesztőségünkhöz véleményét Sípos Lajos, a Magyar Demokrata Fórum salgótarjáni szervezetének tagja. )M. D.-től, a cikk szerzőjétől a bevezetőben megtudhatjuk — írja —, hogy meghökkenést váltott ki az a hangnem, amelyet mostanában ,a teljes nyilvánosság előtti vitákon, beszélgetéseken, találkozókon tapasztal. A cikk azt sugalmazza, hogy a hangnem kiéleződéséért az alternatív szervezeteket kell okolni. A szerző szerint ugyancsak ők a „forrásai” a manapság felerősödött bizalmatlanságnak, amely akadályozza a párbeszédet, a társadalmi kibontakozást. őszintén szólva nem teljesen világos számomra az, hogy kik között értendő ez a bizalmatlanság: a hatalom és a társadalom között, avagy a hatalom és az említett szervezetek között? Netán a hatalmi szervezetek között, vagy esetleg azokon belül? Mivel az MSZMP-ről és az MDF-ről konkrét említés esik, kénytelen vagyok e kettő közötti viszonylatra gondolni. Ebből kiindulva személyes véleményem az, hogy ez a bizalmatlanság — társadalom és kormányzat között — már kialakult és érzékelhető volt akkor, amikor alternatív csoport létrehozásának gondolata még csak néhány ember fejében motoszkált. Az alternatívok elsődleges célja ma is az, hogy érdekfeltáró, információközvetítő tevékenységet folytatva — elsősorban a társadalomtól a hatalom felé — olyan aktuális igényeket, javaslatokat fogalmazzanak meg és képviseljenek, amelyek ez idáig is megvoltak a társadalom különböző rétegeiben, de nem kaphatták meg a szükséges nyilvánosságot és ezért rejtve maradtak. A cikk szerzője ezután azt feszegeti, hogy az alternatív szervezetek „.. .milyen felelősséget vállalnak a gazdaság átlakításából"? A jelenlegi politikai helyzetben vagy belátható időn belül, úgy gondolom, egyetlen ilyen szervezet sem vállalkozhat arra, hogy átfogó, például a gazdaság egészének megújítását is magában foglaló programot adjon. A cikk hangsúlyozza, hogy a párt a múlt elemzését határozta el, mert el akar határolódni attól, ami hibásnak bizonyult. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Ugyanakkor elengedhetetlennek tartom, hogy az elhatárolódáson túl a párt minden téren nyilvánosan vonja le a „mélyreható, hiteles elemzés” során feltárt tényekből a megfelelő következtetéseket. Nézetem szerint a nemzeti kiegyezés megteremtésében ennek kardinális jelentősége lehet. Nem tudok viszont azonosulni azzal a cikkbeli „okfejtéssel”, amely megpróbálja összekötni a pluralizmus érvényesüléséért folytatott harc szükségességét vagy szükségtelenségét a gazdasági megújulással. Még akkor sem, ha e vitákban egyik, vagy másik fél —tapasztalatlanságból, vagy netán bizalmatlanságból — nem minden esetben a „megszokott” hangnemet használja. Kéményseprés = tűz-, vagyon- és életvédelem Szerencsét hoznak a kéményseprők? Kaptam egv zsebnaptárt, emblémája egv kéményseprő. „Hozzon szerencsét!” mondták. Nem vagyok babonás, mégis örültem néki, legalább így, papíron találkozhatom velük, akikre gyermekkorom óta mindig csodálkozva és tisztelettel néztem. Talán azért, mert a ..tüzek városában” (Gyöngyös) laktam, s meg voltam győződve arról, hogy kéményseprővel találkozni ott, valóban szerencsét jelent. Még inkább azt jelenthetett a tűzvészek idején, bárhol abban az időben. amiké” még kéményseprők vándorló iparosok voltak. A kis „kéményseprős” naptár arra ösztönzött, hogy utánanézzek — napjainkban mi a helyzet a kéményseprőikkel? Miért nem láthatók az utcákon, mint azelőtt? Kérdésemre, gyors és szakszerű választ kaptam a balassagyarmati székhelyű Nógrád Megyei Tüzelés- technikai Vállalat igazgatójától, Váradi Andrástól. — Hogy nem találkozik kéményseprőkkel, az csak a véletlen műve — fogadott nevetve a fiatal igazgató. — Bizonyára távfűtéses lakótelepen lakik — mondta. — Hiszen a megyében 130 ezer egvedj és kazánházi kémé'ny tisztításával, felülvizsgálatával. állagmegóvásával foglalkozik a vállalatunk. Dolgozóink egyharma-da „klasz- szikus” értelemben kéményseprő. — Hoztam néhány panaszt saját kérdéseim mellé. Egy lakossági felmérésből származik például a Nógrádi-lakótelepi kérdés, (ők nincsenek rákapcsolva a távfűtésre). Ók sem látnak kéményseprőt, viszont a kéménytisztítási díjat mégis fizetniük kell. — Ahogy a vállalat megváltozott neve is mutatja (1982-ig Nógrád megyei Kéményseprő és Cserépkályha- építő Vállalat voltunk) feladataink sokasodtak, összetettebbek lettek. A kémény- seprésen kívül, cserépkályhákat, is építünk, kazánok vegyszeres tisztítását végezzük és gázszerelést is elég nagy számban. Kéményeket bélelünk, műszeres hatásfokmérést folytatunk és sorolhatnám tovább, de nyilván a kéményseprési tevékenység érdekli leginkább. — Amikor Balassagyarmatra költöztem még élt, és akkurrátusan dolgozott egy idős kéményseprőmester' Depóid Géza. Népszerűségére jellemző volt, hogy a város tekintélyes festőművésze Réti Zoltán meg is festette a kedves mestert, arcképét a Horváth Endre Galéria őrzi... — Emlékét a tanítványai — teszi hozzá Váradi András. Sajnos kihalnak a mesteremberek. 1949 előtt három kéményseprő kisiparosról tudunk. Útánpótlásgon- dokkal küzdünk, mert valahogy nem eléggé elismert az a szakma, a jövedelem sem magas... — Hol történik a szakemberképzés? — A gyarmati szakmunkástanuló intézetben és Budapesten, ahová hetente két alkalommal járnak tanulóink, akik végül is tüzeléstechnikai, karbantartó .és kéményseprő szakmunkások lesznek, ami talán a bérezésüket is kedvezően befolyásolja. Betanított munkásaink is, szaktanfolyamokra a fővárosba járnak. — Olvastam valahol, hogy Mária Terézia és II. József uralkodása alatt alakult ki a szakma ipari jellege. A királynőtől megnövekedett számuk és tekintélyük birtokában a mesterek már kémény- seprő-eéhlevelet is kaptak és különböző kiváltságokat élveztek. Például a XVIII. századi feljegyzés szerint minden katonai kötelezettség alól is felmentést nyertek. Az ipartörténetben valóban érdekes a szerepük, nem régen közölt a NÓGRÁD is a kéményseprő-múzeumról beszámolót. Engem most, mégis a jelen érdekel — nevezetesen. a szerkesztőségből érkezett panasz foglalkoztat. A legközelebbi tanácstagi beszámolóra kiküldőm az ágazatvezetőt, hogy tisztázza a körülményeket... — Vannak ilyenek? — Igen, éppen az említett lakótelepen, ahol a legtöbben még hagyományos tüzeléssel fűtenek. Ha a kéményben valami hiba támad, ne házilagosan próbálják elhárítani! Volt rá példa, nem is olyan régen; egy elmozdult tégla miatt egész napig dolgoztak embereink 12 méter hosszú csővezetékben. Állandó ügyeletet tartunk, ezúttal is kérjük a lakosságot, akár dugulást tapasztalnak, vagy ha nem üzemel a berendezésük, netán füstöt, észlelnek, nekünk szóljanak és azonnal kiszállunk az adott címre. — Milyen időközökben történik a kémények ellenőrzése, tisztítása és hogyan értesülhet erről a lakosság? — A NÓGRÁD-,ból is! A lépcsőházakban is elhelyezünk értesítést a tisztítás időpontjáról. Nekünk a megyében kell gondolkozni, szigorú munkaterv. időterv, „térkép” szerint járnak ki dolgozóink a városokba és községekbe. (Az utóbbi helységekbe körzetis kéményseprő is található.) Mj minden esetben kivonulunk a jelzett napon, ezért jogosan nyújtjuk be a számlát, arról nem tehetünk (sőt nagyon is rosszul befolyásolja a munkánkat,) ha egy-egy lakó nincsen odahaza, ha zárt ajtókat találunk. Lakótelepekre igyekszünk szombatonként kimenni, hogy miattunk ne kelljen a munkából kimaradnia egyetlen lakónak sem, aki szolgáltatásainkra van utalva. — Nagyon szeretném, ha közreműködőbbek lennének a polgárok és ha megtartanák a tűzrendészeti szabályokat. Szabálytalanul bekötött tüzelőberendezések alkalmazása nemcsak tilos, de életveszélyes és az egész lakóépületben felboríthatja a fűtési rendszert. A megváltozott tüzelési módok, a korszerű berendezések elterjedésével nem sokat kell velünk találkozniuk. Balassagyarmaton például decemberben és áprilisban. Amíg az ötvenes években havonta, a hetvenes években egy évben négyszer jártak a kéményseprők egy-egy lakásban, addig most a nyolcvanas évekre már elegendő’ az évi kétszer; ellenőrzés karbantartás. Igazán jól kijöhetnénk egymással, akárcsak az újévi szerencsekívánságok idején. — fejezte be a beszélgetését Váradi András igazgató. Ahogy tudom, ezt a vállalatot kéményseprői tevékenységre alapították 1949- ben. A kis kéményseprős zsebnaptár 1989-et mutat, így, hát 40 éves jubileumot is köszönthet ez az interjú. Elekes Éva Repró: Czele János Vácrátóton találkoznak a világ botaníknsai Megkezdődtek az előkészületek a botanikusok világtalálkozójára, amelyet a Botanikus Kertek Nemzetközi Egyesülete rendez május végén Vácrátóton. A szervezőbizottságnál eddig 28 országból jelezték részvételi szándékukat a növények tudósai és a környezetvédők. A tanácskozás elsősorban a környezeti ártalmak nyomán pusztuló növényfajok Védelmének kérdéseivel foglalkozik majd. A tervek szerint akcióprogramot is indítanák, eszerint a botanikus kertek szakemberei ösz- szehangoljáik a növények oltalmát célzó munkájukat, génbankokat alakítanak ki, amelyek a pusztulásra ítélt fajok fennmaradását szol. gáljálk. A növények védelme azért is fontos, mert egyetlen faj kipusztulása a mi égövünkön átla£ tíz — a forró égövön megközelítően száz — állatfaj pusztulását vonja magával, ami pedig a természet elszegényedéséhez, a biológiai egyensúly felborulásához vezet. A világon egyébként 300 ezer virágos növényfajt tartanak nyilván, ezek közül ebből 40 ezret fenyegét közvetlenül a kipusztulás veszélye. A vácrátóti botanikus kert 30 hektárján 12 ezer faj és fajta él, s a génbankban háromszáz máshol már ki. pusztult növényritkaság fennmaradásáról gondoskodnak. A májusi világtalálkozón a résztvevők megismerkednék majd a vácráíó- ti tudományos műhely munkájával is. MHSZ-klubgyülések Bátonyterenye körzetében A Magyar Honvédelmi Szövetség bátonyterenyei területi vezetőségéhez tartozó klubok közül a közelmúltban háromban tartották meg a közgyűlést: a bátonyterenyei Fűtőber- gyárban és ipari szakmunkásképző intézetben, valamint a mátraterenyei Ganz- gyárban. Az éves munkaértékelésekben kiemelték a tömegsport és a versenytevékenység megerősödését, valamint a versenymozgalomban elért eredmények és elismerések jelentőségét. A szűkös anyagi lehetőségek új bevételi források felkutatására ösztönzik a klubvezetőségeket. Célként jelölték meg azt is, hogy növelik a résztvevő fiatalok számát. A közgyűléseken,! végül újraválasztották a vezetőséget és a pénzügyi ellenőrző bizottságot. Megszűnt az egérinvázió Bulgáriában Mintegy két hónapja folyik a küzdelem a bolgár mezőgazdaságban a rendkívül elszaporodott mezei egerek inváziója ellen, amely komolyan fenyegette az idei termést. A védekezés, az egereket pusztító mérgek kihelyezése február 10-ig lényegében befejeződött. Az egész országot érintő kampányt, a vegyszeres védekezést közel 200 ezer hektár területen meg kellett ismételni, s további mintegy 72 500 hektáron kerülhet erre sor. Tizenkét gyermek jár a mandai óvodába, akiket nap mint nap Babák Antanté óvónő irányít a mindenkori játszás és tanulás során. — B'T
