Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON telexen érkezett Kígyó nem harap a farkába! Még nem dőlt össze a ház... Képünkön fent: arasznyi rés a ház fala és a lábazat között. Lent: még bárom méterrç van a dugó. ikép: Rigó Tibor A háztömb alig tizenkét éves. Nem idő ahhoz ké­pest, hogy legalább három­négy generációt kellene ki­szolgálnia. De vajon kibír­ja-e, akár ezt az évet is? A számtalan repedés, az elvá­ló falidomok azt sejtetik, hogy a megyeszékhely Besz- terce-lakótelepén lévő, a Ki­lián körút 78—84-ig számo­zott lakótömbje — ha a romlás tovább folytatódik nem éri meg az ezredfordu­lót. De mi is történt ott va­lójában? Telefonon kereste meg szerkesztőségünket dr. Tuba Gáborné (Kilián krt. 82), s elmondta, hogy a so­rozatosan előfordult csőtö­rések eljutottak a lépcső­házukig, s most ennek „isz- sza a levét” 9 lakás, azaz hogy nem issza, mert a csőtörés megszüntetéséig el­zárták a vizet, s nyilván a szennylé sem folyhat le ad­dig, amíg a szerelők ki nem javították a hibát. Most is ott találtuk őket, amint árkot mélyítettek a lépcsőházban. A vízsugaras kezelés nem segített, a víz nem „talált ki” a megfele­lő aknába. Egy lakó szerint — van benne tapasztalata —, úgy négy méterre kell majd leásni, hogy a dugó­hoz hozzáférjenek. Eddig azonban egy „szokványos” salgótarjáni történet lenne a dolog, ám Pál Gyuláné beszámolójából kiderül, en­nél többről van szó. — 1977-ben kezdték át­adni lépcsőházról lépcső- házra haladva az épületet — vezet a lakásába a Ságvári Endre nevét viselő lakás- szövetkezet igazgatósági tag­ja, megbízott elnökhelyette­se. — A tervekben az is szerepelt, hogy mivel rézsű húzódik meg alattunk, amit az ablakból is láthatnak, beton támfalat kell építeni a födmozgás elkerülése ér­dekében. Mert sajnos mo­zog alattunk a föld, ebből ered a sok repedés, s a csö­vek is ennek következté­ben nyíródnak el; tavaly ez a jelenség 4-szer fordult elő. A támfal nem készül el azóta sem, mert meg­nyugtattak bennünket, hogy a füves rézsű js elegendő a természeti jelenség meg­akadályozására. Egy-egy al­kalommal a javítás költsé­ge elérte a 40 ezer forintot. Többször is volt már bí­rósági ügy az építői ha­nyagság miatt, de vala­mennyi esetben azt kérték, bizonyítsuk be, hogy emiatt törnek a csövek. Azaz talajmechanikai vizsgálatot kell elvégez­tetniük. bár szerintük a je­lenség egyértelműen arra utal, hogy a támfal hiánya miatt megmozdult az épület. (Ezt támasztja alá a mö­göttük vezető úton is átha­ladó repedés — a szerk.) A Beszterce-lakótelepen nem egyedi a történet. Pálné szerint három rpásik helyen is kénytelen volt a tanács védőművet építeni, bár azokon a területeken csak néhány lakót érintett a probléma. Itt, a szövetke­zetben 68 lakás található! Az említett vizsgálatra pe­dig egyáltalán nincs pén­zük. (Több százezerét igé­nyelne, ha nem egymilliót — a szerk.) — Még szerencse, hogy felismertük a veszélyt, és lépcsőházanként tolózárat szereltettünk föl, ami sza­kaszolja a csőhálózatokat — folytatja —, s emiatt most a másik lépcsőház lakói „háborítatlanul” vészelik át a mi szenvedésünket. A költség persze őket is ter­heli. — Az, hogy a rendezési tervben szerepel-e támfal, vagy sem, nem befolyásol­ja a dolgot — kaptunk ma­gyarázatot Balogh Iván­tól, a városi tanács műsza­ki osztályvezetőjétől. — Én is csak azt tudom tanácsol­ni : méressék fel a talaj­mozgás okát, mert nemcsak az említett probléma miatt következhetnek be soroza­tos csőtörések, hanem a ki­vitelezés hiányosságai miatt is, mint azt egy ugyanilyen épületben, de az Ybl Mik­lós úton tapasztaltam. Ok lehet ugyanis a hanyag sze­relés, ami miatt elázik a talaj, s „megindul” az épü­let. Hát vajon a tanácsnak nem érdeke, hogy az álta­la kiadott építési enge­déllyel felépült lakóház ne menjen tönkre? Főleg, ha ez jelenség, mondhatni tí­pushiba? Miért nem lehet egyszerűen rövidre zárni egy ügyet, s miért kell kálvá­riát járni, ha nem muszáj? Nyilván a felelősséget senki nem meri felvállalni első próbálkozásra, pedig kiin­dulási alapként szolgálhat, hogy az építési engedélyen szereplő támfal nem épült meg. A mozgás oka persze lehet más is, ám a bürok- rácia-kanossza nem vigasz­talja a lakókat. A kígyó nem harap a saját farká­ba, s ezt az igazságot ak­kor érthetjük meg jobban, ha látjuk: a kivitelező a tanácsi építőipari vállalat volt, mai jogutódja a NOT- TÉV. — Ha jönne egy földren­gés, kártyavárként omlana össze ez a ház — búcsúzott tőlünk Pálné. A repedések láttán azonban lehet, hogy nem is kell katasztrófára várniuk... T. Németh László Szórólapokat is terjeszt az iroda Másfél évvel ezelőtt ala­kult meg — a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége országos szakértői irodája részeként — a Nógrád megyei szakér­tői iroda. Célként tűzték ki a műszaki-közgazdasági ér­telmiség bevonását a helyi feladatok megoldásába, kü­lönösen három területen. Egyfelől a központi talál­mányok, újítások elterjeszté­sét kívánták elősegíteni, másfelől a megyében kiala­kult kezdeményezéseknek az országos áramba való be­kapcsolása jelenített felada­tot. S végül az is megfogal­mazódott elképzeléseikben, hogy a megyei vállalatoknál felmerülő munkákat — mint az energiaveszteség-feltárás, tanulmány, szakvélemény- készítés stb. —, a reálértel­miség aktív bevonásával old­ják meg. A tapasztalatok szerint ez utóbbi kapott nagyobb teret tevékenységükben, mivel a szakértői iroda által megbí­zott műszakiak más intéze­teknél, szakértőcsoportoknál lényegesen olcsóbban dolgoz­tak, lévén, hogy feladatvég­zésük minimális költséget igényelt. Az eredmények is bizonyítják, hogy a felkért mérnökök jó színvonalon látták el munkájukat, s pél­dául a vállalatoknál, intéz­ményeknél, tanácsoknál és termelőszövetkezeteknél foly­tatott energiaveszteség-feltá- ró megbízatásuk jelentős megtakarítást hozott a vizs­gált egységnek. Emellett munkavédelmi szabályzato­kat dolgoztak ki, szükség esetén felmérték egy-egy berendezés állagát, s együtt­működve a szakszervezetek megyei tanácsával, valamint az Országos Találmányi Hi­vatallal, a két legutóbbi év­ben megrendezték a megyei találmányi napókat. Tavaly megközelítőleg 100 mérnök munkáját vették igénybe, s bevételük jótékonyan járult hozzá a Technika Háza mű­ködtetéséhez. Idei tennivalóikban új­fent megfogalmazódott, hogy a Technika Házát informá­ciós bázissá alakítsák. He­tenként egyszer telefonügye­letet tartanak a lakosság ügyes-bajos dolgainak meg­oldására, elsősorban energe­tikai kérdésekben. Segíteni kívánnak a lakásépítőknek, s mindezekről a falvak la­kosságát is értesítik, szóró­lapok terjesztésével. E kiadványokból megtud­ható, hogy mit kell tudni a fűtési rendszerékről, hogyan tüzelhetnek takarékosan, s miként lehet gazdaságosan építkezni. Céljuk tehát, hogy minél közelebb férkőzzenek a lakossághoz, a problémák­hoz. Persze várják a többi MTESZ-tagegyesület kezde­ményezését is. A veszteség­feltáró tevékenységüket ugyancsak folytatják, hiszen valamennyi gazdálkodó szer­vezet számára kötelező a ta­nulmány elkészítése, s iratot hírlik, ezt gyakrabban fogja ellenőrizni az Ipari Mi­nisztérium. Azt sem tartják lehetetlennek, hogy a mos­tani profilt felváltsa aktuá­lisabb, hiszen a szakértői iroda jelenlegi bázisa a me­gyei hőszolgáltató vállalat. Áramstop Egyszer bizalom — máskor kényszerintézkedés A történet lehangol, mégis játékos kedvvel Indítom a beszélgetést Szekeres Lászlóval, az ÉMÁSZ kirendeltsé­gének vezetőhelyettesével: — Szeretném, ha más fizetné helyettem a fogyasztott villamos energia árát. Magyarán: át akarom íratni a szám­lámat más nevére. Megtehetem-e? — Ehhez elvileg mind a két félnek be kellene jönni hozzánk, vagy legalábbis megbízásra lenne szükség a hév- átíráshoz — hangzott a válasz. — Ez azonban elég ritkán fordul elő. — Ennek ellenére megtörténik az „átkönyvelés”? — Igen. Elvégre bízni lehet az emberekben. * A beszélgetéshez nagyon!« valóságos történet adta az apropót. Kelemen Gábor, a Nógrád Megyei Nyomda­ipari Vállalat igazgatója az elmúlt éV első harmadában egy csekkről értesült arról, hogy immár ő a felelős a zagyvarakodói garázssor kö­zös árammérőjén rögzített áram ellenértékének ki* egyelítésért. A korábban ez­zel foglalkozó, Budapestre költözött Tóth Béla egysze­rűen az ő nevét mondta be az ÉMÁSZ-nál. A vélemé­nyére pedig — mutat-e haj­landóságot erre a feladatra — az ÉMÁSZ nem volt kí­váncsi. — Nyakamba maradt, tet­tem a dolgomat — idézte szerdán reggel Kelemen Gá­bor. — Néha összeszedtem a garázstulajdonosoktól va­lami pénzt, aztán fizettem a csekkéket. A legutóbbit december közepén kaptam meg, 480 forintról. Az év végi hajrában valamiképpen elkeveredett azonban a csekk a táskámban, s ami­kor megtaláltam — január 9- én — akikor fizettem be. — Akkor minden rendben van. — Nem egészen.' Január 10- én minden előzetes érte­sítés nélkül kikapcsolták az áramot. Nem a zagyvarako­dói garázssoran, hanem az Arany János úti lakásomon. Erre pedig semmilyen ma­gyarázatot nem tudok el­fogadni. OTP-átutaláissial fizetjük a lakás villanydí­ját, így elképzelhető a fe­leségem meglepetése, ami­kor a déli órákban áram nélkül találta a lakást. Va­lamikor este fél hat tájban kapcsolták vissza, hosszas procedúra után. Íme a történet. Mi a vé­leménye Szekeres László­nak ? — Teljesen jogszerűen jártunk el. A villamos köz­szolgáltatási szabályzat le­hetővé teszi a kikapcsolást a lakásban is. Sőt, ha az érintett elköltözött, arra is lehetőség van, hogy az ille­tékes igazgatóság megkere­sésével az új otthonában szüntessük meg az áram­ellátást. — Határozott a vélemé­nyem: nem ez az egyetlen rossz szabályzat ! Milyen alapon érhet retorzió egy lakást, egyéb mulasztás mi­att? — A kizárás végső soron kényszerítés, hogy fizessen a fogyasztó — így Szekeres László. — Elvégre, ha hó­napok óta nem jön a pénz, valamit "tenni kell. Büntetni kell a fogyasztót, különben nem érünk célt. Például, ha a garázssoron kapcsol­juk ki az áramot, lehet, hogy erre ’ nem is figyel senki­Az érvelés nem győz meg. Ezért adódik a kérdés: ter­heli-e az áramszolgáltatót kártérítési kötelezettség, amennyiben vétlen a fo­gyasztó? Elvégre, manapság — példának okáért — egy hűtőládában igen nagy ér­tékeket tárolnák. — Téves kikapcsolás igen ritkán, évente egy-két al­kalommal fordulhat elő — hangzott a válasz. — Job­bára olyankor, amikor az OTP-n keresztül fizetnek, s egy téves értesítés fut be. Ilyenkor elvileg viselnünk kell a kárt. Nem kerülhető meg: so­kan tartoznak-e az ÉMÁSZ- nak? — Nagyon sokan, és egyre nehezebb behajtani a jo­gos járandóságot. Egy-két száz, több száz forintról van szó, de csak a kirendeltsé­günk esetében százezres nagyságrendre rúg az adós­ság. A körülményekről pe­dig sokat mond az is, hogy a kényszerintézkedéseknél nemegyszer a szerelők testi épsége is veszélyben van. ☆ Mit lehet mindehhez hoz­zátenni? Ami jár, az jár... Nem érthető azonban a me­revség, a megváltoztatásra érett rossz szabály, amely a vétlent is bünteti. A sze­relők foglalkozhatnának más, a közvéleményt joggal bosz- szantó hiányosság megszün­tetésén, ezekhez aligha kell tippeket adni. S, még va­lami. A ki rendel,tségvezető- helyettes a bizalomra apel­lál. Akkor, amikor az ÉMÁSZ kényelméről van szó. A merev szabályok mel­lett nem ártana ezt érvé­nyesíteni — más esetben, az ügyfél javára is. —k— Igazi banánfát láttam, mi több, meg is fogtam a törzsét! No, ne tessék azért rögtön irigykedni, sorsom mégsem vezérelt el vala­hová Közép-Amerikába — pedigí'egyáltalán nem bán­tam volna —, csak ide Kis- bárkányba. Persze, nincs mit cso­dálkozni, hisz minálunk valahogy mindig is divat­ja volt a délszaki növé­nyek termesztésének. Em­lékezzünk csak, jó harminc- egynehány évvel ezelőtt az ország gyapotlázban égett — még csasztuskákat is költöttek a szebb re­ményű rímfaragók —, de jött aztán az a fránya fagy, no meg talán egy-két amidazophen, mire gyor­san el is múlt ez a fajta hevület. Ám azóta is hány és hány lakásban látha­tunk mindenféle rendű és rangú pálmákat, kaktuszo­kat, meg egyebeket virí­tani. Szóval banán, innen Kis- bárkányból. Azért nem semmi... Főleg most, mi­kor megint felemelték a déligyümölcsök árát. Bizony egy sikeres importkiváltás segíthetne is valamit a kín­jainkon. .. De álljon csak meg a menet, ne tessék egyből hanyatt-homlok rohanni, nincs semmiféle trópusi mikroklíma meg ilyesmi ott a dombok között. Ér­vényes még, amit az isko­lában magoltunk annak idején : szárazföldi éghajlat, meleg nyár, hideg tél. Oly­kor talán még a csacsi füle is tényleg lefagy így tél­időben. .. Hogy kerül akkor még­is oda banánfa? Egyszerűen. Csak egy jó üvegház kell Hamarosan beérnek! hozzá, semmi egyéb bo­szorkányság. Legalábbis ezt mondja Bozó Béla, akinek udvarában ázok az öles itörzsű, hatalmas levelű fák díszelegnek, természetesen jól elzárva a külvilág ár­talmaitól. — Meg is szoktuk enni! — kezdi büszkén a ház urának „hüvelyknyi” fia, Norbert. — Tetszik tudni, megnő szép nagyra, mint az igazi, amit a boltban le­het kapni! — Legutóbb is termett vagy húsz kiló — kapcsoló­dik be vendéglátóm, aki nejével együtt a helyi téesz- ben dolgozik —, s ' mind egyszerre érett be, nem is győztük elfogyasztani, úgy osztottuk szét a rokonok­nak. Majd folytatja, miszerint ez a trópusosdi a kedvenc játéka, ami ugyan igen­csak költséges passzió, de még mindig jobb, mint ha a kocsmába vümraé a pénzt. Jó öt évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni vele, de maguk — kép: Bencze — se gondolták még akkor, hogy egyszer szüretelni is fognak. De volt türelem, ami ezúttal ha aranyat nem is, de banánt azt ter­mett.­Kalauzol tovább a mini „őserdőben”, s nem kevés büszkeséggel mutatja, ott lenn, a fák tövében lassan már virágba borulnak az orchideák. Magam pedig már-már önkéntelenül a kolibriket fürkészném. — Talán majd idővel! De addig is tavaszra még gránátalmát ültetek! S miközben már nagyon érzem, elég volt, a páradús, forró égövi klímához nem szokván már alig tudok lé­legezni, s megkezdem a visszavonulást, még hozzá­teszi a házigazda: — Azért az lenne az iga­zi, ha egyszer eljuthatnék oda, ahol természetes álla­potban, vadon teremnek meg mindazok a növények, amikét itt láttunk. Ennyiben maradtunk... — Balás — Banánszüret Kisbárkányban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents